.png)
Zágoni Balázs Karácsonyi kitérő c. ifjúsági regénye tavaly év végén jelent meg a Móra kiadó gondozásában, a költözés miatt azonban engem sajnálatos módon elkerült. A Moly oldalán azonban, egy kedves ismerősömnek köszönhetően (innen is köszönöm @Kokuszka! :*) felfedte magát a kötet, melynek olvasásához izgatottan fogtam hozzá.
Zágoni a Pagony kiadónál megjelent Szamos-parti Hollywood c. kötetével idén egyszer már bizonyított, így rendkívül kíváncsi voltam az eggyel kisebbeknek szóló írására is, ami - jelentem -, szintén rabul ejtett!
A Karácsonyi kitérő egy szívet melengető karácsonyi történet szeretetről, elfogadásról, a segítségnyújtás fontosságáról és arról, hogy ne ítéljünk első látásra!
Teljesen mást kaptam azonban, mint amit vártam...
"A telep olyan volt, mintha nem lenne része a városnak,
sőt, mintha nem is emberek laknák. A szegénységet,
mint egy mindent beborító lepelt, a friss hó alatt is látni,
érezni, tapintani lehetett."
Történetünk főhőse és elbeszélője az tíz éves Emma, aki édesanyjával és édesapjával, valamint nővérével, Lilivel és kisöccsével, Bencével éli mindennapjait. Történetünk kezdetén pontosan négy hét van hátra Karácsonyig, s boldog, ámde rém feszült kis családunk lázasan készülődik az ünnepekre, ami tavaly nem úgy sikerült, ahogy várták...
A család - hogy elkerülje a tavalyi katasztrófát - idén mindent pontosan megtervez, listát ír, határidőket szab, de természetesen, ahogy haladunk előre az időben és ahogy közeledik megállíthatatlan sebességgel a piros betűs ünnep, úgy dől romba szépen-lassan az előre megírt haditerv...
Anya csupa roncs, pedig idén Apa is igyekszik kivenni a részét az otthoni teendőkből, de a munkahely mindkettejük esetében közbeszól. Kamasz hősnőnk, Lili pedig a barátaival szeretne több időt együtt tölteni, így Emmára vár a feladat, hogy mindenki lemaradását egy személyben pótolja.
Lili kérésének és cselének köszönhetően egy forgalmas és zsúfolt napon a kislány egymaga indul a postára, hogy az utolsó utáni pillanatokban végre postára adja a karácsonyi képeslapokat, ám a kaland egész különös módon ér véget...
Emma szembe találja magát egy koldussal, aki pénzt kéreget az áruház előtt. Emma végül megsajnálja szegény embert és odaadja neki az apróját, ám egy felnőtt férfi nevetve csóválja a fejét és világosítja fel: minek adott pénzt egy kéregetőnek, hisz az úgysem ételt vesz belőle, hanem elissza?
Emma sokat tipródik, míg végül megkérdezi a koldust, valóban elissza-e a pénzt, aki szegről-végről, cifra és ködösített, humorba csomagolt válaszával beismeri, hogy valóban iszik. A kislány nagyon megharagszik a férfira és visszakéri a pénzét, ám otthon észreveszi, hogy a férfi többet adott neki vissza!
Most mi lesz?
"- Csak azért tetszik koldulni, hogy elihassa a pénzt?!
- Nem, kérlek, én azért iszom, hogy koldulhassak - mondta
a férfi hamiskás mosollyal, és a szájából kikacsintott egy pár lyukas fog."
"A kissrácnak földbe gyökerezett a lába. Egy rövid pillanatig
azt hitte, hogy egy angyalt sikerült tetten érnie, de aztán
felismerte Péter bácsit. Összeráncolta a homlokát, és nagyon
csúnyán nézett a jószívű szomszédra.
- Péter bácsi, elszedted a fát egy angyaltól?!"
