Julia Donaldson Az ​öt csúfság c. verses meséje sok-sok év óta az egyik legnagyobb kedvencem! Sajnos a lapozó évek óta nem volt kapható a piacon, ám most a Pagony kiadó végre újra utánnyomta azt nekünk, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok.

Kik ezek a csúf lények, akiknek "pipaszár a lába, csoffadt a szakálla", foltos a bőre, s húscafatos csontot rág, olyan büdös, hogy az valami elborzasztó, rút szemölcsök borítják, röfög, púpos a háta, lötyög a bőre és a sort még hosszan folytathatnám...?

A gnút, a hiénát, a füles keselyűt, a varacskos disznót és a marabut csúfságuk tudata tereli egy csapatba, s ahogy az öt csúfság átszeli a szavannát, mindenhol elborzadt tekintetek követik őket.

De várjunk csak... Kik rejtőznek előttük a bokorban??? 

Az öt csúfság Donaldson egyik legmegosztóbb meséje - legalábbis az értékelések tekintetében mindenképp. Számomra magasan veri A majom mamáját, A Graffalót és további híresebb társait, mások véleménye alapján pedig soha nem érhet fel hozzájuk. Nincs is ezzel semmi probléma, mindenkinek más a kedvence, más ejti rabul a szívét, nem árt azonban néhány negatív véleményt nagyító alá venni...

A történetnek gyönyörű a mondanivalója... Adott öt "csúf" állat, akik lenézik és kisebbrendűnek érzik magukat fenséges társaikkal szemben. Nekik az élet más fizimiskát adott, másfajta életmódot, hangot, külső stílusjegyeket. Ám belül éppolyan szerethetők, mint bárki más... Ahogy a külsejükkel sincs semmi probléma, hisz a hiéna éppúgy lehet lenyűgöző és a teremtés egy csodája, mint a flamingó, amin szintén találhatunk kivetnivalót, ha közelebbről megfigyeljük...

Senki sem tökéletes. Sem az állatvilágban, sem az emberek között. A mese megmutatja, s megkísérli megtanítani már gyermekkorban - s ha a szülő maga is kritizáló, az ő szemét is felnyithatja - hogy nem vagyunk egyformák. Senki sem tökéletes, senki sem makulátlan, ám van, akinek mi vagyunk a leggyönyörűbbek, a legvarázslatosabbak, a legkitartóbbak. Soha nem szabad lenézni önmagunkat külső jegyeink miatt azért, mert más szerinte szebbnek született, vagy az éppen aktuális szépségideált testesíti meg. Attól belül még éppúgy rohadhat... 

A mesét sokan kritizálják. Több negatív véleményt olvastam az erős jellemzések és az állatok csúf vonásainak kiemelése, az azon való viccelődés miatt, akik nem is ajánlják emiatt olvasásra a kötetet. Nos, véleményem szerint ők nem értették meg a mondanivalóját... Tudni kell helyén kezelni a túlzó jelzőket, melyeknek éppolyan erősnek kell lenniük, ahogy a történetben szerepelnek ahhoz, hogy a vége hatalmasat üssön... 

A legújabb kiadás kemény táblás, puha lapos utánnyomás lett, ami bár olyan szempontból sérülékenyebb, hogy a kötet az egészen apró kezek gondatlanabb lapozgatását nem bírják majd annyira, én mégis kiemelném, mennyivel jobb és szebb egyben látni a teljes képeket úgy, hogy a kemény lapozó hajtásvonala nem töri ketté azt.