Jennifer Muro - Thomas Krajewski Paletta c. képregénye a Gabo kiadó gondozásában látott napvilágot még tavasz végén. Ősz elején pedig végre én is a kezembe vehettem és elolvashattam a kötetet, ami repült is a kívánságlistámra! Bár olvasás előtt picit szkeptikus voltam, a történet pillanatok alatt beszippantott, s megnyert magának! Lendületes, sziporkázó történet, szerethető főhősnő - egy új, remek szuperhősnő lányoknak, akire felnézhetnek! 

Főhősünk a tizenhárom éves Ashley nevelőotthonban él. Édesapja börtönben van, ő maga pedig - nehéz természet révén - sorra fogyasztja el a nevelőszülőket...

Történetünk elején Ashley új nevelőszülőket kap Kitch és Yuka személyében, akikkel pillanatok alatt meg is találja a közös nevezőt, ám a félreértések sajnos elkerülhetetlenek... A lány nem csak új családba kerül, de barátot (Luke) is szerez, majd - mivel vonzza a bajt, amibe örömmel fejest is ugrik - az élete gyökeresen megváltozik...

Ashley imád festeni, s kíváncsi természet lévén fel is töri új nevelőanyja páncélszekrényét, amiben egy lezárt aktatáskában ezernyi színben pompázó festékfiolákat talál... Mint kiderül, a festékek szupererővel ruházzák fel, ám amikor a világ tudomást szerez az új szuperhősről, az eltűnt festékfiolák után kutatók szeme is a lányra szegeződik, így nem csupán Ashley, de új családja is veszélybe kerül...

Bevallom, sokáig az tartott vissza a képregénytől - s vidéki lévén még csupán bele se tudtam lapozni, míg a könyvtárunk be nem szerezte -, hogy mennyire színes, az érzékszervekre robbanásszerűen ható borítója és mintaképei vannak, ami az emberben a woke hatására sajnos már elindít egy nem túl pozitív érzést és kétkedős gondolatokat. Mivel az interneten szó szerint sehol nincs jelezve, hogy a kötet LMBTQ+ tartalommal bír-e, nem rizikóztam a vásárlást, hisz nem minden műfajnál szeretek ebben a témában olvasni, az indokolatlan, kvótára használt szereplőkről nem is szólva. Sajnálatos módon piciny hazánkban ez a téma még kényesebb, így bár nem meglepő, hogy a gyerekeknek szóló kötetek ilyesféle tartalmáról már inkább nem is - vagy nem minden esetben - adnak jelzést a kiadók, ezt nem tartom szerencsésnek, hisz blogger lévén én sem ajánlhatok kiskorú számára ilyen tartalmat, attól eltekintve, hogy mint ember és olvasó ezzel nem értek egyet... Ám úgy vélem, ez a szülő és az adott kiskorú döntése kell, hogy legyen, nekem mint bloggernek pedig a hatályban lévő jogszabályok alapján kell vezetnem a blogomat. 

Ashley lendületes, igazán mai, belevaló tizenhároméves csitri, sajátos viselkedési stílussal, ami lehet szerethető és a visszafogottabbak számára idegesítő is egyaránt. Nálam a karakter mindenképpen a szerethető kategóriába tartozik. Illik hozzá a szuperképesség, amit kap, s tökéletesen bele is illik a mai szuperhős-arzenálba. Tökéletes "párja" Pókembernek, s így végre az ő személyében a lányok is kapnak egy szuperhőst, akivel azonosulni tudnak. 

Ashley a történet elején nevelőotthonban él és számtalan nevelőszülő mondott már le róla. Szökdösős, talán picit hiperaktív is, néha szemtelen, ám egy ilyen gyerekkori háttérrel ez mind teljesen érthető. Édesapja rács mögött ül, s eltökélten be akarja számára bizonyítani, hogy ők ketten összetartoznak és egyformák - amilyen az apa, olyan a lánya is... Apjával ellentétben azonban Ashley szuperképességét a jóra fordítja, az emberek megsegítésére, nem önös célok vezérlik, s kimondottan üdítő látni kísérletezgéseit új erejével. Plusz üde színfoltja a történetnek a parókákat készítő barát, Luke, akinek köszönhetően a lány mindig új külsővel lép színre, ami nem csupán a külvilág számára, de az olvasó számára is érdekes izgalmat ad.

