értékelés
gyermekkönyv
kissjuditagnes
mesevilág
mosténolvasok
pagony
recenzió
Kiss Judit Ágnes: A hófehér viharmadár - Értékelés
A Pagony Most én olvasok! kiadói sorozatában néhány nappal ezelőtt három új kötet látott napvilágot. Kiss Judit Ágnes A hófehér viharmadár c. kötete a sorozat 2. szintjének legújabb darabja, és a Pandara és Felderen harmadik része.
A kiadói sorozat 2. szintjét a kiadó szintén 5-8 éves gyerekeknek ajánlja, tehát a történet esti meseként felolvasásra is megfelel, s emellett a kezdő olvasók gyakorlásában is segédkezet nyújt. A 2. szint azonban már sokkal összetettebb mesét tartalmaz. A történet még mindig rövidnek és egyszerűnek mondható, minek cselekményét könnyű követni. A szöveg szintén nagyobb betűkkel szedett és könnyen olvasható, így a kezdő olvasók számára könnyen befogadható. Noha az illusztrációk még mindig látványosak és sokszor teljes oldalasak, a képek és az illusztrációk már együtt uralják a teret, annak ellenére, hogy a kötet oldalanként mindössze 2-6 sor szöveget tartalmaz. A szavak továbbra is könnyen kiolvashatók. A kötet kiválóan alkalmas a kezdő olvasók számára gyakorlás szempontjából.
"- Nem fogsz sírni, ha elmegy? - kérdezte Gurina Piszkis.
- De igen - suttogta Pandara. - De nem baj."
Történetünk főhőse, Pandara Piszkis a Gyöngyhalász nevű kalózhajón él édesanyjával és kisöccsével. A lány nagyon szeretne egy háziállatot, ám a kalózmama, Gurina Piszkis hallani sem akar róla. Pandara hiába könyörög és könyörög, kérése süket fülekre talál, pedig édesanyjának okos ellenérvei vannak a háziállat ellen.
Egy szép napon a kislány egy macskát csempész fel a hajóra, ám Gurina Piszkis még időben észreveszi az állatot és visszaviszi a kikötőbe, a szárazföldre. Szárazföldi állatoknak ugyanis nincs helye egy kalózhajón, a tenger lágy ölén!
Pandara tovább búslakodik, ám anyjával szemben semmit sem tehet. Egy szép napon egy gyönge, elfáradt, hófehér madár száll a Gyöngyhalász árbocára, majd kis idő múlva a fedélzetre zuhan. A gyönyörű viharmadár szárnya megsérült, s Pandara és öccse, Felderen könyörögni kezd az anyjuknak, hogy gyógyítsa meg az állatot. Az albatrosz azonban nem bízik az emberekben, s minduntalan megpróbál elbukdácsolni előlük. Gurina Piszkis megtalálja a megoldást és lánya szívet tépő könyörgése láttán úgy dönt, a lány gondjaira bízza az állatot.
Pandara hamar összebarátkozik a gyönyörű madárral, aki elkezd megbízni a lányban, ám Gurina Piszkis óva inti a lányát - amint az albatrosz meggyógyul, visszatér majd a tengerre, az égre, s Pandarának búcsút kell vennie tőle...
"Pandara és Felderen nagyon aggódtak az
albatroszért. De bíztak az anyukájukban, akiről
úgy tudták, mindenhez ért. A kalózanya azért
nem volt ebben ennyire biztos."
A hófehér viharmadár egy minden szempontból lebilincselő mese! A valódi kalózhajón pontosan ugyanúgy folyik az élet, mint minden máshol a világban, s csupán a mesterség és a tengeri életmód sajátosságaiból fakadó különbségek miatt érezzük hőseinket tőlünk oly távolinak - s mégis ismerősnek.
Pandara egyébiránt pontosan olyan kislány, mint mindenki más. Magányos és eljött az az idő, mikor háziállatot szeretne és azért könyörög és könyörög - ez a mozzanat minden gyermek és minden szülő számára ismerős lehet, hisz melyik gyerkőc ne könyörgött volna a szüleinek háziállatért...
