értékelés
gyermekkönyv
harcosbálint
mesevilág
pagony
recenzió
Harcos Bálint: Felhőcukrászda - Értékelés
Harcos Bálint Felhőcukrászda c. verses meséje év elején jelent meg a Pagony kiadó gondozásában.
Az író úr A boszorkánycica c. alkotásával lopta be magát a szívembe, s úgy vélem nem csak az enyémbe... ❤
A Felhőcukrászda - elődjéhez hasonlóan - szórakoztató verses mese, Harcos Bálint fergeteges fantáziájának egy szeletkéje, amit bájjal és sok-sok humorral szőtt át.
Az illusztrációt ismét Bognár Éva Katinkának köszönhetjük, kinek szerethető karakterei és színvilága most sem okoz csalódást.
Elődjéhez hasonlóan a Felhőcukrászda is egy rendkívül szórakoztató és ötletes alkotás lett, tele varázslattal, komikummal, nagy álmokkal...
"A másikuk, az egyikük
ilyet mondott, olyat mondott,
majd otthagyták Dimbedombot,
odahagyták a falut is, kot-kot, vau, gigágá,
faképnél hagyták a mágust, és elmentek világgá."
A kötet főhőse négy állat: egy denevér, egy pók, egy kígyó és egy patkány. Név szerint: Habók, Nünü, Lulla és Zazi.
Hőseink egy nagy csibésznél, nevezett Árcsibáld nevű varázslónál szolgálnak Dimbedombon, ahol az ott lakók kígyót-békát kiabálnak már szerencsétlen állatkákra, ugyanis a varázsló minden gonoszságát, piszkos húzását és komiszságát velük követtetti el...
Hőseinknek egy nap azonban betelik a pohár és úgy döntenek, elhagyják a varázslót, magukhoz vesznek fejenként négy aranyat fizetség gyanánt és világgá mennek...
Történetüket négy fejezeten át olvashatjuk, s mindegyik állat egy fejezetet kap.
Hőseink faluról falura, városról városra, metropoliszról metropoliszra vándorolnak - Nünü, a pók festészetet; Habók, a denevér fodrászatot; Lulla, a kígyólány jógastúdiót; míg végül Zazi, a patkány cukrászdát nyit. Kis állatok - nagy álmok... ám valahogy mindig minden félresikerül, s nekik tovább kell állniuk.
Az arany egyszer csak elfogy... - vajon mi lesz velük? Megtalálják valaha az otthont és a számításukat?
"Nézett Habók: "Jó, hát, rendben... azért kiemelem...
hajba sosem gabalyodom, ez csak hiedelem...
egy denevér vagyok, igaz, kinek karmos a lába,
de még sosem kapaszkodtam senkifia hajába.""
A Felhőcukrászda ismét egy kivételes, szerethető és szórakoztató alkotás Harcos Bálint tollából. Egy fergetegesen sziporkázó verses mese, melyben régi kedvenceink is tiszteletüket teszik egy-egy jelenet erejéig, s ezzel meg is melengetik a szívünket.
A boszorkánycica halloweeni bájával ellentétben a Felhőcukrászda számomra a nyarat és az újrakezdést szimbolizálta. A habos-babos, élénk színvilág, a színekkel habókosan bánó Bognár Éva Katinka illusztrációi éles ellentétben állnak A boszorkánycica októberi, őszi, sötét-narancs színvilágával. Két merőben teljesen más történet, mégis mindkettő felettébb szórakoztató, szívhez szóló, s kétségtelenül a kortárs magyar irodalom gyöngyszemei!
A Felhőcukrászda csupán egy hajszálnyival maradt le A boszorkánycica története mögött, no de a legelső kedvencet nehéz is lett volna letaszítani a trónjáról... ^^
Több olyan értékelésbe futottam bele az interneten, ami kiemelte, mennyire más ez a kötet, mint A boszorkánycica, s emiatt voltak, akiket csalódás ért. Ezek a vélemények engem őszintén megleptek, hisz két, teljesen merőben más meséről beszélünk... Az egyik egy Halloween-hez (legalábbis számomra) köthető, sötétebb, baljóslatúbb történetnek induló, végtelenül aranyos mese, míg a másik egy, a saját utunk és hivatásunk megtalálásáról szóló, élénk képi világgal rendelkező, szórakoztató, bukkanókon keresztül vezető útkeresésről szóló zseniális írás. Teljesen felesleges összevetni a kettőt...
Harcos Bálint rendkívül erős képzelőerővel bír, meséi ötletesek, humorban gazdagok, s verses mese révén sorai még rímelnek is, ami manapság már azt kell mondjam nagy szó, mert az erőltetett rímek és a rímtelenség korát éljük... Ezért is szeretem annyira az író munkásságát. Tud újat adni, történetei egyediek és kimagaslóak, ha kell a rím, akkor rímelnek és ami az egyik legfontosabb, meg tud nevettetni, széles mosolyt varázsol az arcomra és várom, egyre várom a következő és következő történetét. ❤
A kötet illusztrátora, Bognár Éva Katinka ismét kitett magáért. Sikerült egy, a meséhez tökéletesen passzoló képi világot megalkotnia, ami remekül együttműködik a történettel és sokat hozzá is tesz. Érdemes minden képet alaposan végig tanulmányozni, elveszni a színek varázsában, a részletekben. Azt pókfóbiásként külön köszönöm, hogy egy pillanatig sem kaptam frászt Nünütől sem, sőt, sikerült kifejezetten, még számomra is kedves figuraként megalkotni. ^^ Azért az nem árt, ha egy pókfóbiást nem ráz olvasás közben a hideg. LOL
Az öt fejezet közül, ha választanom kellene, azt mondanám, hogy Habók fejezte volt a szívemnek legkedvesebb, míg őt Lulla útkeresése követte. :3
"Ha pedig nem fogadunk szót? A varázsló megbüntet!
