értékelés
gyermekkönyv
majorosnóra
mesevilág
pagony
recenzió
Majoros Nóra: Álomjáró Márton - Értékelés
Majoros Nóra Álomjáró Márton c. mesekönyve a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. Az írónő ezzel a kötetével az álmok birodalmába repíti az olvasót, melyben egy kisfiú, Marci álomjárását és varázslatos kalandjait követhetjük nyomon. Marci hűséges társa alvómedvéje lesz, aki természetesen követi őt az álmok birodalmába. A kötetet Maros Krisztina illusztrációi díszítik, akinek sikerült egy különleges, színes, mesebeli álomlényekkel teli, s olykor elvont álomvilágot megalkotnia - melyek pont olyanok, mint képzeletünk szüleményei.
"Úgy tartják, az alvómacik segítenek
legyőzni a rossz álmokat."
Főhősünk Marci, aki Álomjáró Márton néven lép be az álmok varázslatos birodalmába - hűséges plüssmacija társaságában. Az álomban a maci természetesen valódi medvévé válik, s együtt, valamint külön-külön is rengeteg kalandot élnek át!
A kötet 17 mesét tartalmaz, melyek valamilyen módon mind összefüggnek egymással, s ami az elején talán nem tűnik fontosnak, annak később még nagy szerepe is lehet...
Mint minden, hosszabb történetet elmesélő történet úgy az Álomjáró Márton is szépen, lassan indul be, s ahogy haladunk előre, úgy tágul és népesedik be Marci álomvilága.
Tartalomjegyzék
- A ház
- Az elveszett alvómaci
- A hajógyár
- Kaland a Végeki-óceánon
- A Pumpellárium
- A sivatagi hajós
- Kincskereső
- Medve kalandja
- A tündér
- A mangófa meséje
- Csoda a tengerparton
- A hajótörött
- Marci a városban
- Az aranyszobor
- Óriás gesztenye
- A fogadás
- Marci új szobája
Marci a mesék során nem csupán Álomjáró Márton szerepében tetszeleg. Olykor kalózgúnyát ölt, mesebeli hőssé változik, felveszi más karakterek személyiségét és küllemét, s a nagy kaland egészében, mely mindennek a keretét adja, több kisebb, egymásba hol kapcsolódó, hol egymástól teljesen független apró kalandot él át, melyekben a kisfiú többek között lemond leghőbb vágyáról, hogy barátja legféltettebb kincsét megtalálja; erdei állatokkal köt barátságot; hajón és léghajón utazik; elrejtett kincset talál; fogadást nyer; s még saját, álombéli házát is kifesti, melynek falait legjobb barátjával átélt kalandjai díszítik. ❤
"Még a legszürkébb város is rejthet valami érdekeset,
ahogy a legszárazabb sivatagban is lehet vizet fakasztani - gondolta."
Majoros Nóra ismét gyönyörű, lírai megfogalmazásban tárja elénk meséit, mely gazdag a humorban és a meseszép gondolatokban. Nem egy, nem két helyen álltam meg feljegyezni a gyönyörű szókapcsolatokat és frappáns hasonlatokat, melyeket Nóra megalkotott.
A legkedvesebb mese számomra a Marci új szobája lett, míg a legszívetmelengetőbb történetfolyam az elveszett alvómaci megtalálásának cselekményszála, s az abban megjelenő barátság és szeretet ábrázolása volt; de kedvencként emelném még ki a törpék háborújának elbeszélését is (ami mese a mesében, álom az álomban). Imádtam minden sorát és jókat mosolyogtam a törpék háborúján, aminek kiindulási pontja és komikussága szintén zseniális képzelőerőre és ötletességre vall. Kiemelném még a "szürke város" meséjét is, ahonnét eltűntek a színek, s az emberek fekete-fehér komorságban élik mindennapjaikat. Természetesen ez az életmód egyáltalán nem normális, s az olvasó azonnal tudja, hogy valami különös dolog van a háttérben, amire Marcinak köszönhetően hamar fény is derül... s természetesen a megoldás sem várat magára sokáig.
