Mizuho Kusanagi Yona ​of the Dawn c. managasorozatáról szó szerint ezer éve próbáltam lebeszélni magam. Soha sem szerettem a végeláthatatlan történeteket, amiket húznak, mint a rétestésztát, hisz egyfelől baromi költséges a beszerzés, másrészt egy idő után a színvonal valószínűleg zuhanni fog. A Yona of the Dawn jelen pillanatban 40 kötetet számlál, melyből angol nyelven eddig 38 látott napvilágot, s ez a mennyiség már túltesz egy határt nálam... Ennek ellenére mindig is kíváncsi voltam a történetre, ám a számok mindig meggyőző érvként szolgáltak számomra. Emellett természetesen látom és tudom, hogy a világon milliók rajonganak Yona és Hak történetéért, s nincs mit tenni, én magam is elgyengültem végül az év elején... Bíztam benne, hogy a történet nem fog rabul ejteni, s nem látok majd benne potenciált, hogy folytassam, de sajnos azt kell mondjam, engem is magával ragadott a történet... ^^ Két kötet alapján még nem vonhatnék le messzemenő következtetéseket, s nem tehetnék olyan kijelentéseket, hogy látom már, miért rajonganak ezért a mangáért ennyien, de picit meggondolatlannak kell lennem, hisz már most látszik, hogy ez egy valóban grandiózus mese lesz...

Történetünk hősnője Yona, a császár tizenhat éves lánya, kinek születésnapját az ország és a palota méltó mód kívánja megünnepelni. Yona nem elégedett önmagával, tűzvörös haja elhalványítja az önbizalmát, ám mikor az ünnepség előtt megérkezik gyermekkori barátja és titkos szerelme, Su-won, minden felragyogni látszik...

A palotában már az ünnepség előtt furcsa dolgok történnek, s mióta Yona édesanyját meggyilkolták, azóta a hercegnő maga is "félelemben él"... Az ünnepség éjszakáján Yona a császár keresésére indul, s mikor megtalálja, élete gyökeres fordulatot vesz...

Édesapja testét megvilágítja az égen átcikázó villám - a császár holtan fekszik a földön. Felette, a gyilkos fegyverrel a kezében Su-won áll, aki meggyilkolta ő királyi fenségét... Yona nem akar hinni a szemének, s mikor titkos szerelme, a férfi, akit mindig is nagy becsben tartott ellene fordul, a hercegnőnek menekülnie kell az életéért. Yona segítségére Hak érkezik, aki kimenekíti a palotából a lányt és elindul vele a saját törzséhez...

A történet, mint minden ilyesfajta régi mese, a palota falai közt veszi kezdetét, majd egyre távolabb jutva onnan térképezi fel a széles nagy világot. A hercegnő, az eddig aranykalitkába zárt madárka, akinek semmi gondja nem volt az életben, hirtelen a veszedelem sűrűjében találja magát, ahol túl kell élnie. Nem csak önmagát kell megvédenie, vagyis megpróbálni nem meghalni, hanem a védelmére felesküdött férfi sorsáért is felelős lesz, aki általában egy súlyos sebesülés áldozataként nyitja fel a főhősnő szemét arra, hogy nem támaszkodhat mindig másra és meg kell lelnie magában a bátorságot.

A Yona of the Dawn pontosan ezzel a kelléktárral indul és halad végig két köteten, s gyanítom, hogy a későbbiek során is a már jól bevált régi fantasy és kalandtörténetek sablonján vándorol majd végig. Mindez azonban tökéletesen működik a lapokon, mind a mai napig, melyért milliók rajonganak töretlen lelkesedéssel. Mert ezek a régi mesék pont ettől szépek és elbájolók - nem kell mindenbe a mai modern világ minden cifrasága és baromsága...

Epekedve várom a folytatás megérkezését, s kíváncsi vagyok, milyen kalandokat is tartogat még számomra Mizuho Kusanagi...

A kötet az egyedi történetével, illetve a nem mindennapi kiindulási pontjával hívta fel magára a figyelmem, amik mellett még erőteljesebb hatást gyakorolt rám az a két panel, mikor a főhősnő egészen magasról ugrik le a metróban szívdöglesztő főhősünkhöz, hogy utolérje, míg a srác idejében mozdul ahhoz, hogy elkapja a zuhanó lányt.

