.png)
Harcos Bálint A boszorkánycica és a Felhőcukrászda c. verses meséivel lopta be magát a szívembe, így izgatottan vártam, mit tartogat majd számomra legújabb könyve, a Szinbád, mely a Pagony kiadónál jelent meg az idei Könyvfesztiválra.
Legnagyobb sajnálatomra azonban most egy negatív értékelés következik, ami már régóta nem volt a blogon...
"Réges-régen, olyan régen,
mit nem ér fel emberész,
Arábia szegletében
élt egy tengerész,
(...)"
Történetünk főhőse Szinbád, Bagdadban él, ám egy nap megunja fényűző életét, s úgy gondolja, tengerre száll, megnézi az emberek országait, világot jár. Bár a kalandot nem keresi, az mégis rátalál, ahogy az utazási vágy is egyre inkább hajtja majd őt előre élete folyamán...
Szinbád három hosszú utazáson vesz részt, melyek mindegyike egy hajószerencsétlenséggel kezdődik, amiből következik, hogy ő maga hajótöröttként hánykolódik a tengeren, mígnem mindig partot ér valami különös földön...
A történet előhangjában megismerjük a helyszínt, az időt, Bagdad városát és természetesen magát Szinbádot, aki úgy dönt, tengerre száll. Ezt követően gyorsan bele is csapunk az első kalandba, amiben a hajó egy különös parton köt ki, amiről kiderül, hogy egy, a tenger felszínen lebegő hatalmas hal háta, ami igencsak mérges lesz, amiért rajta sütnek-főznek és dorbézolnak a tengerészek... Szinbád hajótöröttként találkozik a rúkh-madárral, majd egy parányi, ásónyomnyi szigeten talál rá a gazdagság.
Visszatérvén Bagdadba Szinbád nyugalmas napokat tölt otthonában, ám egy idő után ismét hajtani kezdi a kalandvágy és újabb utazásra indul, ám most már, mint gazdag kereskedő, aki folyamatosan cserélgeti áruját. Ezen második kalandjában bár hosszabb boldog időt tölt el kereskedőként, mégis bekövetkezik a hajószerencsétlenség és ő egy olyan földön ér partot, ahol egy öregember hátaslovává kényszerül hosszú-hosszú időre. Innen csupán saját leleményességének köszönhetően tud szabadulni, ám a kalandoknak még nincs vége. Különös kereskedők, majmok éjjeli randalírozása és egy újabb kereskedelmi út várja, mire visszatérhet saját országába, ahol...
jól sejted, kedves olvasó, ismételten nem marad sok maradása... Harmadik útja során a tengeri katasztrófát három szörny: egy hatalmas kígyó, egy rák és egy óriáspolip okozza, akik miatt Szinbádot újabb szigetre viszi el sorsa. Sebes folyású folyó és egyéb viszontagságos események után egy ősz király palotájába viszik, ahol beleszeret a sejk legkisebb lányába, így végre a szerelem is beköszön a férfi életébe. A király halála után a város vezetése Szinbádra száll, aki nyughatatlan és kíváncsi vérének köszönhetően egy idő után démonok karmaiba esik, míg végül menekülni kényszerül kedvesével az oldalán. Visszatérvén Bagdadba a fiatalok összeházasodnak és - talán - végre békés életet élnek...
"(...)
bizony mesélni van már ok,
és szájtátva hallgatták őt a kalmárok,
hogy mennyi vésztől félhetett,
és hányszor nyert új életet."
A Szinbád egy remek eseményekkel teletűzdelt tengeri kaland története lehetne egy szerethető főhőssel a középpontban, ha az írótól már oly jól megszokott, kedves rímekbe szedett formában került volna megírásra...
Harcos Bálint neve számomra mindig is garancia volt a minőségre, s őszintén nem tudom, mi történhetett, hogy most jókora csalódás ért... Illetve nagyon is tudom, mi volt a probléma ezzel a kötettel, melynek mindössze 70 oldalát szó szerint napokig nyúztam és kellett kényszeríteni magam, hogy befejezzem végre...