Az Álomjáró Márton mesegyűjtemény leginkább az apró kalandoroknak ajánlott, akik maguk is hasonló kalandokat élnek át álmukban, vagy épp napközben és ébren, a fantáziájuk segítségével. Nóra és Marci álomvilágát Maros Krisztina egyedi illusztrációi díszítik, ami sokszor elvont és álomszerű - amilyennek lennie is kell egy álomvilágnak... Noha nem minden illusztráció nyerte el a tetszésem, a legtöbb mégis magával ragadott, s legfőképp azokat szerettem, amik részletgazdagok és gondolatébresztők lettek a maguk bogarazandó részleteikkel.
A történet elején picit nehezen csöppentem bele Marci egyedi álomvilágába, s kellett hozzá pár mese, mire minden mozaikdarabka a helyére került, s elkezdtem meglátni az összefüggéseket, s élvezni a kisfiú fantáziájának szüleményeit. Onnantól kezdve viszont már nem eresztett a történetfolyam, mely nem csupán ötletes kalandokat és megvalósításokat, de sok-sok rejtett utalást, szerethető szereplőt és továbbgondolható cselekményszálat is tartalmaz.
Az olvasást mindenképpen a mesék sorrendjében ajánlanám, bár ki tudnék emelni közülük olyat, ami önmagában, az előzmények ismerete nélkül is megállja a helyét, ennek ellenére azt mondom, kezdjétek az elején és legyetek nagyon résen, mert Nóra igazán furfangosan szőtte egymásra a mese szálait! Figyeljetek és keressétek az összefüggéseket, emlékezzetek a sokszor "jelentéktelennek" tűnő részletekre, de garantálom, hogy itt-ott így is a földről kaparjátok majd fel az állatokat! ;)
Tudjátok, azt a kis részt a szátok alatt és nem a plüssjátékokat!!! XD LOL :P
Az Álomjáró Márton kis kalandoroknak, varázslatos, összetett és egyedi mesevilágok kedvelőinek és Majoros Nóra rajongóinak kifejezetten ajánlott!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 álom
Idézetek
"Esténként csak hosszú unszolásra ment el fürdeni, és még hosszabb unszolásra jött ki a fürdőkádból. Amikor végre ágyba bújt, egy delfines takarót húzott magára, a feje alá gyűrte a kispárnát, magához szorította az alvómaciját, lekattintotta az éjjeli lámpát, és elaludt. Ekkor kezdődött Marci másik, különleges élete.
Az ébrenléten túl a kisfiút Álomjáró Mártonnak hívták."
"Úgy tartják, az alvómacik segítenek legyőzni a rossz álmokat."
"Négykézláb tapogatózva elindult a fal mellett, hogy megkeresse az ajtót. Végre kitapintotta a kilincset. Nyikorgott, amikor lenyomta, aztán ahogy tolta kifelé az ajtót, a résen beszökött a fény. Ugyanitt szökött ki a félelem."
"- Ez a te álmod, nem? Az álomban lubickolni kell..."
"- Meggondoltad? - kérdezte újra a mókus.
- Persze, ha kincs van benne, kiveszem.
- Igen, a kincsekkel általában így van az ember, de meggondoltad?"
"- Gőzöd sincs a kincsesodúkról, igaz? Az odúban valami olyan van, amire vágysz."
"- Azt hittem, valami izgalmas lesz - fintorgott a mókus.
- Ha tudnád, mennyit kerestem! Bejártam érte egész Álomföldet!
- Ezért? Egy plüssért?
- Igen. A legjobb barátom alvómacijáért."
"- Pókok és fülbemászók is laknak a barlangokban, és ami még szörnyűbb: denevérek. Medve minden állattól fél, aminek több lába vagy szeme van, mint neki. A denevérektől meg egyenesen retteg."
"- Nem volt a barlangban semmi.
