Natsumi Ando Something's ​Wrong With Us c. mangájának első kötete felettébb megnyert magának - ám a folytatás ezt sajnos már nem mondhatja el  magáról... 

Sajnos a második kötetben megjelent egy olyan tulajdonság, avagy modern kori "stílusjegy", ami bár nem általános, a legtöbb esetben felüti a fejét - ellenben engem végtelenül taszít... A történet és a múltban történt titokzatos események továbbra is kellően fenntartják az érdeklődést és a fojtogató feszültséget, s noha kíváncsian várom a következő kötetek megjelenését és tartalmát, egy kissé alábbhagyott a lelkesedésem... :( So sad...

"I can't sleep when it's dark."

A második kötet pontosan ott fojtatja a történetet, ahol az első abbamaradt. Nao - miközben megpróbál információt szerezni a gyilkossággal kapcsolatban, melyet édesanyjára kentek oly sok évvel ezelőtt - hibát vét, mely hiba naivságából és ártatlanságából fakad... Tsubaki könnyen kideríti, hogy Nao hazudott neki, amiért "megbünteti" a lányt, aki egy újabb hazugságot sző kettejük közé... 

Miközben Nao megpróbál beilleszkedni új életébe, addig a Takatsuki-család mindent elkövet annak érdekében, hogy a lány eltűnjön a házból... Míg Tsubaki anyja a főszakácsot, azaz a konyha vezetőjét használja fel arra, hogy távol tartsa a lányt a konyhától, addig a fiú nagyapja magát Tsubakit "bünteti"... Mivel Nao megtalálja a kiskaput, mikor dolgozzon a konyhában, Tsubaki anyja besurran a lány szobájába és kihajítja annak holmiját a kerti tóba, amit Tsubaki ment meg - szembeszállva az édesanyjával...

"...in this dark house she was my only light."

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy változik a teóriánk is képkockáról-képkockára, mi is - ki is - állhat vajon ennek az egész sötét ügynek a hátterében... 

Tsubaki valamilyen rejtélyes oknál fogva erősen és hűen kitart Nao-chan mellett, aki továbbra is gyűlölni akarja az egész családot, ám gyerekkori barátja úgy tűnik, sokkalta több titkot rejt magában, mint azt eleinte gondolta volna... Tsubaki nagyapja, a Kogetsuan vezetője még az első kötet egy bizonyos szituációjában unokája mellé állt, ám ebben a kötetben már szemtanúi lehetünk az öreg valódi énjének, aki szívből gyűlöli a fiút... Az öreg meg van róla győződve, hogy Tsubaki nem a vér szerinti unokája, éppen ezért a fiú soha nem örökölheti a bolt vezetését! 

"Butterflies only mate with other beautiful butterflies like themselves. They would never welcome a moth as family. We don't want any outsiders."

Amellett, hogy az öreg Takatsuki-san Tsubaki lelkét sanyargatja szavaival, folyamatosan feleleveníti a fájdalmas múltat is, amivel mély fájdalmat okoz az unokájának... Tsubaki azóta, hogy Sakura - azaz Nao-chan - elhagyta a házat tíz évvel ezelőtt, a kislányt, immáron felnőtt nőt keresi, aki az egyetlen fénysugarat és boldogságot jelentette az életében... o.O

Ahogy Nao egyre többet lát a Kogetsuan belső rothadásából és a családtagok egymás közti ellenséges viszonyáról, valamint saját bőrén tapasztalja Tsubaki kedvességét és védelmét, eddig töretlen hite meginog és már fogalma sincs róla, mit higgyen és kiben bízzon... Talán Tsubaki-kun mégsem ellenség? Lehetséges volna, hogy gyerekkori barátja a legerősebb szövetsége lesz...?

"It's like I don't even know what to believe anymore..."

A kötet az Under the Full Moon alcímet kapta, ami tökéletesen leírja a kötet cselekményét. A folytatás rengeteg éjszakai/esti jelenetet tartalmaz és Nao valamint Tsubaki kapcsolatára épít, melyre remekül ráillik az alcím. 

Sajnos a kötetben található információ rendkívül kevés, így bár fogalmunk sincs róla, mi is lehet a háttérben, az az egy biztos, hogy a Kogetsuan rohad belülről... A bolt őrült nagy titkot rejt magában, melynek magjában - az eddig látottak alapján véleményem szerint - közrejátszik majd a kék vér, a szerelem és a családi kapcsolatok bonyolult hálója... 

