Mivel a Mo Dao Zu Shi 3. évadának openingje rabul ejtette a szívemet, el is hoztam nektek a gyönyörű dal fordítását, melyet a kínai eredeti és annak angol fordításából készítettem. Mivel a szöveg csupán az openingben hallható, megvágott része a teljes egésznek, a dal teljes fordítása csak később készül majd el. Fordításom felhasználása más oldalakon engedélykérés és forrásmegjelölés nélkül tilos!

Noha a tegnapi nap folyamán hiába vártam, hogy piciny hazánkban is elérhető legyen a Mo Dao Zu Shi donghua 3. szezonjának első része, ma délelőtt már - mondhatni - örömhírre "ébredtem"! :3 A harmadik szezon első és második része már megtekinthető angol felirattal, így, amint megszereztem a részeket, már ültem is a laptop elé habzsolni.

Az opening - az előző két évaddal ellentétben - főszereplőinkre és szoros, mély kapcsolatukra koncentrál, s csupán, a történet vége szempontjából fontos egy-két "mellékszereplőt" mutatja meg, ám a többieket mellőzi. Ez, bár egy picit fájdalmas számomra, nem lehet negatívumként felróni a készítőknek, hiszen olyan mélyen és részletesen belementek Lan Zhan és Wei Wuxian kapcsolatának ábrázolásába, hogy le a kalappal előttük!

Lan Zhan rengeteget mosolyog, megérinti WW kezét, míg Wei Wuxian számtalan alkalommal karol bele Lan Zhan-ba... A szikrák pattognak, az érzelmek tökéletesen kiolvashatóak a testbeszédből. Ezek az apró kedveskedések az alkotók részéről minden kétséget kizáróan szívből jönnek a rajongók felé, és mi értelme is lenne a mindent elfátyolozó cenzúrának, amikor a rajongók pontosan tisztában vannak a történet végkimenetelével...

Az ending rajzolása is elképesztően szép lett, ám ott LZ és WW mellett megjelenik az Árny Tábornok és a pici A-Yuan is, ám sajnálatos módon, senki más. :( Ezt már egy picit nehezményeztem.

A harmadik szezon cselekménye Yi városban veszi kezdetét és a cselekmény rendkívül pörgős. Az események láncolata villámgyorsan követi egymást, ám a tizenx rész rövidsége miatt, nincs is idő a teketóriázásra. A katonás rend és a feszített tempó végett a cselekményben sok változtatás történt a regényhez képest, ám ezek korántsem zavaróak és rendkívül jól működnek a vásznon.

Az én drága szerelmem, Jin Ling ❤ is rengeteg szerepet kapott, ám az ő szálához kapcsolódóan volt jó pár jelenet, ami bosszúságot okozott számomra, hiszen újra és újra tehetetlen ifjoncnak van beállítva, aki ráadásul Jingyi helyett kapja meg WW csípős rizsét... Bár a jelenet halálosan viccesre sikerült, újfent ő volt az, akiből bolondot csináltak... Mindemellett félősnek és betojinak ábrázolták, holott soha a büdös életben nem volt arról szó, hogy Jingyi és ő egymás nyakába ugrik, mikor Vakocska bemegy az ajtón... Ez a fajta kiszúrás és gyenge, félős karakternek való ábrázolás már nagyon nem jön be számomra, így jó volna, ha a későbbiek során mellőznék ezt a vonalat a készítők, mert végtelenül pipa leszek...

Xue Yang - ahww -, hát ő egészen fantasztikus lett, továbbra is halálosan szeretem, nincs mit tenni ellene, ám a mozgóképes adaptáció segített némiképp a szívembe zárni Xiao Xingchen és Song Lan karakterét is. Vakocskától ugyanúgy a hideg ráz, ám amikor megtalálják a szerzetes testét, ott még én magam is megborzongtam és megsajnáltam a férfit szomorú sorsáért...

Holnap gyönyörű napra ébred minden Mo Dao Zu Shi-fan, ugyanis augusztus 7-én felvirrad a régen vágyott premier napja! ❤ A készítők most, még néhány új plakáttal kedveskedtek a rajongóknak, melyeket én is nagy-nagy örömmel osztok meg a hazai rajongóközönséggel! :3

A tegnapi nap folyamán futott be az utolsó trailer is, ami szívszaggatóan gyönyörűre sikerült! ❤

Bianca Schulze Ne ​ébreszd fel a sárkányt! és Ki ​szereti a sárkányt? c. mesekönyvei még 2021 év elején láttak napvilágot magyar nyelven a Babilon kiadó jóvoltából, ám sajnos a kiadó villámgyorsan visszahívta a köteteket a piacról "nem megfelelő minőségű kötésre" hivatkozva, ezért esélyem sem volt beszerezni a könyveket. A két mesekönyv most, 2021 nyarán jelent meg újra, melyeket bevallom, már izgatottan vártam. 

