Berg Judit Rumini c. regénye, ill. könyvsorozata évek óta a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. ❤
Mindez idáig azonban, sajnos nem nyílt alkalmam a kötetek értékelésére, mely hiányosságomat ezennel pótlom... ^^
A Rumini első kötete több mint tíz éve látott napvilágot, míg az eddig a pillanatig legutolsó, tizedik kötet 2020-ban jelent meg. A könyvsorozat eredetileg Kálmán Anna illusztrációival jelent meg, míg az új, külföldi kiadásokhoz készült illusztrációk Nagy Zoltán nevéhez köthetők.
Bevallom, bár nagyon szeretem Kálmán Anna illusztrációit, és egy-egy kötet színes borítója eszméletlenül szép lett - hogy a diafilmet már ne is említsem :3 -, számomra a Rumini Nagy Zoltán illusztrációival az igazi! ❤
A "Rumini-szerelem", ami piciny szívemet szétfeszíti, bár csíráit már régen elültette bennem, most, 2021 júniusában virágzott ki leggyönyörűbb szépségében, burjánzott el vadul, s tett a történet menthetetlen rabjává és a karakterek igaz és hű szerelmesévé... ❤
"- Örvendek, fiam - mondta a kapitány. - Isten hozott
közöttünk. Már csak a nevedet szeretném tudni.
- Rumini - húzta ki magát büszkén a kisegér."
Helyszínünk Egérváros, ez az ezernyi csodával átitatott, gyönyörű, misztikus világ egy apró szeletkéje. Főhősünk - az első fejezet legeslegvégéig névtelen - Rumini, egy okos és bátor, árva egérfiú, aki történetünk kezdetén az árnyékban lopakodva követi Egérváros mindenre elszánt és rettegett bandáját, akik minduntalan borsot törnek az ott lakók orra alá...
Egyszer régen, Rizsa, a bandavezér ígéretet tett Rumininek, hogy ha majd felnő és elég ügyes lesz, csatlakozhat a bandához... Rumini az árnyékban lopódzva, a bandatagok viselkedését és szokásait ellesve fejlesztette tökélyre képességeit és ügyessége mára már fölülmúlja a gazfickók "erényeit" is...
Rizsa hatalmas gaztettre készül, el akarja lopni a Hétágú Szigony kocsma cégérét, egy igencsak nagy értékkel bíró szigonyt, s a bandavezér végül beleegyezik, hogy Rumini is velük tartson és megmutassa, mit tud... A lopás, természetesen annak rendje és módja szerint meghiúsul, Rizsa és bandája pedig cserben hagyja a magára a bajban egyedül maradt kisegeret, akit a kocsmáros nyakon csíp...
Ruminit a Szélkirálynő nevet viselő - köztudottan a leggyorsabb és leggyönyörűbb - hajó kapitánya, Bojtos Benedek menti meg a kocsmáros karmai közül, aki azt állítja, hogy a fiú az ő inasa... A kocsmáros végül nem adja a pandúrok kezére a pórul járt kisegeret, a jólelkű, éles szemű kapitány pedig felajánlja a fiúnak, hogy csatlakozzon a Szélkirálynő legénységéhez, mint hajósinas, hiszen sokkal több van benne, mint ami látszik...
Rumini hálásan fogadja el a feléje nyújtott jobbot és a Szélkirálynő hajósinasa lesz...
"- Épeszű lény nem sétál fel
önszántából egy kalózhajóra."
Rumini a hajón megismerkedik a vele hasonló korú, fiatal hajósinassal, Balikóval, aki imád kártyázni, s - mint a későbbiek folyamán kiderül - ugyanolyan hatalmas széltoló és agyafúrt rosszcsont, mint Rumini. ❤
Rumini szépen lassan megismerkedik a Szélkirálynő legénységével, s a mogorva fedélzetmester, Negró keze alatt kezdi meg új életét és munkáját...
A kapitány hamarosan beszédet tart és bejelenti a Szélkirálynő úti célját a legénységnek, akik fontos és szigorúan titkos rakományt helyeznek el a fedélközben... A hajó veszélyes küldetésre indul a Ragacs-tengeren át Pelevárba, a pelekirály udvarába, s mikor a kapitány kiadja a parancsot az indulásra, Rumini búcsút int Egérvárosnak, ahol annyit szenvedett és nélkülözött...
