A DC ikonikus párja, Joker és nemezise Batman új, abszurd történetszálat kapott Satoshi sensei jóvoltából, aki egy nem mindennapi történetet vetett papírra, mely nem nélkülözi a humort, a bizarr jeleneteket és az "őrületet" sem...

Történetünk elején Joker épp a magához vett Batman babyt próbálja életben tartani, miközben felidézi a pár nappal azelőtti történéseket...

Gotham városára éppoly sötét éjszaka borult, mint mindig, mikor Joker és Batman, a két ősi ellenség ismét szembenézett egymással... Ám ez a küzdelem nem várt véget ért, mikor Batman egy vegyszerrel teli tartályba zuhant, minek következtében kisbaba lett!

Joker nem hisz a szemének, s bár a magatehetetlen csecsemő, ősi ellensége kiszolgáltatottan hever a lábainál, képtelen végezni vele, hisz Joker Batman nélkül semmi... Főhősünk ezért úgy dönt, maga neveli fel az álarcos igazságosztót, méghozzá olyan erős és jóságos harcossá, aki mindig is volt, s aki méltó ellenfele Jokernek!

Természetesen gyereket nevelni nem könnyű, így Joker az újdonsült apa szerepében újabb és újabb megoldandó helyzetekben találja magát, amiben régi bajtársai próbálnak segítségére lenni.

Bevezető kötet lévén csupán a történet kezdetének felszínét karcolgatjuk meg, de a manga végére eljutunk addig a pontig, hogy Joker elnevezze a kisbabát, s megtudjuk a híradóból azt is, hogy Bruce Wayne-k nyoma veszett... khm... khm...

Umi Sakurai A ​Man And His Cat Picture Book /Fukumaru and the Spaceship of Happiness/ c. kötete A ​Man And His Cat mangasorozat kiegészítő darabja. 

Egy gyönyörű kivitelben megjelent, teljes színes oldalas illusztrációkat tartalmazó "light novel", amiben egy összefüggő, a sorozattól megszokott eszméletlen tündéri történetet olvashatunk.

Kanda-san és Fukumaru egy éjjel az eget fürkészik, mikor egy hullócsillag szeli át az égboltot. Kanda-san - mint ahogy minden ember - azonnal kíván valamit, amit Fukumaru érdeklődéssel szemlél.

A csillag egyre közelebb és közelebb jön, míg végül lezuhan. Fukumaru a keresésére indul, s mikor megtalálja különös, cicaszerű űrlényekbe botlik, akiknek a csillag maga az űrhajójuk, amin egy hatalmas luk tátong. A lukat azonban csak boldogsággal lehet befoltozni...

A mangaka ezúttal némi természetfelettit is csempészett a történetbe az űrcicák személyével, akik kedves, jóságos lények voltak, ami szintén üde színfolt a rengeteg rossz szándékú földönkívüli történet mellett. A színes illusztrációk varázslatosak, a kemény kötésű, védőborítóval ellátott kötet minőségi kiadás, ami remekül mutat a mangasorozat mellett.

Fukumaru - mint mindig - halálosan aranyos és vicces, jósággal teli nagy szíve ismét megmutatkozik, ahogy a Kanda-san iránt érzett hatalmas szeretete is! Rendkívül mókás látni a ragaszkodását, míg félelme, hogy elveszíti a férfit, teljesen ellágyítja az ember szívét. :3

Az idei évem egyik legaranyosabb szerelmi történetét olvashattam karácsonykor. Barátnőm, Eszti egyik karácsonyi ajándéka volt ugyanis a Delinquent ​Daddy and Tender Teacher első kötete, melyet Tama Mizuki mangaka jegyez. A történet teljesen rabul ejtett, s mondanom sem kell, mennyire várom, hogy a kezembe vehessem a folytatást.

Főhősünk, Hitsuji általános iskolai tanár, aki egy nap megismerkedik egyik pici tanítványának vad kinézetű apukájával. A kisfiú nem nagyon szeretne az édesapjáról beszélni, s elég dacosan ki is jelenti, hogy a férfi nem az apja, ám ahogy sejthető, itt azért több van a háttérben...