A kötetek a gyönyörű borítójukkal és a mintaoldalakon látott gyönyörű illusztrációkkal fogtak meg maguknak, s most, olvasás után azt kell mondjam, hogy a két mesekönyv legnagyobb erénye valóban maga az illusztrátor, Samara Hardy lenyűgöző képi világa, melyek gyönyörűen életre keltik Schulze meséit...

A két mesekönyv közül személyes kedvencemmé a Ne ​ébreszd fel a sárkányt! c. kötet vált, a maga apró hibáival együtt, melyet bátran ajánlok a mesék szerelmeseinek és mindazon olvasónak, aki egy bájos, szerethető mesevilágba szeretne ellátogatni. 

A Ki szereti a sárkányt? története már kevésbé összeszedett és aranyos, mint az első köteté, melyben a sárkány egyedül marad a várban apró barátai társaságában, míg a vár népe az éves puszinapra készülődik lázasan. A sárkány nagyon szomorú lesz, hiszen ő maga is hihetetlenül várta már a "puszinapot", így barátai megpróbálják felvidítani szegény párát... ^^ 

A mai fáradtságos nap után is egy gyönyörű, új poszter fogadott! ❤

Most már tényleg igazán nincs messze WW és LZ kalandjainak lezárása. :3

A trailerben láthatjuk a papíremberkét, valamint rengeteg gyönyörű Wei Ying és Lan Zhan pillanatot. ❤

A napokban a készítők megosztották Xiao Xingchen poszterét is, azonban várni szerettem volna további képekre - a tömbösített megosztás függvényében -, melyekből azonban csupán csak egy darab gyűlt még össze, de a kedvenc gonoszom karakterplakátját ugyebár posztolnom kell... ^^ Hjajj, maga a mennyország!!! :3

Elég volt mindössze a borító látványa és a cím, hogy beleszeressek a kötetbe és tudjam, hogy egy újabb örök kedvencet avatok - a fülszöveg olvasása csak ez után következett... ^^  Ez a két hónap várakozás azonban, míg a meseregény kigördült a nyomdából, borzalmasan hosszú volt. Az idő őrületesen lassú tempóban vánszorgott, s nem túlzok, ha azt mondom, már a falat kapartam, hogy végre a kezemben legyen az előrendelésem... ^^ Azért ne féljetek, a bloggerina nem őrült meg és a falat sem kaparta - csak képletesen -, de azt hiszem, sikerült elég érzékletes képet festenem a várakozás szörnyű napjairól! XD

Noha a történet vége egy picit más irányba kanyarodott el, mint amire számítottam (s amit titkon bevallom, őrülten reméltem... - alant kifejtem, ne aggódjatok ^^) és ez egy picit szíven ütött, azt kell mondanom, a kötet mégsem okozott csalódást - csupán egy kicsit más befejezésre és csattanóra számítottam, ami nem ennyire "modern"...  

Történetünk főhőse a sötétség kis ura, Sötétlángi Viharka, kinek mindennapjai a gonoszság jegyében telnek. A parányi, élelmes és rendkívül értelmes fiút születése óta arra nevelik, hogy a sötétség rettegett urává váljon, aki majdan, egy szép napon elrabol egy hercegkisasszonyt és annak rendje és módja szerint megküzd a lányért érkező hőssel - mint a tündérmesékben... A lovag kiszabadítja a lányt és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A sötétség urának kötelessége veszíteni még akkor is, ha sokkalta nagyobb erővel rendelkezik, mint a lovag... 

A kisfiú koboldokkal és zombikkal körülvéve él egy sötét várban, Sötétlángi Lúciusz Fáklyusz Morgusz gróf egyetlen fiaként és nincs más dolga, mint fittyet hányni a helyesírásra, valamint a falusi parasztoknak beöltöztetett zombik ijesztgetése... ^^ Viharka nem érti, miért kell neki rossznak lenni és miért nem hagyják, hogy a saját életét élje - azt, amit szeretne és amit ő maga választ meg... Mivel minden kérdésére ugyanazt a választ kapja - miszerint ez a hagyomány -, a kisfiú úgy dönt, ideje a kezébe venni a dolgokat. Ha most elrabolja a hercegnőt, letudja a kötelességeit és élheti a napjait úgy, ahogyan ő szeretné... 