Miközben Rumini megkezdi új életét a Szélkirálynőn, a kisegér és a Szélkirálynő legénysége óriási veszélyeket él át küldetésük teljesítése közben... Miután a hajó legénysége - Rumini okosságának és éles megfigyelőképességének köszönhetően - sikeresen legyőzi a Ragacs-tenger szörnyét, a hajó egy különös szigeten köt ki, ahol a kapitány és a legénység egy része a fabatkák fogságába kerül...
Rumininek és Balikónak minden eszére, ügyességére és bátorságára szüksége lesz ahhoz, hogy kiszabadítsák a kapitányt és folytathassák az útjukat Pelevár felé...
Az út legveszélyesebb része azonban még hátravan... A veszedelmekkel teli út során vajon milyen veszélybe sodorja magát, a bajt mágnesként vonzó kisegér? S e parányi, nemes lelkű ördögfióka vajon be tudja-e tartani a kapitánynak tett ígéretét? Megmutatja végül, milyen fából is faragták?
Ezekre s még ennél is több kérdésre választ kaphattok, ha elolvassátok Rumini legelső kalandját!
"- Negró! - kiáltott a kapitány. - Szólj mindenkinek,
hogy fésüljék át a hajót Rumini után. Lehet, hogy elbújt.
- Kitekerem a nyakát! - sziszegte Negró..."
"- Látod, éppen ezért nem adom oda a pénzed! Félek,
hogy efféle ostobaságokra költenéd.
- Hát mire költeném, kapitány úr? Vegyek
belőle felmosórongyot, hogy Negró is örüljön?"
A Rumini egy igazi, hamisítatlan kalandregény, mely menthetetlenül rabul ejtette a szívem! ❤ Berg Judit regénye a régi, nagy klasszikus kalandregényeket idézte fel bennem, s méltán említem Rumini első kalandját együtt több, mint huszonöt éves kedvenceimmel... ❤
A Rumini az egyik legjobb magyar ifjúsági regény, aminek ott a helye Verne és May kalandregényei, A fekete kalóz (E. Salgari) vagy éppen A vörös kalóz mellett, hiszen mindamellett, hogy egy régi, letűnt, ezernyi titokkal átitatott, különleges világba kalauzolja el az olvasót, mind a cselekmény, mind a szereplők éppen olyan zseniálisak, mint régi, a föld színéről eltörölhetetlen íróink remekművei és azok halhatatlan szereplői. ❤
A regény már az első oldalon magába szippantott és nem is eresztette el messzire magától a szívemet és a gondolataimat. A történet magával ragadó, izgalmas, eredeti és ötletes; a karakterek pedig piszkosul szerethetők. :3 Egy igazi, életre szóló kaland története ez, ami - legnagyobb örömömre - mellőzi a modern világ minden randa találmányát és a szabad világra, a kalandozásra, az igaz barátságra és az "emberi" - akarom mondani "egeri" ^^ - kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. :3
Számomra külön öröm, hogy a kötet ízig-vérig kalandregény, fiúkkal és felnőtt férfiakkal a főszerepben... Ahogy a régi kalandregényekben, úgy itt sincsenek lányok és feminizmus, ami számomra felér magával a mennyországgal... /Aki olvassa az értékeléseimet és már egy picit is ismer, az pontosan tudja, miként is vélekedek erről a kérdésről, s tudja azt is, mennyire hiányolom ezeket a régi típusú kalandregényeket a könyvpiacról, aki pedig nem értené, miért is írom ezeket a sorokat, az olvassa bátran a blogom és az értékeléseim visszamenőleg is! ;)/
Berg Judit regénye, mondhatni "modern, 21. századi nyelvezetű", tehát korántsem használ régies szavakat, mégis, a kötetből árad a régi korok iránt érzett tisztelet. A történet régies mivoltja és a nyelvezet tökéletes egyensúlyban van egymással, s egyik sem válik a másik kárára, ahogy a "mai szavak" sem szentségtelenítik meg a régi kor varázsát.
