A barátság olyan, mint a libikóka megpróbálja elmagyarázni az apró olvasónak, mi is az a barátság. Láthatjuk, hogy rengeteg barátságtípus létezik, s hogy az igaz barátság bizony ritka, mint a fehér holló. Beszél arról, hogy lehetséges, hogy míg az egyik fél szomorú, addig a másik fél boldogságban úszik, s ez így van jól, hisz ez az élet rendje. A barátok sem lehetnek mindig egyszerre ugyanabban az érzelmi állapotban, s nem várhatjuk el valakitől, hogy rosszul érezze magát, csak mert mi szomorúak vagyunk, vagy épp nevessen, ha sírni volna kedve.

A libikóka egyensúlyt teremt, ám az egyik "utasát" olykor a fellegekbe emeli, míg a másikat a földre teríti. Ha oda az egyensúly egy összeveszésnek köszönhetően - az se baj! Mindennapos dolgok, hogy a barátok időnként hajba kapnak. Azonban nem szabad elfeledni, hogy nem jó, ha csúnyán viselkedünk a barátunkkal csak azért, mert nekünk épp olyan kedvünk van, hisz azzal sebet ejtünk rajta, s lehet, hogy később mi is megbánjuk, amit tettünk, s mi is szomorúak leszünk miatta. Meg kell érteni, hogy nem szabad átragasztani a rosszkedvünket a másikra, s meg kell értetnünk, ha a másik magányra vágyik, attól még nem szeret minket kevésbé, csupán szeretne egyedül lenni.

A barátság és annak ápolása rendkívül nehéz, sokszor embert próbáló feladat, s ennek a könyvecskének hála talán a picik is megértik, hogy a hangulatok jönnek és mennek, s a barátok sem érzik mindig ugyanazt. Ha valakit megbántottunk, igyekezzünk jóvá tenni, s ha épp egyedül maradunk, mert a legjobb barátunk magányra vágyik, játsszunk egyedül. Kitaszítani, kiközösíteni azonban a másikat nagyon nem szép dolog...!

Shona Innes könyve ezeket, s még sok minden mást is tanít a piciknek, akiknek rettentően nehéz még elboldogulni ebben a furcsa világban. A szöveg Agócs Írisz bűbájos illusztrációnak köszönhetően életre kel, s pici és felnőtt egyaránt elmerülhet a szemet gyönyörködtető képi világban, ami sokat tesz hozzá az egyébiránt nem túl sok, ám annál mélyebb jelentéstartalmú szöveghez.