Viharka nem érti - mit csinált rosszul? Hisz mindent megtett, amire születésétől fogva nevelték, már csak a lovag érkezését kell megvárniuk... De mi van akkor, ha a lovag egy öntelt flótás és a hercegkisasszony nem akar többé gyenge, tehetetlen áldozat lenni? 

A Viharka, ​a sötétség ura egy végtelenül szórakoztató, humoros és bájos történet, melyben a jó és a rossz küzdelmének lehetünk szemtanúi. Julien Hervieux szakítani szeretne a hagyományokkal, meg akarja változtatni a tündérmesék folyamát és arra szeretné megtanítani apró olvasóit, hogy mindenkinek joga van úgy élni az életét, ahogyan ő szeretné. Mindenkinek joga van ahhoz az élethez, amit élni szeretne és senki sem atyáskodhat egy másik önálló, emberi lény feje fölött. A hagyományok nincsenek kőbe vésve, megmásíthatók, eltörölhetők, megújíthatók. Senki sem eredendően rossz vagy jó, s bizony néha a legnagyobb rossz bújik a jó álcája mögé és követ el hihetetlenül nagy gaztetteket... 

Manapság már senki sem gondol azokra a kislányokra, akik szeretnék ezeket a meséket is hallani - pedig bizonyos, hogy léteznek még a földön... Ma, a szülőknek már kötelessége arra nevelni a lányt, hogy képes önállóan, egy gonosz férfi segítsége nélkül megállni a talpán... Természetesen a változó világ ezt meg is követeli és ez ellen semmit sem tehetünk - talán nem is kell, hiszen minél erősebb egy kislány, annál erősebb, határozottabb felnőtt nő válik majd belőle, akit talán kevesebb alkalommal bánt meg az élet. De kérdem én. És hol a romantika? Merthogy mindenhonnan kiveszni látszik és a fiú főhősök egyre inkább háttérbe szorulnak... 

Titkon reménykedtem benne, hogy ez a történet valóban teljesen kifacsarja a tündérmeséket és a hercegkisasszony beleszeret a "gonoszba". Rendben, értem én gyerekkönyv, ne legyen benne romantikus szál, no de arra nem számítottam, hogy a történet ilyen erőteljes feminista töltetet kap és a NŐ megint ennyire a középpontba kerül, a háttérbe szorítva címszereplőnket, aki a kezdeti konfliktus kirobbanásán túl beleveszik a homályba... #sosad

Viharka első alkalommal fölényes győzelmet arat a retardált Glóri lovagon, de veszítenie kell, ezért eldobja fegyverét. A második összecsapásban azonban Viharka  már kiherélésre kerül és segítségre lesz szüksége, ami felett egyszerűen nem tudok napirendre térni. Bevallom, baromira nem néztem jó szemmel ezt a fordulatot, hiszen simán legyőzhette volna újra egymaga a lovagot, de nem, jönnie kellett a határozott erős, NŐ-nek, aki segít a bajba jutott GYENGE FÉRFIN... Lehetséges, hogy gyerekszemmel ez vonzó és tök király (bár a fiúk szemszögéből nézve én ezt kizártnak tartom...), de felnőtt szemmel nem tudom máshogy értelmezni ezt a mozzanatot és ezt a befejezést... 

Egy kifordított tündérmesét vártam némi pislákoló romantikvával, de nem azt kaptam. Amint a bevezetőben is említettem és ígértem, hogy kifejtem, a történet más irányba ment el, ahol a NŐ volt az (jelen esetben kislány), aki kiállt a gonosz uráért és fiáért; aki kvázi ügyvéd lett és jogalkotó; aki önálló életet élt, repülési társaságot alapított és a többi és a többi... Vele szemben Viharkáról már egy szó nem esik benne, hogy mi történt vele, csak annyi, hogy barátok maradtak. Csak én érzem ezt nagyon elcseszettnek? 