Az írópáros ötletességén túl mindenképpen ki kell emelnem az illusztrátor, Gretel Lusky személyét - akit én már ezer éve követek az Instán, elképesztő alkotásai vannak! -, aki szó szerint szemet gyönyörködtető világot teremtett meg számunkra. Nekem ebben semmi meglepő sincs, évek óta követem a munkásságát, szó szerint ámulatba ejtőn rajzol a lány, a képi világa vizuális orgia a szemnek!

Természetesen mindig megkapom néhány tuskótól a beszólást, miért is nem tetszik nekem ez meg az, miért ne káromkodhatna egy klasszikus főhősnő, miért vagyok én olyan hülye, hogy nem értem meg, miért nincs ezzel semmi baj, de ezeknek az embereknek innen is üzenem, hogy én sem megyek ám oda az értékelésük alá lefikázni a véleményét egy kedvenc kötetem negatív értékelése alá... Nem vagyunk egyformák, nem képviselünk azonos értékrendeket, el kéne ezt már végre fogadni, emberek, mert rettentően irritálóak ezek a késszúrások, amiket az emberbe döftök a névtelenség ködében...

A Ciceró kiadó szeptember végén ismét egy páratlan képregénnyel örvendeztette meg rajongóit. Vera Brosgol Ánya ​kísértete c. képregénye természetesen az én figyelmem is azonnal felkeltette gyönyörű, egyedi rajzstílusával és a fülszövegben olvasható rövid tartalmával. A kötetet Halloween éjszakájára tartogattam és azt kell mondjam, piszkosul jó döntést hoztam, ugyanis az Ánya kísértete a tökéletes halloweeni olvasmány, melyet biztos, hogy újra és újra elő fogok venni a későbbiek során! :3

Történetünk főhőse Ánya Borzakovszkaja, egy orosz származású fiatal lány, aki édesanyjával és kisöccsével él és egy tehetősebb magániskolába jár. Ánya édesanyja rendkívül büszke az orosz származásukra, ám Ánya igyekszik beilleszkedni Amerikába és távol tartani magát mindentől és mindenkitől, ami és aki orosz... Évfolyamtársai nem igazán foglalkoznak a lánnyal, aki teljesen érthetően magányos és zárkózott s noha igyekszik kerülni a feltűnést, a gonosz beszólásokat nem tudja elkerülni... Egyetlen barátja a kissé lázadó Siobhan, akivel stikában cigizik és néha ellógja az óráit... 

Ánya egy nap hazafelé tartván beleesik egy gödörbe, ahol nem csupán egy emberi csontvázat talál, de a békében nyugodni képtelen test szelleme is megjelenik előtte... Emily Reilly gyilkosság áldozata lett és úgy tűnik, nagyon vágyik egy barátra - egy társra, akivel beszélgethet, ám Ánya minden erejével azon fáradozik, hogy kikerüljön a gödörből. Ánya végül megmenekül, ám véletlenül magával viszi Emily kisujjának egy csontját, s mivel a lélek összeköttetésben áll földi maradványaival, a szellem képes elhagyni a gödröt. Emily Ánya társául szegődik, segít neki az iskolában - dolgozatírás közben, testnevelés órán -, és még egy nem egészen randevút is sikerül összehoznia a lány által bálványozott iskolai szépfiúval... Emily azonban napról napra egyre különösebbé válik, lelke megerősödik és egyre furcsábban viselkedik, ami elbizonytalanítja Ányát... Vajon Emily tényleg az, akinek mondja magát? Vagy mindannyian óriási veszélyben forognak...?

