értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
pagony
recenzió
Szakács Eszter: A zsémbes királylány - Értékelés
Szakács Eszter A zsémbes királylány c. mesekönyve a Pagony kiadó egyik legfrissebb nyári újdonsága. A Szimonidesz Hajnalka gyönyörű illusztrációival napvilágot látott kötet négy mesét tartalmaz, s a modern kor vívmányait és gondolkodásmódját ötvözi a lovagkorok hőseivel, meséivel és eszméivel...
"És természetesen a mesekönyvek sem voltak biztonságban
tőle. Legjobban azokat szerette, amelyeken még érződött
a nyomdafesték szaga. Ha egy gyerek kiült a kertbe vagy
a teraszra egy szép nyári napon, hogy belekezdjen egy új
könyvbe, a borgó azonnal megérezte a nyomdafesték szagát,
lecsapott a magasból és kiragadta a kezéből."
A kötetben négy mesét olvashatunk, melyekben ugyanúgy megjelennek a nemes királyi családi vonások és gazemberek által elkövetett tettek sora, mint a modern világ szellemisége, mely már elítéli azokat a királylányokat, akik a hős megmentőre várnak; a gondolatot is, miszerint egy királylány kezét az apja odaígérje egy vadidegen hercegnek; s elítéli, hogy a királyi család, illetve az arisztokrácia tagjai lenézzék az alattvalóikat.
Ám sokkal több ez a mesekönyv, mint azt elsőre gondolnánk. Hiszen bár megjelenik benne a fentebb felsorolt modern felfogás és annak kivetülései, mégis láttatni engedi, milyen szépen megférnek ezek azzal a régiesebb, mára már "elavult" eszmékkel, miszerint egy lány is lehet "gyenge"; jelentheti számára egy fiú az élete kiteljesedését és boldogságát, megmenthetik őt, de azt is bemutatja, milyen az, mikor valaki a saját kezébe szeretné venni sorsa irányítását...
Tartalomjegyzék
- A királyfi, aki félt a hörcsögöktől
- A zsémbes királylány
- I. Andró
- A rettenetes borgó
Az első történet tulajdonképpen még csak bevezetőként szolgál. Számomra a negyedik helyen végzett. Legkedvesebb történetem A rettenetes borgó, A zsémbes királylány és az I. Andró lett, melyek így, sorban foglalják el nálam a dobogós helyezéseket.
A királyfi, aki félt a hörcsögöktől egy fóbia legyőzéséről szól, rendkívül kalandos módon. A kötet címét is adó történet egy folyton zsémbes királylányról szól, aki mindenkit elüldöz maga mellől, ám van valaki, aki számára ő a mindent jelenti, s ez által a lány is szépen, lassan megváltozik...
Az I. Andró egy robotokkal és emberekkel benépesített királyságban játszódik, ahol a királyi párnak éppúgy nem lehet gyermeke, mint például a Csipkerózsikában, ám egy alattvaló megoldja ezt a problémát. Végül az android királyfi szíve lesz az, ami megmenti az egész királyságot...
A rettenetes borgó egy mesebeli lényről szól, aki imádja a könyveket és a tejbegrízt, s rendre el is lopja azokat a királyság lakóitól. "Legyőzője", s egyben megmentője a hős királylány lesz, aki azonosulni tud a szörnnyel...
Én pedig megyek, és bezárom az ablakot, el ne vigye az én kincseimet is... ^^ (Egy másik életben szeretnék borgó lenni, bár tejbegríz helyett valami mást lopkodnék a könyvek mellé... :P)
"Minden egyes állampolgárnak havonta kiutaltak egy csinos kis
összeget, amiből meg tudott élni. Csillogó-villogó fémtestű
robotok dolgoztak helyettük a gyárakban, üzletekben és
hivatalokban. Mindenki csak olyan munkát végzett, amit amúgy
is szeretett; például vonatot vezetett, beteg állatokat gyógyított
vagy meséket írt."
A zsémbes királylány egy okosan felépített, számos pozitív példát és gondolatot hordozó, az emberek szemét felnyitni óhajtó kötet, mely olyan világokat, hősöket és tetteket mutat be, melyekkel a mindennapi ember is találkozik élete folyamán... Korántsem tündérmesék ezek, hanem a valódi élet!
