értékelés
generalpress
julieklassen
recenzió
történelmiromantikus
Julie Klassen: Zabolátlan szerelem - Értékelés
Julie Klassen Zabolátlan szerelem c. regénye a General Press kiadó gondozásában látott napvilágot. A regény Klassen egyik legmegosztóbb írása lehet az olvasóközönsége körében... Ebben a történetben mondhatni nincs semmiféle romantikus, mely a történelmi romantikus műfaj jellemzője, csupán a könyörtelen, fájdalmakkal teli élet, melyet mindnyájan élünk... Nem romantizál, s a műfaj berkein belül egy olyan réteget mutat be, mellyel az írók nem nagyon foglalkoznak, hiszen ki akarna olvasás közben újra és újra a zsebkendőért nyúlni?
Klassen hűen, történelmi pontossággal mutatja be, mi történt azokkal a lányokkal, akik leányanyák lettek, s ahogy tőle már megszokhattuk, az igazat kendőzetlen formában tárja elénk, melynek köszönhetően regénye nem csupán "szórakoztató" irodalmi írás, de történelmi dokumentum is egyben.
A Zabolátlan szerelem végeredményben témaindító olvasmány, mely tökéletes választás lehet egy könyvklub számára. Az írónő a kötet végén maga is feltesz jó néhány kérdést az olvasónak, melyek nagyobb közösségben is felhasználhatók, megbeszélhetők, s biztos vagyok benne, hogy ahányan vagyunk, annyiféle válasz és érzelem érkezne ezekre a kérdésekre...
"Kártékony féregként vagy veszélyes kártevőként
bántak vele, és mindenki elfordult tőle."
Miss Charlotte Lamb nyugodt, békés életét éli vidéken egy lelkész lányaként. Vidám, közvetlen, az emberek szeretik, s ő maga is gyengéd érzelmeket táplál egy férfi iránt. Ám egy nap a lelkészkisasszony élete gyökeres fordulatot vesz... Erényén folt esik, teherbe esik, így - hogy megvédje családját a pletykáktól és a kiközösítéstől - Londonba megy, s álnéven jelentkezik a Leányanyák Otthonába, ahol megszülheti gyermekét...
Charlotte az intézmény falai között megtapasztalja milyen számkivetettnek lenni; milyen megaláztatás éri a fiatal lányokat az orvosi vizsgálatok során; mi történik a szifiliszes gyermekekkel, s miközben egy új, könyörtelen világot ismer meg, addig ő maga is átéli a pokol minden bugyrát.
Charlotte az Otthonban nem várt régi ismerősbe botlik. Dr. Taylor, akit a lány apja kosarazott ki, mikor megkérte annak kezét a Leányanyák Otthonának doktora, aki sokkalta emberségesebb körülmények közt kezeli a lányokat és védi a méltóságukat.
Dr. Taylor éppúgy titkokat rejteget, mint Charlotte, aki időközben megszüli gyermekét...
"- Akárhogy is van, nincs olyan ember, aki ne
követett volna még el súlyos hibát..."
A Zabolátlan szerelem egy mélyen megrendítő történelmi romantikus, ami szakít a hagyományokkal és egy élet sötétebb bugyrait tárja az olvasó elé. Klassen mint mindig, most is brillíroz, szavai mélyen felszakítják a lelket és a húst egyaránt, elgondolkodtat, s valóban megoszt, hisz egy történelmi romantikus regénytől alapvetően nem ezt várná el az ember...
A regényt tudni kell külön kezelni műfaji társaitól. Ez a történet az élet egy árnyoldalát, egy élet - vagy inkább életek - kisiklását mutatja be -; milyen az, mikor a társadalom elítél és kivet magából egy megesett nőt, aki lehet teljesen ártatlan is ebben a vétségben, mert a férfi az, aki meggyalázta, de lehet önszántából is társa ebben, ám a "légyott" végül rosszra fordul.
Fontos megemlítenem, hogy ebben a regényben bár megjelennek említés szintjén a szajhák és az olyan nők, akik bármikor összefekszenek akárkivel, s élik az életüket abban a fertőben, ami jutott nekik és nem is zavarja őket - ez a történet nem róluk szól! Klassen az olyan arisztokrata, naiv és szűz lányokról, olyan szegénységben élő megesett lányokról ír, akik, ha tehették volna, soha nem kerülnek ebbe a helyzetbe, ám az élet közbeszólt...