"- Kapitány úr, valami szörnyűség történt velünk - ... - Rumininek
és Balikónak pedig nyoma veszett.
- Hopplá! Negróékról jól megfeledkeztünk! - kurjantotta Rumini,
és előlépett egy fa takarásából.
- Sejthettem volna, hogy megszöktetek - csattant fel Negró,
és pulykavörös lett a méregtől.
- Nyugalom - csitította a kapitány, és vállon veregette Negrót.
- Éppen jót tettek a gézengúzok."
A regény címszereplője Rumini egy bátor, ámde a történet legelején még eléggé fiatal és meggondolatlan kisegér, aki árvaként, családok és barátok nélkül éli az életét. Mint ahogy több árva, szegény főhőst, úgy Ruminit is megkörnyékezi a sötétség, az árnyék - Rizsa bandájának személyében.
Rumini lelke végtelenül tiszta, ám a kisegér rendkívül magányos is egyben. Szeretne valahová tartozni, valakit a barátjának nevezni, s egy helyet, amit az otthonának hívhat... Egérvárosban pedig Rizsa és bandája az egyetlen, akik elfogadnának maguk mellé egy hasonló csavargót, mint amilyen ő...
A Szélkirálynő legénysége mind szerethető, egyedi figura. A mogorva fedélzetmester, Negró morgásait és magát a goromba fedélzetmestert is pillanatok alatt a szívembe zártam, akinek egy perc nyugta sincs olykor lusta, s csínytevésre bármikor hajlamos hajósinasai rakoncátlankodása végett. ^^
Mindenki megtalálhatja azonban a maga kedvencét a kedves Cincogi doktor, Sebestyén, a kormányos, Ajtony, a hajószakács, Dundi Bandi és Sajtos Pedró, az őrszem között is...
Az én személyes kedvencem azonban Bojtos Benedek másik hajósinasa és a történet folyamán, Rumini legjobb barátjává váló, hatalmas szívvel és lélekkel megáldott Balikó lett, aki nem csupán rendkívül karizmatikus és édes, de a hű, igaz barát egyik legnagyobb megtestesítője is egy személyben. ❤
Rumini mellett a legtöbb szerep Balikónak jut, aki kész mindent kockára tenni, hogy barátját megtalálja és megmentse. Miután a történet a tetőpont után két szálon fut tovább, főhősünk története mellett a másik szálon Balikó válik főszereplővé, aki szintén megmutatja, milyen kemény fából is faragták...
Balikó - bár látszólag kevésbé bátor, mint Rumini, koránt sincs híján a merészségnek, s a két fiú különbözősége abban rejlik, hogy míg Rumini meggondolatlanul viszi véghez a terveit és rohan bele a veszélybe, addig Balikó megfontoltabb, a veszély megérzésére fogékonyabb és megfelelően - Rumini szerint lassan és komótosan ^^ - átgondolja a lépéseit. Természetesen mindkét fiú képes felvenni barátja tulajdonságait, ha a helyzet úgy kívánja, s mivel a történet főhőse Rumini, Balikónak néha háttérbe kell szorulnia. Mindazonáltal az írónő érezhetően szerette volna megmutatni a regény második felében, ki is valójában Balikó, aki a regény első felében talán félénkebbnek és óvatosabbnak tűnik főhősünknél...
Ez a nem mindennapi - Ruminihez hasonlóan -, kivételes egérsrác, bizony nem csak egy, a hasát végtelenül szerető jómadár, aki maga is minduntalan harcban áll Negróval - nem. Balikó egy csendesebb, visszafogottabb, kevésbé merész társa Rumininek, aki azonban az elsők között vonul harcba és áll a frontvonalra, ha a szeretteiről van szó... ❤
A regényben számtalan humor forrását adják Rumini és Balikó szócsatái és az étellel, étkezéssel kapcsolatos poénok, amikre külön érdemes odafigyelni.
A cselekmény során a szívembe lopta magát még többek között Rufus, a mókusvarázsló és a felbukkanásakor még gonosz karakternek tűnő, Vakarcsik bácsi is.