Nem értem, miért kellett ennyire elfuserálni a címadó hős karakterét a végén. Viharka a végső harc legvégén teljesen gyámoltalanná válik és az ágya alatt lakó - egyébiránt az egyik leghalálosabb karakter - szörny, Gerzson (te jó ég, ez borzalom, még mindig gyűűűűlölöm a magyar neveket egy külföldi regényben, de erről később...) -, valamint a hercegnő a mese végére megfosztják a bátor, okos srácot a férfiasságától... Mondhatnám töketlenítik... 

Kezdem unni már nagyon, hogy a nagy gonosz fehér férfi az, aki mindenki ellen van és ahogy fentebb említettem, biztosan léteznek nem feminista kislányok is, akik a megmentésükre siető lovagot várják és az éppolyan nagy baj, hogy mindent elborít a feminizmus, mintha csak arról olvashatnánk, hogy a hercegnő a lovagra vár... 

Noha most úgy tűnhet, hogy a kötet mégsem lett a szívem csücske - ez nem igaz. Az elrontott végétől eltekintve a mese igenis a szívembe férkőzött, de maga Viharka volt az, aki tulajdonképpen elrabolta a szívemet. ❤ És éppen ezért sajnálom ennyire, hogy a történet ilyen véget ért.

Viharka zseniális karakter. Szerethető, ártatlan, olykor naiv, olykor elveszett - de mindvégig erős és bátor, a félelmeit maga mögött hagyó, a sorsát a kezébe vevő főhős, aki küzd az álmaiért. Küzd, nem adja fel és győzelmet arat. Okos, a dolgok mögé néző és a rossz, az életére negatív hatást gyakorló hagyományokat megkérdőjelező hős, aki az elején egy picit bátortalan, de igazi követendő példaképpé válik. Egy olyan srác, aki szeretné megmutatni, hogy többet ér és többre hivatott, mint amit megírtak a számára. Szeretne gyerek lenni és felnőttként pedig saját döntéseket hozó, erős férfi, aki nem hunyászkodik meg senki előtt csak azért, mert azt elvárják tőle... A szülei szemeit is csupán fel kellett nyitni ahhoz, hogy meglássák, Viharka nem akar mást, mint büszkévé tenni őket és megmutatni, hogy többet ér, mint egy bugyuta kis lovag... ❤

A kötet eleje rendkívül humoros. A sötétség urának tornya, a hagyományokból fakadó díszítés leírása, a viselkedésminták és az ezekből fakadó helyzetkomikumok mind-mind megdolgoztatják az olvasó rekeszizmait és éppen az erős kezdet, a zseniális alapötlet és a jól kidolgozott karakterek végett nincs szívem egy fél csillagnál többet levonni az öt csillagból. Már csak azért sem, mert a képzeltem segítségével átírhatom a nekem tetsző végkifejletre a történetet, ám a fél csillag levonás jogos. Az egyet már túlzásnak tartom. ^^ /Nem egyszerű velem az élet... ^^/

Tehát, adott a fergeteges humor és a zseniális alapötlet, minek köszönhetően Viharka meséje örök kedvencem lesz (ha a végétől eltekintek ^^). Mindezek mellé sorolható a részletgazdag, minden apró kis momentumra odafigyelő és lélegzetelállító (hol pedig cukiii) illusztráció, valamint a magyar fordítás minőségét is ide sorolnám, bár ez utóbbi kapcsán vegyesek az érzéseim. 

A regény nyelvezete rendkívül modoros és a tündérmesék korába illő, tiszteletteljes és magasztos, ám a néhol használt, korba nem illő, modernebb szavak és a magyarosított nevek (mint pl. a Gerzson (förtelmes, de komolyan) rendszerint hazavágják az élményt... Hihetetlenül jó érzés elmerülni ebben a szép nyelvezetű történetben, de ezek a fentebb említett apró bakik sajnos rögtön kiragadtak a varázsból - amikre még mindig nem fordítanak elegendő figyelmet a hazai kiadók. 

Az előrendelésnek köszönhetően a kötet hipersebességgel landolt a kezemben és én rá is vethettem magam a lezárásra. :3 Kíváncsian vártam a történet végkifejletét, bár ahogy elkezdtem az olvasást, úgy éreztem, egy picit gondban vagyok, ugyanis évi 300-400 elolvasott kötettel a hátam mögött és ennyi időkihagyással már nem emlékszem, mi is történt pontosan az előző két kötetben... :S Nem aggódtam azonban túlságosan és az első fejezet olvasása közben szépen leperegtek a történetről tárolt emlékképeim is, így maradéktalanul élvezni tudtam a trilógia záródarabját, amire azt mondom - megérte várni! ;) 

Történetünk főhőse Szupermalac és Űrpatkány szomorkásan éli mindennapjait ügynökük, a simlis Fáraó és Kleó cicus társaságában. Noha Űrpatkány számtalan kísérletet tesz arra, hogy kiszakítsa barátját, a mélabús malackát a semmittevés posványából, minden jel arra utal, hogy Szupermalac már nem akar hős lenni... 