Hinata-kun édesanyja nemrég halt meg, édesapját pedig alig ismeri, aki a balesetet követően magához vette a kicsit. Hitsuji egy este újra összefut az apukával és tanítványával, míg végül az otthonukban köt ki, ahol szépen lassan kiderülnek a múlt árnyai...

Mikor Hatoyama megtudja, hogy Hitsuji meleg, a fiatal tanító kerülni kezdi a férfit, ám az igazi meglepetés akkor éri, mikor kiderül, hogy Hatoyama nem más, mint régi osztálytársa, aki egyben az első titkos szerelme is volt...  

A kötet szép lassan építi fel hőseink történetét, ám az első rész vége is tartogat némi meglepetést, ugyanis a végén szépen felgyorsulnak az események... ^^

Szereplőink szerethető karakterek, akik pillanatok alatt belopják magunkat a szívünkbe. Hitsuji visszafogottságával és jólelkűségével, valamint segítő természetével vívja ki a szimpátiát, míg Hatoyama-kun azonnal levesz a lábáról, amint megjelenik fekete, kissé vad - motoros szerkónak is beillő - öltözékében. Fájdalmas múltja és esetlen apai próbálkozásai szívet melengetőek, míg kettejük felnőtt karaktere mellett a bájt és a cukiságot Hinata-kun adja. 

Mind-mind nehezebb, korántsem könnyű téma, melyek feloldása éppen csak hogy elkezdődik. A lelki sebek és a múlt fájdalmainak feldolgozása, a könnyek felszárítása csak ez után kezdődik majd komolyabban, mikor a két férfi közös élete megkezdődik.

Mamoru Aoi My ​Girlfriend's Child c. mangája az idei évem egyik legerősebb darabja. A manga komoly témát dolgoz fel, melyben két tizenéves fiatal élete változik meg egyik pillanatról a másikra, mikor kiderül, hogy gyermeket várnak... A fiatalok a Japán középiskola második évét tapossák...

A Seven Seas gondozásában megjelent kötet a 15+ korosztályt jelöli meg célközönségnek, hisz a főszereplők is ilyen idősek (16). Komoly téma, torokszorító atmoszféra, s rengeteg olyan döntés, felelőtlenség és következmény, ami ebben az életkorban végzetes lehet...

Torokszorító olvasmány, ami akár elrettentésként is szolgálhatna a célközönség korosztályának, de azért ez a téma és kérdés ennél sokkalta mélyebb, s biztos, hogy mindenki másképp vélekedik róla... Én magam mindenesetre teszek egy 18+ felhívást a posztra, a jelenleg érvényes jogszabályok miatt. 

A két fiatal minden lehetőséget megragad arra, hogy együtt legyenek, amikor lehetőségük nyílik rá, s szóba kerülnek osztálytársaik és barátaik kapcsolata is, ahol megjelenik a szexbe hajszoló fiú, a szüzességet csak veszítse már el lány és hasonló kaliberű típusok és problémáik képe is.

Ezeknek az "apró" hibáknak a következménye Sachi egyre gyakoribb rosszulléte, fáradékonysága, sokszor túlevése, amik szépen lassan építkeznek egymásra. Sachi egy nap úgy dönt, vásárol egy terhességi tesztet, hogy megbizonyosodjon felőle, nincs semmi baj, biztosan nem terhes...

El sem tudom mondani, milyen gyomorszorító érzés volt olvasni ezt a történetet. Mamoru Aoi remekül megragadta a hangulatot, ért a feszültségkeltéshez, s gyönyörűen ábrázolja a Sachiban zajló érzelmi viharokat. Mikor az első oldalak kedves, idilli szerelmespár mindennapi képein túl az olvasó tudja, mi lesz ennek az egésznek a vége, úgy nehéz elvonatkoztatni attól, milyen aranyos is együtt a főszereplő páros...

Mert Sachi és Takara valóban bájosak és esetlenek együtt, de még gyerekek... Most nem mennék bele mélyebben a témába, mit gondolok az ebben a korban való szexuális kapcsolatokról, inkább szorítkoznék a tényekre, amik ebben a kötetben is gyönyörűen bemutatásra kerülnek.

