Jess Butterworth Mentsük ​meg a vörös pandát! c. regénye tavaly év végén látott napvilágot a Pagony kiadó gondozásában. A kötet a Zseblámpás Könyvek kiadói sorozat tagja, melynek célközönsége a 7-10 éves, már olvasni tudó korosztály, akiknek sikerélmény lehet a még több illusztrációt tartalmazó, nagyobb betűkkel és sorközzel szedett történeteket önállóan elolvasni. 

A kislány kalandozni szeretne, ám eddig erre még nem volt alkalma. A hatalmas változást és nagy áttörést a Kalandklub hozza el nyolc éves főhősnőnk életébe, ugyanis a Nepálban működő, s a vörös pandák állományát és természetes élőhelyét megóvó természetjáró csoport Tilly iskoláját is kiválasztja egy tavaszi szüneti* nagy lehetőségre! 

Tilly rendkívül fellelkesül a hír hallatán és meggyőzi édesanyját, hogy jelentkezhessen az útra. 

Természetesen hősnőnk álma valóra válik és két másik angliai diákkal - Anitával és Leoval - együtt Nepálba utazhat, ahol Julia, Pema, Rikesh, Steve, Pihe úr (kutyus) és az übercuki jakok gondjaira bízva vörös pandák után kutathat! Sajnos azonban az átvizsgálandó területen orvvadászok is felütik a fejüket...

A csodás, ámde veszélyekkel teli tájon játszódó történet tökéletes képet rajzol Nepálról és a természetvédők munkájáról; a kalandos, ám nehéz életkörülményekről, az orvvadászok borzalmas tevékenységéről, s miközben tanít, rengeteg fontos dologra hívja fel az olvasó figyelmét, úgymint vigyázzunk a természetre és az állatokra, s bár itthon talál nem veszélyeztetik az állatokat olyan mértékben az orvvadászok, mint a világ más tájain, bizony idehaza is találhatunk védett fajokat, akikről gondoskodhatunk...

A fülszöveg egy kalandosabb, veszélyesebb cselekményt ígért, mint amit végül a kötet magában rejtett, ugyanis az orvvadászok "csupán", mintegy fenyegető jelenlétként, állandó veszélyként jelennek meg a lapokon, s bár Rikesh elűzi őket az egyik éjjel folyamán, az olvasó ezeknek a jeleneteknek nem lesz a részese. Valószínűleg az írónő nem akarta a nyolc éves főhősnőjét ilyen komoly veszélybe sodorni, s az állandó, feszültséggel teli légkör is remek atmoszférát biztosít ahhoz, hogy a célközönség komolyan vegye az olvasottakat és elgondolkozzon ezekről a kérdésekről. Tilly egyébiránt nem egyszer kerül életveszélybe, példának okáért mikor észvesztő tempóban robog a szakadék felé a havas hegyoldalon, így a kötet nincs híján a torokszorító pillanatoknak. 

A regény elbeszélője Tilly, aki naplóbejegyzések formájában meséli el nekünk élete első nagy kalandját. A naplóbejegyzéseket követik a tényleges események, s mi beleláthatunk belevaló főhősnőnk gondolataiba és érzéseibe. A bejegyzéseket és felvonásokat - fejezetek nincsenek - apró körben elhelyezett vörös panda logók választják el egymástól, ami nekem különösen tetszett. A szöveget a naplóbejegyzéses formák, téglalapok, kiemelések és különböző betűtípusok mellett Kirsti Beautyman illusztrációi díszítik, akinek sikerült igazán hangulatossá tenni a kötetet. 

Az írónő remek leírást ad Nepálról, a fentebb említett orvvadászokról és természetesen magukról a vörös pandákról, akiknek több példányával is találkozhatunk a regényben. Ezen kívül rendkívül éles képet fest erről a titokzatos világról, és még arra is gondolt, hogy gondosan bemutassa a jakokat, a növény- és állatvilágot, valamint a nepáli fogásokat is, úgymint a currys ételeket, a lencsedhalt és a momo "gombócot"...

A Kalandklub első kötete teljes, lezárt egész, azonban a sorozatnak külföldön már négy része is megjelent, így kíváncsian várom, hogy itthon is olvashatjuk-e majd tovább Tilly következő kalandjait.

Senkit ne hagyj hátra! A kalandorok összetartanak!

Menj, ahol még soha nem jártál, tedd, amit még soha nem tettél!

Készülj fel a váratlanra, soha ne lankadjon a figyelmed!

Vigyázz az emberekre, az állatokra, és a környezetre!