A végső elkeseredésből, majd lemondásból megszületik egy békésebb életmód ötlete, melytől főhőseink rengeteg űrpiculát remélnek... ^^ Űrpatkány és Szupermalac végül elindítja a galaxis legfinomabb ízeit tartalmazó fagyizójukat és a vállalkozás elsöprő sikert arat - galaxisszerte! ^^ Egy véletlen balesetnek köszönhetően azonban úgy alakul, hogy a szuperhősök elveszítik erejüket Patiék fagyijától, így a Fekete Hóember és a Morcos Pingvin(lány) támadást indít a galaxis ellen. Mikor a galaxis megfagy, senki más sem segíthet a bajbajutottakon, mint Szupermalac és Űrpatkány! De vajon sikerül megbirkózniuk a feladattal, megmenteni a galaxist és megszerezni a hősengedélyt? 

A záró kötetből minden kiderül...! ;)  

A Szupermalac és Űrpatkány-trilógia egy nem mindennapi történet, nem mindennapi karakterekkel... A középpontban nem épp szokványos hősök állnak és pontosan ez a kis csavar adja a történet báját. Az Idővihar - az első két kötettel ellentétben - már nem több kis epizódot tartalmaz, hiszen arra nem lenne idő. Nem. Az Idővihar valóban a mese és a kaland végét mutatja be. A cselekmény egyenesen és kristálytisztán halad a tetőpontig és a mindennek a lezárását jelentő végkifejletig. Bemutatja Szupermalac és Űrpatkány meséjének utolsó képkockáit és véget vet annak a viszontagságos, lemondásokkal teli, hosszú útnak, amit főhőseink bejártak. Az út végén pedig felragyoghat a nap...

Utazásuk végén főhőseinkre a régóta várt elismerés és boldogság vár, s mikor a cél - ami az első kötetben tűzetett ki - beteljesül, a történetnek vége szakad. A lapok elfogynak, hőseink pedig eltűnnek a galaxis óriási birodalmában. Ám ez korántsem jelenti a nagybetűs VÉG-et, hiszen főhőseink immár új életet kezdenek és újabb kalandokat élnek át. Álmuk beteljesült, s mi, olvasók láthatjuk magát a révbe érést. A többi kaland elképzelése pedig csak fantázia kérdése... 

Igen. A kötet és a történet bevégeztetik, miután főhőseink megkapják a szuperhős engedélyt és tovaszállnak a légben hősies cselekedetek végrehajtására. Lezárul egy korszak, ám én egyáltalán nem éreztem szomorúságot emiatt. Nem. Az Idővihar egy nagyon szépen felépített, gördülékeny végjáték volt, ami pillanatok alatt magába szippantott és kiragadott a mindennapok valóságából. Megnevettetett és örömet szerzett, s én maradéktalanul elégedett vagyok a lezárással is, hiszen amúgy sem szeretem a rétestésztáig elhúzott-nyúzott történeteket. 

A trilógia kerek egész, az első kötetben kitűzött cél pedig a harmadik kötetben megvalósul. A szálak elvarrásra kerülnek, hiányérzet nem marad. A legnagyobb boldogságot azonban számomra a Csillagpolip újbóli felbukkanása jelentette /hisz tudjátok mennyire szeretem a kis betyárt... ^^/. ❤ Örülök, hogy újra láthattam a cuki pofiját, s az, hogy mindez ilyen formában történt, még nagyobb örömöt és meglepetést okozott, hiszen nem számítottam egy ilyen grandiózus csavarra a kötet legvégén. Bevallom, az író úr egy picit betojatott, mikor hőseink visszatértek a baromfiudvarba, s csak remélni tudtam, hogy nem ott ér véget a történet... Ez úton is köszönöm, hogy nem így lett, kedves Péter - és az a csavar a végén, fenomenális volt! ;)

A történet és a szavak halmaza nem lenne azonban teljes Máli Csaba ismételten lenyűgöző illusztrációi nélkül, amik még mindig nagyon egyediek és szerethetők. Az utolsó kép halálos - de komolyan! ^^  

