Mike Maihack Csodás Marvel-csapatok c. képregénysorozata a Kisállatok gyülekező! bevezető kötettel vett le a lábamról az év folyamán. A kreatív, humoros és gyerekekre szabott történet mellett a csodaszép illusztrációk is elbájoltak, s izgatottan vártam a további kalandokat, melyben a fiatal Peter Parker játssza a főszerepet. A Kvantumküldetés, mely a Fantasztikus Négyest tette meg mellékszereplőknek nem érdekelt, s bevallom, már azon voltam, hogy beszerzem angolul a Galaxis őrzőiről szóló kötetet, aminek első felvonása végül csak megjelent decemberben a Vad Virágok kiadó gondozásában. 

Történetünk elején Pókember egy űrbéli bárban üldögél és "gofrit" eszeget. Tulajdonképpen Ezüst Utazót keresi, kinek deszkája nála maradt az előző kaland során, s bár az átadás szépen le is zajlik, hősünk azonnal új, nagyobb kalandba csöppen...

Pókember különös talizmánt birtokol, s azt a tanácsot kapja, menjen a Tudástérbe és keresse Mordályt... 

A Tudástérben kiderül, hogy Groot is szert tett egy medalionra, ami tulajdonképpen un. vurbfzax, azaz valóságmanipuláló talizmán, ami nem csupán ritka - mindössze hét darab készült belőle -, de rendkívül veszélyes is...

A hét talizmán együtt hatalmas és természetesen veszélyes kozmikus hatalmat adnak, s már csupán egy-egy darab birtoklása is különleges képességekkel ruházza fel a birtokosát. Mordály azonnal összehívja a Galaxis Őrzőit, hogy segítsenek Pókembernek begyűjteni a talizmánokat, de Űrlord éppen Egón pihen...

Bár a kötet hátoldalán 3+ éves életkor szerepel, azért azt én még nagyon korainak tartom, egy hároméves érdeklődési szintje még nem ezen a skálán mozog.

A kötetben Pókemberen kívül Mordálynak és Grootnak jut egyelőre több szerep, Űrlord még éppen csak megjelenik. Rajtuk kívül a képregény egyik legaranyosabb karaktere egy kis cápa, aki gördeszkás babérokra tör és teljesen belehabarodik az Ezüst Utazó által használt, a saját deszkáját helyettesítő ezüst színű gördeszkába... ^^

Sajnálom, hogy a külföldön egy kötetben megjelent történet itt szétvágásra került, s a folytatásra még három hónapot kell várnia a magyar közönségnek (én elolvastam angolul a befejezést, nem bírtam ki, rémesen rövid ez a 56 oldal...). Egy fél csillag levonás jár a lassú bevezetésnek és a hirtelen félbemaradt, kettévágott kiadványnak.

Kyle Baker Viharos ​idő c. képregénye a Marvel-akcióhősök: Fekete Párduc 1. kötete, mely itthon sajnos nem aratott túl nagy sikert és a folytatást el is kaszálta a kiadó. 

A történet viszonylag gyorsan összefoglalható. Wakanda királya és vezetői olyan ellenséggel kénytelenek szembenézni, amivel eddig még soha. Szélsőséges időjárási viszonyok, tornádók, malária, melyek csak pusztítást és halottakat hagynak hátra... Mindeközben a vibránium eddig soha nem látott mértékű feldolgozása zajlik.

Az éles szemű olvasó talán már ennyiből maga is rájön, hogy a két tényező szorosan összefügg egymással, ám az igazságra - mely valóban ez - természetesen hőseink csupán később ébrednek rá...

A Viharos idő  - csakúgy, mint társai, a kisiskolásokat megcélzó olvasmányok - tökéletesen alkalmas arra, hogy a még nagyon fiatal rajongó bepillantást nyerjen a Marvel-univerzumba. A képregény mindazonáltal némi előismeretet kíván, hisz nem vázolja fel még csak nagy vonalakban sem, hol járunk pontosan és kik a főhőseink. Ezt mintegy ismert tényként kezeli, s nagy valószínűséggel az olvasó gyerek tisztában is lesz az országgal, annak királyával és a zseni hercegnő karakterével egyaránt.

Shuri itt is humoros, a helyzetkomikumok legjavát adó, sokszor kínos tini, akinek zsenialitásához kétség sem férhet. Vele éles ellentétben állnak saját családtagjai, akik már komoly, felelősségteljes felnőttek, s igyekeznek megmenteni mind a szeleburdi hercegnőt, mind az országot.

Bár nem Pókember a kedvenc Marvel-karakterem, s igazán közel soha nem is került hozzám, ennek a képregénynek sikerült elérnie, hogy sokkal jobban megkedveljem a fiatal Peter Parkert és modernebb, humorosabb, mai gyerekeknek írt formáját...

Peter Parkert hátrahagyván a szuperhősök a Central Parkba tartanak, hogy leszámoljanak egy gonosszal, ám ennek a gonosznak a kilétére az első kötetben még nem derül fény. Természetesen Pókember eleinte nehezen tolerálja, hogy háziállat-megőrzővé avanzsálták, de pozitivizmusának köszönhetően igyekszik meglátni a kialakult helyzetben a jót és nem elkeseredni. Az egyre több háziállatra való figyelés azonban kezd sok lenni a szuperhősnek, melynek következményeit minden bizonnyal láthatjuk majd a következő kötetben, ahogy gyanítom azt is, neki magának és a rábízott állatoknak is nagy szerep jut majd annak a gonosztevőnek a legyőzésében...

A képregény alapvetően a legkisebbeknek szól. A pici Marvel- és Pókember-rajongóknak, akiknek még kemény falat lenne a komolyabb képregényekből szemezgetni, ám ez a mesésebb grafikájú, kevés szöveget és rengeteg humort tartalmazó füzetecske tökéletes bevezetőként szolgál. Ezt a tényt nem árt figyelembe venni, s előtte tájékozódni, hisz a komolyabb Marvel-rajongók számára csalódás lehet az egyszerűbb, gyermekibb történet, ha nem olvassák el előtte, miről is szól a kötet. Ezt pedig jó volna elkerülni, ugyanis a képregény a megfelelő helyén kezelve a Marvel-rajongó felnőttek számára is remek szórakozást nyújthat, míg a gyerekeknek elsőrangú választás lehet!

A Mike Maihack által megteremtett Pókember belopta magát a szívembe. Nyilván ehhez hozzájárult a mesésebb, bohókásabb grafika és a rengeteg vicces kalamajka is, amibe a fiú belekeveredik. A főhősünkre bízott állatok közül abszolút kedvencem Thor békája és a valószínűleg megboldogult, szerencsétlen aranyhal, Jarvis lett, de ki kell emelnem még a gyönyörű sasmadarat is. 

Egyébiránt minden állatkának van valami jellemző vonása, ami már az első felbukkanáskor kitűnik, s jelenleg úgy tűnik, mindegyikük remekül passzol szuperhős gazdájához. 

Az állatok közt kakukktojásként megtalálható a történet eleje óta Pókember mellett lebzselő galamb, aki maga is irtó vicces fejeket vág, ám érdemes megfigyelni a kiskedvencek arcára kiült érzelmeket, s nyomon követni a háttérben zajló kis kalandjaikat, melyek úgymond Pókember "háta mögött" zajlanak, s nyilvánvalóan következmények nélkül sem maradnak majd a zűrjeik.

A háttérben zajló kalandok folyamatos nevetésre késztetnek, ahogy Pókember elkeseredett helytállási próbálkozása és egyre konyuló lelkesedése és "arckifejezései" is. A képregény grafikája első osztályú!