Swift

Mikola Péter: Bátorságpróba (Zorka és Berci kalandjai) - Értékelés



Mikola Péter Bátorságpróba c. kötete néhány nappal ezelőtt jelent meg a Móra kiadó gondozásában. A könyvecske a Zorka és Berci kalandjai sorozat második kötete, ám a történetek önállóan is olvashatók.
A kötet az indián jelmezbe bújt gyerkőcökkel a borítón hívta fel magára a figyelmem, s örültem neki, hogy a mesekönyv második fele nagyrészt ezzel a témával is foglalkozik.
A mesekönyv több rövidebb mese halmaza, melyek között vannak önálló történetek, s egy egybefüggő nyári kaland is, több "fejezetre" tagolva.

"Ebben a csendpróbában az volt a különlegesen érdekes, hogy 
olyan dolgokat is észrevettünk, amit máskor nem."

Történeteink főhőse egy testvérpár, Zorka és Berci, akik a kötet első pár meséjében otthon vagy éppen az oviban töltik az idejüket.
A testvérek az első mesében szeretnének valami igazán fontos dolgot feltalálni, ami megváltoztatja nem csak az ő, de a többiek életét is. A repülőszőnyeg és a "szófogadószülő-gombot" is tartalmazó masina létrehozása azonban ilyen-olyan okoknál fogva meghiúsul, ám a srácok nem adják fel a reményt.
A következő mesében megismerhetjük Bütyököt, az ovi legrosszabb gyerekét, aki hiába igyekszik jónak lenni, valahol az óvoda felé mindig elhagyja a "jóságát". ^^
A kötet egy cuki gyerekbarátság- és gyerekszerelem bemutatásán túl azonban egy hosszú nyaralásra is koncentrál, mely az indián élet szellemiségében zajlik...
Főszereplőink családja, valamint baráti társaságuk nyaraláshoz készülnek, aminek - egy családi fotóalbum lapozgatása végett - az indián tematikát adják, s ehhez, annak rendje és módja szerint mindenki indián nevet és ruhát is kap magának. A nyaralás az indián életmódon és neveken túl azonban bátorságpróbát, csendpróbát és igazi kalandokat is tartogat a gyerkőcök számára, akik rengeteget tanulnak önmagukról a felnőtteknek köszönhetően. A történet legvégén pedig még egy szúnyogcsípés-szépségversenyre is sor kerül! ;)

"Több csirke közül választotta ki a szerinte és apa 
szerint is a legszebbet. Nekem egyik se tetszett. Fogalmam 
sincs, mi lehet szép egy kopasz csirkén."

A Bátorságpróba tartalmas, szép gondolatokkal teli mesék gyűjteménye, amiben mindenki megtalálhatja a maga kedvenc történetét.

Mikola Péter rengeteg ötletes megoldást alkalmazott, a kötet tele van bájosabbnál bájosabb jelenetekkel, amik mellett a tanító gondolatokkal teli momentumok sem vesznek el.
A kötet legnagyobb varázsát számomra az indián életmódra felépített nyaralás története adta, amik felidézték számomra az oly hőn szeretett indián történeteket. Természetesen a mesében a legalapvetőbb indián tulajdonságokról, a gyermekek által oly hőn szeretett viseletről (toll, fejdísz, ruházat) esik csak szó, így az ábrázolás és az információanyag megmarad a legkisebbek szintjén, s csupán megkarcolgatja a felszínt, ám a célközönség számára ez tökéletesen alkalmas lehet arra, hogy beleszeressenek az "indián életbe", s érdeklődni kezdjenek történetük és kultúrájuk iránt.


Főhőseink szerethető, aranyos gyerekek és a mellékszereplők is mind kedvelhető karakterek. Biztos vagyok benne, hogy minden pici indián talál olyan szereplőt, akivel azonosulni tud, míg a szülő rendkívül elégedett lehet majd a csodaszép gondolatokkal, a tanító jelenetekkel és feladatokkal, amiket hőseink mind megugranak a mesében.
Az író felhívja a figyelmet a természet szeretetére, de megmutatja azt is, hogy mindannyian mások vagyunk, és ez nem feltétlenül rossz. Megmutatja, hogy az élet néha kegyes, de néha igazságtalan, ahogy rávilágít arra is, milyen fontos a csönd, vagy az önmagunkba vetett hit, saját bátorságunk felszínre hívása.
Bár eleinte egyszerű kis történetek halmazának tűnhet a kötet, sokkal több mondanivalót rejt magában, mint elsőre gondolnánk, s a végén ezek a szép gondolatok sokáig velünk maradnak.
A kötet kiválóan alkalmas, hogy az őszi estéken a kezünkbe vegyük és felidézzük a szép nyári emlékeket, de remek segítség például az ovihoz is, ahol mindig van egy rendkívül rossz gyerek, akit meg kell érteni vagy épp, mikor egy szép és ártatlan gyerekszerelem bontakozik ki, ami teljesen mindennapi, ám a gyerekek számára maga a megtestesült varázslat, ami némi feszengéssel és zavarral jár.

Kőszeghy Csilla illusztrációi bájosak és szerethetőek, míg természetesen engem leginkább az indián gyerkőcök ábrázolása vett le a lábamról, de ki kell emelnem a táj megkapó csendjének érzékeltetését is.

Kedvenc történetem a csendpróba, valamint a bátorságpróba volt, valamint az ezt követő "szúnyogszépségverseny". ^^ Míg előbbi igazi bölcs, elraktározandó gondolatokat tartalmaz, mellyel nem árt, ha a kicsik már most szembesülnek, addig utóbbit egészen kreatív ötletnek tartom, ami gazdag a humorban és mosolyt csal az olvasó arcára. De ilyen Bütyök meséje is, vagy a "szófogadószülő-gomb" feltalálásának esetleges lehetősége. 

