Következzen most a szívemnek egyik legkedvesebb műfaj - a manga. ❤ Idén rengeteg új kötettel (egy kötetes manga) és új sorozattal ismerkedtem meg, így nem volt egyszerű összeállítanom a listát, melybe legszívesebben az összes manga, amit idén olvastam felkerült volna. ^^ A helyzet mondhatni igazán kritikus volt, ugyanis minden mai nap folyamán posztolt cikkem napok óta készen áll, várva a megosztásra és nyilvánosságra tételre, míg e sorokat most, Szilveszter napján hajnali egy órakor gépelem... ^^

Vért izzadtam a sorrend felállításával is, s mint ahogy alant látható lesz, kedvenceimet kategóriákra bontottam. Ezen felül a bejegyzésem két részre bontottam és a kedvenc yaoi mangáimról a következő posztomban olvashattok majd... :3

Felsorolásomból nem maradhat ki két - a romantika műfajától a lehető legtávolabb álló - kedvencem sem, melyek története és szereplői egész tinédzser korom óta velem vannak... 

Kazuya Minekura világhírű története, a japán nyugati utazás a szívemnek egyik legkedvesebb manga, melyről a Saiyuki ​– The Original Series Resurrected Edition első kötetének értékelésében már meséltem. Sajnos Korona-chan itt is közbeszólt és a második kötet megjelenésére ez idáig várnunk kellett, ám - mivel még külföldön működik az a tendencia, miszerint az előrendelők hamarabb foghatják kézbe az adott köteteket, mint a későbbi vásárlók - a megjelenés napjára már én is a birtokomban tudhattam ezt a gyönyörű díszkiadást, minek kibontásakor boldog - nem is olyan apró - sikkantás hagyta el ajkamat... :3  

A második kötet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első kegyetlen módon félbeszakadt s én újra csatlakozhattam Sanzo bandájához és folytathattam az utazást Tenjikuba... ❤

Sanzo - megvédvén barátait - súlyos sebbel fekszik a földön... A férfi eszméletlen és rengeteg vért vesztett - mondhatni élet-halál között lebeg. A mesterét és "apját" ért támadás, valamint a Sanzo iránt érzett aggodalom feltöri Son Goku pecsétjét és a gondosan visszaszorított démoni erő a felszínre tör. Goku elveszíti emberi tudatát és könyörtelenül rátámad a Sanzo-t megtámadó papra, aki tehetetlen az ifjú erejével szemben. Míg Hakkai megpróbálja elzárni Sanzo sebét, addig Gojyo-ra marad a feladat, hogy bármi áron, de megállítsa a megvadult "majomkirályt"... Gojyo és Hakkai azonban tehetetlen Goku erejével szemben és az egyetlen, aki képes visszafogni az erejét, eszméletlenül fekszik...

A bandát végül Kanzeon Bosatsu menti meg, aki váratlanul bukkan fel és elzárja Goku démoni erejét. Az istennő vért próbál adni az ájult szerzetesnek, aki ösztönösen ellöki magától a nőt... 

 

Négyesfogatunk ezúttal egy gyönyörű városkába érkezik, ahol az élet vidám, nyüzsgő és mindent a legnagyobb rendben találnak... A városban nincsenek yokaiok, akik az élőket háborgatnák, ám egy utcai árus különös érdeklődést mutat Hakkai iránt. Ha mindez nem lenne elég, Kou féltestvére, a mindig vidám Lirin megszökik otthonról és egymaga indul Sanzoék után... 

Lirin tulajdonképpen egy rendkívül fiatal, bohókás, játékos kislány, aki ugyan fölöttébb idegesítő tud lenni a felnőttek számára a maga módján, mindemellett azonban rendkívüli harcos is... Kou és emberei természetesen a kislány után mennek, így Sanzo és Kou bandája újra összeméri az erejét, ám harcuknak vége szakad, mikor váratlanul felbukkan egy óriási shinigami, akit nem tudni, ki szabadított rá hőseinkre... Az ellenségek immár bajtársakká válnak és együttes erővel szállnak szembe a rájuk szabadított gonosszal...

