Alekszandr Szergejevics Puskin A ​rézlovas c. műve iránt Paullina Simons A bronzlovas c. regénye keltette fel az érdeklődésem. Noha mindig is szerettem Puskint, az Anyeginen, valamint híresebb versein kívül nem olvastam tőle mást, és A rézlovas létezéséről - no meg arról, hogy ez magyar nyelven is elérhető - nem tudtam...

A bronzlovas olvasása után azonban égtem a vágytól, hogy megismerjem az orosz író és költő azon művét, ami végigkíséri Tatjána és Alexander Belov életét. ❤

Legnagyobb szerencsémre a regényben is idézett, eredeti és korhű, Galgóczy Árpád-féle fordítás egyetlen egy darab példánya éppen vásárolható volt a Vaterán kitűnő állapotban, amire azon nyomban le is csaptam. :3 Amikor a kötet megérkezett, jött a döbbenet, ugyanis a fordító által dedikált példányt kaptam, aki egy igencsak fontos barátjának szánta a kötetet, aki úgy tűnik, vagy megvált tőle, vagy pedig sajnos már a hagyatékából került a piactérre, s most, hozzám. 

A rézlovas bevezetése I. (Nagy) Péter orosz cárról és Pétervár - azaz Leningrád - megalapításáról szól. Ez a fejezet elmeséli Oroszország új fővárosának a semmiből való felépülését, majd az utolsó versszakban áttér a Pétervár városában játszódó történet bemutatására, mely bizony korántsem lesz örömteli...

A rézlovas története tulajdonképpen innen veszi kezdetét, ám a bevezetés sem elhanyagolható, hiszen tudnunk kell, miként is épült fel a város a Néva partján... 

Történetünk főhősévé Jevgenyij (mely nevet maga Puskin és közönsége is felettébb szeret) lép elő, kinek életét egy tragikus árvíz változtatja meg örökre... A történet folytatásában Pétervár városát óriási árvíz sújtja, ami házakat, embereket, állatokat visz magával és elsöpri a föld színéről Jevgenyij szerelmésnek otthonát is. A lány és édesanyja nem éli túl a Néva tombolását, ami éppolyan gyorsan húzódik vissza medrébe, mint ahogy a tragédiát rázúdította a városra... Parása halála megtébolyítja Jevgenyijt, aki I. Péter szobra, a Rézlovas előtt omlik össze...

Jevgenyij fokozatosan veszíti el tudatát, visszaemlékszik az árvízre, s arra, mit is vett el az tőle, majd víziójában életre kelti a cár szobrát, aki örökkön örökké üldözi őt a város utcáin keresztül...

Mint ahogy Puskin is megfogalmazta költeménye soraiban, a történet nem vidám. Jevgenyij története lelket és szívet egyaránt elfacsaró tragédia, ami a gyönyörű Néva partján bontja ki halálos szárnyait... ❤

A rézlovas sokkal többet rejt magában, mint azt elsőre hinnénk. Számtalan kutatás, tanulmány témája ez a poéma, mely rendkívül mély tartalmat rejt magában. Én magam most nem szeretnék irodalmi elemzésbe és fejtegetésbe kezdeni az értékelésemben, de akit érdekel a téma, annak jó szívvel ajánlom Kovács Árpád Puskin írásmódja c. "tanulmányát".

A rézlovas Pétervár felépülésének, a Néva pusztító erejének és Jevgenyij tragédiájának története. Mélyen megindító alkotás - ám úgy vélem, a költemény azokat szólítja meg igazán, akik szeretik Oroszországot, Leningrádot és a keserédes romantikus történeteket. Mindezek mellett az sem árt - bár nem kritérium -, ha az olvasó mérhetetlen, szárnyaló fantáziával rendelkezik és nem riasztja el sem az őrület, sem a lelket és elmét is szétroncsoló tragédiából megszületett téboly és hallucináció... 

Ahogy Alexandert és Tatjánat, úgy engem is pillanatok alatt rabul ejtett a költemény. ❤ Nem csupán Puskin írásmódja és gyönyörű szavai, de a szavak mélyén lapuló érzelmi kavalkád és mély üzenet is megérintett, s úgy vélem, jó pár sor vésődött meg olyannyira az elmémben, hogy életem hátralévő éveiben fejből idézni tudjam majd.

Puskin "rézlovasa" az orosz irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszeme, amit méltán illet meg az elismerés és az egekbe magasztalás. ❤