Vera Brosgol képregénye egy hétköznapi, magányos lányt állít középpontba, meséjébe azonban beleszövi a természetfelettit is, ez által téve hátborzongatóvá és egyedivé a történetet... Ánya egy rendkívül szerethető főhős - legalábbis a legtöbb problémájával nekem sikerült pillanatok alatt azonosulnom és a személyisége is közel áll hozzám, noha a dohányzás számomra mélységesen elítélendő... 

Ánya próbál észrevétlen maradni, mégis vágyik a beilleszkedésre, a társaságra és a barátokra, kissé önfejű, magának való, vonzza a bajt és a szerencsétlenséget és jól láthatóan magányos. Egyetlen barátja Siobhan, akivel nem csupán dohányozni jár el, de ő az a személy, aki előtt a lány a leginkább megnyílik. Ezen a ponton bevallom, reménykedtem egy apróbb szerelmi szálban is, ugyanis Siobhant mindvégig fiúnak hittem... Itt hibázott egyedül Vera Brosgol... A történet egyetlen pontján sincs megemlítve, hogy Siobhan lány lenne, s mivel a cselekmény nagy része egy magániskolában játszódik, ahol kötelező az uniformis és minden lány szoknyát, valamint természetesen! minden fiú nadrágot hord, fel sem merült bennem, hogy ezzel a karakterrel valami nem stimmel... A hatodik érzékem azonban jelzett nekem, ugyanis nem mertem túlságosan beleélni magam ebbe a szálba, és néhány oldal után féltem, hogy a meleg szálat is belevonják a történetbe, de mivel a kötet eredetileg 2011-ben látott napvilágot, amikor talán még nem volt kötelező elvárás a homoszexuális karakterek szerepeltetése, bíztam benne, hogy ez elmarad... Szerencsére Siobhan nem lett homoszexuális, azonban csupán a hatodik érzékemnek köszönhető, hogy a neten utánanéztem, vajon milyen plusz információkat is kell tudni erről a számomra igencsak szimpatikus szereplőről, és döbbenten meredtem magam elé, hogy Siobhan bizony lány... aki nadrágot hord egy magániskolában... (WTF) Félretéve azonban a döbbenetemet, el kell mondjam, hogy bár Ánya és Siobhan kapcsolata véleményem szerint nem mondható igaz barátságnak, kétségtelen, hogy a két - khm... akkor tehát - lány mégis valami barátfélét jelent egymás számára és Siobhan lesz az, aki gyönyörűen megfogalmazza főhősnőnkről igaz valóját a kötet végén... Nem vitás, az én kedvenc karakterem Siobhan lett... 

Elérkeztünk az idei évem kedvenc képregényeihez, avagy a graphic novellekhez, amikből noha nem olvasok túlontúl sokat, ez az év bizony bővelkedett bennük... :O Ez egyrészt a hazai kiadóknak köszönhető, akik számos olyan képregényt hoztak el piciny hazánkba, melyeknek még én sem tudtam ellenállni, az LMBT témakörnek köszönhetően pedig ráleltem a világ egyik legtüneményesebb sztorijára, és legszerethetőbb főhősére... ❤

+1

Bryan Lee O'Malley: Repeta

Értékelésem: 5/5*

Ebben a kategóriában kénytelen voltam a három dobogós mellé egy negyedik helyezettet is választani, hiszen, ahogy fentebb is említettem, rengeteg csodás képregény került a birtokomba az éven, a Repeta pedig megérdemli a megemlítést a cuki főhősnő, a történet és a varázsgombák miatt... ;) 

Részletes értékelés: itt.

"A Repeta a második esélyről szól. Gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha egyetlen kívánságunk eltörölné az aznap elkövetett hibáinkat, s mi újraírhatnánk életünk azon pontjait... Egyetlen szó: káosz. Bármilyen csábítóan is hangzik az, hogy eltöröljük rossz lépéseinket, hibáinkat és tiszta lappal kezdjük, a módosított lépés kihatással lesz az életünk egy másik területére... Hiába is szeretnénk változtatni, semmi sem lesz már ugyanolyan, mint előtte... Ilyen az élet, ami naponta próbára tesz minket, és sokszor annyi rosszat zúdít a nyakunkba, hogy elfelejtjük észrevenni a jót... :(

Az élet azonban kegyetlen..."