Sachi és Takara az én szememben sem elítélendő, mert szeretkeznek. Számomra azért, mert szeretik egymást, a jövőjüket együtt képzelik el, szeretnének majd összeházasodni a tanulmányok befejezése után és békésen élni, családot alapítani. Ez a családalapítás azonban, legalábbis annak "normális" sorrendje kisiklik az élet pályáján. 15+ életkort már nem illik gyereknek hívni, de nem lehet máshogy tekinteni rájuk, mint felelőtlen, sete "kölykökre", akik csak úgy tessék lássék módján védekeznek, lesz ami lesz alapon, s álmukban sem gondolnák, hogy egy kis szakadás a gumin végzetes lehet...

Sachi a történet előrehaladtával egyre jobban magába zuhan, nem kér segítséget, nem is tudja, mit tegyen. Ezt döbbenetesen fájdalmas látni. Ugyanilyen elemi erővel hat Takara azonnali támogató magatartása a szerelme iránt, ami roppant szívet melengető. A fiú támasza lesz a lánynak, bár ugyanúgy ledöbben, de Sachi egyelőre egyedül akar lenni.

A kötet azzal ér véget, hogy Sachi felkeres egy távoli klinikát, hogy megbizonyosodjon arról, valóban terhes-e, s ha igen, elvetesse a gyermeket... De vajon képes lesz rá? A válasz nyilvánvaló, nem is kell elolvasni a folytatást, tudjuk, hogy a gyereket biztosan megtartják majd, s ezzel örökre meg is pecsételik a sorsukat. Sachi nem fogja tudni (avagy milyen módon lesz rá lehetősége...) elvégezni a középsulit, letenni következő évben a vizsgát és felvételezni a főiskolára. Vajon mennyi részt enged majd Takarának magára vállalni, hagyja-e, hogy a fiú mellette álljon és lemondjon az álmairól???

Ezer és egy kérdés áll előttünk megválaszolatlanul, melyekre csak a következő kötetek adhatnak választ.

Mizuho Kusanagi Yona ​of the Dawn c. managasorozatáról szó szerint ezer éve próbáltam lebeszélni magam. Soha sem szerettem a végeláthatatlan történeteket, amiket húznak, mint a rétestésztát, hisz egyfelől baromi költséges a beszerzés, másrészt egy idő után a színvonal valószínűleg zuhanni fog. A Yona of the Dawn jelen pillanatban 40 kötetet számlál, melyből angol nyelven eddig 38 látott napvilágot, s ez a mennyiség már túltesz egy határt nálam... Ennek ellenére mindig is kíváncsi voltam a történetre, ám a számok mindig meggyőző érvként szolgáltak számomra. Emellett természetesen látom és tudom, hogy a világon milliók rajonganak Yona és Hak történetéért, s nincs mit tenni, én magam is elgyengültem végül az év elején... Bíztam benne, hogy a történet nem fog rabul ejteni, s nem látok majd benne potenciált, hogy folytassam, de sajnos azt kell mondjam, engem is magával ragadott a történet... ^^ Két kötet alapján még nem vonhatnék le messzemenő következtetéseket, s nem tehetnék olyan kijelentéseket, hogy látom már, miért rajonganak ezért a mangáért ennyien, de picit meggondolatlannak kell lennem, hisz már most látszik, hogy ez egy valóban grandiózus mese lesz...

Történetünk hősnője Yona, a császár tizenhat éves lánya, kinek születésnapját az ország és a palota méltó mód kívánja megünnepelni. Yona nem elégedett önmagával, tűzvörös haja elhalványítja az önbizalmát, ám mikor az ünnepség előtt megérkezik gyermekkori barátja és titkos szerelme, Su-won, minden felragyogni látszik...

A palotában már az ünnepség előtt furcsa dolgok történnek, s mióta Yona édesanyját meggyilkolták, azóta a hercegnő maga is "félelemben él"... Az ünnepség éjszakáján Yona a császár keresésére indul, s mikor megtalálja, élete gyökeres fordulatot vesz...