A Karácsonyi kitérő egy semmi máshoz sem hasonlítható karácsonyi történet. Egy kortárs csoda, amiben szó esik több aktuális problémáról (amikről fontos - lenne - beszélnünk), valamint arról, hogy jöjjön bár a Karácsony, nem szabad, hogy a készülődés és a roham az emberi kapcsolataink - no meg az idegrendszerünk - rovására menjen...
A fentebb leírt rövid ismertetőn túl a történetről nem szeretnék többet elárulni - ahogy a fülszöveg sem teszi, ugyanis ez a történet akkor üt igazán nagyot, ha az ember első kézből tapasztalja, mivé is növekszik a kezdeti, átlagosnak tűnő karácsonyi történet valami egészen szívet melengetővé és igazán egyedivé...
"- Lám, mennyit számít, hogy hogyan csomagolod a mondanivalód...
(...)
- Hja. Mindig mondom nektek, de ti nem hallgatok rám!"
A Karácsonyi kitérő egy végtelenül szép történet, ám meg kell mondjam, hogy annyira túlontúl idilli és valóban meseszép, hogy a végkifejlet - véleményem szerint - csupán a mesében létezik... Természetesen szeretném azt hinni, hogy nagyon sok ember él ilyen végtelenül szép lélekkel, mint amivel a mi ártatlan, bájos főhősnőnk rendelkezik, s Karácsonykor és az év többi napján is bizony vannak szép számmal, akik segítenek az elesetteken, ez az angyali cselekedettnek is beillő, gyermeki bájból és ártatlanságból fakadó segítségnyújtás és szeretetlavina, ami elindul itt gombócként, nos... nem sok helyen üti fel a fejét a mai rothadó világban... Szeretném, ha a világ egy sokkalta szebb hely lenne, mint a mai, s bizony több efféle jó cselekedet kellene, mint amit Zágoni megírt. Nem mondom, vannak még csodák és vannak segítő emberek, de gyanítom, hogy a legtöbb csupán a tündérmesék lapjain létezik...
A történet mindazonáltal megpróbálja a fiatal olvasót egy szebb lelkű, gondoskodó és szociálisan érzékeny majdani felnőtté formálni, aki már így, egészen kicsi korban elsajátíthatja a fontosabb értékeket és láthat követendő példákat.
Főhősnőnk, Emma felettébb szerethető, s véleményem szerint, a felnőtt olvasókban tökéletesen visszahozhatja a fiatalabb, ártatlanabb "én"-t, aki még hitt a csodákban, a világban és az emberek jóságában...
Emma mellett Lili, az okos és bájos kamaszlány karakterét emelném ki, aki bár látszólag nemtörődöm és igazi serdülő, aki a család helyett a barátaival lógna és kibújna az elvégzendő feladatok alól, mégis, a legtöbb okos gondolat, kreatív ötlet tőle érkezik... Emellett persze el ne felejtsem megemlíteni a remek humorát! :D
A legkisebb gyermek, Bence hozta a maga cuki kis formáját, amit el lehetett várni a karaktertől, ellenben az apuka korántsem nőtt a szívemhez, az ő viselkedésében több kivetnivalót is találtam...
A történet elején korántsem tetszett a család összképe. Az apuka ellenszenves volt és az anyán is éreztem a karácsonyi bolondmizériát, ám szerencsére ez a kezdeti ellenszenv a végére szépen kigyomlálódott belőlem.
A történet tipikusan azzal a képpel indul, s tulajdonképpen végig is követi a cselekményt, hogy ha jön a Karácsony, bele kell pusztulni a sütésbe-főzésbe-takarításba. Hadd idézzem azt a szakállas poént, amit évek óta magam is jó szívvel alkalmazok: "A Jézuska jön, nem a Köjál!"...
A családnak a regény teljes legvégéig - legalábbis, ami a szülőket illeti - egyáltalán nincs karácsonyi hangulata, ám ezen korántsem lepődök meg. Soha nem értettem az efféle felfogást, hogy mindennek ragyognia kell és hatvanféle fogásnak kell az asztalon lenni. Zágoni tökéletesen érzékelteti, mi a baj ezzel a felfogással, s bemutatja, hogy bizony a Karácsony nem erről szól és nem is szabad erről szólnia...
