A ​harag olyan, mint a páncél a harag témakörét és érzését járja végig meglepően gazdag formában. Már a legelső képkocka, a dühös méhecske és a meglepődött maci elvarázsolt a maga bájával és jelentőségteljes mondanivalójával, hogy a már rendkívül erős első mondatról ne is szóljak.

Az írónőnek sikerül a haragot egészen közel hozni az olvasóhoz, míg Agócs Írisz olyan remekül jeleníti meg ennek az érzésnek a kifejezésvilágát, hogy valóban teljes mértékig öröm a könyvet lapozni, még ha a téma valami negatív dolog is.

Az írónő rávilágít arra, hogy gondjainkat meg lehet osztani másokkal, szépen is el lehet mondani, mi bánt minket, s a légzőgyakorlatok is sokat segíthetnek abban, hogy megnyugodjunk, s egy esetleges konfliktust is megakadályozzunk ennek segítségével.

Beszél a páncélról, amit akkor öltünk magunkra, ha valaki megbántott minket, s elmondja, hogy bár a páncél megóv minket az esetleges további sérülésektől, el is zár minket a külvilágtól s a szeretteinktől. Egy erősen felépített páncél mögött a szeretteink nehezebben szeretnek minket, s az elszigeteltségnek bizony ára is van, hisz sok mindenből kimaradunk az által, hogy ellökjük magunktól az embereket.

A páncél egyébiránt sokszor jól jön. Ha valaki népszerű, s még sohasem bántották az életben, vagy említésre sem méltó az a fricska, amit kapott, annak fogalma sem lehet arról, milyen érzés felépíteni egy páncélt, s milyen nehéz lebontani azt, újra kilépni az életbe és megpróbálni megbízni az emberekben, akik egyszer már elvették a hitünket... Nehéz téma, de mindenképpen remek felvezetése egy komoly kérdésnek, amivel nem árt, ha a gyerkőc már egészen fiatal korában megismerkedik, s megtanulja, hogyan védje meg magát, s hogy semmi esetre, semmilyen körülmények között se bántson másokat!

Azzal a gondolattal azonban nem teljesen értek egyet, hogy erősebbek vagyunk, ha páncélt viselünk, hisz maximum csak hihetjük azt, hogy erősebbek vagyunk, egyébiránt ez egy igen magányos életforma, ami belülről bizony pillanatok alatt fel is őrölhet minket... Saját tapasztalatból mondom, hogy a páncél kétségkívül lehet rendkívül hasznos, s rendkívül ártalmas is...