A Yunmeng Jiang klán az öt legnagyobb kultivátorklán közül az egyik. A klán tagjai Yunmeng tartományban, a Lótusz Kikötőben élnek, ami egy gyönyörű, vízzel körülvett földi paradicsom, ahol a víz felszínén ezernyi lótusz bimbózik és virágzik. ❤

A klán tagjai kivételes úszók, forrófejűek, megingathatatlanok és őszinték. Kardvívó stílusuk heves, az úszás terén pedig valóban nem akad párjuk a világban.  

A klán jelenlegi vezetője Jiang Wanyin, Wei Wuxian shidije és öccse, aki bár forrófejű, makacs, de jószívű gyermekből vált kemény, sziklaszilárd és rendíthetetlen vezetővé, akitől az emberei rettegnek...

A Yunmeng Jiang klán tagjai lila hanfut és az oldalukra kötött ezüst csengettyűt viselnek, ami megnyugtatja az elmét és segít összpontosítani. 

A Lótusz Kikötőben számos fahíd vezet át a víz tükrén a magányosan álló pavilonokhoz, ahová a család tagjai vonulhatnak el, ha magányra vágynak...

Hűséges olvasóim számára már nem titok, hogy a kedvenc és a szívemnek egyik legkedvesebb szereplő maga Jiang Cheng lett, aki már az első felbukkanásakor megmutatott hűvösségével levett a lábamról. ❤ A történet kezdetén az erdő sűrűjéből kilépő kegyetlen férfi azonban össze sem hasonlítható azzal a kedves, nemes fiatal úrfival, akit a visszaemlékezés során ismertem meg a Gusu Lan klán otthonában. Kíváncsian vártam hát, mi történt Wei Wuxian "öccsével" és tulajdonképpen fiatal főszereplőinkkel, ami odáig vezetett, hogy személyiségük ennyire megváltozzon...

Jiang Cheng mindig is makacs, nehezen kezelhető, ámde szófogadó gyermek és társai közül kiemelkedő kultivátor volt, ám a kegyetlen, rendkívül hűvös anyja és a nevelt fiát jobban szerető apa fényében már nem is olyan érdekes, hogy magányos, bátyjára féltékeny és forrófejű ifjúvá nőtte ki magát. Szociálpedagógusként kiváló jellemrajzot tudnék készíteni róla, ám ehhez előtte a történet minden számomra eddig a pillanatig még homályos részletét magamba kellene szívnom és megtudnom, ami sajnos még hónapok kérdése...

Az eddig látottak alapján a történetben Jiang Cheng az egyik olyan karakter, akivel az élet kegyetlenül elbánt... A fiatal fiúnak nem csupán számtalanszor kellett azzal szembesülnie, hogy édesapja kioktatja, megfeddi és soha nem fordul olyan szeretettel felé, mint amilyet Wei Wuxian számtalanszor megtapasztalt, ám a rendkívül erős jellemmel megáldott, hihetetlenül hűvös - és igen, pokróc - természetű anyja sem segített neki a folyamatos, fájdalmas megjegyzéseivel és az apjával mindenki szeme láttára vívott heves veszekedések jeleneteivel. Bár Yu Ziyuan a szíve legmélyéig, forrón szerette a fiát, akit elismert, ez a hűvös viselkedés nem szolgál jó mintaként, hiszen formálja a gyermek személyiségét, aki maga is hasonlóan jegessé vált felnőtt léte során...

Jiang Cheng mindent elveszített, ami fontos volt számára és sajnos Wei Wuxian is "ellene fordult", mikor a saját feje után ment. 

A férfi hidegen neveli unokaöccsét, Jin Linget is (aki a szívemnek másik legkedvesebb karakter ❤), s így egyáltalán nem meglepő, hogy az egyébiránt kedves anya szülte fiatal fiú maga is makacs, hűvös, konok, önfejű és csak önmagával törődő úrfivá vált...