Történetünk hősnője, Satomi-chan a zsúfolt metrón igyekszik eljutni az iskolába, ahol egy perverz férfi egyre közelebb kerül hozzá. A lány egyre kényelmetlenebbül érzi magát és egyre jobban megijed, mikor egy szívdöglesztő srác mögé áll, elválasztva ezzel a zaklatótól, s megvédve a privát szféráját. Satomi bár látja, hogy a fiú az ő iskolájának egyenruháját hordja, mégsem tud illőn köszönetet mondani, ugyanis a srác elviharzik.

A lányt bántja a fiú közönye, s az, hogy úgy érzi, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy méltón kifejezze a háláját, így, mikor meglátja a srácot az iskolában, nem habozik utána menni és megköszönni a segítséget, ahol kiderül, hogy a srác nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az ügynek, hisz bárkiért megtette volna...

Yagyu eleinte nem érti a lány túlzott hálálkodását, ám az ominózus eset után is folyamatosan segít a lánynak, aki "nem hagyja magát lerázni". Az események végül olyan fordulatot vesznek, minek következtében Satomi-chan élete gyökeres fordulatot vesz, ugyanis lekaparhatatlan barátkozási kedvének következménye az lesz, hogy Yagyu megcsókolja, s ketten egy párrá válnak...

Furcsa, nem mindennapi lépés ez, ami az iskolai mangák kevéske részére jellemző, ám úgy tűnik, a Horimiya gyorsasága után néhány történet merészen belevág valami újba, s a mangaka tempósabb történetvezetésbe csap bele...

 

Az Ima Koi annak ellenére levett a lábamról, hogy főhőseink "egymásra találása" végtelenül gyorsan zajlott. Én az a fajta típus vagyok, aki soha nem fogja megérteni, hogy lehet valakivel járni és csókolózni azelőtt, hogy a "résztvevők" beleszeretnének egymásba, de tisztában vagyok vele, hogy vannak ilyen kapcsolatok, nem is egy. Csak ezt nem nevezném éppen romantikusnak... Mert attól, hogy valakit kedvelek, még nem nyalintom le... 

No mindegy, ez csupán egy apróbb bosszúság a részemről, hisz Satomi és Yagyu párosa remekül mutat együtt a lapokon, ám jelen esetben koránt sincs szó arról, hogy valamiféle "fenenagy" szerelmet éreznének a másik iránt. Ezt az érzésemet egyébiránt férfi főhősünk legjobb barátja jegyzi meg még a kapcsolat elején, aki ezen egyetlen gondolatán kívül jelen pillanatban a végtelenül ellenszenves karakterek listáját erősíti, ám ez a kérdése igencsak jelentőségteljes és elgondolkodtató...

A második kötetben egyébiránt egy mellékes szerelmi szál is belengetésre kerül, ami biztosan kibontásra kerül majd, főhőseink legjobb barátainak személyében, s nem is lenne igazi "iskolai manga" ez a történet, ha nem ezen a vonalon folytatódna tovább ez a szál. ^^

Satomi-chan és Yagyu egyébiránt még két kötet alapján sem volt képes annyira a szívembe lopni magát, mint több iskolai történet szereplője, noha karaktereik egészen érdekesek. A történetre mégis öt csillagot adtam, ami a fentebb leírtak fényében talál egy picit érdekesnek tűnhet. Vajon miért öt csillag ez a történet? 

Én magam sem tudom. :D Jó, mi? Van valami különleges atmoszférája, valami egészen rendkívüli hangulata a történetnek, ami pillanatok alatt magába szippantott és elvarázsolt. Lehetséges, hogy mindez Hatta-san gyönyörű stílusának, vagy Yagyu titokzatos személyiségének köszönhető, mindenesetre egyenlőre nem tudnám megmondani, miért is szippantott be ennyire a történet, ha maguk a szereplők eddig még nem nagyon lopták be magukat a szívembe. Félreértés ne essék, itt korántsem arról van szó, hogy ellenszenvesek vagy idegesítőek lennének, csupán nem érzem azt a varázst, mint jó néhány kedvencemnél, ahogy még az az érzés se bontakozott ki bennem túlzottan, hogy teljes szívemből szurkoljak nekik. ^^ Jelenleg várakozó állásponton vagyok, s tanakodom, merrefelé is halad majd a történet.

Összegezve tehát egy nagyon különös történettel állunk szemben, aminek a rajzolása gyönyörű, a férfi főhőse lélegzetelállító, ám a háttérben én sokkal többet és komolyabbat érzek annál, mint amit eddig a mangaka megmutatott... Természetesen az is lehet, hogy tévedek, s csak egy egészen különös pontból felépülő és kibontakozó "iskolai románc" lesz ez, mindenesetre repesve várom a 3. kötet megérkezését, hogy lássam, merre is halad tovább főhőseink története.