 

A trilógia legjobb darabja /csak a Csillagpolipos részek előzik meg, de ez ugye egyértelmű ❤ ^^/

A Weibo ennek kapcsán pedig újabb és újabb karakterposzterekkel és plakátokkal lepi meg a tűkön ülő rajongókat, melyekből a legfrissebbeket ismét csokorba szedtem. :3 

Hagi The ​God and the Flightless Messenger c. mangájának borítója már az első pillanatban rabul ejtett, ahogy a fülszövegben olvasható nem mindennapi történet ígérete is. ❤ 

A Brexit következtében brutálisan megemelkedett Bookdepo árak miatt azonban a kötetet nem volt egyszerű beszerezni viszonylag elfogadható áron, így nem tudtam rögtön lecsapni rá, amit nagyon sajnálok - ám végül szerencsére sikerült megvásárolnom reális áron és ennek nagyon örülök. :3 

Shin és Baku történetét pillanatok alatt a szívembe zártam, s biztos vagyok benne, hogy többször le fogom venni a polcról, hogy belelapozzak és újraolvassam. ❤

Történetünk főhőse Shin, az extrém pirinyó szárnyakkal született küldönc, aki egész népe nevetségének tárgya, hiszen azokkal a parányi szárnyaival képtelen a repülésre, ami meg is határozza az életét... Shin soha nem lehet egy isten teljes értékű küldönce, hiszen képtelen egyik helyről a másikra pillanatok alatt eljutni, s eme hiányossága és halálosan édes - ámde társai szemében röhejes - szárnyai miatt folyton a nevetség tárgya és társai céltáblája... 

A fiú mindig bajba kerül, bántják és igazságtalanul elítélik, ami a lelke legmélyén óriási sérüléseket okoz neki. Ám Shin keményen dolgozik, megtanul a karjával és a lábaival kapaszkodni a fákon és sebesen közlekedni, de tudja, hogy számára nincs remény... 

Noha az isten egészen különös módon kommunikál a fiúval, Shin minden tőle telhetőt megtesz, hogy hűségesen és legjobb tudása szerint szolgálja őt. Bármit is tesz azonban a fiú, az isten nem ölti fel előtte valódi alakját és senki sem tudja, milyen különleges képessége is van ennek a gombolyagnak...

E világ isteneinek legnagyobb ellensége a "káosz", ami képes megfertőzni az istent, aki ez által bekebeleződik és a területe pusztulásnak indul... Ha egy isten "elpusztul", a káosz újabb és újabb területet szerez... Senki és semmi sem képes a káosz elpusztítására, legalábbis eddig így tudták...  

A The ​God and the Flightless Messenger egy nem mindennapi, jól felépített fantasy. Egy végtelenül tüneményes történet, szerethető, aranyos főhősökkel, akik pillanatok alatt belopják magukat a szívünkbe. ❤

A történet lelke - nem is lehet vitás - maga Shin. A fiú óriási utat jár be és a szemünk előtt válik igazi határozott, a szerelméért bármire képes férfivá, aki beteljesíti az álmát! ❤

Shin teljes értékű társa, s egyben második főhősünk, a különleges isten, Baku, aki a történet elején egy rendkívül tüneményes, bolyhos gombolyag formájában jelenik meg, s csupán később fedi fel valódi alakját. Baku visszahúzódó, csendes személyiség, aki mindig előtérbe helyez másokat, s képességéből kifolyólag a boldogságról sok-sok éve lemondott már... 

Shin és Baku élete szorosan összefonódik, ám ahogy haladunk előre a történetben válik csupán világossá számunkra, hogy sokkal több van itt mélyen elrejtve, mint ami a felszínen látszik... Miután Shin felesküdik Baku szolgálatára, a fiút különös emlékképek kezdik el "gyötörni" és a fiú elbizonytalanodik a múltjával kapcsolatban... Mik lehetnek ezek a furcsa emlékképek, melyik mintha azt sugallnák, hogy Shin már pici korában is ismerte újdonsült istenét?

A The ​God and the Flightless Messenger egy szépen felépített, lassú folyású, ámde minden szálat tökéletesen elvarró manga, ami a yaoi szerelmeseinek minden kétséget kizáróan alapmű. 