Édesapja testét megvilágítja az égen átcikázó villám - a császár holtan fekszik a földön. Felette, a gyilkos fegyverrel a kezében Su-won áll, aki meggyilkolta ő királyi fenségét... Yona nem akar hinni a szemének, s mikor titkos szerelme, a férfi, akit mindig is nagy becsben tartott ellene fordul, a hercegnőnek menekülnie kell az életéért. Yona segítségére Hak érkezik, aki kimenekíti a palotából a lányt és elindul vele a saját törzséhez...

A történet, mint minden ilyesfajta régi mese, a palota falai közt veszi kezdetét, majd egyre távolabb jutva onnan térképezi fel a széles nagy világot. A hercegnő, az eddig aranykalitkába zárt madárka, akinek semmi gondja nem volt az életben, hirtelen a veszedelem sűrűjében találja magát, ahol túl kell élnie. Nem csak önmagát kell megvédenie, vagyis megpróbálni nem meghalni, hanem a védelmére felesküdött férfi sorsáért is felelős lesz, aki általában egy súlyos sebesülés áldozataként nyitja fel a főhősnő szemét arra, hogy nem támaszkodhat mindig másra és meg kell lelnie magában a bátorságot.

A Yona of the Dawn pontosan ezzel a kelléktárral indul és halad végig két köteten, s gyanítom, hogy a későbbiek során is a már jól bevált régi fantasy és kalandtörténetek sablonján vándorol majd végig. Mindez azonban tökéletesen működik a lapokon, mind a mai napig, melyért milliók rajonganak töretlen lelkesedéssel. Mert ezek a régi mesék pont ettől szépek és elbájolók - nem kell mindenbe a mai modern világ minden cifrasága és baromsága...

Epekedve várom a folytatás megérkezését, s kíváncsi vagyok, milyen kalandokat is tartogat még számomra Mizuho Kusanagi...

Shou Harusono Sasaki and Miyano c. mangája évek óta hatalmas szerelmem. A Yen Press jóvoltából pedig végre hivatalosan is a kezünkbe vehetjük az "eredeti" történetben nagy szerepet játszó Hirano senpai külön sorozatát, ami a Hirano ​and Kagiura címet kapta. Ebben a sorozatban a mangaka a sokak által hőn szeretett Hirano-sant állítja a középpontba és mutatja meg az életét, a mindennapjait, valamint mutatja be a Kaigurával való kapcsolatát.

Kettejük párosa eredetileg egy rövid kis történetben szerepelt a Sasaki and Miyano egyik kötetében, ám a rajongók olyannyira beleszerettek kettejük párosába, hogy a mangakának "nem volt más választása", mint megírni a történetüket - a mi legnagyobb örömünkre.

Főhősünk, Hirano-san és szobatársa, az első éves kosárlabdás Kagiura-kun az iskolások megszokott életét élik. Ki-ki a maga óráival és kötelezettségeivel foglalkozik, ám a megosztott szoba végett természetesen elkerülhetetlen, hogy rengeteg időt töltsenek együtt.

Hirano eleinte pont úgy bánik a langaléta sráccal, mint bármelyik kohai-jal, ám ahogy telnek a hónapok, úgy válik a kapcsolatuk egyre szorosabbá. Ebben a felvezető kötetben azonban még nem beszélhetünk szorosabb kapcsolatról, legalábbis nem olyanról, ahol mindkét fél beismeri, mit is érez valójában.

Hirano mindig is a kedvenceim közé tartozott, így örülök neki, hogy mélyebb és részletesebb betekintést nyerhetek az életébe. Mellette Kagiura karaktere sem okoz csalódást, sőt, egy olyan színfolttal gazdagítja ezt a világot, amiért érdemes várni a folytatást.

Mika Yamamori Tsubaki-chou​ Lonely Planet címet viselő shoujo mangasorozata a Yen Press gondozásában lát napvilágot. A 14 részes manga Japánban már véget ért, ám az új rajongók számára Fumi-chan és Kibikino sensei története még csupán most kezdődik.

A gyönyörű kivitelű manga egy nem mindennapi történetet mesél el nekünk, bár az alap konfliktust már több helyen is láthattuk, mégis, sokadszorra is remekül működik...