Tatsuya Endo Spy ​x Family mangájának első kötete tavaly nyáron jelent meg a VIZ kiadó gondozásában. Noha én már az előrendelési időszak alatt éreztem, hogy itt valami nagyszerű van készülőben, álmomban sem gondoltam volna, hogy fél év alatt már jó néhányan csak puskával tudják majd vadászni a boltok és webáruházak polcairól a kifosztott kötetet. :3 

A Spy x Family borító és fülszöveg alapján nálam abszolút előrendelős kategória volt, s a júliusi olvasásom óta a történet a kedvenceim listájára vándorolt. Aki lemaradt volna az első kötet értékeléséről, az itt olvashatja el a spoilermentes véleményem, míg vélhetően mondanom sem kell, hogy ez a bejegyzésem természetesen már spoilereket tartalmaz a történetre nézve, így kérem, ennek tudatában olvass tovább! 

A Spy x Family egy olyan manga, ami képes pillanatok alatt magába szippantani és a nagyszerű történet, az eredeti szereplők, az édes chibi panelek és a humor miatt csak falod és falod az oldalakat, míg végül azt veszed észre, hogy már vége is a kötetnek. Éppen ezen okból kifolyólag vártam meg a harmadik kötet megjelenését, hiszen egyszerre, egymás után két kötet történetfolyamát élvezhettem, melynek köszönhetően sokkalta kisebb elvonási tünetek jelentkeztek nálam a negyedik kötet iránt, melynek megjelenése március elejére várható... :3 

A második kötet cselekménye pontosan ott folytatódik, ahol az első kötet félbeszakadt. Az Eden Akadémia felvételi napja véget ért, s így hőseinknek nincs más dolga, mint izgulni, hogy erőfeszítéseik végül kifizetődnek-e... A felvételt nyertek listáját az Akadémia udvarán teszik közzé, ám a Forger család döbbenten áll a hirdetmény előtt. Anya sajnos nem nyert felvételt az iskolába, így Loid és "hamis családja" letörten távozni készül. A "sooo elegant" férfi ^^ azonban megállítja a családot és átnyújtja számukra a várólistán lévő diákok nevét, melynek első helyén Anya szerepel. A férfi továbbá közli, hogy néhány nap elteltével Anya biztosan bekerül az iskolába, hiszen biztos, hogy lesz, aki "kihullik" a felvételt nyertek közül... Természetesen főhőseink mindent el is követnek azért, hogy az a bizonyos "egy" kihulljon a sorból... LOL

Néhány nap elteltével Loid telefonhívást kap /küldetés teljesítve/ és a Forger család életébe új napsugár köszönt be, hiszen Anya végül bekerült az Eden Akadémiára, ahol a tanévnyitó ünnepségen kiderül, hogy a kislány egy osztályba fog járni Damian Desmonddal, a Loid által üldözött Donovan Desmond másodszülött fiával... Anya telepatikus képességeinek hála kiolvassa Loid fejéből annak zseniális terveit és mindent megtesz annak érdekében, hogy összebarátkozzon a sráccal, ám fáradozásainak vége egy Anya által lekevert ütés lesz, egyenesen a fiú képébe -  mindezt természetesen önvédelem céljából... ^^

Mivel Anya úgymond egy senki, a gazdag szülők nagyreményű gyermekei között, a kislánynak nem egyszerű beilleszkedni és mindemellett a tanulásban sem jeleskedik. Loid ekkor úgy dönt, a kislány kedvenc kémes-hercegnős sorozata lesz az, minek segítségével ráveszi lányát, hogy megdolgoztassa az agytekervényeit...

Yuri mindenképpen találkozni akar Yor családjával, mely okból kifolyólag Loidra újabb próbatétel vár... A Titkos Rendőrség ugyanis tudomást szerzett az országba beszivárgó titkos kém, Twilight jelenlétéről és a tisztek - s maga Yuri is - nagy erőkkel keresik a férfit...