A Karácsony a szeretet ünnepe, s Emma meg is mutatja, milyen az, mikor az ember a szívét és a lelkét helyezi előtérbe.
"- Annyira nincs karácsonyi hangulatom,
hogy el sem tudom mondani - suttogta."
Mint már fentebb említettem, a történetben nagyon sok fontos téma megjelenik, s bizony ezek közül nagyon sok "csúnya dolog" is meg van nevezve. Ilyen példának okáért az alkoholizmus vagy a hajléktalanok, szegények és koldusok helyzete, ami egyrészről nem ad túl rózsás képet, de nem is kendőzi el az igazságot, ami odakinn van...
A mi "koldusunk" bizony iszik, ha teheti, alkoholproblémákkal küzd, amiben segítséget kell neki nyújtani, ám elsőre senki fölött sem szabad ítélkeznünk, hisz róla is kiderül, miért is kényszerült az utcára, ami korántsem az, mint amit elsőre gondolnánk...
Nem szabad elfeledni azonban azt sem, hogy nem minden koldusnak van jó mentsége arra, ami vele történik, ám gyermekkönyv révén természetesen itt a téma komolyabb árnyoldala mellett mégiscsak az emberségen és az elfogadáson van a hangsúly - és jól is van ez így! Gyermeket és felnőttet egyaránt megtanít ugyanis arra, hogy nem szabad ám lenézni a koldust és a hajléktalant, mert míg van bár olyan, aki semmit sem tesz azért, hogy jobb legyen neki, sokan nap mint nap küzdenek!!!
Érdekes témákat boncolgat ez a könyv, s bennem is sok érzést a felszínre hozott, hisz nem szabad képmutatónak lennünk, a tolakodó, kéregető, mérföldekről bűzlő, utcán élő embereket bizony senki sem látja szívesen maga körül... A gyerek azonban még nem ért és hisz, segíteni próbál, míg belőlünk már sok minden kiveszett... Felettébb elgondolkodtató!
Zágoni története empátiára nevel, magában hordoz rengeteg rejtett értéket, ezért szívből és bátran ajánlom a célközönség, de a felnőttek számára is, mert bizony sok mindenen elgondolkodtatja az embert, s teszi mindezt úgy, hogy közben azért szórakoztató is marad. Az én szívem mindazonáltal több helyen összeszorult olvasás közben...
A történetet Szabó-Nyulász Melinda gyönyörű fekete-fehér illusztrációi díszítik, amik teljes összhangban vannak a történettel, el lehet bennük merülni és egyfajta feloldásként is szolgál néhány szívszorítóbb jelenet után.
Szívből ajánlom a kötetet kivétel nélkül mindenkinek, aki szeretne részese lenni egy szívet melengető, karácsba burkolt segítő történetnek, ami gyermeknek és felnőttnek egyaránt sokat ad!
A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 karácsonyi süti
Idézetek
"Pontosan négy hét volt karácsonyig."
""Tavaly mindannyian Grincsek lettünk"..."
"...mi soha nem vagyunk képesek elkészülni időben!"
"Lehet, hogy karácsonyi naptárat kéne vezetnem?"
"A karácsony ünnep. Az egész családnak meg kell pihennie!"
"- Nem bánom, a mézes pogácsát begyúrhatjuk. Annak nem árt, ha áll néhány napot a hűtőben. És a nyers tésztát tán csak nem fogjátok felfalni!"
"Karácsony nagyhetében viszont Emma már apró, de jól látható repedéseket fedezett fel a készülődés addig szilárdnak hitt épületén."
""Állhatnánk jobban is, de ma már sütöttem Anyával hét tepsi finomságot. Mégis szép lesz ez a karácsony!""
"Kedd reggel a család haditanácsot tartott. "Haditanács" - Anya nevezte így a gyors megbeszélését a konyhában, és Emma pontosan tudta, hogy a legyőzendő ellenség nem más, mint a kalendárium utolsó három zsebében zsúfolódó feladatok."