Főhősnőnk, Fumi-chan egyik napról a másikra "kerül az utcára", mikor az édesapja oly tetemes adósságot halmoz fel, amivel megnyomorítja mindkettejük életét. Fuminak azonnal munkára van szüksége, s legnagyobb szerencséjére hamar is kap állást - házvezetőnőként dolgozik és él majd Akatsuki Kibikino sensei otthonában, aki történelmi regényeket ír, s mint olyan, szüksége is van a törődésre...

Fumi-chan minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy kihozza ebből a reménytelen helyzetből a legjobbat. Napközben iskolába jár, reggel és este, valamint hétvégén pedig a ház körüli teendőket intézi és megpróbálja életben tartani az örökké fáradt - hisz soha nem alvó - írót, akire az ételt is úgy kell rátukmálni, hogy ne essen holtan össze a végén...

Szereplőink szerethető karakterek. Míg Fumi hozza a másodéves iskolás lány karakterét a maga tapogatózó lépéseivel és naiv ártatlanságával, addig Kibikino sensei a japán írók tipikus mintapéldánya, aki örökké ír, mégis le van maradva a regényeivel, nem alszik, s enni sincs ideje. Mogorva és magának való, de a szíve mélyén egy jótét lélek, egy végtelenül kedves és gondoskodó személy, aki azonnal a házvezetőnője segítségére siet, mikor annak szüksége van rá...

Kíváncsian várom a történet kibontakozását és az események folyásának irányát, ugyanis az első kötet több olyan szálat és gondolatot is nyitott, amik a későbbiek során biztos bonyodalom forrásai lesznek hőseink életében.

A kötet az egyedi történetével, illetve a nem mindennapi kiindulási pontjával hívta fel magára a figyelmem, amik mellett még erőteljesebb hatást gyakorolt rám az a két panel, mikor a főhősnő egészen magasról ugrik le a metróban szívdöglesztő főhősünkhöz, hogy utolérje, míg a srác idejében mozdul ahhoz, hogy elkapja a zuhanó lányt.

Történetünk hősnője, Satomi-chan a zsúfolt metrón igyekszik eljutni az iskolába, ahol egy perverz férfi egyre közelebb kerül hozzá. A lány egyre kényelmetlenebbül érzi magát és egyre jobban megijed, mikor egy szívdöglesztő srác mögé áll, elválasztva ezzel a zaklatótól, s megvédve a privát szféráját. Satomi bár látja, hogy a fiú az ő iskolájának egyenruháját hordja, mégsem tud illőn köszönetet mondani, ugyanis a srác elviharzik.

A lányt bántja a fiú közönye, s az, hogy úgy érzi, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy méltón kifejezze a háláját, így, mikor meglátja a srácot az iskolában, nem habozik utána menni és megköszönni a segítséget, ahol kiderül, hogy a srác nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az ügynek, hisz bárkiért megtette volna...

Yagyu eleinte nem érti a lány túlzott hálálkodását, ám az ominózus eset után is folyamatosan segít a lánynak, aki "nem hagyja magát lerázni". Az események végül olyan fordulatot vesznek, minek következtében Satomi-chan élete gyökeres fordulatot vesz, ugyanis lekaparhatatlan barátkozási kedvének következménye az lesz, hogy Yagyu megcsókolja, s ketten egy párrá válnak...

Furcsa, nem mindennapi lépés ez, ami az iskolai mangák kevéske részére jellemző, ám úgy tűnik, a Horimiya gyorsasága után néhány történet merészen belevág valami újba, s a mangaka tempósabb történetvezetésbe csap bele...

 

Az Ima Koi annak ellenére levett a lábamról, hogy főhőseink "egymásra találása" végtelenül gyorsan zajlott. Én az a fajta típus vagyok, aki soha nem fogja megérteni, hogy lehet valakivel járni és csókolózni azelőtt, hogy a "résztvevők" beleszeretnének egymásba, de tisztában vagyok vele, hogy vannak ilyen kapcsolatok, nem is egy. Csak ezt nem nevezném éppen romantikusnak... Mert attól, hogy valakit kedvelek, még nem nyalintom le... 

