Geronimo Stilton Az ​elátkozott színház c. meseregénye a Nyomozni hív Sherlocco 4. kötete, mely az elmúlt hét folyamán jelent meg a Kolibri kiadó gondozásában. A kötet tovább szövi Geronimo Stilton és a nagy nyomozó, Sherlocco kalandos életét, mely ezúttal a Cindoni Operaházba vezeti olvasóját, ahol az elbűvölő Arietta de Trilla lép fel...

A Cindoni Operaház fennen hirdeti aznap esti előadását, melynek főszereplője a bájos, aranytorkú énekes, Arietta de Trilla lesz. 

Mikor Stilton megérkezik Sherlocco otthonába, némi felbolydulást és egy rémesen izgatott nyomozót talál... Sherlocco tizenkét szál rózsát vágat házvezetőnőjével, legszebb ruhájában feszít, s megosztja boldogságát segédjével - ma este mindketten az Operaházba hivatalosak, hogy megtekintsék A cinillai borbély előadást, ami után meghitt vacsora várja az énekesnőt és Sherloccot...

Az Operaházban Sherlocco minden korábbi bűneseteinek ártatlan tagja jelen van, ám az előadás csak nem akar elkezdődni...

Az előadás helyettesítő színésznővel veszi kezdetét, ezalatt a függöny mögött Sherlocco pedig megkísérli felgöngyölíteni a rejtélyt. Hisz képtelenség hagyni, hogy e csodás művésznő tovább sínylődjön valahol...

Gyermekkönyv lévén természetesen már "ideje volt", hogy a nagy nyomozó "végre odalegyen valakiért", ám aggodalma és megnyilvánulásai a művésznő felé - még ha nem is kifejezetten romantikus érzések vezetik tetteit - teljesen szétzilálták a karakterét...

Az elátkozott színház az operába vezeti el olvasóját és megcsillogtat némi belső tudást annak működéséről. Mint minden efféle történetből, úgy ebből sem hiányozhat a misztikum, a szellemek kísértette Operaház, ahol komisz szellemek űznek tréfát a színészekkel és dolgozókkal; ahol - látszólag - a semmibe vesznek el tárgyak, majd ugyanúgy a semmiből kerülnek elő... Ezek a játékos kedvű, tréfás szellemek elegek a szóbeszédhez, s az Opera máris misztikummal átitatott, varázslatos hellyé válik, ahová szívesen térnek be az emberek, míg az ott dolgozókat a frász kerülgeti...

A történet ismét gazdag a humorban és a zseniális, beszélő nevekben (köszönet a zseniális magyar fordításért). A cinillai borbély Ropsini-tól, valamint személyes kedvencem a Bolhásfuvola, Morzhang Amodais Kozalt-tól egyenesen lenyűgözött, miután sikerült a könnycseppeket kitörölni a szememből a nevetéstől.

A történet meglehetősen egyszerű, ám bővelkedik a csavaros jelenetekben, s bonyodalmakban. Az elkövető személye talán ebben a részben a legkristálytisztább, ahogy a nyomok is sokkalta világosabbak, ám az Operát körüllengő misztikum és a kisegítőszemélyzet, valamint a színészi gárda különböző megnyilvánulásai igazán megszínesíti és a célközönséget elbizonytalaníthatja a nyomozás során.

Maga Stilton is fejlődik, észjárása gyorsabb, ahogy következtetéseit is hamarabb vonja le, vannak remek meglátásai, s ezt maga Sherlocco is megjegyzi - úgy tűnik, mégis csak van értelme a félénk pacák, akarom mondani pocok kiképzésének... ^^

A szellemjárta Operaház megjelenítése különösen szép, a vizuális rész kifejezetten kidolgozott és vonzza a szemet, ahogy az ünneplőbe öltözött Sherlocco alakja is látványos, akinek végre többször láthatjuk a haját is (eddig 99%-ban mindig fedte valami...). ^^

Sajnos erre az évre ennyi volt a Nyomozni hív Sherlocco, a következő két kötet - az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg - jövőre várható, így egy ideig kénytelenek leszünk mellőzni ezt a varázslatos világot és kitartóan epekedni utána!

Geronimo Stilton Nyomozni hív Sherlocco könyvsorozatának harmadik kötete, az Éjsötét ​köd nemrégiben látott napvilágot a Kolibri kiadó gondozásában. Az ötletes, humoros és izgalmas rejtélyekben gazdag könyvsorozat a tavalyi év folyamán vett le a lábamról, s a harmadik kötet sem okozott csalódást. Barátaink jelenlegi nyomozását egy parányi misztikum lengi körül, mely tökéletesen alkalmas arra, hogy az olvasót is homályban tartsa az elkövető személyének kilétéről egészen a tetőpontig... 