Szívből ajánlom a Bátorságpróbát minden leleményes és vidám kisgyerkőcnek; azoknak, akik szerették az első kötetet (ismeretének hiánya egyébiránt semmit sem von le jelen kötet élvezhetőségéből); akik rajonganak az indiánokért, s mindenkinek, aki szép, ötletes, tanító meséket szeretne a gyermeke kezébe adni!


A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 indiántoll









Idézetek

"- De miért jó az, ha megáll a világidő?"

"- Mit szólnál a szófogadószülő-gombhoz?"

"Bütyökről mindenki tudja, hogy ő az óvoda legrosszabb gyereke. Vannak még rosszcsont fiúk, de a nyomába sem érhetnek. Legrosszabb gyerek nem lehet kettő, abból csak egy van, és Bütyök pont a mi csoportunkba jár. Nem könnyű eset, mondják rá az óvó nénik.
Nem lesz nehéz dolgod, ha meg akarod találni a többi gyerek között."

"- Köszi, Zorka! Tudod, én próbálok jó lenni, de sehogy sem megy. Nem nekem találták ki... Nekem ez, hiába próbálom, nem megy. Nincs hozzá tehetségem. Pedig minden reggel úgy jövök el otthonról, hogy akkor még megvan bennem a szándék, hogy jó legyek. Meg is ígérem a szüleimnek. Aztán valahol útközben, otthonról idefelé eltűnik belőlem. Mondtam a szüleimnek, hogy menjünk vissza, és nézzük meg, hol veszett el belőlem a jó gyerek, hátha megtaláljuk, de a munkába kellett menniük, így itt maradtam jóság nélkül."

"Több csirke közül választotta ki a szerinte és apa szerint is a legszebbet. Nekem egyik se tetszett. Fogalmam sincs, mi lehet szép egy kopasz csirkén."

"- Nem tudok én már mosolyogni, kislány, én már régen elfelejtettem, hogy kell azt csinálni - válaszolta.
- Húúha! Akkor te elromlottál! Akkor el kell vinni téged a szervizbe.
- Hová, te gyerek? Szervizbe? - kérdezett vissza.
- Igen. Ahol megjavítják benned, ami elromlott, hogy újra tud mosolyogni."

"- Zorka! Ha ezt anyukám látná, elállna a lélegezte.
- Ez a legjobb megfigyelőhely a kertben. Innen csak mi látjuk a lenti világot, ők nem látnak minket."

"- Elképzelted már, milyen feleséget szeretnél magadnak?
(...)
- Háát, izé... egyszer, igen - rövid szünet után folytatta. - Ne sértődj meg, jó? A szeme és a haja olyan lesz, mint a tied."

"- Az én férjem igazi férfi lesz.
- Hűha! - kiáltott fel csodálkozva Andris.
- Na jó. Ő is fog hasonlítani rád. Kicsit. Jó lenne, ha az lenne a neve, hogy András. Szép név. De az sem baj, ha másként hívják..."

"- ...Hiába borult kint az ég, itt bent mégis derűs lett az idő..."

"A kicsomagolás után a három apukatörzsfőnök elvonult megtartani a bölcsek tanácsát, ami azt jelentette, hogy kitalálták, mi legyen a program, és más titkos dolgokat is megbeszéltek. Az indián anyukák addig kipakoltak, és feldíszítették új otthonunkat."

"A következő feladat volt csak igazán indián gyerekeket próbáló. A próba neve "Figyeld a csendet" volt. Tíz percig nem volt szabad megszólalni, csak hallgatni, figyelni. Először könnyűnek tűnt, de közben kiderült, hogy nem is olyan egyszerű ilyen hosszú időn át egy helyben ülni és hallgatni. Annyi minden jut ilyenkor egy indián gyerek eszébe, amit rögtön el szeretne mondani!"

"Ebben a csendpróbában az volt a különlegesen érdekes, hogy olyan dolgokat is észrevettünk, amit máskor nem."

"Elmondom, ha egyszer ilyen helyzetbe kerülsz, ne érjen meglepetés. Akkor fog sikerülni például éhes farkas vagy szerelmes béka hangot kiadnod, ha annak képzeled magad. De nagyon! Ha érzed, hogy azzá váltál, akit utánozni szeretnél, akkor jön magától is az a hang. Érted? Mindenki másképp volt álmos medve vagy vicces majom."

"- Húú, de megijedtem! Mi lehetett ez a zaj? Csak nem egy erdei hogyishívják? Ugye, nem?
- Nem tudom, mi lehetett, de én is megijedtem. Remélem, hogy nem erdei hogyishívják volt, ami megijesztett minket, hanem valami más- mondtam.
- Pont most kellett magunkra hagyniuk az indián apukáknak! Ha itt lennének, biztosan megmondanák, hogy erdei hogyishívják zörgött-e, vagy valami más...
- Gyerekek! Bárki is adta ki ezt a hangot, mi lenne, ha nem félnénk tőle? Végül is bátor indiánok vagyunk, nem? - ... - Ha most legyőz minket a félelem, elbukjuk a bátorságpróbát."

"- Szerintetek mit tud csinálni négy indián gyerek a sötét erdőben addig, amíg vissza nem jönnek a felnőtt indiánok?"

"Sokszor csíptek már meg szúnyogok, de ennyi helyen még soha!"

"...közben arról beszélgettünk, milyen kár, hogy holnap vége az indián életnek. Nem gondoltam, hogy ilyen kalandos élmény indiánnak lenni."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images