"- Csak azért tetszik koldulni, hogy elihassa a pénzt?!
- Nem, kérlek, én azért iszom, hogy koldulhassak - mondta a férfi hamiskás mosollyal, és a szájából kikacsintott egy pár lyukas fog."
"- Nincs valami édesség itthon? - suttogta, mintha attól tartana, hogy valaki más is meghallja. - Olyan borzasztó édességéhem van..."
"- Akkor miért nem eszed meg te a másikat? - kérdezte Bence olyan vigyorral a szája szélén, hogy egy diplomás kisördög is tanulhatott volna tőle."
"Ha programozó volt, akkor lehet, hogy valaha jól éltek. És most nyomorognak? Az talán még rosszabb annál, mintha mindig is szegények lettek volna. Mert akkor emlékeznek arra, hogy valaha jobb volt."
"Alig vette észre, hogy a lépcső mellett egy nő - egy másik koldus - kellemes ünnepeket kíván, és felé nyújtja kéregető kezét.
"Most erre nincs időm - gondolta Emma. - Megvan a magam koldusa, akivel törődnöm kell!""
"Egy koldus miatt ma nagy bajba keveredtem. Rájöttem, nem éri meg jót cselekedni!"
"Emma elképzelte, hogy a szenteste, olyan ami nekijön, vagyis nekimegy mindenkinek, aki nem vigyáz. És most ők sem vigyáztak."
"A kissrácnak földbe gyökerezett a lába. Egy rövid pillanatig azt hitte, hogy egy angyalt sikerült tetten érnie, de aztán felismerte Péter bácsit. Összeráncolta a homlokát, és nagyon csúnyán nézett a jószívű szomszédra.
- Péter bácsi, elszedted a fát egy angyaltól?!"
"- Lám, mennyit számít, hogy hogyan csomagolod a mondanivalód...
(...)
- Hja. Mindig mondom nektek, de ti nem hallgatok rám!"
"...talán nem kellett volna mégsem elmenni a fodrászhoz? Tényleg, milyen háziasszony az, akinek karácsonykor a haja fontosabb, mint a ház is a család? Máris bűntudata lett."
"- Annyira nincs karácsonyi hangulatom, hogy el sem tudom mondani - suttogta."
"Bence a kezébe nyomta a repülőjét, mint a jobb kedvre derülés legbiztosabb segédeszközét..."
"- Akkor most visszakaphatom a repülőmet?"
"- Hát elég creepy lenne egyedül ülni egy lerobbant kocsiban, szenteste, sötétben, a város legrosszabb környékén... Meg különben is, úgy látom, nehezen boldogultok nélkülem!"
"A telep olyan volt, mintha nem lenne része a városnak, sőt, mintha nem is emberek laknák. A szegénységet, mint egy mindent beborító lepelt, a friss hó alatt is látni, érezni, tapintani lehetett."
"Amint a benti gyenge villanyégő fényt vetett az arcára, Emma megismerte, és nagyot dobbant a szíve: ez az ő embere!"
"...arra gondolt, hogy vajon miért könnyebb most elvenni, mint amikor Józsi kínálta az üzlet előtt. De nem tudta a választ."
"Ki az, aki akkor, amikor mindenki más a családjával ünnepel, nyakába veszi a várost, és kijön ide a szeméttelep mellé kántálni és ajándékokat hozni? (...) Mi hajtja ezeket az embereket?"
"- Én voltam az, aki visszakérte a pénzt."
"És saját autója is, amely többnyire működik, most viszont kis fehér dombként virít az út mellett."
"- Nahát, sohase gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak, hogy az egyik gyerekem elcsent öt islert a dobozból! - mosolygott Emmára Anya."
"Bence ruhában, a kanapén elnyúlva aludta a harmadik fokozatú angyaltanítványok boldog álmát."
"- Emmus - fogta meg a kezét Anya. - Ez mind nincs, ha te nem adsz pénzt annak az embernek.
Emma felnevetett, és a szeme csillogott az örömtől.
- Nem, Anya. Akkor nincs, ha nem kérem vissza!"