Mindennapi konfliktus és történet egy különleges közegben, a szívünknek még mindig oly csábító kalózhajón, kalózok között!
A kalózok olyan romantikusak!
Kiss Judit Ágnes egy romantikus-kalandos közegbe helyezte hőseit, ahol az állattartás problémája is egy picit más színben tűnik fel. Hiába szeretne ugyanis Pandara háziállatot, egy szárazföldi lénynek nincs helye egy hánykolódó hajón, ahol teljesen más élet várná, mint amit megszokott. Gurina Piszkis érvei kristálytiszták és felettébb okosak, szavaiban nagy igazságok rejtőznek. A kalózanya odafigyel az élőlények sajátosságaira és igényeire, még ha az is benne van a pakliban, hogy nem szeretne egy állatot a fedélzetre, ami után takarítani kell.
A helyzetet végül egy gyönyörű tengeri madár menti meg, aki bár szintén nem háziállatnak való, Pandara megtapasztalhatja azt, milyen az, ha hozzábújhat egy állathoz, szeretgetheti és gondoskodhat róla.
A kötet egyik legszebb jelenete az éjszakai anya-lánya beszélgetés, mikor Gurina Piszkis figyelmezteti a lányát, hogy a madár el fogja őt hagyni. Pandara jól tudja, hogy az állat nem maradhat vele örökké, mégis boldog, hogy most az élete részét képezi. A mese azonban főhőseink számára nem várt, boldog fordulattal ér véget, mikor a madár bebizonyítja hűségét és szeretetét, s Pandara is felhagy végre a szomorúsággal.
"A viharmadarat Pandara Piszkis
Felhőkirálynőnek nevezte el."
A kötetet Szimonidesz Hajnalka elképesztően gyönyörű illusztrációi díszítik, amikben én magam nem győztem újra és újra elveszni. A tengeri világot és kalózéletet oly jól tükröző színek használata, a zöld, a kék, a piros és a fekete gyönyörű színkombinációi teljesen elvarázsoltak, s úgy éreztem, én magam is kifutottam a tengerre a Gyöngyhalász fedélzetén.
Szereplőink szerethető, aranyos karakterek, ábrázolásmódjuk is nagyon tetszett, s noha a sorozat korábbi darabjaihoz még nem volt szerencsém, most már mindenképpen el fogom őket olvasni!
A kalózmama tetkói különösen tetszettek, de azt hiszem, hogy a gyönyörű tengeri látképek és színek azok, amik igazán a szívemhez nőttek.
Kiss Judit Ágnes meséje és Hajnalka illusztrációi csodás végterméket szültek, amiket minden kiskalóznak szívből ajánlok!
A most megjelent Most én olvasok! sorozat három tagja közül, minden kétséget kizáróan ez lett a szívemnek legkedvesebb mese és kötet! ❤
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: albatrosz
Idézetek
"- Minek hazudik, aki nem tud?"
"- Visszamegyünk a szigetre, és a macska kikerül a szárazföldre, ahová való. Megértette, kormányos?"
"- Házipatkány!? - háborgott a kalózanya. - Még csak az kéne!"
"- Állatot tartani nagy felelősség! - ... - Egy szárazföldi élőlényre nem kényszeríthetjük a saját vízi életmódunkat!"
"- Milyen különös! Egy hófehér albatrosz!"
"Pandara és Felderen nagyon aggódtak az albatroszért. De bíztak az anyukájukban, akiről úgy tudták, mindenhez ért. A kalózanya azért nem volt ebben ennyire biztos."
"- Nem fogsz sírni, ha elmegy? - kérdezte Gurina Piszkis.
- De igen - suttogta Pandara. - De nem baj."
"A viharmadarat Pandara Piszkis Felhőkirálynőnek nevezte el."
0 comments