Kiejtése: szaven

Jelentése: november

A gael nyelven beszélő népek ünnepe (ír, skót gael és manx).

A Samhain október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep minden kelta népnél jelen van, különféle neveken.

A szó a „sam” nyár és a „fuin” vég szavakból áll össze, mely nyárvéget (nyár vége) jelent.

A keltáknál az év két fő részre van osztva. A Samhain az újév, valamint a tél kezdete, míg az év másik vele, a Beltane (beltén) május 1-jén kezdődik.

Ezen az éjszakán eltörlődik az evilág és a túlvilág közötti határ, megnyílnak az un. sídhk (szídhk - szí) (Tündérdomb, átjárók tündérföldére) és a természetfeletti lények, valamint a halottak belépnek a mi világunkba és szabadon járnak köztünk. Ez azonban fordítva is igaz, ugyanis ebben az időben az e világi emberek is képesek lehetnek belépni a tündérkapukon, át a holtak földjére – ami ugye már erősen hit kérdése.

Szeretteink szelleméről megfelelően gondoskodnunk kell, ezért megvendégeljük őket. A kelták a vacsoraasztalnál külön terítéket tettek fel elhunyt rokonaik számára, és azon belül is különösen fontosak voltak az elmúlt év során eltávozottak.

A nép, a munkás emberek körében ez az ünnep a mezőgazdasági munkák utáni első pihenőnapot jelentette, az örömöt, az örvendezést a betakarítás után. Már ekkor létrejött az a hagyomány, mikor az emberek elindultak és körbejárták a házakat, csoportosan kántálva, hogy elűzzék a rossz szellemeket.

A Samhain a pogány kelta hit végett számtalan szertartás színtere is, hiszen hitük alapján ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. A család ilyenkor körbeülte a tűzhelyet és kísértethistóriákat mesélt egymásnak, szórakozás céljából, de a jóslás is igen nagy népszerűségnek örvendett a nép körében.

Kezdetben ezt a célt szolgálta a jelmezbe bújás is, vagyis a különös gúnyák magunkra aggatása és a felvonulás, ami az angolszász országokban ma is él. Ez a felvonulás azonban mára már egymás ijesztgetésébe váltott át, s a mai Halloween egyik leginkább ismert vonása. Régen csupán a felnőttek öltöztek ruhába, ma ez már gyermek és felnőtt program is egyaránt.

Az ünnep fontos jelképe a töklámpás, valamint az éjszaka hivatalos gyümölcse, az alma (gránátalma). Az alma egyrészről a termékenység és az élet szimbóluma (elég ha csak Aphroditéra és az aranyalmára gondolunk), de az alma a leginkább Hádész birodalmával, az Alvilággal hozható kapcsolatba. Persephoné gránátalmát evett, az alvilág gyümölcsét, így nem térhetett vissza a felszínre, Hádész felesége és a Holtak Birodalmának királynője lett.

Az ünnep ma több néven is fut: Halloween, Hallowmas, All Hallow’s Eve, Halálünnep

Halloween egy ősi kelta ünnep, melyet Skóciában, Írországban és Walesben, illetve angolszász területeken október 31-én tartanak. A kelták ezen a napon/éjjelen ünneplik a "Samhain"-t, vagyis a nyár végét. Hitük szerint október utolsó napján elmosódnak a határok az élők és a holtak világa között, és a kapuk mintegy meggyengülnek. Ekkor térnek vissza a földre az elhunyt gonosz szellemek lelkei, valamint a holt lelkek ekkor indulnak bolyongásra, és megpróbálnak visszatérni arra a helyre, ahol éltek. A kelták úgy védekeztek a gonosz szellemek ellen, hogy a tűzhelyeken és a kandallókban eloltották a tüzet, hiszen a hideg és barátságtalan ház így már nem számított a szellemek számára egy nyugodt, békés, meleg és hívogató helynek...

A Samhain már a 10. századi ír irodalomban is megjelenik, tehát igencsak régmúltra nyúlik vissza. Az ír legendák mind szóbeszéd útján terjedtek, azonban a keresztény szerzetesek a középkorban lejegyezték azokat, s mivel az ünnep keresztény területre került, néhány keresztény vonást is felvett, így alakult szépen korokon át.

A halászok körében az a hiedelem járta, hogy ha egy narancshajú nővel találkozik valaki, az nagyon rossz ómen. Ugyanakkor, ha valaki Halloweenkor találkozik narancshajú nővel, az még tragikusabbnak számított: meg kellett fordulnia és egyenesen hazamennie, hogy biztosan semmi baj ne érhesse.

Halloween hagyományát az észak-amerikai kontinensen az 1840-es években a nagy éhínség miatt Írországból kivándorolt tömegek honosították csak meg. A tök és a népszerűvé vált jack-o'-lanterns (faragott töklámpás) használata csak innen, Amerikából indult hódító útjára, mivel ott volt őshonos növény. Írországban addig inkább általában fehér répát használtak Halloweenkor.

Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, az eredetileg marharépából készített lámpásokat felváltotta a tök, ami honosabb volt az újvilágban. Ebből volt több, nemes egyszerűséggel. Sajnos néhány csoport ördögi ünnepként látja a Halloweent, ami korántsem az, csupán nagyon sok rossz töltetet és jellemzőt kapott, miután megérkezett Amerikába...

Élt egyszer egy gonosz, vénséges vén, részeges kovács, akit Jack O'Lantern-nek hívtak. Mindenkiből gúnyt űzött: családtagból, barátból és de még magából az ördögből is... Egy nap az ördög meglátogatta a férfit, aki nem akart vele tartani, s ezért egy furfangos csellel rávette azt, hogy másszon fel egy almafára. Jack tudta, mitől fél az ördög, így hát a fa oldalába egy keresztet vésett. Az ördög erre irtózatosan megrettent, nem is mert lemászni a fáról. Addig-addig egyezkedett a kováccsal, míg az végül megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, Jack soha nem fog a pokolba kerülni.

Évekkel később aztán a részeges Jack meghalt... A mennybe nem engedték be, mivel túl sok rosszat tett élete során, az ördög pedig még mindig haragudott rá a csínye miatt...

Lelke a menny és a pokol közötti, sötét úton bolyongott, megkérte hát az ördögöt, legalább valami fényt adjon neki. Az ördög a pokol legmélyebb bugyraiból hozott egy örökké izzó fadarabot, melyet nyugtalan lelkeknek szánt. Jack egy kivájt takarmányrépába tette a parazsat, mely így világító lámpásként szolgált, és azóta is annak fényénél keresi megnyugvását...

A nálunk is egyre népszerűbbé váló Halloween ünnepe az angolszász országokban már teljesen eltávolodott a vallástól és egyfajta világi mókává változott. A horrorjelmezekbe bújt, csokikéregető gyermekcsapatok evolúciós gyökerei azonban messze nyúlnak, egészen a Samhain-nak nevezett ősi kelta ünnepig, amelyet a katolikus egyház a konfliktusok elkerülése érdekében megtartott, de bölcsen átalakított. A pápa adoptálta a kelta hagyományokat. A kereszténység európai elterjedésével a pogány lélekben mélyen rögzült népszokások nem tűntek el parancsszóra. A Samhain fontosságával a katolikus egyház vezetői is tökéletesen tisztában voltak. I. Gergely pápa, aki Kr.u. 590 és 604 között ült Szent Péter trónján, ezért arra utasította a Brit-szigetekre készülő misszionárius papjait, hogy küldetésük során az ottani pogány vallási szokások átalakításával, és ne azok eltörlésével foglalatoskodjanak. 

A „csokit vagy csalunk” halloweeni népszokás a tökfaragáshoz hasonlóan egyfajta terményáldozatokhoz kapcsolódó, a szellemek kiengesztelésére szolgáló rítusból nőtt ki. Miután a kereszténység gyökeret vert a kelták által lakott területeken, Halloween éjszakáján a falvak utcáit ellepték a nőtlen férfiak, akik házról házra járva ajándékokat gyűjtöttek a kóborló szellemek számára. Ez a mókázás egyfajta betakarítás utáni levezetés volt, amikor a kemény munkát a szórakozás váltotta fel. A halloweeni „csokit vagy csalunk” díszletei, a bizarr és félelmetes kosztümök bölcsője pedig Skócia volt, ahol a nőtlen férfiak álruhában végezték az ajándékgyűjtést.

A "Trick Or Treat" szintén skót, ír és angol területen kezdte meg pályafutását, míg Amerikában később honosodott meg, valószínűleg a bevándorlások alkalmával. Az amerikai gyerekek Halloween éjszakáján jelmezekbe öltözve járnak házról-házra, ahol kopogtatásuk után általában édességet kapnak.

Főszereplőnk, Ichabod Crane új tanítóként érkezett Sleepy Hollow iskolájába - sok-sok évvel ezelőtt. A magas, vékony férfi remek tanárnak bizonyult, ezért sokan szerették, különös megjelenése ellenére is. A férfi "ellenlábasa", az erős, kemény felépítésű Brom Bones sokszor megtréfálta a tanítót, ám úgy tűnt, hogy Crane csöppet sem haragszik a tréfákért, s nem is bánja azokat...