Érdemes figyelni Berg Judit történetépítését is, aki több, kisebb kalandból építi egy óriási egésszé a regényét, míg a tetőpont egy, a fabatkák szigetén ugyan már a gyakorlott olvasó számára "gyanús", sokatmondó jelenet következményeként növi ki magát, minek köszönhetően Rumini ott ragad egy szigeten és egy kalózhajó foglyává válik...
A Rumini mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, a torokszorító és a humoros jelenetek - valamint a fergeteges humor, ami minduntalan felüti a fejét a történet folyamán -, tökéletes ritmusban váltják egymást, oldják fel a hangulatot és engedik az olvasót levegőhöz jutni.
"- Hogy ez eddig nem jutott eszembe! A látószelence!
- Milence?
- Szelence. Látószelence. Belenézel, megmondod, kit akarsz látni,
és a szelence megmutatja az illetőt, meg azt is, hogy hol van."
Rumini számomra 2017-ben született, mikor a Pagony kiadó jóvoltából, a Nagy Zoltán által újraillusztrált első kötet napvilágot látott, ugyanis a Kálmán Anna illusztrációival megjelent regények az én figyelmem bizony elkerülték, s elsiklottam eme zseniális regények felett... #sosad
Az idei év egyik legszebb hónapja a június volt számomra, s nem csak a születésnapom miatt... ^^ Nem. Azért volt oly boldogsággal teli hónap ez az idei június, mert hosszú várakozást követően végre két kötet is megjelent az új illusztrációval, minek köszönhetően folytathattam a sorozat olvasását. Számomra a Rumini világa Nagy Zoltán elképzelésével és az általa megálmodott látványvilággal az igazi, s erősen aggódom, hogy mivel az új illusztrációkat tartalmazó kötetek kiadása csupán jövőre folytatódik, ám a rajongásom mértéke már oly hatalmas méreteket öltött, hogy nem húzhatom tovább a soron következő kötetek olvasását, félek, hogy a Kálmán Anna illusztrációval olvasott kötetek kevesebbet adnak majd számomra és nem nyerik el a tetszésemet. :( Sajnos a régi kép világ rendkívül távol áll tőlem, annak ellenére, hogy az illusztrációk önmagukban meglehetősen tetszenek...
Az új kiadások - csakúgy, mint a Kálmán Anna-féle - fekete-fehér kivitelben láttak napvilágot, s sajnos, a sokáig egyetlen színes illusztrációkat tartalmazó kiadás, a holland nyelvű volt a piacon, ami mára már elfogyott a boltok polcairól, ám a legújabb, lengyel kiadás már jön a tengeri- és országutakon felém... :3 ❤
"- Úgyis kupán vágom, ha valaki ellenünk fordul."
Most pedig, nincs más hátra, minthogy teljes szívemből ajánljam a Ruminit minden gyermeknek, ifjúnak és felnőttnek egyaránt, aki még nem vette kézbe Berg Judit eme magyar csodáját, ami méltán hódítja meg sorra a külföldi országok olvasóit is, hiszen egy páratlan kalandregény, nem mindennapi, halálosan szerethető szereplőkkel, bájos humorral, gyönyörű illusztrációkkal s egy életre szóló, az életet és a sorsot megváltoztató kalanddal! ❤
Értékelés: 5/5 kisegér
Kedvenc kötet
Idézetek
"Rizsát és bandáját ismeri egész Egérváros."
"Egy kőhalom mögül szakadt nadrágos, csíkos pulóveres kisegér leselkedett."
"- A kölyök tényleg nem tartozik közéjük!
- Ezt meg honnan veszi, uram? - hunyorgott értetlenül a kocsmáros.
- Onnan, hogy ő az én inasom a Szélkirálynőn."
"- Ki taníttatna engem? Senkim sincs a világon..."
"- Örvendek, fiam - mondta a kapitány. - Isten hozott közöttünk. Már csak a nevedet szeretném tudni.
- Rumini - húzta ki magát büszkén a kisegér."
"- Balikó vagyok. Szintén hajósinas."
"- Sejtettem, hogy a két fiatalúr hamar összebarátkozik."
"A hosszú útra sok mindent beszerzett már, most próbált helyet találni huszonöt guriga sajtnak..."
