Geronimo Stilton Az ​elátkozott színház c. meseregénye a Nyomozni hív Sherlocco 4. kötete, mely az elmúlt hét folyamán jelent meg a Kolibri kiadó gondozásában. A kötet tovább szövi Geronimo Stilton és a nagy nyomozó, Sherlocco kalandos életét, mely ezúttal a Cindoni Operaházba vezeti olvasóját, ahol az elbűvölő Arietta de Trilla lép fel...

A Cindoni Operaház fennen hirdeti aznap esti előadását, melynek főszereplője a bájos, aranytorkú énekes, Arietta de Trilla lesz. 

Mikor Stilton megérkezik Sherlocco otthonába, némi felbolydulást és egy rémesen izgatott nyomozót talál... Sherlocco tizenkét szál rózsát vágat házvezetőnőjével, legszebb ruhájában feszít, s megosztja boldogságát segédjével - ma este mindketten az Operaházba hivatalosak, hogy megtekintsék A cinillai borbély előadást, ami után meghitt vacsora várja az énekesnőt és Sherloccot...

Az Operaházban Sherlocco minden korábbi bűneseteinek ártatlan tagja jelen van, ám az előadás csak nem akar elkezdődni...

Az előadás helyettesítő színésznővel veszi kezdetét, ezalatt a függöny mögött Sherlocco pedig megkísérli felgöngyölíteni a rejtélyt. Hisz képtelenség hagyni, hogy e csodás művésznő tovább sínylődjön valahol...

Gyermekkönyv lévén természetesen már "ideje volt", hogy a nagy nyomozó "végre odalegyen valakiért", ám aggodalma és megnyilvánulásai a művésznő felé - még ha nem is kifejezetten romantikus érzések vezetik tetteit - teljesen szétzilálták a karakterét...

Az elátkozott színház az operába vezeti el olvasóját és megcsillogtat némi belső tudást annak működéséről. Mint minden efféle történetből, úgy ebből sem hiányozhat a misztikum, a szellemek kísértette Operaház, ahol komisz szellemek űznek tréfát a színészekkel és dolgozókkal; ahol - látszólag - a semmibe vesznek el tárgyak, majd ugyanúgy a semmiből kerülnek elő... Ezek a játékos kedvű, tréfás szellemek elegek a szóbeszédhez, s az Opera máris misztikummal átitatott, varázslatos hellyé válik, ahová szívesen térnek be az emberek, míg az ott dolgozókat a frász kerülgeti...

A történet ismét gazdag a humorban és a zseniális, beszélő nevekben (köszönet a zseniális magyar fordításért). A cinillai borbély Ropsini-tól, valamint személyes kedvencem a Bolhásfuvola, Morzhang Amodais Kozalt-tól egyenesen lenyűgözött, miután sikerült a könnycseppeket kitörölni a szememből a nevetéstől.

A történet meglehetősen egyszerű, ám bővelkedik a csavaros jelenetekben, s bonyodalmakban. Az elkövető személye talán ebben a részben a legkristálytisztább, ahogy a nyomok is sokkalta világosabbak, ám az Operát körüllengő misztikum és a kisegítőszemélyzet, valamint a színészi gárda különböző megnyilvánulásai igazán megszínesíti és a célközönséget elbizonytalaníthatja a nyomozás során.

Maga Stilton is fejlődik, észjárása gyorsabb, ahogy következtetéseit is hamarabb vonja le, vannak remek meglátásai, s ezt maga Sherlocco is megjegyzi - úgy tűnik, mégis csak van értelme a félénk pacák, akarom mondani pocok kiképzésének... ^^

A szellemjárta Operaház megjelenítése különösen szép, a vizuális rész kifejezetten kidolgozott és vonzza a szemet, ahogy az ünneplőbe öltözött Sherlocco alakja is látványos, akinek végre többször láthatjuk a haját is (eddig 99%-ban mindig fedte valami...). ^^

Sajnos erre az évre ennyi volt a Nyomozni hív Sherlocco, a következő két kötet - az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg - jövőre várható, így egy ideig kénytelenek leszünk mellőzni ezt a varázslatos világot és kitartóan epekedni utána!