A kötet ötlete a Magyar Nemzeti Galériából indult útnak évekkel ezelőtt, ahol íróink a Textúra címet viselő program keretén belül a múzeum állandó kiállításában látható képekhez írtak rövid szövegeket, melyeket aztán színészek adtak elő ott, a kiállítóteremben. 

Mivel ez a kezdeményezés rendkívül ötletes, a végeredmények pedig nem csupán szórakoztatóak, de kimagaslóan erősek is lettek, a kiadó úgy döntött, csokorba gyűjti az alkotásokat, kibővíti őket és mesekönyvet készít. Az írók elkészítették tehát ezeknek a rövid színpadi daraboknak a meseformáját, majd testet öltött a Képtelen képrablás, aminek gyönyörű képi világát Rubik Anna varázsolta életre.

A tizennégy író többféle módon kezdett hozzá az alkotáshoz, s több megvalósítás olvasható a kötetben. Vannak történetek, amik a festményeken belül játszódnak, s keltik életre a képet, amit látunk, avagy gondolják éppen tovább azt; de van, hogy a festmény csupán a kiindulási pont, egy alap, melyből az író fantáziája gyönyörűen csordogált tovább és alkotott meg egy olyan történetet, amit a festményre nézve ő maga elképzelt.

Mint ahogy fentebb említettem, mindenki megtalálhatja a kötetben a maga kedvencét. Az én kedvenceim a kötet "közepén" és végén helyezkednek el, míg a legelső írások annyira nem ragadtak magukkal.

A kislovag és a sárkány lovagkori bájával, és természetesen a már Harcos Bálinttól oly megszokott kiemelkedő élvezetességgel, humorral és bájjal vett le a lábamról. Harcos Bálint neve számomra egyet jelent a felettébb szórakoztató és humoros mesevilággal, ami pillanatok alatt magával ragad. Az író oly sajátos és egyedi stílusa senki máséval nem összetéveszthető, s zsenialitását ebben a kötetben is bebizonyította!

Gévai Csilla júniusban két történetével is a szívembe lopta magát, s ezzel bekerült nálam a kiemelkedő kortárs írók sorába. Az Elszállt az osztály rendkívül ötletes, a lelket felpezsdítő verses mese, aminek minden ríme a helyén van (ezt külön köszönöm!), szereplői szerethetőek, a megírt mese pedig egy számomra oly kedves kort idéz meg, ahová pillanatnyi habozás nélkül, bármikor elindulnék, ha lenne már időgép! 

Jeli Viktória A varázsló kertje szintén egy lenyűgöző, rendkívül csavaros történet, amiben semmi sem az, aminek elsőre látszik. Egy, a figyelmet mindvégig fenntartó, ötletes mese, szerethető szereplőkkel, humorral, rejtvénnyel, varázslattal - egy szóval, mindennel, ami csak kell! 

Vadadi Adri meséje, az Aranyélet  két aranyhalról szól, akiknek talán a leghumorosabb párbeszédük van az egész kötetben. Egy olyan mese, melyben az aranyhalak a kívánság másik oldalára kerülnek, s ők lesznek azok, akik beteljesítik saját kívánságukat, kivívják saját szabadságukat, s a nyugodt, csendes körülmények közötti megélhetést váltják fel a kalandokkal és veszélyekkel teli élet reményében.

Végezetül, de nem utolsó sorban Berg Judit A világ legdrágább kincse c. írása volt az, ami a kedvenceim sorába került, bár ez talán nem meglepő, hisz imádom az írónő munkásságát. Berg Judit ezzel a mesével egy természetközpontú, új, varázslatos természeti lényeket alkotó mesét szőtt, titokkal és egy varázslatos kinccsel átitatva, ami mindenkinek más formában jelenik meg. Suháng és Főtörzs karaktere pillanatok alatt belopta magát a szívembe, s érdemes nagyon figyelni olvasás közben, merre is halad ez a csodaszép történet. :3

Berg Judit nagyon szereti a természetet és szeret új létformákat megalkotni - nem volt ez másképp itt sem. Mi, olvasók pedig élvezhetjük az írónő végtelen fantáziájának lenyűgöző termékeit! :3

S most hadd ejtsek még néhány szót a további kiemelt mesékről, amik bár a dobogóról lecsúsztak, mégis sokat adtak számomra.

A Modellek  humora és ötletessége; a Róka, Jaja és a varázskazetta  szeretettel átitatott, mindenre elszánt hősei, a képzelt barát fontossága; a Szerenád a maga korabeli bájával és sajátos, modern humorával; valamint A zenekar  a fergetegesen humoros hangszerekkel és hintalóval, aki végül elkezd gondolkodni mind-mind zseniális, elgondolkodtató és/vagy humoros alkotás.

A kötet mindvégig fenntartotta a figyelmemet, hisz kíváncsi voltam, melyik író, milyen mesét írt ebbe a korántsem hétköznapi programba. Természetesen voltak számomra unalmasabb részek is, mikor a számomra gyengébb történetek miatt picit leült az egész, de egy antológiánál, véleményem szerint ez teljesen természetes.

Amennyiben sikerrel veszem ezt az akadályt, megosztom majd egy poszt formájában az írásom a blogon veletek.

Nagyon tetszett, hogy a mesék ennyire eltérő stílusúak voltak, s mindegyik tudott különleges és egyedi lenni. Noha a festmények közül korántsem mind nyerte el a tetszésem - hisz ez is erősen egyéni ízlés kérdése -, az megkapott, hogy melyik író mit is látott bele egy-egy alkotásba.

S most beszéljünk egy picit a kivitelről és a gyönyörű képi világról is, melyet Rubik Annának köszönhetünk.