A kötet az egyedi történetével, illetve a nem mindennapi kiindulási pontjával hívta fel magára a figyelmem, amik mellett még erőteljesebb hatást gyakorolt rám az a két panel, mikor a főhősnő egészen magasról ugrik le a metróban szívdöglesztő főhősünkhöz, hogy utolérje, míg a srác idejében mozdul ahhoz, hogy elkapja a zuhanó lányt.

Történetünk hősnője, Satomi-chan a zsúfolt metrón igyekszik eljutni az iskolába, ahol egy perverz férfi egyre közelebb kerül hozzá. A lány egyre kényelmetlenebbül érzi magát és egyre jobban megijed, mikor egy szívdöglesztő srác mögé áll, elválasztva ezzel a zaklatótól, s megvédve a privát szféráját. Satomi bár látja, hogy a fiú az ő iskolájának egyenruháját hordja, mégsem tud illőn köszönetet mondani, ugyanis a srác elviharzik.

A lányt bántja a fiú közönye, s az, hogy úgy érzi, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy méltón kifejezze a háláját, így, mikor meglátja a srácot az iskolában, nem habozik utána menni és megköszönni a segítséget, ahol kiderül, hogy a srác nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az ügynek, hisz bárkiért megtette volna...

Yagyu eleinte nem érti a lány túlzott hálálkodását, ám az ominózus eset után is folyamatosan segít a lánynak, aki "nem hagyja magát lerázni". Az események végül olyan fordulatot vesznek, minek következtében Satomi-chan élete gyökeres fordulatot vesz, ugyanis lekaparhatatlan barátkozási kedvének következménye az lesz, hogy Yagyu megcsókolja, s ketten egy párrá válnak...

Furcsa, nem mindennapi lépés ez, ami az iskolai mangák kevéske részére jellemző, ám úgy tűnik, a Horimiya gyorsasága után néhány történet merészen belevág valami újba, s a mangaka tempósabb történetvezetésbe csap bele...

 

Az Ima Koi annak ellenére levett a lábamról, hogy főhőseink "egymásra találása" végtelenül gyorsan zajlott. Én az a fajta típus vagyok, aki soha nem fogja megérteni, hogy lehet valakivel járni és csókolózni azelőtt, hogy a "résztvevők" beleszeretnének egymásba, de tisztában vagyok vele, hogy vannak ilyen kapcsolatok, nem is egy. Csak ezt nem nevezném éppen romantikusnak... Mert attól, hogy valakit kedvelek, még nem nyalintom le... 

No mindegy, ez csupán egy apróbb bosszúság a részemről, hisz Satomi és Yagyu párosa remekül mutat együtt a lapokon, ám jelen esetben koránt sincs szó arról, hogy valamiféle "fenenagy" szerelmet éreznének a másik iránt. Ezt az érzésemet egyébiránt férfi főhősünk legjobb barátja jegyzi meg még a kapcsolat elején, aki ezen egyetlen gondolatán kívül jelen pillanatban a végtelenül ellenszenves karakterek listáját erősíti, ám ez a kérdése igencsak jelentőségteljes és elgondolkodtató...

A második kötetben egyébiránt egy mellékes szerelmi szál is belengetésre kerül, ami biztosan kibontásra kerül majd, főhőseink legjobb barátainak személyében, s nem is lenne igazi "iskolai manga" ez a történet, ha nem ezen a vonalon folytatódna tovább ez a szál. ^^

Satomi-chan és Yagyu egyébiránt még két kötet alapján sem volt képes annyira a szívembe lopni magát, mint több iskolai történet szereplője, noha karaktereik egészen érdekesek. A történetre mégis öt csillagot adtam, ami a fentebb leírtak fényében talál egy picit érdekesnek tűnhet. Vajon miért öt csillag ez a történet? 

Én magam sem tudom. :D Jó, mi? Van valami különleges atmoszférája, valami egészen rendkívüli hangulata a történetnek, ami pillanatok alatt magába szippantott és elvarázsolt. Lehetséges, hogy mindez Hatta-san gyönyörű stílusának, vagy Yagyu titokzatos személyiségének köszönhető, mindenesetre egyenlőre nem tudnám megmondani, miért is szippantott be ennyire a történet, ha maguk a szereplők eddig még nem nagyon lopták be magukat a szívembe. Félreértés ne essék, itt korántsem arról van szó, hogy ellenszenvesek vagy idegesítőek lennének, csupán nem érzem azt a varázst, mint jó néhány kedvencemnél, ahogy még az az érzés se bontakozott ki bennem túlzottan, hogy teljes szívemből szurkoljak nekik. ^^ Jelenleg várakozó állásponton vagyok, s tanakodom, merrefelé is halad majd a történet.

Összegezve tehát egy nagyon különös történettel állunk szemben, aminek a rajzolása gyönyörű, a férfi főhőse lélegzetelállító, ám a háttérben én sokkal többet és komolyabbat érzek annál, mint amit eddig a mangaka megmutatott... Természetesen az is lehet, hogy tévedek, s csak egy egészen különös pontból felépülő és kibontakozó "iskolai románc" lesz ez, mindenesetre repesve várom a 3. kötet megérkezését, hogy lássam, merre is halad tovább főhőseink története.