Kazuya Minekura világhírű története, a japán nyugati utazás a szívemnek egyik legkedvesebb manga, melyről a Saiyuki ​– The Original Series Resurrected Edition első kötetének értékelésében már meséltem. Sajnos Korona-chan itt is közbeszólt és a második kötet megjelenésére ez idáig várnunk kellett, ám - mivel még külföldön működik az a tendencia, miszerint az előrendelők hamarabb foghatják kézbe az adott köteteket, mint a későbbi vásárlók - a megjelenés napjára már én is a birtokomban tudhattam ezt a gyönyörű díszkiadást, minek kibontásakor boldog - nem is olyan apró - sikkantás hagyta el ajkamat... :3  

A második kötet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első kegyetlen módon félbeszakadt s én újra csatlakozhattam Sanzo bandájához és folytathattam az utazást Tenjikuba... ❤

Sanzo - megvédvén barátait - súlyos sebbel fekszik a földön... A férfi eszméletlen és rengeteg vért vesztett - mondhatni élet-halál között lebeg. A mesterét és "apját" ért támadás, valamint a Sanzo iránt érzett aggodalom feltöri Son Goku pecsétjét és a gondosan visszaszorított démoni erő a felszínre tör. Goku elveszíti emberi tudatát és könyörtelenül rátámad a Sanzo-t megtámadó papra, aki tehetetlen az ifjú erejével szemben. Míg Hakkai megpróbálja elzárni Sanzo sebét, addig Gojyo-ra marad a feladat, hogy bármi áron, de megállítsa a megvadult "majomkirályt"... Gojyo és Hakkai azonban tehetetlen Goku erejével szemben és az egyetlen, aki képes visszafogni az erejét, eszméletlenül fekszik...

A bandát végül Kanzeon Bosatsu menti meg, aki váratlanul bukkan fel és elzárja Goku démoni erejét. Az istennő vért próbál adni az ájult szerzetesnek, aki ösztönösen ellöki magától a nőt... 

 

Négyesfogatunk ezúttal egy gyönyörű városkába érkezik, ahol az élet vidám, nyüzsgő és mindent a legnagyobb rendben találnak... A városban nincsenek yokaiok, akik az élőket háborgatnák, ám egy utcai árus különös érdeklődést mutat Hakkai iránt. Ha mindez nem lenne elég, Kou féltestvére, a mindig vidám Lirin megszökik otthonról és egymaga indul Sanzoék után... 

Lirin tulajdonképpen egy rendkívül fiatal, bohókás, játékos kislány, aki ugyan fölöttébb idegesítő tud lenni a felnőttek számára a maga módján, mindemellett azonban rendkívüli harcos is... Kou és emberei természetesen a kislány után mennek, így Sanzo és Kou bandája újra összeméri az erejét, ám harcuknak vége szakad, mikor váratlanul felbukkan egy óriási shinigami, akit nem tudni, ki szabadított rá hőseinkre... Az ellenségek immár bajtársakká válnak és együttes erővel szállnak szembe a rájuk szabadított gonosszal...

A shinigami ügyet lezárván a kötet belép a harmadik nagyobb fejezetébe, ahol napvilágra kerül Hakkai múltja, életveszélybe kerül Gojyo és Goku élete valamint Hakkai józan esze is... 

A második kötetben folytatódik az izgalmas utazás Nyugatra, melynek során nem csupán főhőseink múltjáról kezd leperegni a fátyol, de egyre több ellenféllel és egyre több gonoszsággal is szembekerülnek... Főhőseinkre ezernyi kihívás vár és természetesen, ahogy haladunk előre, úgy válik minden egyre nehezebbé és komplikáltabbá... 

Nem igazán tudok heves, mély érzelmek nélkül beszélni erről a történetről, ami több mint tizenöt éve tart rabságban... Egyszerűen imádom Kazuya Minekura világát, történetét, karaktereit, ahogy szövi az összeesküvés hálóját és ahogy adagolja az információkat apró cseppekben... 

Itt senki sem jó vagy gonosz, ahogy a való életben sem lehet senki sem csak jó vagy rossz... Minden emberben ott lapul a fény és a sötétség, ám hogy merre indul el, melyik ösvényre lép, azt már mindenki maga dönti el... Főhőseink és a velük szemben álló banda tagjai egytől-egyig szerethetőek, míg maga Kanzeon Bosatsu istennő inkább ellenszenves, mint kedvelnivaló, hogy a legnagyobb gonoszt feltámasztani kívánó yokaiokról már ne is beszéljek... A kígyó, kígyó marad, a velejéig romlott tudós-orvos szívében pedig a kés bárcsak százszorosan megforgatható lenne... 

A Saiyuki ​– The Original Series Resurrected Edition kötetei mind-mind egy-egy 400 oldalas tömör gyönyör, melyekben nem csupán magát a mangát olvashatjuk, de a szerző érdekes jegyzeteit, magyarázatait is, melyek mellé gyönyörű, színes illusztrációkat is kapunk. 

Kazuya Minekura stílusa valódi retro stílus, és az illusztrációk már rendkívül távol állnak a mai világban megszokottól, így valószínű, hogy nem minden ember, azaz nem minden "mai ember" tetszését nyerik el, ám számomra a Saiyuki látványvilága a valaha létezett egyik leggyönyörűbb és legcsodálatosabb világ marad, míg élek... ❤

"I'm gonna stay here."

"Sanzo is always there to save me. But I'm useless. I can't do anything to help him."

"Listen to me, Kou. You live your life in any way you want. Whatever path you choose, we will follow it with you."

"I'll be back! So let's play again soon!"

"I don't play, you damn brat."

"The first thing that comes out of his mouth is always... "I'm hungry.""

'I heard about you. You're the woman's younger brother? And your first woman was your sister... is it really better when you do it with a sibling?'

"Love down to the bone. Kill down to the soul."