"Sokkal jobban érezte magát, és nem szenvedett a lelkét nyomó
tehertől. A fájdalom természetesen nem múlt el, és úgy érezte,
egy erős marok továbbra is szorongatja a szívét. A marok azonban
már nem szöges vaskesztyűt viselt, és nem érezte úgy, hogy
azonnal térdre rogy a fájdalomtól. A hosszú téli hónapok alatt
enyhült a szorítás, de még így is sokat szenvedett, a tavasz beköszönte
után még mindig háborgott a lelke, azonban néha már szabadon lélegzett."
Az én szívem és gyomrom olvasás közben nem egyszer szorult össze vagy épp állt tartós görcsbe... Nem egyszer fogyott el a levegőm, lett könnyes a szemem a fájdalom, a megaláztatás, az embertelen körülmények láttán. Nem tagadom, teljesen mást kaptam, mint amit vártam, hisz alapvetően a műfajtól én sem ezt várom el, azonban üdítően kiemelkedő, páratlanul egyedi regényt kaptam, ami sok szempontból felnyitotta a szemem, s gondolkodtatott el, miért nem olvasható több helyen ez és az ehhez hasonlatos sötét téma. Természetesen vannak ebben a témában olvasnivalók, ám azok inkább dokumentációk, "szárazak", ám itt rendkívül olvasmányos formában, rengeteg információval gazdagodhatunk. Ebben a kötetben láthatjuk a társadalmi osztályok éles elkülönülését és a mocsok legmélyebb bugyrait.
Bepillantást nyerhetünk egy leányanyák számára nyitott, tulajdonképpen "elit" otthon életébe (voltak ennél sokkal rosszabb helyek is...), aminek szifiliszes részlege is van - különösen borzalmas fejezetek ezek -, abba, miként szülnek a nők, hogyan vizsgálják és gyógyítják őket, de leginkább abba nyerhetünk betekintést, milyen volt leányanyaként élni, szoptatós dajkaként dolgozni az arisztokrácia és a szegénység körében egyaránt, mit szabadott és mit nem ezeknek a lányoknak, hogyan mondtak le a gyermekükről, hogyan adták meg számukra a legjobb esélyt egy jobb élet reményében.
Olvasás közben a szívemet nem egyszer tépte ki a mellkasomból Klassen. Főhősnője, Charlotte egy hihetetlenül erős, mégis végtelenül magányos, összetört lány, aki olyasvalamit fogalmaz meg a történet elején, miszerint nem lenne képes megtenni valamit, amit végül ő maga is megtesz. Naiv lányból válik pillanatok alatt kristálytisztán látó nővé, akit mindentől megfosztanak, amitől csak lehet, s bár belül meghasad, mennie kell tovább... Fájdalmas, de egyben szemfelnyitó látni a regény elején megfogalmazott gondolatát, amivel teljes mértékben én magam is egyetértettem, s végül látni, hogy az élet és a körülmények pont ebbe a helyzetbe sodorják bele őt magát is, s akaratlanul is megfogan az ember fejében a kérdés - most akkor elítéljem? Jól döntött? Az én véleményem is ez volt, de ugyanabban a helyzetben én kitartottam volna az álláspontom mellett, vagy én is ugyanezt teszem?
Nem szeretném a konkrét kérdést és az egész regényen átvonuló döntést és annak súlyát megosztani veletek, ugyanis ez a történet egyik legváratlanabb fordulópontja és csattanója, amire én magam nem számítottam, hogy végül erre kanyarodunk majd el... A cselekmény leírásánál is igen szűkszavú voltam, ám a regény története korántsem merül ki annyiban, hogy Charlotte megszüli a gyermekét. Nem... Az új élet megszületése a regény első harmadában megtörténik, mondhatni túlságosan is a legelején, ám az, hogy Charlotte döntésének milyen következményei lesznek, s hőseink milyen életutat járnak be, az olyannyira megdöbbentő, váratlan és igen, megosztó is, amit mindenkinek önmagának kell felfedeznie. Jelen esetben a legapróbb spoilerek sem megengedettek - a cselekmény nem egy ponton vesz teljesen váratlan fordulatot, ami szó szerint meghasítja az ember szívét, s ha ezeket már a regény olvasása előtt tudja valaki, nem csapja úgy arcon a pofon, a szomorú valóság...
"A keble sem olyan feszes már, mint régen, amit
kissé bánt. Elhasználtnak érezte magát."