A Szinbád műfaját és formáját tekintve verses mese, a szöveg mégsem rímel a történet 80%-ban... Ez számomra már felér egy hatalmas érvágással és tönkre is teszi a művet, melynek izgalmas története és a benne megelevenedő ötletes kalandok már mind-mind hiába vannak, mert hisz akkor most rímekbe szedett versnek indult ez, ami valahol félresiklott, vagy versbe szedett prózai szövegnek, ami véletlenszerűen, jó néhány helyen rímel - s annál frappánsabb és szeretetreméltóbb részei nincsenek is -, de mégis inkább egy különleges formába szedett meseszöveggé vált időközben...???
Álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem nem szabad kézbe vennem az író legújabb kötetét, ami hívogató, egyedi szín- és látványvilágával és a belőle megosztott, természetesen rímelő sorokkal hívogatott. Pl.:
"Itt élt Szinbád.
Ahol a
taxi csak egy teve,
és négy arany a tarifa,
és Hárun ár-Rasíd a kalifa,
hol
millió
ribilló,
zaj, zsivaj
hömpölyög,
nagyvezír és kiskölyök,
ahol ezer kapu, ablak van,
itt élt Szinbád: Bagdadban."
Szinbád kalandjai és maga a történet egyébként korántsem rossz, sőt! Egyenesen pazar, ami az örökös utazási vágyát és a vele megesett balszerencséket, valamint ötletesen felépített eseményeket illeti, melyben mindenféle különleges teremtménnyel és hangulatos fordulattal találkozunk. Ám a végső forma, a maga néhol rímelek, legtöbb helyen nem stílusával nekem azonnal, már majdnem az előhangnál, de az első kaland történeténél kétségtelenül, s végleg tönkretette a varázst, de úgy, hogy napokig nem nyúltam hozzá a kötethez, s hihetetlen erővel kellett kényszerítettem magam, hogy elolvassam a befejezést. :(
"Tehát hajóztak egyre,
szigetről át szigetre,
kerültek örvényt, durva sziklát,
és ha egy kikötőbe befutottak,
már azt se tudta Szinbád,
hogy az most hányadik,
hiszen bejárta mind az emberek
országait,
(...)"
Szomorú vagyok. Sajnos nem kerül új lenyűgöző darab a kedvenceim közé Harcos Bálint tollából, mert annak ellenére, amiket fentebb is írtam, nem tudok elvonatkoztatni attól a kegyetlenségtől, hogy a kezdeti dallamos, rímekbe öltött történet, melytől zeng a fülem és várná az írótól oly megszokott, aranyos versikéket, elmaradnak, s csak a kopár, ritmustalan szöveg cseng a fülemben.
Értékelésemben ebből a rímtelenségből sok mindent nem fogtok felfedezni, ugyanis én csak azokat a rímes részeket véstem ki a történetből, amik széppé varázsolták számomra a művet és ha mindegyik sora ilyen lett volna, egy rossz szavam se lenne rá...
Az itt és alul kiemelteken kívül természetesen akad még rím a kötetben, de azok nem ütötték meg nálam a mércét.
Még egy pozitívumot szeretnék kiemelni a történetből, mégpedig a teve karakterét, aki hűséges kis teherhordója volt főhősünknek, s mindig várta őt haza, annak ellenére, hogy szegénynek mindig remegett a lába a rengeteg rápakolt árutól. ^^ Különösen aranyos a befejezés, amit ő maga is kapott az aranyos tevelány személyében, ami megérdemelt jutalom volt az erőfeszítéseiért, amit a valóban nyughatatlan, sajtkukac-fenekű, sokszor meggondolatlan, vakmerő és borzasztóan kíváncsi gazdája rótt rá...
Pár szót ejtenék még az illusztrációkról is, melyet Fodor Kata álmodott meg. A képi világ a történethez és tengeri kalandokhoz oly jól illő kék, valamint az arab világ pezsgő, narancsos-pirosas színvilággal dolgozik, ami illik a meséhez, s éppoly fűszeres, ízig-vérig keleti, mint maga a történet. Remekül kiegészíti a szöveget, s számomra kiemelkedőbb, maradandóbb élményt nyújtott, mint a "verses mese" maga.