A donghua íjászversenyt bemutató részében imádtam Jiang Cheng önfejűségét és azt a rövid jelenetet, mikor kétszer is belefutott homlokával a kiálló sziklafalba. Olyan cukiiii volt... :3 

A Yiling Pátriárka Wei Wuxian Cangse Sanren és Wei Changze fiaként látta meg a napvilágot. Míg Jiang Fengmian szerelmes volt Cangse Sanrenbe, addig a sors a nőt a férfi szolgája mellé rendelte. Mikor Wei Ying árva lett, a Yunmeng Jiang klán vezetője magához vette a kisfiút, akit fiaként szeretett. Wei Ying mindig is bácsikájaként gondolt a férfira és örült, hogy az utcán eltöltött, fagyos, félelmetes napok és a kutyákkal az élelemért vívott harcok után végre otthonra lelt.

Wei Ying először ugyanolyan magányos, mint Jiang Cheng, akivel kapcsolata nem indul ugyan zökkenőmentesen, ám a két fiú igazi testvérré válik. Wei Ying rendkívül hálás a bácsikájának, amiért az magához vette, és őszintén szereti örökbefogadó családját, a Lótusz Kikötőt, még a hűvös Yu Ziyuant is... Bohókás, ártatlan természetéből adódóan azonban sokszor nem érzi, hogy picit messzire ment, páratlan fokú igazságérzete pedig óriási konfliktusokba kergeti... 

Noha Wei Wuxian már fiatalon is elgondolkodott a démoni kultiválás egyes formáin és a dühös energia felhasználásának módján, ám az első kézből, a saját bőrén tapasztalt káros következmények hatására úgy dönt, mégsem egy járható úttal áll szemben. Az, hogy a férfi démoni kultivátorrá válik, egyedül Wen Chao-nak köszönhető, aki a Halott Völgybe dobja főhősünket, aki természetes, hogy minden tőle telhetőt megtesz és minden erejével küzd a túlélésért. Wei Wuxian nem tud máshogy kitörni a völgy gonoszságából, minthogy a befolyása alá gyűri a sötétséget, és úgy vélem, ezért egy pillanatig sem ítélhető el... Wei Wuxian kimagasló kultivációs képességekkel rendelkezik, aki bizonyos, hogy úrrá tud lenni a gonosz erőkön, s bár láthatjuk harcát a démonaival, az életét valaki a háta mögött manipulálja, minek következtében elveszti az irányítást ereje felett. Kíváncsian várom, hogy bármelyik tragédiával végződő tette köszönhető-e konkrétan annak, hogy ő maga nem volt képes tovább uralni az erejét, vagy mindenben csupán a körülmények áldozata volt...

Hűen védelmezi Jiang Chenget és Jiang Yanlit is, akikért tűzbe menne...

Az, hogy elárulta a klánját és pusztulást hozott a Lótusz Kikötőre véleményem szerint egy elég durva kifejezés... Igen, megtámadta Wen Chao-t, amivel kivívta a klán haragját, ám miért nem említi senki sem Lan Zhan és Jin Zixuan heves ellenállását? Wen Chao annyira gyűlölte Wei Wuxian-t, hogy a Mészárlás Teknősének barlangjában történtekért is főhősünket vette elő, holott fordulhatott volna a Jin klán ellen is - no persze, akkor nem Wei Wuxian lenne a főhős...

Jiang Fengmian már az első megjelenésével megnyert magának - mindenesetre a karakternek vannak olyan hibái, ami csökkenti is a fényét a szememben...

A Yunmeng Jiang klán egykori vezetője egy nyugodt, visszafogott, csendes férfi, aki hírből sem ismeri a forrófejűséget és a hirtelen haragot, ám van, aki pillanatok alatt ki tudja hozni a sodrából...

