Bár a kötet célközönsége elsősorban a 3-6 éves korosztály, úgy vélem, ebben az életkorban a jól nevelt gyerekekkel még nem kell effélékről beszélgetnünk... Ennek fényében a korosztályi besorolást mindenképpen kitolnám, ám azt mondanám, hogy ennek a könyvnek tulajdonképpen nincs is olyan életkori felső határa, melyet megjelölnék. 

Kötelező olvasmány lehetne a felnőttek számára is, ugyanis korántsem csupán gyerekekhez szól. Dehogy... Nem egy felnőtt merült már el teljesen az internet-pocsolyában vagy a túlzott eszközhasználatban, ezért a könyv üzenetét és gondolatait nem árt megismerni mindenkinek, legyünk 7 vagy 57 évesek...

A kötet egy érdekes témát boncolgat. Minden bizonnyal sokan nem értenének egyet az én álláspontommal, ahogy az is biztos, hogy rengeteg szülő véleménye különbözne és összeütközne egy esetleges vita esetén arról, mikortól lehet megengedni, hogy egy gyerek kütyüt használjon.

Én magam úgy vélem, hogy egy óvodás kezébe nem való az elektronikai eszköz, s én sem szeretnék a saját gyermekemnek telefonon, felkapott app használatával mesét olvasni/mutatni, de látatlanban erről könnyű dönteni, s tudjuk, hogy az élet mindig mást szül...

Az egészséges fejlődés szempontjából nem jó, ha a gyerek már idejekorán a képernyő elé kerül és azt nézi. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy-egy mesét közösen megnézni Youtuben vagy televízión, ám én mindenképp igyekszem visszafogni a modern kütyük használatát a foglalkozásaimon. Mindenképpen előnyben részesítem a fizikai könyveket; tévét a nagyobb gyerek, akinek a szülei esetleg nem is olvasnak éppen eleget néz otthon...

A kötet utószavában Szél Dávid pszichológus ismét remek dolgokról ír. Példának okárt - két éves kor alatt a semmilyen kütyü használata alapvető kellene, hogy legyen, de én magam azt mondom, még a háromévesnek sem kellene... Az ovis korosztálynál azonban már elkerülhetetlen, sajnos ilyen világot élünk, ami ellen nem tehetünk semmit, hisz a gyerek otthon is azt látja, hogy a szülő a telefonon, a számítógépen intézi a mindennapi ügyeket. Teljesen más már a világ, mint az én gyermekkoromban, s biztos vagyok benne, hogy elveimet sokan régimódinak gondolják majd, ám pontosan azokra a káros hatásokra hívja fel a figyelmet ez a kötet is, amiktől jómagam is tartok...

A fizikai könyvek eldobását, a mesék hagyományos olvasásának elvetését foglalkozásaim során nem egy szülőn láttam... Ők a modern vívmányok hívei, ennek a digitális világnak a káros hatása azonban meg is látszik - nem csak! - a gyerekükön. Velük éles ellentétben állnak a hagyományos értékeket valló és okosan nevelő szülők, akik rengeteget foglalkoznak a gyerekükkel, könyvtárba járnak, fizikai mesekönyvek tömegét vásárolják a gyerekeiknek, akik korukhoz képest rendkívül okosak és fejlettek, s bizony ki is magaslanak szellemi szintben kortársaik közül! Szerencsére még van ilyen... 

Éppen ezért lenne olyan fontos megtalálni az arany középutat gyermeknek és felnőttnek egyaránt, s ehhez tökéletes választás lehet Shona Innes legfrissebb kötete! 

A figyelemfelhívó szöveget Agócs Írisz páratlan illusztrációi teszik teljessé, akinek ismét sikerült egy olyan képi világot teremtenie, ami hatalmas erővel bír. A képek már a szöveg nélkül is rengeteg mindent elmondanak, elég ha csak a beesett szemű, mindjárt összeeső macira, vagy a képernyőt meredten bámuló sünire és libára gondolok...