Közben a faluban tökre nem bírnak már bennünket..."
A boszorkánycica- és Harcos Bálint-rajongóknak a kötet garantáltan nem fog csalódást okozni, de szívből ajánlom az igazán ötletes, szórakoztató mesék kedvelőinek is!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 varázsló
.png)
Idézetek
"Hókusz-pókusz, abradabra, csiribiribá, huss!
Egy rozoga várban lakott Árcsibáld, a mágus.
Dimbedombon állt a vára, alatta a falu:
kontyos nénik, tyúk, ló, kutya, kot-kot, nyiha, vau."
"Ám Árcsibáld lustálkodott, unatkozott nagyon.
Sok idejét, tudjátok-e, hogy ütötte agyon?
Mondom rögtön, krucifix, és szóra szó rakódik:
hát bűbájjal ijesztgette a környék lakóit!"
"Az első? Folyton rohangált. Nünü volt ő, a pók.
A második? Egy denevér, az ábrándos Habók.
A harmadik Lulla volt, egy kígyó (de igazi!).
Az utolsó meg egy patkány, úgy hívták, hogy Zazi."
"Lullának meg? Egy szép kertbe kellett bekúsznia...
Jáááj, szaladt el gyorsan onnan öt-hat petúnia,"
"És egy napon Nünü, Habók, Lulla, Zazi torkig lettek.
"A varázsló miért velünk végezteti a sok heccet?!
Csináld azt meg, csináld ezt meg, ide fuss ma, oda fuss ma,
s az emberek szidnak minket: undi, randa, csúnya, rusnya!"
"Ha pedig nem fogadunk szót? A varázsló megbüntet!
Közben a faluban tökre nem bírnak már bennünket..."
"A másikuk, az egyikük
ilyet mondott, olyat mondott,
majd otthagyták Dimbedombot,
odahagyták a falut is, kot-kot, vau, gigágá,
faképnél hagyták a mágust, és elmentek világgá."
"Nünü, nana, nono, nini,
a boltocskád csinibini,
írd ki: "Kérjük, hogy ne lépjen
a tulajra, olyan mini"."
"Nézett Habók: "Jó, hát, rendben... azért kiemelem...
hajba sosem gabalyodom, ez csak hiedelem...
egy denevér vagyok, igaz, kinek karmos a lába,
de még sosem kapaszkodtam senkifia hajába.""
VÁRJA ÖNT ÉS KEDVES HAJÁT
REGGEL, DÉLBEN, ÉJSZAKA
A NAGYHÍRŰ, A MEGBECSÜLT
HABÓK ÚR FODRÁSZATA!
""Nem látjátok? - mondta Lulla. - Nézzetek csak körbe:
minden utas mobilozik, és a háta görbe,
megmozgatni őket, ripp-ropp ez volna a csodajó...
Én tudom, hogy mi kell hozzá: egy klassz jógastúdió!""
"Zazi bámult: "Öcsém, kész! A tornaóra véget ért,
asszem, ezek nem fognak már fizetni a bérletért.""
""Leszel, ja. De - lökte Zazi -, nem úgy mondom, cikiképp,
hajlékony vagy és laza, csak lazulj már le picikét."
"De félre, hess! Gonoszkodni régóta nem szeretek,
és eléggé megbántam azt, ahogy bántam veletek.
Eldobtam a mágusruhát, többé már nem varázsolok,
csak... veletek lennék, szóval... lehetek a barátotok?""
"És láss csodát: megszépültek! A sütiknek híre ment,
és a felhőcukrászdába tódultak az emberek,
űrvárosi rolleresek, nénik-bácsik Dimbedombról,
és Banyaguff, aki körül hetven macska is dorombol,
a nap fölkelt, aztán lement, erre kelet, arra nyugat,
Nünüék meg visszanyerték minden egyes aranyukat,"
"hallgatott már a vevőkre, milyen festés kérnek tőle
(mint gyerekkönyvíró hallgat a megértő szerkesztőre)...
És a mesénk így véget ér, ne sóhajts, hogy: "Hát csak ennyi?",
ne firtasd azt, hogy még minek kellett volna benne lenni.
Sárkányoknak? Tündéreknek? Óriásnak vagy törpének-e?
Egy a fő, hogy Árcsi mellett ez volt NÉGYÜK története:
egy kígyóé, egy patkányé (aki vagány kópé),
egy merengő denevéré, meg egy fürge póké...
De most itt a vége, véle el valahová fuss,
hókusz-pókusz, abradabra, csiribiribá, huss!"
0 comments