No mindegy, ez csupán egy apróbb bosszúság a részemről, hisz Satomi és Yagyu párosa remekül mutat együtt a lapokon, ám jelen esetben koránt sincs szó arról, hogy valamiféle "fenenagy" szerelmet éreznének a másik iránt. Ezt az érzésemet egyébiránt férfi főhősünk legjobb barátja jegyzi meg még a kapcsolat elején, aki ezen egyetlen gondolatán kívül jelen pillanatban a végtelenül ellenszenves karakterek listáját erősíti, ám ez a kérdése igencsak jelentőségteljes és elgondolkodtató...

A második kötetben egyébiránt egy mellékes szerelmi szál is belengetésre kerül, ami biztosan kibontásra kerül majd, főhőseink legjobb barátainak személyében, s nem is lenne igazi "iskolai manga" ez a történet, ha nem ezen a vonalon folytatódna tovább ez a szál. ^^

Satomi-chan és Yagyu egyébiránt még két kötet alapján sem volt képes annyira a szívembe lopni magát, mint több iskolai történet szereplője, noha karaktereik egészen érdekesek. A történetre mégis öt csillagot adtam, ami a fentebb leírtak fényében talál egy picit érdekesnek tűnhet. Vajon miért öt csillag ez a történet? 

Én magam sem tudom. :D Jó, mi? Van valami különleges atmoszférája, valami egészen rendkívüli hangulata a történetnek, ami pillanatok alatt magába szippantott és elvarázsolt. Lehetséges, hogy mindez Hatta-san gyönyörű stílusának, vagy Yagyu titokzatos személyiségének köszönhető, mindenesetre egyenlőre nem tudnám megmondani, miért is szippantott be ennyire a történet, ha maguk a szereplők eddig még nem nagyon lopták be magukat a szívembe. Félreértés ne essék, itt korántsem arról van szó, hogy ellenszenvesek vagy idegesítőek lennének, csupán nem érzem azt a varázst, mint jó néhány kedvencemnél, ahogy még az az érzés se bontakozott ki bennem túlzottan, hogy teljes szívemből szurkoljak nekik. ^^ Jelenleg várakozó állásponton vagyok, s tanakodom, merrefelé is halad majd a történet.

Összegezve tehát egy nagyon különös történettel állunk szemben, aminek a rajzolása gyönyörű, a férfi főhőse lélegzetelállító, ám a háttérben én sokkal többet és komolyabbat érzek annál, mint amit eddig a mangaka megmutatott... Természetesen az is lehet, hogy tévedek, s csak egy egészen különös pontból felépülő és kibontakozó "iskolai románc" lesz ez, mindenesetre repesve várom a 3. kötet megérkezését, hogy lássam, merre is halad tovább főhőseink története.

Umi Sakurai A ​Man and His Cat c. mangája 2020-ban indult világkörüli útjára - azaz, látott napvilágot angol nyelven is, melynek köszönhetően a Nyugat is megismerhette ezt a nem mindennapi történetet. Kanda-san és Fukumaru egészen varázslatos, káprázatos története a Square Enix kiadó gondozásában jelenik meg, míg a történet egyre több rajongóra tesz szert - nem véletlenül...

Az első két kötet olvasását követően sajnos a történet folytatását a költözés miatt csupán most vehettem kézbe, ám a folytatás ugyanúgy rabul ejtett, mint mikor először nyitottam ki az első kötetet, s pillanatok alatt ugyanazt a szívet melengető érzést és vidámságot éreztem, mint két évvel ezelőtt. :3

Míg a 3. kötetben a mindennapok humoros és szeretetteljes jelenetein túl a zeneiskola tanárain, valamint Kanda-san "továbblépésén" van a hangsúly, addig a 4. kötetben már egy új szereplővel gazdagodik a történet.

A férfit egyre több barát veszi körbe, akik igyekeznek visszahozni a férfit az életbe, mígnem egy nap felbukkan egy, a magát riválisának mondó zongorista, aki végtelenül haragszik Kanda-sanra, akihez mindig is fel akart érni, ám tagadhatatlanul irigyli is a férfit...

Hibino-san eleinte egy múltból felbukkanó árnyékként van jelen, mígnem az édesanyja, aki világ életében felelőtlen volt, rá nem hagy egy macskát, akinek a jóléte ezen túl a férfin múlik. Mikor Hibino-san az állatkereskedésben összerogy a csomagok súlya alatt és Kanda-san siet a segítségére, mindkét férfi életébe gyökeres változást hoz ez a találkozás...