"Tihamér ugyanis fizetség fejében mindössze napi négy tényár
tejbegrízt kért (fahéjast, kakaóst, lekvárost és mazsolást felváltva),
valamint az új könyvek első olvasásának jogát.
Szakács Eszter meséi királyokat, királynőket, királylányokat, mesés gonosztevőket és természetfeletti lényeket, valamint szegény legényeket állít a középpontba, akik bár királyi körülmények között élnek, mindezt a modern korban teszik... Picit néhol talán túlságosan is nem összeillőek ezek a párosítások, de érdemes a felszín alá nézni... Lehetséges, hogy nem is előkelő sarjakról szólnak ezek a történetek, csupán a gyermekek képzelete teszi őket valóságossá? Lehetséges, hogy a belvárosi nagy házban lakó zsémbes királylány ugyanolyan egyszerű kislány, mint bármelyik mai gyerek, s csupán a képzeletében öltött királyi gúnyát...?
A kötet megkísérelte ötvözni régi korok meséit a modern korokkal. Így éppúgy megjelennek benne a szolgák és a királyi kötelezettségek - mint például a trónutódlás kérdése - sora, mint az álláskeresők mai, modern hivatala, a városok könyvtárai vagy éppen a robotok. Nem tagadom, a régi mesék szerelmeseként néha igencsak el kellett vonatkoztatnom, s kikapcsolnom, hogy élvezni tudjam e két kor ötvözetét, ami szerencsére nagyjából sikerült is. A szereplők rangja és a helyszínek azonban mintegy el is törpülnek a mesék mondanivalóival szemben, amiket fontos lenne minden olvasónak meghallania...
A zsémbes királylány
- segít legyőzi a fóbiákat,
- megmutatja, milyenek az önálló, erős királylányok, akik maguk döntenek a sorsukról,
- megmutatja milyen az a magányos lélek, aki semmiben sem leli örömét, ahogy azt is,
- milyen az, ha rábízzuk az életünket valaki másra,
- megmutatja, hogy a szerelem milyen varázslatos érzés,
- hogy még ma is lehet egy férfi/egy fiú a nők és a lányok vágya,
- nincs semmi baj azzal, ha valaki a családban és a gyermeknevelésben teljesedik ki (attól még nem lesz kevésbé feminista...),
- milyen az, mikor megbízunk a másikban,
- mikor a vezetők a nép jólétét tartják az elsődleges feladatuknak és küldetésüknek (milyen szép is volna, ha létezne még ilyen manapság...),
- de megmutatja azt is, milyen egy kirekesztett lény élete, akit félreértenek, s azért félnek tőle, mert más, mint a többiek...
S ez csupán még mindig néhány gondolat és mondanivaló, amit ez a kötet magában rejt.
Rendkívül összetett, finoman felépített mesék ezek, amik nem csak rejtett utalásokat, de kristálytiszta, követendő gondolatokat is tartalmaznak. Kisebbeket észrevétlenül taníthatja, a felnőtteket pedig el kell, hogy gondolkodtassa, a habzószájú, önmaguk igazát szajkózókat pedig értelemre kell, hogy tanítsa... Csak vegyék kézbe minél többen, minden magasságban és mélységben ahol kell!
Szívből ajánlom!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 könyvtolvaj
Idézetek
"Ami enyhe túlzásnak nevezhető, mivel ennyi erővel az egér is mondhatta volna, hogy királyfit fogtam."
"- Drága, egyetlen kisfiam! - ... - Muszáj lesz kezdenünk valamit a hörcsögfóbiáddal.
- Mivel?
- A fóbiáddal. Így hívják, ha valaki túlságosan fél valamitől. Legjobb lesz, ha szépen kikúráljuk, mielőtt rosszabbra fordulna.
Zsiga először tiltakozott, hogy neki semmi baja a fóbiájával, sőt kifejezetten ragaszkodik hozzá, de végül az édesapjának sikerült meggyőznie."
"Zsémbelt, ha esett az eső, zsémbelt, ha fújt a szél, még akkor is zsémbelt, ha az orrát jókedvűen megcsiklandozta a napsugár."
"De várakozott ott... sasszemű, ámbár víziszonyos tengerész, meg egy könyvtáros, aki utálta a könyveket."