3. helyezett - Bronzérem - Maria Surducan: Vízitündér

Értékelésem: 5/5*

Surducan képregénye, a Naiade már akkor felkeltette a figyelmem, amikor az írónő-rajzoló munkássága után böngésztem az interneten egy másik értékelésem kapcsán. Amikor megláttam, hogy a kötet megjelent magyarul, és a Fumaxnál beszerezhető, azonnal nyomtam a megrendelés gombra - mondhatom mindenféle teketóriázás nélkül -, és természetesen a döntésemet nem is bántam meg. ;)  

Részletes értékelés: itt. 

"A Vízitündér egy 64 oldalas, szemet gyönyörködtető kiadás, mely rövidsége ellenére is egy több évet felölelő, izgalmas történetet rejt magában. *-*

A  történet gondosan felépített, aprólékosan átgondolt, varázslatos mese, melynek karakterei egytől-egyig karizmatikusak, egyediek és minden erényükkel és hibájukkal együtt szerethetőek. Az emberek hús-vér lények, kiknek esendőségét az írónő hűen ábrázolja... Kedves egy igazi rejtély az olvasó számára, egy varázslatos, titokzatos tünemény, aki misztikus mivoltja ellenére beleszeret egy emberbe. A vízitündér mindenét feláldozza a szeretett férfiért, s végül az EMBER  lesz az, aki elárulja őt... Fekete kezdetben egy kissé ellenszenves figura, aki kockáról kockára válik egyre szimpatikusabbá... Egy okos, leleményes férfi, aki egy görbe estén mindent elront, és elveszíti a legdrágább kincsét, amit az élettől kapott... Elveszíti a NŐT, aki mellett rálelt a boldogságra, és ráeszmél, mire képes a fajtája..."

2. helyezett - Ezüstérem - Alice Oseman: Heartstopper

Értékelésem: 5/5*

A Heartstopper az idei évem egyik legjobb olvasmánya, és már alig várom a 3. kötet megjelenését, hogy tovább olvashassam Charlie és Nick történetét. A történet főhőse, Charlie az egyik kedvenc karakteremmé vált, akit legszívesebben naphosszat ölelgetnék... ❤

Részletes értékelés: itt.

"A Heartstopper főszereplője a végtelenül magányos, jólelkű, visszahúzódó éltanuló Charlie Spring. Charlie tudja, hogy az emberek rossz szemmel néznek rá, mert meleg, de igyekszik kihozni életéből a maximumot. 

Charlie ártatlansága és bája, valamint Nick vívódása olyan élethűen ábrázolt, hogy az olvasónak az az érzése, a két srác bármelyik pillanatban kiléphet a könyvből...

A képregény nem bonyolítja túl az életet, és mindennapi szituációkat tár az olvasó elé. Alice Oseman illusztrációi rendkívül élethűek és kifejezőek. Nem használ sok szöveget, és inkább az érzelmekre, az arckifejezésekre helyezi a hangsúlyt, ami piszkosul jól megy neki! Ennyi érzelemmel, kétellyel, szomorúsággal vegyes szépséggel átitatott képregénnyel még sohasem találkoztam. 
Amikor Nick rájön, hogy talán ő is meleg - annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt barátnője volt -, szívet tépő látni a megrendültségét, amint rákeres a neten az alábbi kombinációra: "Meleg vagyok?"...

Alice Oseman hihetetlen gyöngédséggel ábrázolja a homoszexualitást, és annak minden nehézségét, a  rajzain megjelenő érzelmek pedig megmelengetik az ember szívét. Charlie az egyik kedvenc karakteremmé lépett elő, a szívemhez nőtt, és a legszívesebben magamhoz szorítanám, és megmondanám neki, hogy nincs vele semmi baj! Hiszen csak rá kell nézni a fiú arcára ahhoz, hogy megtudd, egy végtelenül jó ember áll előtted.