Az 5. kötet a barátságok ápolásán túl Fukumaru szökésére és megtalálására koncentrál, aki kétségbeesett próbál segíteni egy fekete cicának, akit a menhelyről ismer és az utcán lát kóborolni. A sors különös fintorának köszönhetően Kanda-san sokkal hamarabb találja meg a fekete cicát és szolgáltatja vissza azt szerető gazdijának, minthogy saját, lefogyott kiscicáját megtalálná, de természetesen minden jó, ha vége jó...

A manga ezen három kötete egy pillanatra sem okozott csalódást. 

Új karaktereink eleinte kicsit furcsa, itt-ott bosszantó emberek, akiknek jót tesz a lassú kibontakozás, hiszen így rétegről rétegre, apránként ismerhetjük és szerethetjük meg őket, mint például Hibino esetében is, aki az 5. kötet végére egészen a szívembe lopta magát - teljesen észrevétlenül egyébiránt!

Fukumaru természetesen továbbra is hozza a maga szerethető, dédelgetnivaló formáját, képtelenség nem nevetni a huncutságain, vagy az édes gondolatain, a sajátságos világnézetén. Továbbra is hatalmas szerelmem Kanda-san, ez a végtelenül kifinomult, karizmatikus férfi, akinek a szívében egy világ fájdalma benne van... Külön köszönetem a mangakának a Kanda-san fiatalkorába való kikacsingatásokért, amik az ő karakterénél is azt eredményezik, hogy egyre jobban és jobban megismerjük, milyen ember is ő, milyen életet élt, ám a legfontosabb dolgokat még továbbra is homály fedi. Szerencsére nemsokára itt a 6. kötet, amit alig várok, hogy végre a kezembe vegyek és olvassam tovább hőseink történetét!

A kötet azonnal felkeltette a figyelmem az egyedi címével, borítójával és a fülszövegben hirdetett tartalommal, s el ne felejtsem megemlíteni a lenyűgöző látványvilágot sem, ami a mangaka sajátja.

Saku élete nagyon sokáig szomorú volt, a lány egy igazi koszfészekben élt, ám egy nap magához vett egy apró fekete kiscicát, aki örökre megváltoztatta az életét...

A történet kezdetén ennek a múltnak már régen nyoma veszett, hiszen Saku nem magányos és nem egy mocskos házba tér haza nap mint nap, ugyanis a picike fekete cica időközben hatalmas méretűre nőtt, aki maga gondoskodik gazdájáról, vezeti a háztartást, bevásárol, főz, mos, takarít - s életben tartja a lányt...

A hatalmas fekete macska minduntalan feltűnést kelt, ám az emberek azt hiszik, hogy csupán egy jelmezbe bújt furcsa emberrel hozta őket össze a sors - a titkot egyedül Saku-chan ismeri...

Saku mellett Yukichi az, aki a felnőttséget és a komolyságot képviseli, bár néha talán túlzottan kemény és büntető is a lánnyal szemben, aki sokszor túl könnyedén, túl lazán veszi az életet - azaz nincs kedve semmihez, sokat lustizna, s nem tesz erőfeszítéseket annak érdekében sem, hogy "életben maradjon", tiszta körülmények között, betartva a higiéniát és a megfelelő étkezést.

S ha már a kislánynál tartunk, feltétlenül meg kell említenem Saku főnökét, Kaorut is, aki reményeim szerint hamarost fontosabb szereplővé lép elő, s talán - remélhetőleg - ő lesz A FÉRFI főhősnőnk életében.

A manga mindkét kötete rövidebb kis történetek halmaza, melyek természetesen egybefüggnek, ám vagy egy-egy napszakhoz, vagy egy-egy tevékenységhez (pl. vacsora, fürdés) kapcsolódnak, ám a történetet nem viszik túlságosan előre. Úgy tűnik, Yamada-san kínzó lassúsággal fogja felépíteni a történetet, ugyanis kizártnak tartom, hogy csupán egy különös, nem mindennapi kapcsolat néhány mozzanatába akarna bepillantást nyújtani az olvasóinak...

Yukichiii!! You're the only one who's good to me!