"- Horgonyt felhúzni, vitorlát bonts! - rendelkezett a kapitány."
"- Viszlát, Egérváros! Csöppet sem fogsz hiányozni!"
"Rumini elmosolyodott, és magában elhatározta, mire felnő, ő lesz a világ leghíresebb hajóskapitánya."
"- Elegem van - nyögte.
Balikó felemelte az ujját, és szigorú képet vágott.
- Ilyet még véletlenül se mondj, Roli, mert Rumini nem tűri a nyavalygást! Leharapja a fejed, ha nyafogsz!"
"- Egyenként dobáljuk be? - kérdezte Ajtony.
- Persze, meghámozni nem akarod? - heveskedett Dundi Bandi. - Gyorsan vízbe vele!"
"- De hisz ez nem is ette meg a kukoricát, csak a ládákat! - döbbent meg Rumini. - Úgy látszik, ez a fát szereti. Persze, azért rángatja olyan dühösen a hajót. Nem egeret, hajót akar enni őkelme."
"- Kapitány úr, a fát! Ez csak a fát szereti!"
"- Most pedig pucoljunk innen - mondta Rumini elégedetten.
- Igenis, kapitány! - ugrált Balikó jókedvében, de az igazi kapitány pillantása beléfojtotta a szót.
- Úgy értem... vagyis... csak vicceltem - hebegte."
"- Mindenki a kötelekhez! Teljes sebességgel előre! Te meg, Rumini fiam, gyere, ihatsz egy kis limonádét a kulacsomból!"
"- Nem érted? Igazi pókot akarok! Te pedig egy haspók vagy, úgyhogy semmi dolgom veled."
"- ...És remélem, senki sem fog ostobaságot művelni - nézett gyanakodva Ruminire és Balikóra. De a két hajósinas ártatlanul pislogott, és úgy tettek, mintha eszük ágába sem juthatna semmiféle csibészség."
"Ajtony gyümölcsfákat akart keresni, hogy feltöltse a hajó megfogyatkozott készleteit. Ennek hallatán Balikó is lázba jött. A kapitány megnyugtatta.
- Te is kereshetsz gyümölcsöt, Balikó."
"- Akkor nem mehetnénk mi Balikóval egy harmadik irányba? - jelentkezett rögtön Rumini...
- Szó sem lehet róla! Nem árt, ha valaki rajtatok tartja a szemét."
"Rumini elvigyorodott.
- Miért? Hátha elviszik Negrót. Nekem nem hiányozna."
"- Azt sem tudjuk, kik vagytok.
- Fabatkák vagyunk. "
"- Elsősorban ennünk kéne valamit - jelentette ki Balikó. Rumini tekintetét látva sietve hozzátette:
- Korgó gyomorral sokkal sötétebbnek látszik a világ. Az evés pedig élesíti az elménket."
"- Mégsem lesz jó ez a méreg. Lehet, hogy a fabatkák is megbetegszenek tőle. Meg az a rengeteg hernyó. Őket is sajnálom.
- Miért, hiszen csak kártevők...
- Igen, de mégis. Egyszer majd pillangó lesz belőlük."
"- Kapitány úr, valami szörnyűség történt velünk - ... - Rumininek és Balikónak pedig nyoma veszett.
- Hopplá! Negróékról jól megfeledkeztünk! - kurjantotta Rumini, és előlépett egy fa takarásából.
- Sejthettem volna, hogy megszöktetek - csattant fel Negró, és pulykavörös lett a méregtől.
- Nyugalom - csitította a kapitány, és vállon veregette Negrót. - Éppen jót tettek a gézengúzok."
"... és - Balikóék legnagyobb bánatára - három új vödör is került a fedélzetre.
- Lesz mivel takarítani - dörzsölte mancsait Negró örvendezve."
"- ...Szerintem ennek a sárkánynak kedvenc csemegéje az ágyúgolyó. Nem csoda, hogy itt lebzsel naphosszat, amikor mindenki finom puskaporral meg lövedékkel eteti."
"- Ugye megmondtam? Hahaha! Ez tényleg megette!
- Na tessék, már megint a nagyokos - hördült fel Negró."