A shinigami ügyet lezárván a kötet belép a harmadik nagyobb fejezetébe, ahol napvilágra kerül Hakkai múltja, életveszélybe kerül Gojyo és Goku élete valamint Hakkai józan esze is... 

A második kötetben folytatódik az izgalmas utazás Nyugatra, melynek során nem csupán főhőseink múltjáról kezd leperegni a fátyol, de egyre több ellenféllel és egyre több gonoszsággal is szembekerülnek... Főhőseinkre ezernyi kihívás vár és természetesen, ahogy haladunk előre, úgy válik minden egyre nehezebbé és komplikáltabbá... 

Nem igazán tudok heves, mély érzelmek nélkül beszélni erről a történetről, ami több mint tizenöt éve tart rabságban... Egyszerűen imádom Kazuya Minekura világát, történetét, karaktereit, ahogy szövi az összeesküvés hálóját és ahogy adagolja az információkat apró cseppekben... 

Itt senki sem jó vagy gonosz, ahogy a való életben sem lehet senki sem csak jó vagy rossz... Minden emberben ott lapul a fény és a sötétség, ám hogy merre indul el, melyik ösvényre lép, azt már mindenki maga dönti el... Főhőseink és a velük szemben álló banda tagjai egytől-egyig szerethetőek, míg maga Kanzeon Bosatsu istennő inkább ellenszenves, mint kedvelnivaló, hogy a legnagyobb gonoszt feltámasztani kívánó yokaiokról már ne is beszéljek... A kígyó, kígyó marad, a velejéig romlott tudós-orvos szívében pedig a kés bárcsak százszorosan megforgatható lenne... 

A Saiyuki ​– The Original Series Resurrected Edition kötetei mind-mind egy-egy 400 oldalas tömör gyönyör, melyekben nem csupán magát a mangát olvashatjuk, de a szerző érdekes jegyzeteit, magyarázatait is, melyek mellé gyönyörű, színes illusztrációkat is kapunk. 

Kazuya Minekura stílusa valódi retro stílus, és az illusztrációk már rendkívül távol állnak a mai világban megszokottól, így valószínű, hogy nem minden ember, azaz nem minden "mai ember" tetszését nyerik el, ám számomra a Saiyuki látványvilága a valaha létezett egyik leggyönyörűbb és legcsodálatosabb világ marad, míg élek... ❤

"I'm gonna stay here."

"Sanzo is always there to save me. But I'm useless. I can't do anything to help him."

"Listen to me, Kou. You live your life in any way you want. Whatever path you choose, we will follow it with you."

"I'll be back! So let's play again soon!"

"I don't play, you damn brat."

"The first thing that comes out of his mouth is always... "I'm hungry.""

'I heard about you. You're the woman's younger brother? And your first woman was your sister... is it really better when you do it with a sibling?'

"Love down to the bone. Kill down to the soul."

Kazuya Minekura Saiyuki c. klasszikussá vált mangafolyama, mondhatom, hogy tulajdonképpen egész életemben elkísért a számomra kijelölt ösvényen... Amikor 8. osztályos koromban magába szippantott az animék világa, akkor bukkantam rá Minekura mester zseniális alkotására... Az akkori szűkös internet hozzáférés és internetes tartalmak igen csekély bugyraiban csupán az anime törött, hozzáférhető darabkáival és az angol nyelvű kalózfordítással - ha szabad így neveznem a rajongók által készített, korántsem hivatalos fordítást...  - kellett beérnem, melynek hangulatán az anime soundtrackje dobott csak egy egészen picikét... Aztán elkezdtem nőni, az internet pedig egyre szélesebb méreteket öltött, sokkal több tartalom vált elérhetővé, melyek felkutatásába csak az adatkorlátozás szólt közbe... Nosztalgiázásomat ezen a ponton ugyan abbahagyom, ám ahogy nőttem, megtekinthettem az animéket és azok folytatásait, s noha vérzett a szívem, hogy a '90-es években született generáció számára az eredeti, angol fordítás már elérhetetlen, mert elfogyott, vigaszomul szolgált a mozgóképes adaptáció...