Történelmi romantikus lévén természetesen a regényben megtalálható a szerelmi szál is. Ez azonban olyan távol áll mindenféle romantikus kapcsolat eddigi ábrázolásától, hogy én ezt semmiképp sem nevezném a szó szoros értelmében véve olyan romantikának, amit ez a műfaj ad.
Aki Klassent olvas, tudja, hogy főhősei visszafogottak, szerelmük gyöngéden, szívfájdítóan szépen bontakoznak ki, s - szerencsére - mellőzi az erotikát is. Jelen írásában azonban még ennél is minimalistábbra vette ezt a szálat, ami természetesen némi hiányérzetet ad, ám itt - hangsúlyozom újra - nem ezen van a hangsúly. Két meghasadt élet talál egymásra, óriási nehézségek, kimondhatatlan veszteségek árán, s bár az epilógus meghozza számukra a boldogságot, ők annyit szenvedtek már, hogy ez soha nem lesz felhőtlen boldogság...
A regény eredeti címe Lady of Milkweed Manor, mely találóbb, mint a magyar fordítás, főleg a fentebb leírtak tudatában. Ám én látom az értelmet a fordító által adott címnek is, hisz a szerelemnek különböző formái léteznek, s a karakterek ezeket a többféle formákat jelenítik is meg, míg a zabolátlan is tökéletes jellemzés arra az érzelemre, amit tulajdonképpen Charlotte érez az őt teherbe ejtő férfi iránt... ahogy maga a főhősnő is zabolátlan volt kissé felhőtlen éveiben.
A Zabolátlan szerelem komoly olvasmány. Ha Klassen munkássága iránt érdeklődsz, ne ezzel kezd a sort, ám ha valami igazán különlegesre vágysz, ne habozd leemelni a polcról!
Értékelésem még néhány gondolattal zárnám. Értelemszerűen nem fogom elárulni a "csábító" férfi személyét, akinek kiléte egyébiránt villámgyorsan kiderül, ám szinte az első pillanattól fogva tudható, ha figyelmesen olvasol. Ennek a férfinek a jellemén keresztül Klassen gyönyörűen bemutatja a "söpredék férfi" típusát, aki a rang és a vagyon végett nem rest feláldozni és keresztül gázolni lelkeken, ám az sem elhanyagolható, miként igyekszik megmutatni az írónő, kinek milyen kötelességei voltak ez idő tájt... Nem ő volt az, akit leginkább megvetettem a regényben, az ő karaktere mellett jóval nagyobb pofonokat érdemelt volna más is, s még csak azt sem lehet mondani, hogy egyedül ő lenne a hibás azért, ami Charlotte-tal történt. Az undorító viselkedés és a következmények nem vállalása azonban teljes mértékben az ő vállát nyomják...
Charlotte éppúgy nem ítélhető el tettei miatt naivsága, tudatlansága következtében, mint ahogy elítélendő édesapja viselkedése, akinek szintén eléggé árnyalt jellem jutott...
Egy szó mint száz, ha szeretnétek látni, mi történt a leányanyákkal a 19. század elején; hogy miként éltek a szoptatós dajkák, s hogy milyen következményei lehetnek a cselekedeteinknek, vegyétek kézbe Klassen legújabb magyar nyelvű regényét!
A kötet végén, az írónő által feltett kérdésekre és témákra külön posztban olvashatjátok a válaszaimat, de figyelem, ott már olvashatók lesznek a spoilerek!!!
Olvasd el - itt!
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 tűzvész
Idézetek
"Teltek-múltak az évek, és amikor viszontláttam, teljesen megváltozott. Kiváltságos úrilányból kivetett pária lett, és ezt szemmel láthatóan a lelke is megsínylette.
Az emberek más szemmel néztek rá, csak a bukott nőt látták benne, akit megvetett az egész világ. Kártékony féregként vagy veszélyes kártevőként bántak vele, és mindenki elfordult tőle. Kínozták, mint a vásott gyerek az ártatlan pillangót, amelynek kitépi a szárnyát, és beteges örömmel figyeli, ahogy a földre hull, és vergődik."
"Napról napra jobban emésztette a fojtogató gyűlölet, és egyre sorvadt és sanyargott a környezete émelyítő súlya alatt, miközben szabadságra, napfényre, lágy szellőre, virágos rétekre és megbocsátásra vágyott."
Vérzett-e a Megváltónk,
Üdvözítőnk meghalt-e?
Egy ilyen pondró, min én,
méltó-e kegyelemre?