Jiang Fengmian legnagyobb erénye a higgadt gondolkodás. A férfi sajnos nem azt kapta az élettől, amit szeretett volna, s míg a szerelme egy másik férfié lett, ő érdekházasságot kötött Yu Ziyuan-nal, amit a szüleik ütöttek nyélbe. A férfi ugyan valóban nem szerelmes ebbe a hideg, kegyetlen nőbe, de az korántsem mondható el róla, hogy egyáltalán nem szereti. Két gyermeket adott neki, ám úgy tűnik, mivel kapcsolata a feleségével menthetetlen és soha nem szerette őt igazán, a gyermekeit sem szereti túlságosan... És ez a férfi legnagyobb hibája, amiért megérdemelne két igazán nagy pofont!

Jiang Fengmian jól láthatóan legkedvesebb "gyermeke" Wei Ying, aki úgy hiszi, csupán azért kivételezik vele a férfi, mert nem a saját vére... Yu Ziyuan azonban kristálytisztán látja az igazságot, amiért egy folyamatos, soha meg nem szűnő harc bontakozik ki kettejük között. 

Mindamellett, hogy a férfi kegyetlen módon, megcáfolhatatlanul ridegen bánik a fiával, a saját vérével, az eddigi tapasztalataim alapján a lányának sem szentel túlságosan sok figyelmet. Mivel ő maga is a kényszerházasság terhét nyögi, Jin Zixuan és Wei Wuxian verekedése után felbontja a még gyermekkorban kötött egyezséget, ugyanis nem akarja, hogy a két fiatal úgy élje le az életét egymás mellett, hogy nem szeretik egymást. Ez a tette becsületére vált... 

Sajnos a regényfolyam első kötetében A-Li nem sokat szerepelt, pedig nagyon vártam a donghuában is látott visszaemlékezéseket és múltbéli jeleneteket. A donghua alapján azonban el tudom mondani, hogy egy rendkívül aranyos, csendes, visszafogott lányt ismertem meg Jiang Cheng és Wei Wuxian nővérének személyében, aki bátran kiáll a fivéreit bántó férfiak elé és megvédi őt szeretettel átitatott szavaival. Jiang Yanli és Jin Zixuan párosa is a szívemhez nőtt, s bár kapcsolatuk egyáltalán nem indul zökkenőmentesen, rendkívül romantikusnak tartom az ennek a hátterében álló magyarázatot... ❤

A pletykák azért is rendkívül bosszantóak, mert mindvégig azt hittem, hogy valóban Wei Wuxian volt az, aki megölte a lányt és kíváncsian vártam a jelenetet, amikor saját kezével vet véget az életének, ám ez sem így történt, szóval e világ és történet új rajongóinak nem árt vigyázni és mindent fenntartással kezelni, amit hall...

Yu Ziyuan már az első felbukkanáskor végtelen ellenszenvet keltett bennem kegyetlenségével, hűvösségével és a mindenki felett állónak érző magát személyiségével. A nőnek egyetlen kedves, gyengéd szava sincs a férjéhez és a klánja tagjaihoz, s csupán gyermekei felé mutat némi érzelmet, ám azt sem viszi túlzásba. Tökéletesen megértem az érzelmeit, miért is fáj neki az, hogy a férje nem szereti őt és ez által a gyermekeit sem, ám pontosan tudta, hogy a férfit belekényszerítették a vele kötendő házasságba... Könyörgöm, mégis mit várt egy érdekházasságtól, melynek sikerességéért ő magának is tennie kellett volna valamit... Az állandó nagyképű viselkedése, fröcsögő szavai, beképzeltsége és idegesítő pokróc fellépése ellenére is, Jiang Fengmian próbálkozik a házasság rendbetételével, ám a nő láthatóan nem vevő erre...

Megértem a Wei Ying iránti ellenszenvét is, ám kegyetlen viselkedésén ez nem változtat. 

Sajnos személyisége, illetve több jellemvonása felfedezhető a felnőtt Jiang Cheng-ben, ám ezek a jellemvonások ugyanúgy nem válnak szeretett fia előnyére és hasznára, mint ahogy az ő esetében sem voltak éppen becsülendők...