2020. áprilisa - Velőtrázó sikítás rázza meg a parányi kertvárost... A hangforrást lokalizálták: egy - általában - csendes, hűvös sarokból ered a tóparti házból, mely otthont ad a zseniális, ámde őrült könyvmolynak, Caledoniának... :3 A sikítás pontos kiváltó oka: A Kodansha díszkiadában újra piacra dobja Minekura mester zseniális mangáját, s így Caledonia, tizenöt hosszú év rajongása után végre kezében tarthatja a hivatalos angol kiadást, amit magával fog vinni a túlvilágra is... ❤


A cselekmény egy egy oldalas visszaemlékezéssel veszi kezdetét. Főszereplőnk, Genjyo Sanzo buddhista szerzetes megmenti a bebörtönzött Son Goku-t, kinek hangja folyamatosan őt szólítja...

Történetünk színhelye Togenkyo, ami csupán névileg jelenti a megtestesült paradicsomot, ám a jelenben maga a pokol... Az emberek és a yokaiok hosszú időn át éltek békében egymással, ám az utóbbi időben a démonok az emberek ellen fordultak és gyakoriak a vérengzések... A démonok megváltozásának hátterében gonosz, titokzatos erő áll, melynek célja Gyumaoh, a legyőzetett, hatalmas yokai feltámasztása. Gyumaoh feltámasztásával a világ ismét vérben ázna, így Kanzeon Bosatsu (a kínai Guanyin) és az istenek négy vándort küldenek Nyugatra, Tenjikuba, kiknek küldetése az emberek védelme, a Démonkirály feltámasztásának megakadályozása, a yokaiok és az emberek közti béke helyreállítása, valamint Tokenkyo korábbi dicsőségének visszaszerzése. Kanzeon Bosatsu a 23 éves buddhista szerzetest, Genjyo Sanzot választja ki erre a feladatra, aki három éve hűséges barátait választja útitársaiul. Barátai és szövetségesei embertestbe zárt yokaiok, kiknek hűsége Sanzo iránt megtörhetetlen. Sanzo, Goku, Sha Gojyo és Cho Hakkai hűséges kis társuk, a parányi sárkány Jeep társaságában - aki dzsippé tud változni ^^ - elindul Nyugatra, hogy teljesítsék küldetésüket...
A négy vándor, útja során számtalan yokai támadásának középpontjába kerül, és titkos küldetésükről tudomást szerez maga Kougaiji is, Gyumaoh fia, aki megesküszik, hogy mindenáron megállítja Sanzo bandáját...

Kazuya Minekura történetfolyama, a Saiyuki tulajdonképpen a japán Nyugati utazás - Vu Cseng-en klasszikus írása, a kínai irodalom egyik legismertebb története.
A Saiyuki története azonban se nem Kínában, se nem Japánban játszódik. 
Togenkyo és a történetben szereplő helyszínek, mind-mind az író fantáziájának szülöttei, s noha több karakternek kapcsolódási pontja van a kínai mester történetében szereplőkkel, természetesen a cselekmény is más, s csupán az alapfelállás egyezik meg... 