Isaac Watts
"Ismét a fülébe csengtek az apja utolsó hozzá intézett szavai, és összerezzent. Még ha az anyjának csalódást is okozott volna, akkor is azt kívánta, bárcsak élne még, itt állhatna mellette a kopott járdán, megvigasztalhatná, és azt mondhatná neki, amit mindig, hogy minden rendben lesz."
- Egyáltalán nem természetes, Miss Smith. Sokan nem tanulnak a hibájukból...
"- Te jóságos ég, Charlotte! Mit keres itt? - fakadt ki végül.
- Azt hiszem, ez fájóan egyértelmű - sóhajtott a lány."
"- Akárhogy is van, nincs olyan ember, aki ne követett volna még el súlyos hibát..."
"- Hiszen ez... Hogy hagyhatja valaki a gyerekét idegenekre? Erre sohasem lennék képes.
- Ne legyél abban annyira biztos! - ... - Nem tudhatod, hogy az ember mire képes a szerelemért vagy a pénzért.
- Vagy csak azért, hogy ne haljon éhen..."
"- Ennek ellenére szokott szerelmes leveleket kapni, ugye? Előfordult már?
- Nem. Soha.
- Sajnálom.
- Mit sajnál? Még csak tizenöt éves vagyok.
- Igaza van. Még várnia kell egy kicsit. Amíg legalább...
- Tizenhat leszek..."
"- Nagyon szeretném elhinni, hogy nem az én hibám.
- Nem az ön hibája. Valóban nem. Ne vegyen magára olyan bűnt, ami nem az öné! - ... - Miért kell mindig a hibást keresni? (...) Minden tőlünk telhetőt megettünk az édesanyjáért, és nem hiszem, hogy Isten azért nem tett csodát, mert ön nem olvasta el Mózes negyedik könyvét."
"Egy nap bocsásson meg, ha tud!"
"- Mindig elítéltem az ilyen eljárást - mondta Lamb tiszteletes. - A kihirdetés nem csak hagyomány. Azt a célt szolgálja, hogy kiderüljön, ki kötött korábban már házassági szerződést, hogy van-e más akadálya a házasságnak. Azután már senki sem emelhet szót ellen - sóhajtott. - Manapság pár font a püspöknek, és ki lehet hagyni ezt a lépést."
"A maga háza lett a tűz martalékává, mégis én fizetem meg az árát."
"- Már megint feláldozna engem, hogy Katherine fájdalmát enyhítse - folytatta remegő hangon. - Nem foglalhatom el a helyét, de a bánatát megkaphatom."
"- Mindannyian követünk el hibákat az életünk során, Miss Lamb - ... - Azonban kevesen teszik ezeket jóvá teljesen. Még sohasem találkoztam önnel nemesebb szívű, tiszteletre méltóbb és jóindulatúbb nővel, és ha a lányom csak egy cseppet megszerezne ezekből a tulajdonságokból, egy életre lekötelezne."
"- Milyen kár! Kíváncsi volta, valóban olyan csapnivaló táncos-e, mint ahogy állítja.
- Erről kezeskedem, hölgyem - nevetett Daniel."
"Abban az időben Daniel még nem tudta, hogy úri körökben a lány viselkedése nagyon merésznek számít, sőt csaknem túllépi az etikett határát."
"Sokkal jobban érezte magát, és nem szenvedett a lelkét nyomó tehertől. A fájdalom természetesen nem múlt el, és úgy érezte, egy erős marok továbbra is szorongatja a szívét. A marok azonban már nem szöges vaskesztyűt viselt, és nem érezte úgy, hogy azonnal térdre rogy a fájdalomtól. A hosszú téli hónapok alatt enyhült a szorítás, de még így is sokat szenvedett, a tavasz beköszönte után még mindig háborgott a lelke, azonban néha már szabadon lélegzett."
"- Szembe kell néznünk a következményekkel, és mindannyian tudjuk, hogy vannak helyzetek, amelyek semmiképp sem végződnek jól."
"- Felszentelt ember vagy, Gareth - ... - Neked kellene a legjobban tudnod, hogy Isten megbocsátó, Isten maga a kegyelem, és...
- Egyúttal a harag is..."
"Lehet, hogy tényleg nem csal a mérésnél, de nemcsak a húsok szaftosak, amelyeket árul, hanem a pletykák is, amiket terjeszt."
"Olyan volt, mintha egy Shakespeare-komédiába csöppent volna."
"- Bántja a döntését?