- Dehogynem! - vigasztalta Marci. - Ez a világ legfélelmetesebb barlangja, mert tele van láthatatlan veszélyekkel. Ott bujkálnak a sötét zugokban, és nem is veszed észre őket. Mérges pókok, vérszívó denevérek, sőt, még egy sárkány is bevackolja magát telente. Olvastam egy könyvben, ami a barlangokról szól. Én már attól is féltem, hogy te bementél.
- Tényleg? - csillant fel Medve szeme. - Akkor mégis bátor vagyok?"
"- Napfényben láthatatlan vagyok, hacsak nem fogod meg a kezem még a sötétben."
"- Tündér. Biztosan tündér. Arany hajú, lenkék szemű. A füle hegyes. Vagy kerek. Úgy még szebb."
"Egy tündérrel való találkozásra alaposan fel kell készülni..."
"Én is felhőbárány vagyok, és mindjárt szemerkélni kezd belőlem a szomorúság - állapította meg."
"Marci felnézett, hogy meglássa a madarat. Hosszú, fehér szárnya volt, enyhén hajlott csőre, és fekete kendő takarta az egyik szemét.
- Hiszen ez egy sirály! Egy félszemű sirály. Trefföt!"
"- Már ne haragudj - ... -, de ennek semmi értelme! Döntsd el, hogy kalandozni akarsz, vagy heverészni!
- Mindkettőt egyszerre! Azt szeretném, ha a kaland sült galamb lenne, és a számba repülne."
"- De hiszen a fák nem tudnak beszélni - vitatkozott Marci.
- Attól, hogy te még sosem álltál szóba egy fával, még igenis tudnak beszélni! Csak figyelned kell - mondta Gesztenye."
"A következő tavasszal pitypang nőtt mindenütt... Az árvalányhaj susogó kalásztengerén hajótörést szenvedett a szél a pitypangzátonyokon."
"Ebből aztán háború lett. A kerti törpék magokból, virágporból bombákat készítettek, és elkezdték egymást lövöldözni. Kémméheket küldözgettek egyik bolygóról a másikra, és szándékosan összeütköztek. Addig-addig háborúztak, míg lassan minden bolygó egyforma lett: színes, vadvirágos mező egy-egy mérges kerti törpével."
"Egy ideig hallgatta, ahogy morajlanak a hullámok, és vitorlás hajókról, kalózokról és sellőkről mesélnek."
"- A nyavaja törje ki a kapafejem, ezután nem kertészkedem! - rúgott az egyik árus a krumpliszsákba, aztán leült, és szorongatta a lábát.
- Ütődött a krumpli, olcsón adom! - kiabálta ezután, de arra sem figyelt senki."
"Még a legszürkébb város is rejthet valami érdekeset, ahogy a legszárazabb sivatagban is lehet vizet fakasztani - gondolta."
"Marci körüljárta az égig érő alakot. Magas talpazaton állt, amelyen egy kilincs nélküli vasajtó látszott. A délceg király vállára palást borult, amelynek mély redőiben hangyák masíroztak. Jobb kezével jogart emelt a magasba, bal kezét erős mellkasa elé tartotta, és összeszorította az öklét."
"- Gyerünk, küzdjünk meg vele, szabadítsuk ki a színeket!"
"Marci újra az égre nézett. A papagáj már nem látszott, de az égről, mint egy friss, tavaszi zápor, sűrű cseppekben hullottak a színek."
"A tündér felkacagott. Csilingelő hangja összekeveredett Medve brummogásával, a parázs duruzsolásával, a domb fűszálainak zizegésével. A kalács illata a vacsora és a távoli patak párás illatával. A tündér kacagása összemosta az álmot és az ébredést, és amikor Marci kinyitotta a szemét, és beleragyogott a reggel fénye, nem is tudta eldönteni, kicsoda ő: Szabó Márton, Álomjáró Márton, vagy éppen egyszerre mindkettő."
0 comments