Bár nem Pókember a kedvenc Marvel-karakterem, s igazán közel soha nem is került hozzám, ennek a képregénynek sikerült elérnie, hogy sokkal jobban megkedveljem a fiatal Peter Parkert és modernebb, humorosabb, mai gyerekeknek írt formáját...

Peter Parkert hátrahagyván a szuperhősök a Central Parkba tartanak, hogy leszámoljanak egy gonosszal, ám ennek a gonosznak a kilétére az első kötetben még nem derül fény. Természetesen Pókember eleinte nehezen tolerálja, hogy háziállat-megőrzővé avanzsálták, de pozitivizmusának köszönhetően igyekszik meglátni a kialakult helyzetben a jót és nem elkeseredni. Az egyre több háziállatra való figyelés azonban kezd sok lenni a szuperhősnek, melynek következményeit minden bizonnyal láthatjuk majd a következő kötetben, ahogy gyanítom azt is, neki magának és a rábízott állatoknak is nagy szerep jut majd annak a gonosztevőnek a legyőzésében...

A képregény alapvetően a legkisebbeknek szól. A pici Marvel- és Pókember-rajongóknak, akiknek még kemény falat lenne a komolyabb képregényekből szemezgetni, ám ez a mesésebb grafikájú, kevés szöveget és rengeteg humort tartalmazó füzetecske tökéletes bevezetőként szolgál. Ezt a tényt nem árt figyelembe venni, s előtte tájékozódni, hisz a komolyabb Marvel-rajongók számára csalódás lehet az egyszerűbb, gyermekibb történet, ha nem olvassák el előtte, miről is szól a kötet. Ezt pedig jó volna elkerülni, ugyanis a képregény a megfelelő helyén kezelve a Marvel-rajongó felnőttek számára is remek szórakozást nyújthat, míg a gyerekeknek elsőrangú választás lehet!

A Mike Maihack által megteremtett Pókember belopta magát a szívembe. Nyilván ehhez hozzájárult a mesésebb, bohókásabb grafika és a rengeteg vicces kalamajka is, amibe a fiú belekeveredik. A főhősünkre bízott állatok közül abszolút kedvencem Thor békája és a valószínűleg megboldogult, szerencsétlen aranyhal, Jarvis lett, de ki kell emelnem még a gyönyörű sasmadarat is. 

Egyébiránt minden állatkának van valami jellemző vonása, ami már az első felbukkanáskor kitűnik, s jelenleg úgy tűnik, mindegyikük remekül passzol szuperhős gazdájához. 

Az állatok közt kakukktojásként megtalálható a történet eleje óta Pókember mellett lebzselő galamb, aki maga is irtó vicces fejeket vág, ám érdemes megfigyelni a kiskedvencek arcára kiült érzelmeket, s nyomon követni a háttérben zajló kis kalandjaikat, melyek úgymond Pókember "háta mögött" zajlanak, s nyilvánvalóan következmények nélkül sem maradnak majd a zűrjeik.

A háttérben zajló kalandok folyamatos nevetésre késztetnek, ahogy Pókember elkeseredett helytállási próbálkozása és egyre konyuló lelkesedése és "arckifejezései" is. A képregény grafikája első osztályú!