Dávid Ádám Arti begurul c. meseregénye a Pagony kiadó gondozásában jelent meg február elején. A gyermekek körében egyre népszerűbb robottéma idén végre bekígyózott a gyermekirodalom berkeibe is, hisz az év első felében három ilyen témájú kötet is napvilágot látott. A háromból két kötethez immáron volt szerencsém, s azt kell mondjam, rendkívül örülök, hogy ezek a történetek megjelentek, s végre a robotszerető kissrácok is viszontláthatják kedvenceiket a könyvek lapjain. ❤
Ez talán maga után vonja majd azt is, hogy a robotmániás gyerkőcöket is beszippantja a könyvek és az olvasás gyönyörű világa!
A Pagony a kötetet 3-6 éves kor közötti gyermekeknek ajánlja, személyes tapasztalom azonban azt mutatja, hogy a mesét az első-másodikos korosztály is imádja. Hiába no, a robotok már csak ilyenek. Egyszerűen mindenkit levesznek a lábukról... ^^
"Tedd ide mindkét kezed,
s szárnyra kel a képzelet!"
Főszereplőnk, az éppen ötödik születésnapját ünneplő Markó, a történet elején rendkívül elkeseredett. A mese a gyönyörű, rakétaformájú tortán lévő gyertyák elfújásával kezdődne, azonban tavaly ilyenkor - Markó jól emlékszik - már megkapta az ajándékait, s a tortavágás csak aztán következett... Lehetséges volna, hogy idén nem kap ajándékot?
Ajándékok nélkül valahogy nem igazi a születésnap, s hiába csodaszép az a torta, valahogy nincs kedv arra, hogy Márkó elfújja és kívánjon valamit... Aztán egyszer, a nagy csendben csengőszó hallatszik! Valaki érkezett...
Nevezett Artúr, avagy Arti az ajtó előtt ácsorog, ám Markónak fogalma sincs róla, ki lehet ez a váratlan jövevény. A furcsaságokat még inkább tetézi, hogy mikor a kisfiú ajtót nyit, csupán egy kartondobozt talál az ajtó előtt, a különös idegennek pedig nyoma vész.
De biztos, hogy Artúr lelépett? Nem! Artúr a dobozban rejtőzik, s gurul be az étkezőbe, ahol Markó legnagyobb meglepetésére kiderül, hogy Arti valójában egy robot!
Markó azonban nem teljesen úgy reagál, ahogyan azt a szülei szerették volna. Markó bizony begurul...
"- ...Nincs más választásom, mint végignyomkodni
minden egyes gombodat.
- Remélem, nem okozok csalódást - mondta a robot.
- Én is..."
Az Arti begurul egy új, különleges barátság kezdetének meséje. Egy nem mindennapi, különös kalandokkal teli élet veszi itt kezdetét, ám a boldogságot kezdetben még felhők takarják...
Dávid Ádám szívet melengető, bájos meséje a robotszerető gyerkőcök körében biztos sikert fog aratni. Adott egy elég durcás ötéves, aki türelmetlen, akinek soha semmi nem jó, s adott egy robot, akinek a képességeit fel kell térképezni. Nem épp a legjobb párosítás kezdetben, hisz míg Arti minden vágya, hogy megfeleljen Markónak, addig a kisfiú egész sokszor bepipul, amiért nem tudja, mikre is képes új barátja. A társ és a barát azonban a bajban ismerszik meg csak igazán, mikor revansot kell venni az undok, szomszéd gyereken, aki egy rémesen büdös zoknival köszönti fel főhősünket a születésnapján...
Arti és Markó viszonya kezdetben nem túl rózsás, s mint látni fogjuk, a barátságuk is egész döcögősen halad egyről a kettőre. Ez elsősorban az ötéves főhősünknek köszönhető, aki nem épp a türelméről híres. Markó sajnos sokszor elég csúnyán viselkedik Artival, aki igyekszik megfelelni a kisfiú igényeinek, s sokszor meg is bántja őt. Markó viselkedése és beszólása egy-két ponton nekem is fájt, de aztán rájöttem, hogy Ádám célja az lehetett, hogy nem bugyolálta szép frázisokba a nyilvánvalót - egy ötéves kisfiú, aki az ajándékaiért lángol, aki mindent azonnal akar, nem lesz türelmes. A gyerkőcök bizony sokszor kezelhetetlenek és mindig mindent azonnal akarnak, s ezzel szemben áll Arti, a megfontolt, lassú és titokzatos robot, aki bár nem tudja, mikre is képes, megelégszik azzal, hogy fokozatosan tárja fel a rejtett képességeit. S ebben benne van önmagunk megismerésének szépsége, ami éles kontrasztban áll Markó nyugtalanságával, akinek sokat kell még tanulnia a barátságról és a türelemről.