1. helyezett - Aranyérem - Noelle Stevenson: Nimona

Értékelésem: 5/5*

Az 1. és 2. helyezett közötti döntés nem volt egyszerű, ugyanis mindkét kötet hatalmas kedvencemmé vált. Egy picinyke hosszal azonban a Nimona állhatott fel a dobogó legfelső fokára: Lord Bitangfő, a kor, az alapötlet, a rajzok, a humor és a gömbölyded főhősnő miatt... ❤

"A Nimona egy zseniális, nem mindennapi történet egy alakváltó lányról és egy olyan gonosztevőről, aki sokkal nemesebb bármely fényes páncélú lovagnál...

A képregény egy különleges világba repít el minket, ahol a lovagok, alakváltók, sárkányok mellett megjelenik a tudomány és a technika korszerű vívmányai is, s mindezek együtt egy különleges atmoszférát - egy tökéletes fantasy világot hoznak létre.

A történet egyedi, a karakterek emberiek, gyarlók, és külön örömmel tölt el, hogy az író nem fél megmutatni, hogy nem feltétlenül a gonosz oldalán állók a rosszfiúk, s hogy a jónak, nemesnek álcázott karakterek bizony teljesen rohadhatnak belülről...

A történet tökéletes - bár számomra meglepő, de maximálisan ésszerű - lezárást kapott, mely szerencsére kiválóan illeszkedik Stevenson világába. Noelle fantáziája igazán bámulatos, illusztrációi gyönyörűek, stílusa magával ragadó, és teljesen egyedi. Karaktereit pillanatok alatt képes megszerettetni az olvasóval, és az utolsó oldalakon sem okoz csalódást."

A héten a Ciceró kiadó gondozásában jelent meg Noelle Stevenson méltán híres képregénye, a Nimona. 

A kiadó kb. két-három hónappal ezelőtt osztotta meg a hírt a kötet érkezéséről, s mivel már nagyon vártam a megjelenést, nem is volt kérdéses, hogy rohanok megvásárolni, amint elérhetővé válik. Végül azonban úgy alakult, hogy a párom lepett meg ezzel a csodával. ❤

A kötetet - mondhatni a kézhez kapás pillanatai után - szinte egy szuszra magamévá tettem, ugyanis Nimona világa és maguk a karakterek sem eresztettek, és ki vagyok én, hogy tiltakozzam ellenük... ^^

Kedves olvasóm! Lépjünk most be együtt egy varázslatos világba, és legyetek részesei egy világra szóló kalandnak...

"– Nem is tudom – nem túlzás ez egy kicsit? Gaztevő vagyok. Nem szoktam vidulni."

A kötet főszereplője Nimona, egy fiatal alakváltó lány, aki mintegy a semmiből bukkan fel Lord Ballister Bitangfő rejtett főhadiszállásán. A lány eme nem mindennapi "főgonosz" társa szeretne lenni, és megmutatni a férfi fő ellenségének Sir Ambrosius Aranypőcnek, ki is az úr ebben a világban... Bitangfő természetesen eleinte vonakodik társává fogadni a lányt, ám Nimona megmutatja, mit is tud valójában...
Nimona lobbanékony, makacs, heves természet, aki semmitől sem riad vissza és fittyet hány a veszélyre, ám az olvasó számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez az önveszélyesnek tűnő magatartás egyáltalán nem ad okot komolyabb aggodalomra - már ami a lány testi épségét illeti...
Egy őrült küldetés után Bitangfő végül csatlósává fogadja a lányt, s ők ketten lesznek azok, akik felveszik a harcot a világ élén álló Rendfenntartó és Lovagügyi Intézettel, akik nem csak, hogy nem őszinték az emberekkel, hovatovább a saját lovagjaikkal sem, de olyan kísérleteket is végeznek titokban a bázis alatt, amik óriási veszélyt jelentenek az emberiségre nézve...