A harmadik kötet a második záróképkockáival folytatja a történetet. Yuri megérkezett Loid és Yor otthonába és hamarosan kiderül, hogy a férfi mondhatni teljesen "hibbant"... A nővérét védelmező testvér természetesen minden követ megmozgat, hogy bizonyítsa, Loid és Yor nem szerelmesek egymásba és minden tőle telhetőt megtesz azért is, hogy fogást találjon nővére férjén, ám Loid tökéletesen kifogástalanul és ártatlanul viselkedik... A férfinak nincs más választása, mint elfogadni ezt a kapcsolatot, ám Loid számára néhány perc után nyilvánvalóvá válik, hogy Yuri a Secret Police tagja... 

Mesterkémünk az új információk birtokában kételkedni kezd felesége őszinteségében, ezért másnap próba elé állítja Yort, melynek segítségével ki szeretné deríteni, hogy a nő tudja-e, hogy a testvére kegyetlen SSS tag. Yornak azonban fogalma sincs öccse valódi életéről és munkájáról, így Loid  fellélegezhet...

Eközben az Eden Akadémián Anya továbbra sem teljesít valami fényesen és a kemény tanulás helyett inkább ama célt tűzi ki maga elé, hogy megtalálja a megfelelő, okos elméket, akik fejéből vizsga közben kiolvashatja a helyes válaszokat. ^^ 

Yor, az éjszakai pillangó, aka bérgyilkos /s itt a pillangót nem ama ősi mesterségre értem, amire mindenki gondolna, hiszen a lánytól távolabb sem állhatna ama foglalkozás.../ élete is gyökerestül megváltozik, s bizony a nőnek szembe kell néznie megváltozott életkörülményeivel és az ezekből fakadó nehézségekkel...

Loid, Anya és Yor megpróbálnak átlavírozni a titkos küldetésből fakadó furcsa mindennapokon és normális család lenni - ami valljuk be, nem könnyű feladat... A titkos ügynök, a bérgyilkos és a telepata - akik igyekeznek valódi életüket és képességeiket elrejteni a másik elől - számtalan komikum forrását adják... Loid és Yor között azonban ott áll maga Anya, aki ismeri mindkét szülője legtitkosabb gondolatait is, s míg őszinte szeretettel fordul az őt megmentő férfi irányába és igyekszik mindenben segíteni őt, gyermeki, naiv elméjéből és gondolataiból, a számára még átláthatatlan tervekből néha olyan következtetéseket von le, amik nem teljesen helytállóak... ^^ Gyermeki, ártatlan félreértéseiből fakadó tettei általában rosszul sülnek el és a kislány benne marad a lecsóban... Arról már nem is szólva, milyen furcsa szemekkel néz Loid ezekre a balul sikerült katasztrófákra és vonja össze értetlenül a szemöldökét lánya viselkedése láttán... ^^

A Damien és Anya között kibontakozni látszó gyerekszerelem szál rendkívül ígéretesnek tűnik számomra, és bízom benne, hogy kettejük kapcsolata - harcokkal, veszekedésekkel, humoros és édes jelenetekkel átitatva bár, de - kibontásra kerül... ❤

Damien a maga sötét aurájával, fennhordott orrával maga a tökéletes, elérhetetlen rosszfiú, a hűvös külső mögé rejtőző szerelmetes, cuki szív, aki családja elvárásainak és lelkes követőinek is szeretne megfelelni, s bár semmiféle gonoszság nem lakozik a szívében, ügyelnie kell a látszatra... Karaktere azonnal a szívembe lopta magát és kedvenceim sorába emelkedett! ❤

Anya cukibb, mint valaha és gyermeki ártatlanságára egyszerűen szavak nincsenek. Hűsége Loid iránt gyönyörűen átsüt a lapokon, s a férfi nem is sejti, mi mindent meg nem tesz a kislány érte... Halálosan kíváncsi vagyok és epekedve várom a pillanatot, mikor három főhősünk lelepleződik egymás előtt és új fényben látják majd a múltat és az együtt átélt pillanatokat... :3 Kétségtelenül grandiózus jelenetnek leszünk szemtanúi!!!

A második és harmadik kötetben két extra történetet is kapunk a fő szál mellé, melyben betekintést nyerhetünk főhőseink "gondtalan" életébe. Ezen extrák nem titkolt célja, hogy közelebbről is bemutassa kulcsfiguráinkat. Az állatkertben játszódó, valamint a Loid és Yor első randevúját bemutató extra tele van humorosabbnál humorosabb epizódokkal, és a fő cselekményszálban nem mutatott mindennapokba enged bepillantást, melyben Loid sajnos képtelen arra, hogy önfeledten élvezze az életét, hiszen egy kém sohasem pihen... :3