Ezen a napon azonban Pettson szomszédja, Gustavsson fegyverrel érkezik "látogatóba" kutyája társaságában, hogy elmondja, egy tyúkrabló róka járja a környéket, ami talán legközelebb Pettson tyúkjaira vet majd szemet...

Miután a mogorva szomszéd távozik, Pettson és Findusz - némi eszmecsere után - úgy dönt, a rókát nem bántani és megölni, hanem elijeszteni kell, így főhőseink nagyszabású terv megvalósításába fognak, melyben szerepet kap egy áltyúk - melynek létrehozásában Prillan, a tyúkok vezére segédkezik -, némi tűzijáték és egy "szellemes csapda" is...

A kötet kreatív ötletekben és emberséges megoldásokban gazdag. Megmutatja és megtanítja, hogy a háziállatra veszélyt jelentő vadállatot nem megölni kell, csupán elijeszteni a lakott területről, hogy máshol keresgéljen elemózsia után. Természetesen a rókák mióta világ a világ tyúkokra vadásztak, s nem is lehet ezt felróni nekik, hisz a vadászösztön bennük él. Az is természetes, hogy a gazdák nem szeretnék a rókát etetni, aki szívélyes fogadtatásként értelmezheti, hogy könnyű és akadálymentes bejárása van a tyúkólba. Ám a mese az állatok szeretetére és védelmére tanít, s nagyon helyesen a róka megóvását és életben maradását tartja szem előtt!

Ezt a felfogást képviseli Pettson és Findusz is, kiknek jó szíve éles ellentétben áll a csaholó, puskáját lebegtető Gustavssonnal, aki csak puffogtatni akar. Pedig a róka nem is csak úgy heccből ténfereg arrafelé és keresi az élelmet. Lehet, hogy sebesült? S természetesen sokkal ravaszabb is, minthogy egy áltyúkkal felültethető legyen. De talán a szellemmacska pont azt űzi majd el a birtokról, akit kell és aki megérdemel némi leckéztetést...