- Csak minden második pillanatban. De ezt leszámítva biztos vagyok benne, hogy helyesen cselekedtem."
"Az igazság néha nagyon bonyolult."
"Ilyenkor ráébredt, mit látott benne egykor egy bizonyos fiatal hölgy."
"- Ki ez a fiatalember? - kérdezte.
- Thomas Cox a neve.
- Ó, igen! Hallottam már róla. A barátja?
- Igen.
- Érdekli az orvosi hivatás?
- Azt hiszem, igen.
- Szívesen felfogadnám tanítványnak.
- Ha nem tévedek, dr. Taylor is."
"- Tudom, milyen érzés, ha egy gyermek úgy néz másra, mintha az anyja lenne - suttogta a lány könnyes szemmel."
"- Tudom, hogy a nők a teremtés óta szoptatnak, de nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik."
"Ennek ellenére nem szabadult attól, hogy ismét csupán sodródott az árral, és nem volt ura a saját sorsának."
"- Olyan jó húsban van ez a gyerek, mint egy karácsonyi töltött liba..."
"A keble sem olyan feszes már, mint régen, amit kissé bánt. Elhasználtnak érezte magát."
"- ...mindez cseppet sem változtat azon, hogy szeretném, ha maradna. Anne-nel elveszettek vagyunk ön nélkül."
"- Mi értelme, hogy orvos vagyok, ha a saját gyermekemen nem segítek?"
"Vak volt, hogy nem vette észre már hónapokkal korábban. Dr. Taylor akarja őt, minden lehetséges módon, ahogy egy férfi akarhat egy nőt."
"Talán rettentő hibát követek el, gondolta a lány. Eddig az volt a gond, hogy a véletlenek és mások akarata irányította az életét. Most azonban maga hozott döntést, és visszautasította az élete első és nagy valószínűséggel utolsó kérőjét. Nem dönthetett másként...
Csak abban reménykedhet, hogy a sors közbelép a következő hónapokban vagy években."
"Félreérthetetlen a helyzet. Megváltoztak a lány érzései, és így tudatja vele... Miért pont most történik mindez, amikor végre Charlotte elfogadná az érzéseit? A sors kegyetlen és gúnyos játékát látta az egészben."
"- Mije volt meg neki, ami önnek nem?
- Az ön rajongása..."
"- Ön gyűlöli Charlotte-ot, de én imádom. Megveti a férfit, aki megrontotta, pedig én vagyok az."
"- Szóval te voltál az - mondta Mr. Lamb közömbösen. - Mégsem segítettél rajta."
"- ...Hiszen te is tudod, milyen, amikor a pénzéért veszünk valakit feleségül. Nem igaz, bácsikám?"
"- Igen.
- Értem.
- Nem, hiszem, hogy érti. Nem nevelőnőként viszem Doddingtonba, hanem a feleségemként."
"- Nem érdekel. Hidegen hagy más emberek véleménye. Fogalma sincs, milyen sokat gondoltam önre, és mennyit bánódtam ön miatt. Most arra kényszerül, hogy alantas állást töltsön be, és elszakítottan él a családjától meg a barátaitól, és ami a legrosszabb, a fiától. Óriási terhet ró rám, hogy minderről én tehetek. Meg tud valaha bocsátani?
- Már régen megbocsátottam - felelte a lány halkan.
- Eljött az idő, nem látja? Végre jóvátehetem a bűnömet."
"- ...Nem tudja, hogy itt vagyok, de tudja a kettőnk titkát.
- Tudja? - kérdezte Charlotte döbbenten.
- Igen, mert belefáradtam, hogy állandóan felháborító megjegyzéseket tesz önre, és az önt megrontó alantas származású gazemberre. Bevallottam neki, hogy én vagyok az. Gazember talán, de nem alantas származású."
"- Nem kosarazhatott ki a nővére, mert nem kértem meg a kezét. Az ön kezét kérem most meg. Az önét."
- Fejezzük be ezt! Ne maradjon egyikünk sem egyedül!
"- És Edmund...? - kérdezte Daniel összeráncolt homlokkal.
- Tudom, de rajta nem segíthetek - vágott közbe Charlotte, és lehunyta a szemét. - Nem lehet ő is és ti is egyszerre az enyémek - tette hozzá félénk mosollyal Danielre pillantva. - Titeket választalak..."
"- Nemsokára egy menyasszony édesanyja lesz - felelem. És egy vőlegényé is, teszem hozzá gondolatban."
0 comments