Hagi egy gyönyörű világba kalauzolja olvasóját, ahol főszereplőink mellett a mellékszereplőkre sem lehet panasz, hisz mindenki egy igazi, színes egyéniség, akik között az olvasó szerethető és gyűlölhető karaktert egyaránt találhat. 

A The ​God and the Flightless Messenger azonban a szó szoros értelmében véve egy bájos, szívet melengető történet, amiben két sokat szenvedett és magányos lélek egymásra találásának lehetünk szemtanúi. A manga mellőz minden mellékszálat, nincsenek benne felesleges bonyodalmak és mellébeszélés és tulajdonképpen igazi, megtestesült, legyőzésre váró főgonosz sincs, hisz itt egy hatalmas, az istenek számára fontos képesség az, ami a konfliktust adja és a boldog befejezést hátráltatja... 

Újabb karakterposztereket kaptunk a Mo Dao Zu Shi donghua 3. évadához, melyek ezúttal a hozzám hasonló ifik rajongóinak kedvez... :3 Annyira gyönyörűek!!! Elképesztően várom már a sorozat érkezését!!!

Mo Xiang Tong Xiu A ​démoni kultiváció nagymestere c. regényfolyamának ötödik, extra kötete április közepén látott napvilágot piciny hazánkban - hosszú várakozást követően. Mivel a történet engem a tavalyi év folyamán menthetetlenül rabul ejtett, az extra kötetet még tavaly év végén, decemberben olvastam el angol nyelven, így nem bántam, illetve nem érintett olyan érzékenyen a magyar kötet csúszása, mint ha nem olvastam volna.  A negyedik kötetben főhőseink történetének fő szála lezárult, és az extra kötet az ellenfélen való felülkerekedés utáni időkbe enged bepillantást, valamint egy-egy rövid történet elejéig vissza-vissza tekinthetünk a múltba is... A kötetben nyolc rövid novella olvasható, melyek tulajdonképpen a történet igazi szerelmeseinek íródtak. ❤

Sajnos a fordító és/vagy a kiadó nem vette figyelembe a szaklektor, valamint a rajongók kérését, mint példának okáért, hogy mellőzzék, a negyedik kötetben is felbukkant, ám itt már hihetetlenül sokat használt, förtelmes "húsrúd" szót, ami Lan Zhan férfiasságára utal... Ez, valamint az olyan kifejezések használata közben, mint "megrakni", "megcsinál", "meglőtte" teljesen elvész a két főhős igaz szerelmének varázsa, hisz ezeknek a szavaknak, kifejezéseknek a használata leginkább pornókönyvbe illő... Fogalmam sincs, hogy a kínai eredetiben az írónő milyen szavakat használt, de magyar nyelvre átültetve ezek a részek rendkívül fertelmesek és visszataszítóak lettek és olvasás közben sajnos több alkalommal le kellett tennem a könyvet, mert elég volt... 

Ismételten hiányoltam a korhű szavak jelenlétét, melyeket megint csak modernebb szavakra cseréltek, hovatovább a "dugás/kefélés" az én szótáramban teljesen mást jelent, mint ami ebben a történetben, a két főhősünk között történik...

Ellenben szívesen küldenék a kiadónak egy igazi "húsrudat", hogy lássák a férfiasság avagy a férfiak legnemesebb testrésze egyáltalán nem hasonlít egy efféléhez és igencsak elgondolkodtam, hogy a fordító - tekintve, hogy férfi - vajon mit gondolt fordítás közben és miért ezt a szót használta??? Nem szeretném leírni azt a durva, ámde érdekes kérdést, ami még megfogalmazódott bennem, de könyörgöm!!! Létezik fordítói szabadság és a mi gyönyörű magyar nyelvünkben számtalan más kifejezés létezik, amit használhattak volna, ha csak egy picit is megerőltetik magukat és szeretnének a rajongók kedvében járni... Ez nem az írónő (már feltéve, ha az eredeti kínai szöveg is húsrudat tartalmaz...) ellen elkövetett csalárdság lett volna, hanem a mi ékes magyar nyelvünk példátlan kiaknázása... 

A szexuális tartalmú novellák fordítása tehát véleményem szerint kritikán aluli lett, ám a kötetben található többi novella fordítására nincs panaszom (hacsak nem annyi, hogy hogy lett a lényből "a lány árnyéka"... Ez igencsak feltűnő hiba volt, mert sehol egy lány nem volt a közelben...). 

A magyar kiadásban a nyolc novella címei a következőképp alakultak: