Bodor Panna új Széna Bogi-kötettel jelentkezett, melyben az anyákat élteti.

Az édesanyák 365 napon keresztül, 0-24-ben teszik meg a lehetetlent is csemetéjük boldogsága érdekében. A gyerekeknek, szeretetük viszont kimutatására az egész év rendelkezésükre áll - mint ahogy a köteteben is láthatjuk: az anyák iránti szeretet bárhol és bármikor kimutatható.

A kötet hat mesét tartalmaz, s az Anyák Napja mellett ápolja a szülők-gyermekek játékos mindennapjai mellett a kötelező köröket, a nagyszülő-unoka kapcsolatot és a szabadidő tartalmas eltöltésének módjait is.

Rögtön az elején kapunk egy humoros, kreatív mesét a körömvágás borzalmairól, ami mindig nagy nyűggel jár, de meg kell tenni, majd egy csodás mesét a könyvtárazásról a nagymamával, aki segít unokájának az anyák napi vers megtanulásában. 

Bogi ezek után átéli a lámpaláz torokszorító, fájdalmas perceit, hogy aztán felszabadulva megértse a lényeget, s a családi pikniken - apa segítségével - igazi, felejthetetlen élményt szerezzen szeretett édesanyjának. ❤

Személyes kedvencem a kötetben természetesen a "Könyvtárban" c. mese volt, ami a könyvtárazás szépsége mellett a könyvek szeretetéről és fontosságáról is szól. Végtelenül örülök az efféle történeteknek, amik a könyvek és az olvasás szeretetét hirdetik az apró célközönségnek, akik remélhetőleg maguk is olvasó fiatalokká és felnőttekké nőnek majd.

Széna Bogi és családja története 2023-ban indult útjára, s most végre eléerkeztünk az elmaradhatatlan karácsonyi részhez, ami - a sorozat különcségét tekintve - szintén formabontó kötet lett. 

Különc. Miért is mondom mindezt? Széna Bogi és a családja bizony egészen furcsa szokásokat ápoló, humoros egyénekből álló família, akiknél semmi sem úgy zajlik, mint a normális háztatársokban... A vicces és felettébb kreatív szülők egy elképesztően kócos kislányt nevelnek, akinek a fantáziája még a szüleiét is jócskán túlszárnyalja. Bogi sokszor szerethető, máskor igen szeleburdi és mint minden ő korában lévő gyerek, hibákat követ el... A pozitív nevelés és a lelki sérülések elkerülésének érdekében tett lépések végett azonban a végkimenetel sosem az, amire egy felnőtt olvasó először számítana.

Kaptam helyette viszont éjszakára lefektetett karácsonyfát, amit így a kutyának esélye nincs feldönteni, egy kitört konyhaablakot, amin olyan természetes módon lendül át az egész család, hogy ilyen konkrétan tényleg csak a mesében van, kaptam elmaradhatatlan mézeskalács készítést, ami ebben a családban szintén teljesen egyedi és frappáns módon és mintára készül, majd következett a a karácsonyfában lakó csimpánzos játék sok-sok banánnal, majommakogással és talált tárgyakkal. 

Kapaszkodjatok meg, ezt követően a Széna család saját bábszínházába nyerhetünk bepillantást, ami igazi ételcsatába torkollik, olyan kupit hagyva maga után, hogy ember legyen a talpán, aki azt jókedvvel takarítja fel. ^^ Ellenben felhívja a figyelmet a hajmosás fontosságára. :P

A kötet záró története egy lóversenypályán játszódik o.O, amit az ember egy karácsonyi kötetben végképp nem várna, így a lóbolond kislányok még vicces nevű lovaknak is szurkolhatnak a végén.

Mindazonáltal számomra a karácsonyi mesegyűjtemény nem tudta felülmúlni a nyári, valamint a megfázós részeket, így az első kötet mellett toporog a sorban. Több mese meglepetésként ért, s nem hozta a várt karácsonyi hangulatot. Például a lóverseny nem éppen karácsonyi kötetbe illő téma, hisz a szerencsejátékok függőséget okozhatnak, s bár elismerem, hogy passzol egy Széna Bogi-kötetbe és teljesen váratlan fordulatot okozó "sokk", mégis, nekem picit visszás a témaválasztás. Azzal együtt, hogy itt már Szilvesztert írunk a történetben. 

A másik, amit kiragadnék, az az asztalnál mobilozó apuka képe, ami rögtön megragadta a figyelmem. Bár apuka a konyhaablak üvegezésének ügyében telefonál, ami a szövegből kristálytisztán kiderül, önmagában az illusztrációra ránézve mégis azt a látszatot kelti, hogy a családi étkezés közben szabad a mobilozás, ami ebben a digitális világban viszont nem szerencsés. Sok szülő engedi a mobilt használni étkezés közben, ami mondanom sem kell, mennyire rossz, s bár ennek a kötetnek a célközönsége remélhetőleg!!! még nem használ mobilt, láttam én már cifrábbakat is ennél. Az olvasott szülők intelligensebbek, gondolhatnánk, de tapasztalat alapján sajnos jócskán akadnak kivételek...

Mindazonáltal kiemelném, hogy mindkét téma remek beszélgetésindító lehet, csupán lelkes szülők kellenek hozzá, továbbá ösztönözhetik a kobakok összedugását és az eszmecseréket, s én úgy gondolom, mindenképpen érdemes lenne ezen beszélgetések megejtése, különösen, ha egy rosszcsont, elven gyereket nevel a szülő, hisz a szórakoztató mesék mellett ezek a dolgok többféle irányba elindíthatják a gondolkodást és nem mindegyik kimenetele pozitív.

Bodor Panna Széna ​Bogi és az elveszett reggel c. mesekönyve a kócos kislány legújabb kalandjáról a Pagony kiadónál jelent meg néhány héttel ezelőtt. 

A Széna Bogi 3. kötete egy betegségről és az ebből adódó, otthon töltött kényszerpihenő idejéről szól, megfűszerezve azt a jól megszokott Bogi-bájjal.

Egy betegség sosem könnyű. Félelmetes és fárasztó is egyben, aggodalomra ad okot, s sokszor még a felnőttek is nehezen viselik. A gyerekek pedig nem is tudják igazán, miként is álljanak hozzá. Fájós torok, csöpögő orr, magas láz. De ezzel együtt ott van számukra anya ölelő karja, az ágyban lusti, és az együtt töltött gyógyító idő. Erről szól ez a kötet, melynek célja a segítségnyújtás a betegséggel küzdő gyermekek számára, hisz ha látják, hogy nem csupán őket dönti le a betegség a lábukról, gyorsabban megnyugodhatnak, s emellett azt is láthatják, milyen remek kikapcsolódási lehetőségeket próbálhatnak ki, ha állapotuk engedi...

Történetünk elején Bogi hirtelen felriad, s nem érti, miként is alhat még ő. Ő, a reggeli pacsirta, aki máskor mindig idejekorán veri fel szüleit legszebb álmukból, majd ijedten szalad anyához, hogy bizony elaludtak és elkéstek az oviból! 

Anya megnyugtatja apró főhősünket, s emlékezteti arra, hogy Bogi éjjel belázasodott és most bizony otthon kell maradnia, pihenni és meggyógyulni.

A betegség okozta kényszerpihenőt a Széna családban "otthoni vakációnak" nevezik, mikor egész nap pizsamában lehet maradni, meséket olvasni, ágyban reggelizni, rajzolni, történeteket kitalálni és természetesen PUNNYADNI! Lehet bunkit építeni és elbújni a nyuszikra vadászó róka elől, ám a sok-sok móka mellett meg is kéne gyógyulni, s bárcsak azok a fránya álmok is tovaszállnának, melyekben Bogi arról álmodik, mit csinálhatnak barátai az oviban...

A kötet 7 fejezetben meséli el Bogi otthoni vakációjának történetét, s ráadásként egy extra fejezetet is kapunk, melyben a betegség alatt készült Röfipánt rémes reggele című mesét olvashatjuk el, mellyel Boginak sikerül elaltatnia fáradt szüleit is...

Bodor Panna a tavaly megjelent Széna-Bogi kötetével robbant be a köztudatba. A bájos, kócos kislány izgalmakkal és kalandokkal teli szombatja rengeteg olvasót ejtett rabul, azt hiszem nem is volt vitás, hogy érkezik majd a folytatás, ami idén nyárra került a boltok polcaira Széna ​Bogi és az óriás görögdinnye címmel.

Nyár van, Bogi és családja pedig vakációzni készül. Az indulás előestéjén Bogi felöltözve, a kanapén elheverve tér nyugovóra, hogy amint megszólal apa ébresztőórája, ő már indulásra készen álljon... Rajta igazán ne múljon az időben való indulás!!!

Miután a kócos-álmos szülők meglátják útra kész kislányukat, hatalmas nevetésben törnek ki, s megszaporázzák lépteiket. Bogi rendkívül izgatott, a kocsiablakból egyre azt lesi, mikor bukkannak fel a városka ismerős épületei, a lenyűgöző táj, ám az autóút kimondhatatlanul, irtóóóóóóóóó hosszúúú tud lenni... Szerencsére hamarosan Városerdő is felbukkan a horizonton, s a dinnyeevéssel végre megkezdődik az idei nyári vakáció, amikor Bogi varázsfőzetet kotyvaszt, albínó őzikét lát, úszóversenyt rendez apával, a hintán beszélget papával, egy rövid időre kedvét szegi az eső, de aztán gombavadászatra indul, majd nagypapa gyermekkori emlékének felidézése adja az ötletet az első családi csigaverseny megrendezésére! 

Ki nem emlékezne ezekre a csodálatos nyarakra, ahol a nagyszülőkkel tölthettünk minden percünket, amikor anya és apa végre nem munkába indult, hanem csak velünk foglalkozott? Ezt a nosztalgiafaktort adja a felnőtt olvasónak a kötet, míg a picik Bogival karöltve, mintegy együtt élhetik át az aktuális nyaruk apró kis kalandjait...

A humoros, aranyos meséket Fodor Anikó illusztrációi keltik életre, aki még szebb világot teremtett rajzaival, mint az első kötetben. Az igazi, nyári jelenetképek és a nyárhoz, a nyaraláshoz köthető tárgyak, érzések életre kelnek a lapokon, de öröm elveszni a gyönyörű erdei tájképben, az őzikék, szarvasok, nyuszik illusztrációjában, amik személyes kedvencemmé váltak a kötetben.

Bodor Panna ismét eredeti humorral szőtte át meséjét, a mindennapi életünk részét képező kalandok ez által sokkal viccesebbé, bűbájosabbá váltak. Bár az első kötet a maga szívet melengető családi szombatjával is kiemelkedő történet volt, a kedvencem mégis ez a második kötet lett, ami sokkal közelebb került hozzám és a nyári emlékeknek köszönhetően teljesen elvarázsolt. 

Bogi nyara tele van csodás kalandokkal, melyekből a kislány életre szóló élményeket vihet magával. Az erdei állatokkal való találkozás (s a mellette elejtett érdekes információ, amikből tanul az apró olvasó), a segítségnyújtás, a mezei virágokkal való ismerkedés, a séta a nagymamával és az emlékek felidézése nagypapával, az állán lecsorgó dinnyelé, a pöfeteggombákkal való megismerkedés mind-mind gazdagítják a kislány életét, s varázslatossá teszik a nyarat, amikor mindenki kikapcsolódhat egy picit, kikerülhet a mókuskerékből, új élményekkel gazdagodhat, odafigyelhet önmagára és a családjára. Ezek a történések nem csupán a kisgyerekek, de a felnőttek számára is fontosak és elengedhetetlenek - hozzátok hát ti is ki a legtöbbet az idei nyárból! 

Bodor Panna Széna ​Bogi és a kócos szombat c. meséje a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet egy humorban és játékban gazdag történetet mesél el, melynek főhőse a címszereplő kislány, aki egész héten várta, hogy eljöjjön a hétvége...

Ugye, sokan vagyunk így ezzel? A dolgos hétköznapok, a meló, az ovi, a suli után az emberek - kicsik és nagyok egyaránt - epekedve várják a hétvégét, mikor azt lehet tenni, amit csak szeretnénk. Legalábbis többé-kevésbé... Ami valahol azért nem picit szomorú, ám ott pislákol benne a remény és jókedv ígérete is...

Főhősünk, Bogi egész héten izgatottan várta a hétvégét. Mert hétvégén lehet postáskisasszonyosat játszani, palacsintát sütni, gyurmázni, nagyszülőt látogatni, kirándulni és minden egyebet játszani, mókázni és a szülőkkel lenni.

A kislányt már hajnalban kiveti az ágy, aki megérzi a szombat közelségét, ám szülei még aludni szeretnének. Bogi szája azonnal sírásra görbül, mikor megtudja, hogy még mindig nem kezdődhet meg a régen várt szombat, ám szüleinek sikerül hamar megnyugtatniuk őt, aminek díja egy jól megérdemelt pár órás pihenés lesz.

... ahol apa palacsintát süt, anya kifésüli Bogi önálló életet élő haját; ahol apa különféle emberek személyiségét magára öltve keresi fel a postáskisasszonyt, aki jóízűen nevet apa kérdésein és színészi játékán; ahol meglátogatják a nagyszülőket és amibe még egy furcsa kalandokkal teli délutáni alvás az álmok földjén és egy csudajó és izgalmas pancsi is belefér.

Bodor Panna meséje az ovisok szemével nézve egy óriási kalandokban gazdag hétvégi nap története, melyben aztán minden is történik. Bár a mese kezdetén felsorolt tennivalólistát nem sikerül lenullázni, Bogira vár még egy, az olvasó számára rejtélyes és ködbe burkolózó vasárnap is, ahol gyanítom, a szülők éppúgy halálosan elfáradnak és téglaként dőlnek éjjel az ágyba, mint a feltárt, kalandos szombati napot követően. ^^

Boginak nem lehet oka panaszra. Szülei igyekeznek a kedvében járni, ám ezt okosan és határokat szabva teszik. 

A kislány nem kap meg mindent, és korántsem azonnal, mégis érezhető, mennyire odafigyelnek az igényeire és annak ellenére, hogy bizonyára totál lefáradnak, mégis egy gyönyörű, varázslatos napot hoznak össze a kislányuk számára, aki maga is holtfáradtan tér nyugovóra. 

Ahogy a bevezetőmben is írtam, van ebben a történetben valami keserédes, hisz nem túlságosan olyan jó élet az, hogy minden héten a hétvégét várjuk, mikor szabadon lehet mozogni és élni. Természetesen ebből a gyerekek nem pont azt szűrik le, mint mi, felnőttek, de megérzik és átélik a korlátokat, s lássuk be, sehogy sem jó ám az, hogy ilyen pici korban ők is keretek közé vannak szorítva. Persze tudom én, sokáig, részletekbe menően lehetne vitatkozni erről a több rétegből álló kérdésről, így nem is szaporítanám tovább a szót ebben a témában, azonban fontosnak tartottam kiemelni, hisz a történetben gyönyörűen megelevenedik a mókuskerék, amiben minden nap élünk...

A kötetet Fodor Anikó illusztrálta, akinek bájos illusztrációi a legjobb értelemben véve ábrázolják a keszekuszaságot, ami Bogi nyughatatlan természetét tökéletesen jeleníti meg. Míg máshol megjelenik a letisztult, csendes álomvilág, vagy éppen a humor dominál. A képi világ játékosságot és hétvégi hangulatot áraszt, a színvilág meleg és jóleső érzés lapozgatni a kötetet. Személyes kedvencem a nagyiék otthonában található tányérok a falon oldalpár, ami eszembe juttatta a mi házunk korai berendezési tárgyait (gyermekkoromban sokáig nálunk is ezerféle gyönyörű tányér volt a falon), valamint a szülőkről készült bájos ceruzarajz. ❤