Hamarosan kiderül, hogy Bitangfő korántsem olyan gonosz, mint amilyennek Nimona hitte, sőt, sokkalta több nemesség szorult belé, mint az emberek szemében oly nagyra tartott Aranypőcbe...  Ám itt, senki sem az, akinek először látszik, s bizony az olvasó joggal pislog majd egyre többet és többet a történet előrehaladtával...

Ahogy fogynak a lapok, ahogy faljuk a sorokat, és képkockákat, ahogy szépen-lassan derül fény az Intézet súlyos kihágásaira, Bitangfő és Aranypőc közös múltjára, úgy kell ráébrednünk arra, hogy Nimona képessége mögött valami hatalmas és irtózatos rejtőzik, valami, ami veszélyt jelent magára a lányra és a világra is. Bitangfőnek azonban esze ágában sincs magára hagyni a lányt... 

"Egy hölgy súlyára nem illik megjegyzést tenni."

A Nimona egy zseniális, nem mindennapi történet egy alakváltó lányról és egy olyan gonosztevőről, aki sokkal nemesebb bármely fényes páncélú lovagnál...
A képregény egy különleges világba repít el minket, ahol a lovagok, alakváltók, sárkányok mellett megjelenik a tudomány és a technika korszerű vívmányai is, s mindezek együtt egy különleges atmoszférát - egy tökéletes fantasy világot hoznak létre.
A történet egyedi, a karakterek emberiek, gyarlók, és külön örömmel tölt el, hogy az író nem fél megmutatni, hogy nem feltétlenül a gonosz oldalán állók a rosszfiúk, s hogy a jónak, nemesnek álcázott karakterek bizony teljesen rohadhatnak belülről...

Nimona, Bitangfő és Aranypőc karaktere egyaránt páratlan, és mindhárman tökéletes, egyenrangú szereplői ennek a különös történetnek. Mindhármukat kísérti a múlt, s míg Nimonának meg kell küzdenie különös képessége minden előnyével és veszélyével, addig Bitangfőnek egy olyan életet kell élnie, melybe legjobb barátja és az Intézet taszította oly sok évvel ezelőtt...
A két főszereplő kapcsolata szépen lassan, lépésről-lépésre épül fel, míg Bitangfő és Aranypőc közös múltjára eközben derül fény. Noha konkrétan nem kerül kimondásra, véleményem szerint vannak a képregényben olyan elrejtett jelek, melyek azt érzékeltetik, hogy Aranypőc többet is érez Bitangfő iránt, mint barátságot...
Rendkívül örülök továbbá annak, hogy Nimona egy hús-vér, egy, az adott korba tökéletesen illő, telt és magabiztos - az önbizalomhiány szót hírből sem ismerő - lány...

A történet tökéletes - bár számomra meglepő, de maximálisan ésszerű - lezárást kapott, mely szerencsére kiválóan illeszkedik Stevenson világába. Noelle fantáziája igazán bámulatos, illusztrációi gyönyörűek, stílusa magával ragadó, és teljesen egyedi. Karaktereit pillanatok alatt képes megszerettetni az olvasóval, és az utolsó oldalakon sem okoz csalódást. 

Szeretném megköszönni a Ciceró kiadónak az elképesztően minőségi magyar kiadást, ugyanis a kötet teljesen megéri az árát! 

Szerettem volna nektek készíteni pár belső képet is, azonban a csillogó lapok és a téli sötétség miatt nem tudtam egy olyat sem összehozni, ami minőségben megállná a helyét, szóval szívből ajánlom beleolvasás gyanánt a kiadó által közzétett beleolvasót, melyet itt tekinthettek meg. :) 

Idézetek

"– És hogy terjeszti el a szuperhalálos mérget?

– Almákkal.

– Almákkal?

– Almákkal.

– Fú, mint egy igazi, régivágású főgonosz! Bosszantja, hogy nem maga a legszebb a világon?"

"– Addig is… hogy állsz egy bankrabláshoz?

– POZITÍVAN! POZITÍVAN ÁLLOK EGY BANKRABLÁSHOZ!"

Értékelés: 5/5 lovag

sheagar fabrications munkája