Bodor Panna Széna ​Bogi és a kócos szombat c. meséje a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet egy humorban és játékban gazdag történetet mesél el, melynek főhőse a címszereplő kislány, aki egész héten várta, hogy eljöjjön a hétvége...

Ugye, sokan vagyunk így ezzel? A dolgos hétköznapok, a meló, az ovi, a suli után az emberek - kicsik és nagyok egyaránt - epekedve várják a hétvégét, mikor azt lehet tenni, amit csak szeretnénk. Legalábbis többé-kevésbé... Ami valahol azért nem picit szomorú, ám ott pislákol benne a remény és jókedv ígérete is...

Főhősünk, Bogi egész héten izgatottan várta a hétvégét. Mert hétvégén lehet postáskisasszonyosat játszani, palacsintát sütni, gyurmázni, nagyszülőt látogatni, kirándulni és minden egyebet játszani, mókázni és a szülőkkel lenni.

A kislányt már hajnalban kiveti az ágy, aki megérzi a szombat közelségét, ám szülei még aludni szeretnének. Bogi szája azonnal sírásra görbül, mikor megtudja, hogy még mindig nem kezdődhet meg a régen várt szombat, ám szüleinek sikerül hamar megnyugtatniuk őt, aminek díja egy jól megérdemelt pár órás pihenés lesz.

... ahol apa palacsintát süt, anya kifésüli Bogi önálló életet élő haját; ahol apa különféle emberek személyiségét magára öltve keresi fel a postáskisasszonyt, aki jóízűen nevet apa kérdésein és színészi játékán; ahol meglátogatják a nagyszülőket és amibe még egy furcsa kalandokkal teli délutáni alvás az álmok földjén és egy csudajó és izgalmas pancsi is belefér.

Bodor Panna meséje az ovisok szemével nézve egy óriási kalandokban gazdag hétvégi nap története, melyben aztán minden is történik. Bár a mese kezdetén felsorolt tennivalólistát nem sikerül lenullázni, Bogira vár még egy, az olvasó számára rejtélyes és ködbe burkolózó vasárnap is, ahol gyanítom, a szülők éppúgy halálosan elfáradnak és téglaként dőlnek éjjel az ágyba, mint a feltárt, kalandos szombati napot követően. ^^

Boginak nem lehet oka panaszra. Szülei igyekeznek a kedvében járni, ám ezt okosan és határokat szabva teszik. 

A kislány nem kap meg mindent, és korántsem azonnal, mégis érezhető, mennyire odafigyelnek az igényeire és annak ellenére, hogy bizonyára totál lefáradnak, mégis egy gyönyörű, varázslatos napot hoznak össze a kislányuk számára, aki maga is holtfáradtan tér nyugovóra. 

Ahogy a bevezetőmben is írtam, van ebben a történetben valami keserédes, hisz nem túlságosan olyan jó élet az, hogy minden héten a hétvégét várjuk, mikor szabadon lehet mozogni és élni. Természetesen ebből a gyerekek nem pont azt szűrik le, mint mi, felnőttek, de megérzik és átélik a korlátokat, s lássuk be, sehogy sem jó ám az, hogy ilyen pici korban ők is keretek közé vannak szorítva. Persze tudom én, sokáig, részletekbe menően lehetne vitatkozni erről a több rétegből álló kérdésről, így nem is szaporítanám tovább a szót ebben a témában, azonban fontosnak tartottam kiemelni, hisz a történetben gyönyörűen megelevenedik a mókuskerék, amiben minden nap élünk...

A kötetet Fodor Anikó illusztrálta, akinek bájos illusztrációi a legjobb értelemben véve ábrázolják a keszekuszaságot, ami Bogi nyughatatlan természetét tökéletesen jeleníti meg. Míg máshol megjelenik a letisztult, csendes álomvilág, vagy éppen a humor dominál. A képi világ játékosságot és hétvégi hangulatot áraszt, a színvilág meleg és jóleső érzés lapozgatni a kötetet. Személyes kedvencem a nagyiék otthonában található tányérok a falon oldalpár, ami eszembe juttatta a mi házunk korai berendezési tárgyait (gyermekkoromban sokáig nálunk is ezerféle gyönyörű tányér volt a falon), valamint a szülőkről készült bájos ceruzarajz. ❤