Julia Donaldson legújabb, humoros verses meséje A ​három goni Halloween után látta meg a napvilágot piciny hazánkban. A kötet pont lekéste az ünnepet, de semmi probléma, jövőre a Boszi seprűnyélen mellett ezzel az új mesével is borzonghattok a szellemek éjszakáján, ugyanis A három goni ízig-vérig halloweeni történet!

A Donaldson-Scheffler párost a hazai olvasók bizonyos hogy ismerik, így most el is tekintenék a zseniális alkotópáros bemutatásától, kiknek rajongói nagyfokú érdeklődéssel és izgalommal várják az újabb és újabb kötetek megjelenését. Nézzünk a lapok közé, s lássuk, ezúttal mit kapunk, ha kézbe vesszük ezt a "szellemes" kötetet...

Történetünk főhősei "gonosz lelkek"... Egy szellem, egy boszi és egy szörny. Negatív hősök, akik mások ijesztgetésével és megfélemlítésével töltik mindennapjaikat - egy szó mint száz, a mesék negatív karakterei ők.

Ám a három goni - gonosz - sehogy sem jut dűlőre egymással, így más módon kell eldönteniük a kérdést. A döntőbíró szerepét egy egérke vállalja magára, aki megelégeli a három jómadár szájtépését... ^^ A közelben lakik egy aranyos, kedves kislány. Az, aki a leghamarabb szerzi meg a lány pöttyös kendőjét, az a legkeményebb és leggonoszabb kerek e világon!

A három goni egy remek humorral és tündéri bájjal átitatott verses mese - hamisítatlan Donaldson! Jelen mesében a hangsúly a "rémisztgetésre" terelődik, épp úgy, mint A Graffaló vagy A bandita patkány esetében, bár természetesen egymáshoz hasonlítani a meséket teljesen felesleges volna, hisz mindegyik a maga nemében páratlan és egyedi.

A három goni egy klasszikus értelemben vett rémisztgetős mese, amiben a "szerencsétlen" szörnyek minden erejüket és tudásukat bevetik, hogy elérjék a céljukat, ám - mint az sejthető - végül jól pofára esnek... ^^ S itt is láthatóvá és kézzel foghatóvá válik a nagy igazság, a "többet ésszel, mint erővel", ahogy az is kristálytisztán kirajzolódik, hogy ​a legapróbb is lehet a legokosabb, s végül a mindent elnyerő, míg a "gonosz" természetesen "megbűnhődik"...

Donaldson klasszikus elemeket használ, s egy picit visszarepít minket egy régebbi, varázslatos korba, annak ellenére, hogy modernitást is sző a mesébe. Történetét varázslatokkal teli képi világgal kelti életre a mester, ​Axel Scheffler, aki ismét brillíroz az illusztrációkban, s az apró részletek elrejtésében. Személyes kedvencem a szörny és a szellem karaktere volt, míg a hatalmas, fertelmes póktól az odúban majd szívszélütést kaptam. ^^

A szellem karaktere és megjelenése eléggé emlékeztetett a Karácsonyi énekre, nevezetesen Marleyra, s lehetséges, hogy ez a hasonlóság is szerepet játszott abban, hogy ennyire a szívemhez nőtt Donaldson karaktere.

Karaktereink szerethetőek, sutaságukban bájosak, s pillanatok alatt a szívünkbe lopják magukat! "Gonoszságuk" ellenére biztos vagyok benne, hogy ti is tudtok majd kedvencet választani közülük! ;)

Sajnos a magyar fordítás egy icipicit gyengébb és rímtelenebb lett, mint a megszokott, ezért fél csillag levonás - nehezen viselem, ha a rímek hirtelen elfogynak és a sorok kurtán-furcsán érnek véget. Ez persze nem von le annyit a mese értékéből, de egy picit alulmarad miatta a nagy kedvencek rangsorában.