Mióta Geronimo Stilton utoljára betette a lábát Sherlocco hazájába, Cindon a rettegés földjévé változott... Az eső áztatta, köd borította város hangulatára ezúttal a rettegés is rányomja a bélyegét, ugyanis napok óta gyakorta megmagyarázhatatlan, sűrű, sötét köd telepszik a városra, mely amilyen gyorsan érkezik, olyan gyorsan távozik is. Ám amíg jelen van, halálra rémíti a lakókat, s természetesen a bűnesetek száma is megnő...

Stilton érkezése napján testközelből tapasztalhatja meg a különös jelenséget, s a félelem annak rendje és módja szerint kúszik be főhősünk bőre alá... Az életveszélyes szituációból Sherlocco menti meg barátunkat, majd a főhadiszállásra kíséri, ahol már kígyózó sorban várnak az elkeseredett személyek arra, hogy a híres nyomozó fogadja őket...

Sherlocco a sor legvégén álló, kissé megtépázott urat fogadja először, akinél komoly esetet szimatol. Cal Carat ékszerész valóban izgalmas üggyel érkezik, mely felkelti a nagy nyomozó figyelmét. A világhírű énekes, Shock Slager menyasszonyának készített ékszer, a Tündérek Álma, egy gyönyörű rózsaszín gyémánt - eltűnt! Az ékszert a köd leereszkedtekor rabolták el a megrendelőnek szállító furgonból...

Sherlocco lelkesen veti bele magát a nyomozásba, s egy olyan lebilincselően izgalmas ügyet sejt a háttérben, melynek szálait korántsem olyan egyszerű felgöngyölíteni, mint azt elsőre gondolnánk. Ám Stiltonnak és az olvasónak még sokat kell tanulnia a legendás koponyától, aki pillanatok alatt átlátja ezt a csavaros, misztikus ügyet... 

Cinton városában mindig történik valami! Az apróbb-cseprőbb bűnesetekkel és pitiáner tolvajokkal azonban a nagy nyomozó sosem foglalkozna, így az igazán izgalmas és kellőképp bonyolult esetek azok, amikkel mi magunk is találkozhatunk, ha kézbe vesszük a nagy Sherlock Holmes leszármazottjáról szóló könyvsorozatot!

Az Éjsötét köd a nyomozás izgalmán túl humorban is gazdag, melynek nagy része magától a címszereplőtől származik, aki zseniális agya és páratlan logikája mellett Stilton barátunkat is újra és újra kiképzés alá veti, hogy nyomozósegédje fejlődjön... Stilton hozza a szokásos figuráját, bár talán ebben a részben egy picit kevésbé esetlen és sokkalta szerethetőbb is, mint eddig.

A kedvencem továbbra is Sherlocco, aki újra és újra meg tud lepni. Emellett imádom a kötetek látványvilágát és ezt a rágcsálókkal benépesített világot, ami oly sok ember szívét rabolta már el világszerte. Kíváncsian, epekedve várom a folytatást - remélem, az éven legalább még egy kötetet kapunk magyar nyelven a kiadótól...

Geronimo Stilton nem vitás, a gyerekek kedvence! A kissé kétbalkezes rágcsáló számtalan kiadói sorozatot - s ezzel együtt rengeteg kalandot - tudhat már a háta mögött. Az alap sorozaton túl vehettünk már részt időutazáson, ellátogathattunk az űrbe, kalandozhattunk a Fantázia Birodalmában, s mindezeken túl lehettünk szuperhősök, olvashattunk igazi klasszikusokat egeres-rágcsálós átírt formában, s most itt van "Doyle klasszikusa"!

A Nyomozni hív Sherlocco első kötete, a Pofonegyszerű, ​Stilton! idén tavasszal látott napvilágot a Kolibri kiadó gondozásában, melyet most ősszel villámsebesen követett a második kötet, A ​Vérmacska pecsétje is! Bár engem már az első kötet is megnyert magának, kedvencem és igazi rajongásom tárgya a jelen értékelésben szereplő második felvonás lett, melyből egy saját példányt feltétlenül szeretnék a polcomon tudni a jövő év folyamán! :3 

Történetünk mesélője Geronimo Stilton, bár arról, hogy ő-e a főhős, szerintem vitatkozhatnánk... 

Nyomozósegédnek állt barátunk újra Cindon eső áztatta utcáit járja, ahová barátja, s egyben nyomozótársa - vagy épp "felettese" - szólítja... A nagy nyomozó, Sherlocco ötórai teára várja a kissé ügyetlen "Watsont", melyet hősünk annak rendje és módja szerint le is késik...

