Pedro Mañas Szörnyeteg ​a fürdőkádban c. kötete szeptember elején jelent az Alexandra kiadó gondozásában (Carta Teen). Az Anna Kadabra harmadik kötetének története egy újabb mesebeli lény köré épül fel, s Moonville boszorkánytanoncai igencsak nagy slamasztikába kerülnek.

A Szörnyeteg a fürdőkádban némiképp más, mint az elődei. Másfajta légkör lengi át, s nincs meg benne a valódi izgalom, ami az eddigi két részt jellemezte. Nincs ellenség, nincs kimondottan "lebukásveszély", ami egy picit csalódás volt a számomra, hisz az egyetlen "ellenséges" karakter is kiherélésre került...

A harmadik Anna Kadabra kötet egy picit csalódás volt a számomra, s csak remélni tudom, hogy a negyedik kötetben visszatérünk az első két történet sémájára és izgalmas kalandjaira...

Ismét egy forró, nyári nap köszönt Moonville lakóira, s ifjú boszorkánytanoncaink már képtelenek elviselni a palacsintává sülést... Az uszoda azonban tele van, s a város ifjú boszorkányvadásza, Oliver is kaján vigyorral az arcán közli, hogy takarodjanak az úszócsapat gyakorlásainak helyszínéről...

Anna és barátai tehetetlenek, ám aztán úgy döntenek, bemerészkednek a szörnyűséges Szörnylápba, ami évek óta elhagyatottan áll, s szörnynek már nyomát sem látni. Az egykor tiszta vizű tavacska azonban mostanra igazi szemétteleppé vált, amibe az emberek mindenfélét beledobáltak, s ennek a lápi szörny nem nagyon örül - hisz, mint kiderül, a Szörnyláp mégse szörnymentes...

A tavacskában élő "szörny" egy splúgel, aki szemetelőknek nézi főhőseinket, s annak rendje és módja szerint ellenségesen is bánik velük. A kis csapat bár az első találkozást ép bőrrel megússza, mégis megesik a szívük a szörnyecskén, aki elhagyva a tavacskát a kiszáradás szélére kerül... 

A forró nyári napok miatt hőseink legnagyobb ellensége a forróság, s még az iskola is háttérbe szorul az égési sérülések fennállásának veszélye miatt. ^^

A történet remekül indul. Forróság, vágyódás a hűsölés után, majd egy titokzatos és rémisztően hangzó erdei tavacska és az abban lakó szörnyecske titokzatossága. Csak sajnos a végeredmény és a történet néhány fordulata nem az igazi...

Az igazi ellenség kiiktatása és bárgyúvá tétele azonban már korántsem volt jó húzás, hisz az egyetlen valamirevaló ellenfelet "töketlenítette" az író. Értem én, hogy ha Oliver megjelenik a színen, akkor ellenségesen kell bánni vele, s borítékolható az is, hogy pórul jár, de megalázni és idiótaként mozgatni nem kellene. Mivel ő a kedvenc karakterem, természetesen nyilvánvaló, hogy mélyen érint ez a lekezelés, de ha elvonatkoztatok a rajongásomtól, akkor sem érzem fairnek mindig pont ezt a srácot hülye helyzetbe hozni. Mert mi értelme volt belengetni, hogy megtetszik neki az idióta splúgel, akit emberré változtattak, hogy a szülők előtt megmagyarázzák a "lény" jelentétét???

Egy gonosz és ellenséges karaktert még nem kell megalázni, csak mert próbálja megkeseríteni hőseink életét. Megjegyzem, ebben a kötetben semmi ilyesmire sor nem kerül, s az igazi ellenséges konfliktus is hiányzik a történetből. S bár lehet, hogy rettentően vicces, hogy "az idióta boszorkányvadász beleszeret az idióta átváltoztatott lénybe" séma tök vicces téma/jelenetek tárháza lehet, amin sokan röhögnek, de én egy picit degradálónak érzem, hogy ennyire kifigurázzuk az ellenfelet, csak azért, mert ő az ősei nyomdokába szeretne lépni...

Ezen kis jelenettől eltekintve a történet mélyebb tartalma és főhőseink cselekedetei rendkívül tanulságos és figyelemfelkeltő erejűek, de kérem a szerzőt, hogy hozza vissza az igazi, izgalmas kalandokat tökös és bátor vagy épp vakmerő ellenségekkel és igazi lebukásveszélyekkel!