A mesében több konfliktus is a szemünk elé tárul, ám gyerekmeséről révén szó, természetesen mind boldog véget ér. Markó új barátot szerez, akinek az oldalán felejthetetlen kalandokat élhet majd át. Egy megismerkedés kezdete ez, ami a való életben sem mindig felhőtlen, s magában rejti a folytatás lehetőségét, amire remélem a közeljövőben még sor kerül, hisz Markó és Arti meséjében annyi el nem mondott kaland rejlik még!
Ádám - ahogy tőle már megszokhattuk - több helyen is használja a humort, ami feloldja a sötétebb helyzeteket, s ezzel együtt fellélegezteti és megnevetteti az apró olvasót. Humorra pedig nagyon nagy szükség van!
Ádám meséjét Monszport Vivien bűbájos illusztrációi díszítik, amik rendkívül szerethetőek és tökéletesen illenek is a történethez. Arti szerethető, aranyos formát kapott, ami véleményem szerint elengedhetetlenül fontos, hisz legyen bármilyen robotszerető is az a gyerkőc, aki a robotok misztikus világa iránt érdeklődik, szép, kedves "arcú" robottal kell, hogy találkozzon a lapokon, hisz tudjuk, hogy sok ijesztő robot is létezik...
A kötetet szívből ajánlom a robotmesék és a robotok világa iránt érdeklődőknek, durcás ovisoknak, s mindenkinek, aki szeretné megérteni, miért is annyira népszerűek manapság a robotok!
A könyvet hálásan köszönöm Dávid Ádámnak, akinek innen is üzenem, nagyon várom a folytatást! Ugye lesz? :P ❤
Értékelés: 4,5/5 robarát
Idézetek
"Úgy tűnt, hogy Markó az ötödik születésnapjára semmit se fog kapni."
"- Nem is tud járni, csak gurul.
Anya átkarolta a fiút, majd csöndesen így szólt:
- Úgy látom, nem ő az egyetlen, aki begurult.
- Lefújta a tortám valami trutyival - mondta Markó, és elsírta magát."
"- Apa, Arti elromlott? - kérdezte Markó. - Eddig bírta?
Apa a fejét rázta.
- Nem elromlott, csak elvörösödött.
(...)
- Úgy érted, zavarba jött?
- Igen, úgy.
- Egy robot?
- Ez nem akármilyen robot ám!"
"- ...Nincs más választásom, mint végignyomkodni minden egyes gombodat.
- Remélem, nem okozok csalódást - mondta a robot.
- Én is..."
"- Egy legalább két hete mosatlan, izzadt tornacipő szagával átitatott zokni - közölte Arti.
- Boldog szülinapot, Marki-Barki! - hallatszott a magasból.
Markó egyből felismerte ősellensége, a szomszéd házban lakó Gedeon vihorászó hangját... A vézna, elkényeztetett első osztályos fiú régóta válogatott csínyekkel keserítette meg Markó életét. Most épp a házuk erkélyen trónolt, mint valami bolond hadvezér."
"Tedd ide mindkét kezed,
s szárnyra kel a képzelet!"
"- Kezdem unni, hogy minden képességedre nekünk kell rájöjjünk.
- Erről az alkotóm tehet, így vagyok bedrótozva - mentegetőzött a robot. - De én is meg akarom mutatni Gedének, hogy nem vagyok béna. Tisztára bepörögtem miatta!"
"Markónak kaparni kezdte a torkát a sírás. Hirtelen meg se tudott szólalni, csak a könnyeit nyelte. Végül annyit mondott:
- Milyen barát vagy te? Épp csak összebarátkoztunk, és te máris itt hagynál, hogy az űrben kalandozz nélkülem? Állítsd már le magad!"
0 comments