Susannah Lloyd Itt ​sárkány lészen c. mesekönyvének megjelenésére nagyon régóta vártam. A kötet végül a Könyvhétre jelent meg a Kolibri kiadó gondozásában, több megjelenési dátumcsúszás után. Erre a kötetre azonban megérte várni! Noha a mese nem egészen úgy alakult, ahogy vártam, vagy amit a fülszöveg első olvasásra sejtetni engedett, mégis remekül szórakoztam ezen a kalandon, aminek a főhőse egy tökkelütött lovag! 

A lovagkori történetek visszakúszni látszanak az irodalom háza tájára, mivel azonban változik a világ, változik ezeknek a végkimenetele és eszközkészlete is, ami nem minden esetben pozitív... De erről később. Nézzük meg először közelebbről, miről is szól ez a nyúlfarknyi, ámde annál inkább is hasfalszaggatóan humoros történet...

Főhősünk, egy egész szemrevaló - erősen egyéni ízlés kérdése ^^ - lovag, aki hisz a sárkányok létezésében - lovagtársai hitetlensége ellenére is! 

Kelekótya lovagunk felül bátor paripája hátára - aki bár elég girbegurba, hovatovább elég nyeszlett is -, s nyakába veszi a világot, hogy sárkányt találjon...

Útján nyuszik és madárkák, állatok és faunok kísérik, no meg a legváratlanabb helyekről előkúszó füstgomolyagok, s természetesen kissé bátortalan, de annál okosabb lova, aminek egyszer hirtelen nyoma vész. o.O

Az Itt sárkány lészen egy nyúlfarknyi, ámde annál szórakoztatóbb, gyönyörű képi világgal rendelkező kötet ❤, ami bár a régi lovagkorba vezeti el az olvasót, mégis, modern szemléletekkel van átitatva.

Susannah Lloyd kötetét, ha címszavakkal kellene jellemeznem, azt mondanám: "szórakoztató", "ötletes", "őrült". Ez utóbbi a szó legjobb értelmében véve természetesen. ^^

S hogy miért is modern? Nos, főszereplő lovagunk bátorságához és elszántságához semmi kétség sem férhet, akaraterőben sincs hiány nála, s az is becsületére válik, hogy mennyire kitart az igaza mellett és egyszer sem inog meg az út során. Mindemellett azonban elég tökkelütött is a lelkem, hisz mondhatnám, hogy elvakultságában és a nagy koncentráció végett nem veszi észre az útja során felbukkanó jeleket, de sajnos az igazság az, hogy ostoba. ^^ Ostoba, hisz mikor szemtől-szemben találja magát az elrabolt királykisasszonnyal, aki megkötözve áll, akkor sem látja, hogy bizony megérkezett, ott van ám mögötte a sárkány, s végül a kalandja dicstelen véget ér...

Nem kérdés, ez a mese egy szatíra, kifigurázza a régi lovagkori hősöket, hisz a mai, modern világban sokan úgy gondolják, már nincs helye a lovagi erényeket őrző férfiaknak. No, az ilyen tökkelütötteknek biztos, hogy nincs, s magával a különc lovaggal és a szórakoztató alapötlettel gond egy szál se. Az viszont már nem annyira tetszett, hogy megint a nő volt az, aki végül felülkerekedett a férfin, s ő volt az, aki elűzte s legyőzte elrablóját... Értem én, hogy manapság a hercegkisasszonyok már nem várnak a lovagra, de kezdem kicsit soknak érezni, hogy a fehér férfi mindig az ostoba fajankó szerepében tetszeleg.

S hogy akkor miért is imádtam ezt a mesét? Mert mindezek ellenére fantasztikusan működnek a lapokon a karakterek, lovagunk az első pillanatban belopta magát a szívembe, rendkívül ötletes, aranyos figura, akinek küldetéséért végig szurkoltam. Arról nem is szólva, hogy végigkacagtam ezt a nem mindennapi kalandot!

Hős lovagunk bizony nem sokat látott a világból... Lovagi erényeit valószínűleg csupán a várudvaron belül gyakorolta, ahol nem igen lehetett alkalma kipróbálni, mire is képes. S aztán dönt egyet, elindul a vadonba, s az életről és sárkányokról mit sem tudó férfi bizony csúfosan legyőzettetik, ám erről neki a leghalványabb fogalma sincsen. Zseniális elképzelés és megvalósítás, egyetlen kis hibája számomra a nő tündöklése, amit manapság már túlzottnak érzek, nem vagyok én ekkora feminista na. ^^ Mégis, lehetetlen nem szeretni, hisz maga a történet, a zseniális magyar fordítás és a páratlan látványvilág rabul ejti az ember szívét!

 

A kötet gyönyörű illusztrációi Paddy Donnelly nevéhez fűződnek, akinek remekül sikerült a lovagkor, és a háborítatlanul gyönyörű természet megvalósítása. ❤