A Fondor utca 13. szám alatt álló nyomozóiroda ajtaján egyszer csak csöngetnek. A szobába egy rágcsálóhölgy lép, s jövetele célja sem titok - fel kívánja fogadni a híres nyomozót, akinek mindenképpen fel kell göngyölítenie egy misztikus rejtélyt!

Sherlocco természetesen már tisztában van a hölgy mondanivalójával. Cindon utcáin egy műkincsrongáló jár! A vandál teliholdas éjszakákon csap le, s hagyja ott "kézlenyomatát" a megrongált műtárgyakon! Az elkövető állítólag egy vérmacska, mely rettegésben tart mindenkit, aki ezzel a különös bűntény sorozattal foglalkozik. Maga Geronimo Stilton is megijed, ám Sherlocco szerint vérmacskák természetesen nem léteznek...

A rongáló azonban kétségtelenül igen, s többek között már be is tört a Cindoni Nemzeti Múzeumba, a Várkastélyba és a Hangszermúzeumba, s nagyon úgy fest, hogy a következő kiszemelt műemlék a világhírű festmény, a Cini Lisa lesz...

Noha Sherlocco egy az egyben maga Sherlock Holmes, annak minden rigolyájával és furcsaságával együtt, a modern kor technikai vívmányainak köszönhetően mégis más. Nem vitás azonban, éppoly zseniális nyomozó, mint elődje!

A Geronimo Stilton-könyvek legújabb címsorozata nyomozni hívja az olvasót! Magát az ifjú célközönséget, de természetesen a felnőtteket is! A bűntények megoldását Sherloccoval együtt mi magunk is kideríthetjük, ám természetesen nyomozó legyen a talpán, aki nem sül bele a gyanúsítgatásba, mint maga Stilton... ^^

A Vérmacska pecsétje sokkal összetettebb és bonyolultabb bűntényt tár elénk, mint a könyvsorozat felvezető kötete a Pofonegyszerű, Stilton!, minek következtében a folytatás sokkalta kidolgozottabb, szerethetőbb, olvasmányosabb és ínycsiklandozó rejtélyekben gazdagabb is lett!

Míg a Pofonegyszerű, Stilton! rejtélye voltaképp pillanatok alatt kitalálható, A Vérmacska pecsétjének leleplezendő elkövetője már keményebb dió, annak ellenére is, hogy a Sherlocco által, az olvasó figyelmét a nyomokra terelő információk segítségével a rejtély tulajdonképpen pofonegyszerűen megoldható, ha résen van az olvasó! Bár én magam is jó úton haladtam, s magát az elkövetőnek a személyét is sikerült pillanatok alatt kitalálnom, még a történet kezdetén, az író azért okozott meglepetést a cselekmény végén - nem is keveset! A történet korántsem olyan lezárást kap, mint amire az ember elsőre gondolna, ezért még egy plusz pont jár a remek csavarért! 

Felnőtt fejjel, nem egy krimivel a hátam mögött egy gyermekeknek szánt bűntényt valóban könnyebb volt kinyomoznom, mint egy gyereknek, akik közül azonban biztos, hogy lesz olyan, aki maga is rátalál a megfejtésre, ha nem is teljes egészében, csupán részleteiben. Nehéz azonban a nyomokra koncentrálni, mikor a történet beszippant és a nyomozás izgalma visz előre, de higgyetek nekem, érdemes alaposan áttanulmányozni a Sherlocco által megadott nyomokat...

A Vérmacska pecsétjét átitatja a misztikum. Cindon múzeumainak dolgozóit egy, csak teliholdkor felbukkanó különös lény tartja rettegésben, akiről természetesen már az elején sejthető, hogy valóban nem egy természetfeletti teremtmény, hisz a könyvsorozat megpróbál a realitás talaján maradni, már amennyire ezt kell és lehet egy rágcsálókkal benépesített világban... ^^

Személyes véleményem szerint maga a főhős Sherlocco, aki bár az első kötetben talán túlságosan is negatív képet kapott saját maga fontosságának tudatában és orrának fennhordozása végett, a második kötetben sokkalta árnyaltabb képet adott róla az író, aki azonban ismeri Doyle eredetijét, bizton nem akad majd fenn a karakter személyiségjegyein.

Személyes kedvencem egy pillanatig sem tagadom, nekem maga a zseniális nyomozó, aki mellett Stilton gatyába sem rúghat, de több ponton egyenesen fárasztó is csetlő-botló viselkedésével, ám a történet végére sikerül esetlenül aranyos és szerethető figurává avanzsálnia, aki korántsem olyan idegesítő, mint némelyik másik Stilton-sorozatban.

és a sort még folytathatnám...