Rendkívül sajnálom, hogy nem tudok ennél több pozitívumot írni a kötetről, amitől senkinek sem szeretném elvenni a kedvét! Talán egy ennyire nem kukacos, a rímeket ennyire nem kedvelő és egy verses mesétől ezt elváró, ezzel megelégedő olvasónak hatalmas szerelem lesz ez a történet, mivel azonban én magam kukacos természet, a rímeket imádó és természetesen a verses mesétől nem ezt elváró olvasó vagyok, előveszem A boszorkánycicát és a Felhőcukrászdát és azzal vigasztalódom!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 2,5/5 teve (ami igencsak jószívű...)
Idézetek
Előhang
"Réges-régen, olyan régen,
mit nem ér fel emberész,
Arábia szegletében
élt egy tengerész,"
"kofák, őrök, kereskedők,
vevőikkel pereskedők,
itt bazár és ott piac,
fúszer, gyümölcs, sok kupac,
a sajtokban sajtkukac..."
"Itt élt Szinbád.
Ahol a
taxi csak egy teve,
és négy arany a tarifa,
és Hárun ár-Rasíd a kalifa,
hol
millió
ribilló,
zaj, zsivaj
hömpölyög,
nagyvezír és kiskölyök,
ahol ezer kapu, ablak van,
itt élt Szinbád: Bagdadban."
Szinbád első utazása
"aztán vett belőle
jó előre
máris
a buggy-
buggyos nadrágjába bugyellárist,"
"túléltem a hajótörést,
ott vagyok, és lélegzem,
de édes szép szakállam,
nincs itt egy teremtett lélek sem!!!""
"de ekkor, mint egy szörnyű szárnyvég,
beborította az eget
egy ÁRNYÉK...
Mi villant ott?
Hősünk felpillantott,
hát fönt egy óriás madár lebegett,
olyan hatalmas,
hogy elfedte a napot a sziget felett."
"Szóval Szinbád picikét megijedt,
sohasem látott még ilyet,"
"Az dús volt, illatos, gyönyörű!
Itt nincs se fa, se víz, se gyümölcs.""
"Mikor már drágakőből
nála volt egy halom,
megpróbált
hát
fölmászni a sziklafalon."
"és elővette az ékköveit
a bugyellárisából,"
"bizony mesélni van már ok,
és szájtátva hallgatták őt a kalmárok,
hogy mennyi vésztől félhetett,
és hányszor nyert új életet."
Szinbád második utazása
""Miért ne utazhatnék megint?
Csupán
egy kicsit, picit, picikét?"
...Na de Szinbád, Szinbád!
Mi ez a handabanda?
Hát fejest ugranál
egy új kalandba?
Nem ezt ígérted!"
"és a tevének
lábába állt a zsába,
mire elért Bászra városába."
"Szinbád fut, fut, aztán megáll. Liheg.
"Nem is olyan... kicsi... ez a sziget...""
"járta a kis utcákat-tereket,
hallgatta a kofákat,
hogy a torkuk kifárad
és bereked..."
"Tehát hajóztak egyre,
szigetről át szigetre,
kerültek örvényt, durva sziklát,
és ha egy kikötőbe befutottak,
már azt se tudta Szinbád,
hogy az most hányadik,
hiszen bejárta mind az emberek
országait,"
Szinbád harmadik utazása
"...És a folyó nem változtatva erején,
nem csillapítva mámorát,
az alvó Szinbáddal suhant tovább..."
"És ekkor belépett egy ifjú lány,
az arca lágy,
akár
a holdsugár,
a termete sudár,
és kantárszáron vezetett egy lánytevét
(ezt figyelembe véve
Szinbád rájött: ezek szerint
van őneki egy lánytevéje,
ajj, de szép),"
"A lánya szirmokat szórt a folyóba.
És Szinbád lett a város új uralkodója."
.png)
