Laura Sampson ismert és kevésbé ismert, rejtett gyöngyszemeket válogatott mesegyűjteményébe. A klasszikus történetek a régmúltba repítik vissza az olvasót. A meséket átszövi a varázslat, s az írónő a kötet előszavában el is meséli, miért esett a választása a varázslattal átszőtt mesékre, aminek sokféle változatával találkozhatunk...

A gyűjtés az ismertebb mesék közt is a kevésbé ismert változatot közli, mely választások által mondhatni teljesen más fényben megvilágított történeteket kapunk, amik másfajta érzéseket is váltanak ki belőlünk. Számos igazi klasszikus rejteget még mindig titkokat, ilyen például a Hófehérke, vagy A tizenkét táncoló hercegnő, amikben a szereplők értékrendje nem kicsit változik... Példának okáért Hófehérke eredeti verziójában szó sincs mostoháról, a kishercegnő vér szerinti édesanyja üldözi saját lányát a szépsége miatt, ami ugye máris más megvilágításba helyezi az egész történetet...

A kötet a minőségi meséken túl gyönyörű képi világával is kitűnik a mesegyűjtemények között. A Phung Nguyen Quang és Huynh Thi Kim Lien illusztrátorpáros által készített csodás, néhol festői szépségű képek messzi tájakra repítenek minket, s megnyitnak egy varázskaput, melyen keresztül utazva mi magunk is a mesék földjén kalandozhatunk főhőseink társaságában.

Személyes kedvenceim az alábbi mesék lettek. 

Nem vitás, ez a régi kedvencem most is megszerezte magának az aranyérmet. Nagyon szeretem az orosz népmeséket és Baba Jaga figuráját, akit bár alapvetően gonosz erdei boszorkányként/démonként ábrázolnak, elismeri a dolgos kezeket és a jóságot. Olyan karakter ő, aki rombol és árt, ha akar, de segíthet is a bajbajutottakon...

A Simsala Grimm mesesorozat is feldolgozta már ezt a népmesét, azonban ez a verziója, efféle részletekkel új volt számomra. Azonnal beleszerettem a lusta, de furfangos legkisebb fiú kalandjába, ahol magát a természet szellemét sikerül legyőznie a kitartó főhősnek. A mese illusztrációinak színei pedig egészen káprázatosak. 

Bár a kötet észak-amerikai meseként hivatkozik rá, ami természetesen pontos, örültem volna, ha kiemelésre kerül, hogy egy indián (native american) meséről van szó, hisz semmi köze sincs az amerikaiakhoz...

A mese egy kevésbé ismert indián történetet mesél el, melyhez az indiánok szerelmeseként nekem már volt szerencsém, ám itt is egy másfajta változatot olvashattam. A történet szerint adott egy testvérpár, két fiatal lány, akik elégedetlenek a férjükkel és csillagférjet kívánnak maguknak. Kívánságuk bár teljesül, elhagyván a földi világot meglátják, milyen butaságot is kívántak. Visszaútjuk a földre éppoly viszontagságos és nehéz, mint amilyen könnyelmű volt a kívánságuk...

A mese egy változatához egy másik gyűjteményben volt már szerencsém, ami akkor azonban nem tetszett, ez pedig teljesen elvarázsolt. Ebből is látszik, nem mindegy, a mesélő miként mesél és melyik változatot...

A Lótuszfelhő-hegy egy vietnámi mese, mely azzal az eszközkészlettel dolgozik, melyben főhősünk tündérországba téved, s bár ő csupán egy napot - egy évet tölt a különleges, varázslatos földön, az a való világban az egy évnek - 100 évnek felel meg. A mese baljós, szomorú végkimenetelét is ez a toposz hozza el, s bár a remény ígérete ott lebeg a levegőben, a szerelmesek mégis elszakadnak egymástól, ami engem szomorúsággal töltött el.

A tizenkét táncoló hercegnő ezen változatában a hercegnők egyfajta "gonoszként" vannak ábrázolva, akik elveszik a hercegek emlékeit. Bár a mese az egyik kedvencem, ez a változat sajnos most kevésbé talált meg magának. Ellenben a képi világa teljesen elvarázsolt.

A csodatevő hal a legősibb "Hamupipőke-történet" Kínából, ami azonban elég szomorú véget ér. A leányt feleségül kérő király alakja is inkább ellenszenves, semmint "megmentő", s szerelemnek sem láttam semmi nyomát. Ettől eltekintve azonban egy csodálatos mese ez az igaz barátságról, míg Ye-Tsien szerethető főhősnő, aki azonban sajnos a boldogságra nem talál rá. 

A Tom Tit Tot c. mesénél már az illusztrációkra való rápillantást követően tudtam, hogy egy "Tűzmanócska-történettel" állok szemben. Rumpelstiltskin alakja rengeteg mesében megjelenik, s egyre több változat kerül napvilágra számunkra is. Ez a mese is egy különös változat, ami a karakter szerelmeseinek igazi ínyencség lesz.

Hófehérke történetét senkinek sem kell bemutatni. Ám az ebben a kötetben olvasható változat, melyben a gonosz királynő nem egy mostoha, hanem maga a királylány vér szerinti édesanyja, egészen más színezetet ad a történetnek, s természetesen sokkol és jobban mellbe is vág, hisz az anya semmilyen szeretet sem táplál a gyermeke iránt és meg akarja ölni. Ezt kicsit durvának éreztem, s bár az indok, miszerint az írónő azért választotta az eredeti formát, s nem szerepeltetett mostohát, mert neki magának is volt egy, aki távol állt a tündérmesék banyájától, szívet melengető, mégis sokkalta jobban működik a mesékben, ha a mostoha üldözi "örökbefogadottját"...

A Blodeuwedd c. mesével emlékeim szerint még sehol sem találkoztam, így a történetnek szabad útja volt, hogy elvarázsoljon. Nem egy felemelő mese, tele gazsággal és árulással, "töketlen" férfi főhőssel, akit a nagybátyjának kell minduntalan megmenteni, s az életet aranytálcán kínálni számára, ennek ellenére imádtam az "ármánykodó" teremtményével és a bűnösök megbüntetésének kreatív módjával együtt. Ezekről természetesen nem szeretném lerántani a leplet, ezért beszélek rébuszokban - olvassátok el, megéri! ;)