Satoe Tone Ahol a szív dobban c. kötete a Kisgombos Könyvek gondozásában a Könyvhétre jelent meg. A kötet iránt a hívogató kék borító és a gyönyörű cicák keltették fel a figyelmem, s a fülszöveg elolvasását követően a történet is hívogatott.
Mivel az idei Könyhéten sajnos nem tudtam részt venni, izgatottan vártam az előrendelt példányom megérkezését, amit most hétfőn végre kézbe is vehettem, s az olvasást sem halogattam - délután be is habzsoltam.
Satoe Tone nyúlfarknyi meséje szívet melengető, az illusztrációk gyönyörűek, míg a mondanivaló lelket megpendítő... sajnos mégis azt kell mondjam, hogy többet vártam...
Véleményem szerint a kötet nem éri meg az árát, annak ellenére sem, hogy írója és illusztrátora egy személyben egy végtelenül tehetséges japán művésznő.
"- Úgy szeretném elkapni a tavon úszó fényeket
és mindet neked adni, mit szólsz?"
Satoe Tone zsenialitása az illusztrációiban rejlik. A képei önmagukért beszélnek, s az Ahol a szív dobban esetében sincs ez másképp. A teljes oldalas illusztrációk lenyűgözően szépek, s a szöveg nélkül is kristálytisztán érthetőek. Egyetlen szóra sincs igazán szükségünk ahhoz, hogy lássuk, Ében, a fekete főhős cica mindent megtenne kedveséért, Hajnáért.
Erről is szól ez a történet...
Ében a tó tükrében látható, gyönyörű, ragyogó fényeket szeretné Hajnának adni, ám bárhogy is próbálkozik a macskafiú, az sehogyan sem sikerül... A fekete cica rendkívül kitartó, de ahogy a próbálkozásai sorban fulladnak kudarcba, úgy lesz egyre kedvtelenebb... Pedig Hajna látja, hogy bizony ez a fiú a csillagokat is lehozná neki az égről, ha tudná... De a csillagok megszerzése és birtoklása ugyebár lehetetlen feladat...
"Ekkor Ében kimászott a vízből.
Bánatos és csüggedt volt, mert már nem hitte,
hogy elérheti, amire vágyott."
Meseszép történet a szeretet és a szerelem erejéről, az elszántságról - arról, hogy mi mindenre lennénk képesek azért, akit a legjobban szeretünk.
Ébennek azonban be kell látnia, hogy a szeretet és a szerelem láthatatlan, nem lehet megfogni, mégis érezzük, s nem kellenek hozzá ajándékok, sem semmi más, ami megszerezhetetlen. Ami bár nem kézzelfogható, de mégis jelen van és a szívünkben, a testünkben és a lelkünkben is érezzük - az a szeretet és a szerelem, s ezek nem kérnek bizonyítékot!
Ezt Hajna is látja és érzi...
Tone illusztrációiban élmény elveszni. Minden egyes képből árad a szeretet, ott vannak a szerelem apró és nem egészen apró jelei is, melyek mind-mind megmutatják, mennyire szereti Ében Hajnát, csupán a fekete cica az, aki ezt nem veszi észre.
A szív alakú levelek, medúzák és maga a polip is mind-mind azt a határtalan nagy szeretetet testesítik meg, amit Ében érez, s ez egyszerűen varázslatos!
Tone ereje az illusztrációkban van, a szöveg azonban elég rövidre és esetlenre sikerült a festményekhez képest, s ezért éreztem egy kis csalódottságot, miután bezártam a kötetet.
Igen, minden drágul, tudjuk, nem is mennék bele a részletekbe egy értékelés kapcsán, s mivel az illusztrációk rabul ejtettek, és a történet mondanivalója is megmelengette a szívemet, egyáltalán nem bánom meg, hogy a kötet a polcomat díszíti, de sajnos akkor sem éri meg az árát...
A kötetet a gyönyörű illusztrációk szerelmeseinek, valamint a japán művészet iránt rajongóknak ajánlom, továbbá mindazoknak, akik szeretnének egy gyönyörű mesét olvasni a szeretet és a szerelem mibenlétéről!
Értékelés: 4,5/5 csillag
0 comments