Sajnos a második kötet végtelenül nyúlfarknyi a bevezetőhöz képest, így nagyon gyorsan ki is végeztem, s bár érdeklődésem a történet iránt - mint a bevezetőben is említettem - jócskán megcsappant, elsőként a további pozitívumokról ejtenék szót... 

"Why? Even though they took my family. Even though they stole my happiness."

Tsubaki továbbra is egy végtelenül szimpatikus, hűvös férfi főhős, aki bár igyekszik fenntartani a jeges álcát és bátran kiáll mindazért, amiben hisz, addig egy szeretetre vágyó fiatal férfi is, akit családja nem szeret és nem értékel kellőképp... A Kogetsuan ridegségét látva nem meglepő, hogy Tsubaki hűvös, tartózkodó fiatalemberré cseperedett, akinek egyetlen fénysugár volt csupán jelen az életében - mégpedig a pici Nao-chan -, akit elárult... ám nem tudni, hogy mindezt önszántából vagy befolyásolás hatására tette... Nem tudni, mit is láthatott pontosan Tsubaki azon az éjszakán, mikor holtan találta az édesapját, s mivel elszántan keresi a lányt, nem valószínű, hogy bűnös lenne... Mindennek dacára azonban valamiért rendkívül kedves Nao-val, akiben bár úgy tűnik, nem ismeri fel a kicsi lányt, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy minden igaz, amit mond...

És itt áll tökéletes ellentétben Tsubaki szerethetőségével a főszereplő Nao-chan, aki a második kötetben eléggé ellenszenvessé vált a szememben... Noha teljes mértékben megértem Nao fájdalmát, nem tudom megérteni a viselkedését... Tíz év telt el, de mindaddig, míg a lány nem kapott egy levelet egy titokzatos idegentől és újra meg nem hallotta a Kogetsuan nevét, mintha el is feledkezett volna a "bosszújáról", ami hirtelen felszínre tör benne és egy teljesen naiv kislány, számtalan buta lépést elkövetve próbál meg kideríteni valamit az ellenségei karmai között... Nao öt éves volt, mikor elszakították az édesanyjától, s bár nem tudjuk, pontosan mi történt vele, nagyon valószínű, hogy árvaházban nőtt fel, hacsak örökbe nem fogadták... Teljesen ellentétes viselkedéséből, buta lépéseiből és butácska gondolataiból azonban én egyenlőre azt látom, hogy nem volt mellette senki, aki kellőképp felnevelte volna és megtanította volna az életre, hiszen számtalan alapvető dolog hiányzik belőle... 

Az, hogy a manga ennyit esett a szememben, leginkább az ő viselkedésének köszönhető, s noha a 21. században élünk, Japán sokkalta konzervatívabb a Nyugattól, mégis megjelent benne az, amire egyáltalán nem számítottam... Lehet engem bolondnak nézni és tartani, de aki ismer, tudja, mennyire ellene vagyok ennek a modern kori szabados életfelfogásnak, miszerint szabadon dughat bárki bárkivel... Az első kötet elején hittem, hogy egy nagyon szép szerelmi történetnek is szemtanúja lehetek ebben a mangában, ám egyenlőre azt látom, hogy Nao úgymond eléggé kis "kurva"... Volt már barátja, akivel szeretkezett - bár a képkockák alapján én azt mindennek mondanám (szex, dugás), csak szeretkezésnek nem érzelmek nélkül... -, most elméletileg Tsubaki jegyese, de rendkívül gyorsan kap a lehetőségen a cuki cukrászfiú munkatársa közeledése láttán, majd pillanatok alatt odaadja magát az ősellenségének is, aki - elvileg... - bitóra küldte az anyját... Nao szerelem és érzelmek nélkül szexel, ami engem végtelenül taszított világ életemben, s bár igen, nem vagyunk egyformák, egy japán, konzervatív történettől nem ezt vártam... #cry #sad

Úgy vélem, Tsubaki jobbat érdemel egy ilyen lánynál, de egyenlőre még nem akarom teljesen leírni Nao-t, hiszen rengeteg homály fedi az elmúlt tíz évet...

"You'll never inherit this place."

A harmadik kötet megjelenése szeptemberre várható, így a történet folytatására októberig várnom kell, de bízom benne, hogy a következő kötet visszaadja a történetbe vetett hitem és valahogy túllendülök Nao-chan személyiségén is... 

"Everyone loves sweets from Kogetsuan."

Értékelés: 4/5 cseresznyevirág