Jennifer Muro - Thomas Krajewski Paletta c. képregénye a Gabo kiadó gondozásában látott napvilágot még tavasz végén. Ősz elején pedig végre én is a kezembe vehettem és elolvashattam a kötetet, ami repült is a kívánságlistámra! Bár olvasás előtt picit szkeptikus voltam, a történet pillanatok alatt beszippantott, s megnyert magának! Lendületes, sziporkázó történet, szerethető főhősnő - egy új, remek szuperhősnő lányoknak, akire felnézhetnek! 

Főhősünk a tizenhárom éves Ashley nevelőotthonban él. Édesapja börtönben van, ő maga pedig - nehéz természet révén - sorra fogyasztja el a nevelőszülőket...

Történetünk elején Ashley új nevelőszülőket kap Kitch és Yuka személyében, akikkel pillanatok alatt meg is találja a közös nevezőt, ám a félreértések sajnos elkerülhetetlenek... A lány nem csak új családba kerül, de barátot (Luke) is szerez, majd - mivel vonzza a bajt, amibe örömmel fejest is ugrik - az élete gyökeresen megváltozik...

Ashley imád festeni, s kíváncsi természet lévén fel is töri új nevelőanyja páncélszekrényét, amiben egy lezárt aktatáskában ezernyi színben pompázó festékfiolákat talál... Mint kiderül, a festékek szupererővel ruházzák fel, ám amikor a világ tudomást szerez az új szuperhősről, az eltűnt festékfiolák után kutatók szeme is a lányra szegeződik, így nem csupán Ashley, de új családja is veszélybe kerül...

Bevallom, sokáig az tartott vissza a képregénytől - s vidéki lévén még csupán bele se tudtam lapozni, míg a könyvtárunk be nem szerezte -, hogy mennyire színes, az érzékszervekre robbanásszerűen ható borítója és mintaképei vannak, ami az emberben a woke hatására sajnos már elindít egy nem túl pozitív érzést és kétkedős gondolatokat. Mivel az interneten szó szerint sehol nincs jelezve, hogy a kötet LMBTQ+ tartalommal bír-e, nem rizikóztam a vásárlást, hisz nem minden műfajnál szeretek ebben a témában olvasni, az indokolatlan, kvótára használt szereplőkről nem is szólva. Sajnálatos módon piciny hazánkban ez a téma még kényesebb, így bár nem meglepő, hogy a gyerekeknek szóló kötetek ilyesféle tartalmáról már inkább nem is - vagy nem minden esetben - adnak jelzést a kiadók, ezt nem tartom szerencsésnek, hisz blogger lévén én sem ajánlhatok kiskorú számára ilyen tartalmat, attól eltekintve, hogy mint ember és olvasó ezzel nem értek egyet... Ám úgy vélem, ez a szülő és az adott kiskorú döntése kell, hogy legyen, nekem mint bloggernek pedig a hatályban lévő jogszabályok alapján kell vezetnem a blogomat. 

Ashley lendületes, igazán mai, belevaló tizenhároméves csitri, sajátos viselkedési stílussal, ami lehet szerethető és a visszafogottabbak számára idegesítő is egyaránt. Nálam a karakter mindenképpen a szerethető kategóriába tartozik. Illik hozzá a szuperképesség, amit kap, s tökéletesen bele is illik a mai szuperhős-arzenálba. Tökéletes "párja" Pókembernek, s így végre az ő személyében a lányok is kapnak egy szuperhőst, akivel azonosulni tudnak. 

Ashley a történet elején nevelőotthonban él és számtalan nevelőszülő mondott már le róla. Szökdösős, talán picit hiperaktív is, néha szemtelen, ám egy ilyen gyerekkori háttérrel ez mind teljesen érthető. Édesapja rács mögött ül, s eltökélten be akarja számára bizonyítani, hogy ők ketten összetartoznak és egyformák - amilyen az apa, olyan a lánya is... Apjával ellentétben azonban Ashley szuperképességét a jóra fordítja, az emberek megsegítésére, nem önös célok vezérlik, s kimondottan üdítő látni kísérletezgéseit új erejével. Plusz üde színfoltja a történetnek a parókákat készítő barát, Luke, akinek köszönhetően a lány mindig új külsővel lép színre, ami nem csupán a külvilág számára, de az olvasó számára is érdekes izgalmat ad.

Az írópáros ötletességén túl mindenképpen ki kell emelnem az illusztrátor, Gretel Lusky személyét - akit én már ezer éve követek az Instán, elképesztő alkotásai vannak! -, aki szó szerint szemet gyönyörködtető világot teremtett meg számunkra. Nekem ebben semmi meglepő sincs, évek óta követem a munkásságát, szó szerint ámulatba ejtőn rajzol a lány, a képi világa vizuális orgia a szemnek!