Minekura mester egy csodálatos, lenyűgöző világot teremtett, amit érdekes és szerethető szereplőkkel töltött meg. 
A manga masszív shounen. A történet minden pillanatban érdekfeszítő pillanatokat tartogat számunkra. Harc követ harcot, melyek között megtalálhatóak a már jól ismert könnyedebb jelenetek, melyek olvasása megdolgoztatja a rekeszizmainkat.
Főszereplőink bajtársak és barátok, kiket az eltöltött idő kovácsolt egymás iránt lojális csapattá. Ők négyen feláldoznák egymásért az életüket, s bár örökké marják egymást, a lelkük mélyén tudják, hogy a szeretet és a barátság nagyobb helyet foglal el a szívükben, mint a "gyűlölet". 
Sanzo és Goku, valamint Sanzo és Gojyo között különleges kapcsolat alakult ki az elmúlt évek során. Sanzo megmentette a bebörtönzött gyermek "majomkirályt", aki évek óta hűséges társa, és apaként tekint a papra, akit sokszor idegesít ugyan Goku hatalmas falánksága, izgágasága és hangoskodása, ám ő is megszerette a fiút. Gojyo mondhatni elég rossz hatással van Sanzora, aki önmagában is végtelenül nehéz eset. Sanzo tiszta, bűnöktől mentes buddhista szerzetes, mégis úgy káromkodik és kártyázik, mint egy bandita. Gojyo cigizik, iszik, kártyázik és imádja a nőket, akikből az utóbbi időben elég keveset kapott. ^^ Gojyo rosszfiú külseje és viselkedése mögött azonban egy érző szívű yokai lapul, aki mindent megtenne a barátjáért, aki egyszer régen megbízott benne és megmentette az életét... A csapat negyedik tagja Cho Hakkai, a kedvesen tűnő, ám jéghideg yokai, aki habozás nélkül öl a gyengék és ártatlanok védelmében. 
Mindegyik férfi múltja számos titkot rejteget, s mivel a Saiyuki a mester mangafolyamának első alappillére, az olvasó számtalan múltbéli pillanatról csupán a visszaemlékezések során tud meg többet, s ahhoz, hogy a kirakós minden darabja a helyére kerüljön, haladni kell töretlenül előre.
Személyes kedvencem és örök szerelmem maga Genjyo Sanzo, aki már tizenöt évvel ezelőtt levett a lábamról a megjelenésével és a személyiségével. ❤ Imádom, amikor annyira felhúzza magát Goku és Gojyo veszekedésein, hogy elagyabugyálja őket, szeretem az önfeláldozását, azt, hogy mindent megtesz a társaiért és ismeretlen, addig soha nem látott emberekért és még a leggonoszabbnak tűnő yokaiban is felismeri a jót, amit rejtegetni próbál.
A banda fő ellenfele Kougaiji és csapata lesz, akik szintén egytől-egyig igazán szerethető karakterek, akik korántsem olyan gonoszak, mint azt az ember várná - csupán a körülmények áldozatai...

A történet legnagyobb részét a harcok teszik ki, melyek között néha-néha egy-egy vidámabb jelenetnek is a szemtanúi lehetünk. Sanzo és bandája az út során egyre több összetűzésbe keverednek és egyre több ártatlan embernek nyújtanak segítséget.
A cselekmény teljes megértéséhez nem árt, ha ismerjük a Nyugati utazást, illetve jártasak vagyunk a buddhizmus világában, avagy többet tudunk a démonok világáról, ám ezek egyike sem elengedhetetlen feltétele a kötet kézbe vételének. Minekura mester a kötetek végén minden felmerülő kérdésre, érdekességre, kifejezésre választ ad, melyekről mondhatni igen részletes beszámolót írt, így bizonyosodva meg afelől, hogy olvasói a lehető legtöbb információ birtokába jutnak kötetének elolvasása során. :3 

A jelenlegi díszkiadás rengeteg magyarázatot, karakterprofilt és színes képet is tartalmaz, mely egy vérbeli Saiyuki-rajongónak maga a mennyország. Amikor a kötet megérkezett és végre a kezembe vehettem, megmondom őszintén, rendkívül elérzékenyültem... Tizenöt év nagyon hosszú idő, és ha valamit ennyi időn át kitartón, rendületlenül szeretetünk, de fizikailag eddig a pillanatig nem lehetett a miénk, természetes, hogy játszi könnyedséggel érzékenyíti el az embert... ❤

Sajnos Korona-chan most is beleköpött a levesembe, és a májusi második kötet megjelenése augusztusra tolódott, ami nem kicsit bánt, hiszen így az eredetileg tervezett négy kötetből is csupán hármat kapunk idén én pedig szeretnék még tovább és tovább kalandozni Togenkyo földjén... :(

„I'm taking you with me… but only because I have to.”

"I may not believe in any God, but I can believe in myself. And the only one I acknowledge as my master is Sanzo-sama."

"Isn't it lovely? The orange makes the blue even more beautiful."