"Élt egyszer egy király és egy királyné. Bár tizenöt éve házasok voltak, nem született gyermekük. Bertalan király és Alma királyné éjjel-nappal azon sóhajtoztak, bárcsak lenne egy kislányuk vagy kisfiuk, de a várva várt trónörökös csak nem akart megszületni.
A birodalom, mely fölött uralkodtak, messze földön híres volt a robotjairól."
"Minden egyes állampolgárnak havonta kiutaltak egy csinos kis összeget, amiből meg tudott élni. Csillogó-villogó fémtestű robotok dolgoztak helyettük a gyárakban, üzletekben és hivatalokban. Mindenki csak olyan munkát végzett, amit amúgy is szeretett; például vonatot vezetett, beteg állatokat gyógyított vagy meséket írt."
"Sehol a világon nem élt annyi boldog ember, mint abban az országban, egyedül a király és a királyné napjai teltek szomorúságban."
"- Berci, nem gondolod, hogy még az eljegyzéshez is túl fiatal a gyerek? - nézett rá szemrehányóan a királyné. - Az ő korában még nem lenne szabad elköteleznie magát. És azt sem szeretném, ha szerelem nélkül nősülne."
"Amikor felnőttek, a királyfi és Franci, akik már évekkel korábban szívet cseréltek, úgy döntöttek, hogy végleg összekötik az életüket. Bertalan királyné nyugdíjba vonulása után I. Andró és Franciska királyné együtt léptek a trónra: egy robot emberszívvel és egy ember robotszívvel.
És biztosra veszem, hogy nem akadt olyan férfi, nő vagy gyerek a birodalomban, aki meg tudta volna mondani, hogy melyikük szíve lángolt jobban a másikért."
"A messze földön híres-nevezetes Borgó-hegy barlangjában élt egy mogorva, öreg borgó. Nem lehetett tudni, hogy a hegyet nevezték el róla, vagy őt a hegyről. Olyan vének voltak mind a ketten, hogy senki sem emlékezett arra, melyikük kapta a nevét a másikról.
Nem szeretett az a borgó semmi mást a világon, csak a tejbegrízt és a meséket. Mérhetetlenül rajongott mindkettőért."
"És természetesen a mesekönyvek sem voltak biztonságban tőle. Legjobban azokat szerette, amelyeken még érződött a nyomdafesték szaga. Ha egy gyerek kiült a kertbe vagy a teraszra egy szép nyári napon, hogy belekezdjen egy új könyvbe, a borgó azonnal megérezte a nyomdafesték szagát, lecsapott a magasból és kiragadta a kezéből. Még a tiszteletet parancsoló, indigókék könyvtári pecsétnek is fittyet hányt, amivel igencsak magára haragította Buba nénit, a nyugdíjazás előtt álló könyvtárost. Számtalan kötet hiányzott már a borgó miatt a városi gyerekkönyvtár polcairól."
"- Ha már itt vagy, tedd magad hasznossá! - vetette oda mogorván az elrablója. - Söpörj fel, meg izé... rakjál rendet! Azt hiszem, ilyesmit szoktak csinálni az elrabolt királylányok. Én nem érek rá téged szórakoztatni, sürgősen ki kell olvasnom az új könyvemet.
Azzal bevonult az odújába a zsákmányával."
"A megmentésre váró hercegnőket mindketten sótlan egy népségnek tartották."
"Tihamér ugyanis fizetség fejében mindössze napi négy tényár tejbegrízt kért (fahéjast, kakaóst, lekvárost és mazsolást felváltva), valamint az új könyvek első olvasásának jogát.
A könyvtárba betérő gyerekek attól kezdve gyakran láthatták, ahogyan a kölcsönzőpult mögött üldögélő Tihamér kinyit egy-egy kötetet, smaragdzöld orrát a lapok közé dugja, látható élvezettel magába szívja a friss nyomdaillatot, majd boldogan belemerül a mesék világába."
"Csak az internetes hirdetésre összegyűlt kilencvenkilenc herceggel nem tudom, hogy mi lett, mert az biztos, hogy Zorka egyiküknek sem ígérte oda a kezét.
Bár a szóbeszéd szerint az egyik helyes, szemüveges királyfival később gyakran látták a palota parkjában andalogni..."
0 comments