"- Van még pár zsák krumplink is. Azt is kilőhetnénk - vetette közbe Ajtony.
- Persze, ha véletlenül nem halnánk szomjan, legalább biztos éhen haljunk - pattogott Negró."
"- Ha még egy szót szól ez az okostojás, én esküszöm, hogy őt lövöm ki a sárkánynak! - tajtékzott Negró."
"- Háromig számolok. Háromra mindenki engedje el a kötelet - kiáltotta Dolmányos papa. - Aki nem ereszti el időben, az a hordóval együtt elrepül."
"- Lehet, hogy egy vad, tűzokádó sas őrzi a kincset - borzongott Balikó.
- Neked agyadra ment a sárkány, ne láss mindenütt rémeket!"
"- Na jó - gondolta magában -, ha Balikó így örül, hogy nem megyünk, akkor tényleg nem viszem magammal. Majd megyek egyedül. Legalább nem kell hallgatnom a nyavalygását.
De azért a szíve mélyén nagyon is bánta a dolgot."
"- ...Itt bizony egy lusta kalóz sem vonszolva végig egy láda kincset."
"Csak az öbölbe érve torpant meg rémülten. A Szélkirálynő eltűnt."
"- Hahó! Itt vagyok! Gyertek vissza értem!"
"Balikó koma majd a fejéhez kap, és rohan a kapitányhoz. Akkor talán, ha a kapitány nem lesz túl dühös, visszajönnek értem."
"Az Aranyvadász húsz perc múlva elhagyta az északi öblöt, fedélzetén egy csapat harcias patkánykalózzal, éléskamrájában pedig egy rémült és csüggedt kisegérrel."
"- Bátor kis legény vagy - szólalt meg végül a kapitány. - Ezért megkímélem az életed."
"- Épeszű lény nem sétál fel önszántából egy kalózhajóra."
"- Pszt, halkabban beszélj! Rumini herceg éppen délelőtti álmát alussza."
"- Hihetetlen alvókája van - csóválta a fejét Balikó..."
"- ...Azt a másik gézengúzt pedig küldd ide hozzám, mert neki is tartogatok egy kis feladatot.
(...)
- Rendben van, Negró. Mihelyst visszamentünk érte a szigetre, szólok neki, hogy kerested. Életében először boldog lesz, hogy lát."
"Balikó nyelt egyet, aztán halkan, szinte súgva közölte:
- Rumini nincs a hajón. Ott hagytuk az Orom-szigeten."
"- Negró! - kiáltott a kapitány. - Szólj mindenkinek, hogy fésüljék át a hajót Rumini után. Lehet, hogy elbújt.
- Kitekerem a nyakát! - sziszegte Negró..."
"Amint a sziklás kis földdarab feltűnt a láthatáron, mindenki a korláthoz tódult. Ki távcsővel, ki szabad szemmel bámulta a partot. Mindenki arra számított, hogy egyszer csak valamelyik szikla tetején megpillantja Ruminit, amint megtörten integet a köpenyével. De hiába értek egyre közelebb, életnek nyoma sem látszott sehol."
"- És mi? - kérdezte Balikó. Egészen magán kívül volt az aggodalomtól."
"- Ruminit nem vágta le senki! - kiabált Balikó, és olyan dühös lett, hogy kis híján rátámadt Negróra."
"- De hová? - kérdezte Balikó olyan kétségbeesetten, hogy senkinek sem volt szíve hangosan kimondani az igazságot, hogy bizony nem tudják."
"- Ez a bizonytalanság a legrosszabb. Inkább halljunk róla rossz hírt, mint hogy ne tudjunk a sorsáról semmit. Bárcsak valaki meg tudná mondani, hol van Rumini, és nem kéne találgatni!"
"- Hogy ez eddig nem jutott eszembe! A látószelence!
- Milence?
- Szelence. Látószelence. Belenézel, megmondod, kit akarsz látni, és a szelence megmutatja az illetőt, meg azt is, hogy hol van."
"- Nekem is van egy ötletem! - szaladt ki Balikó száján.
Mindenki csodálkozva fordult felé.
- Arra gondoltam - szólt Balikó zavartan -, hogy legjobb lenne a pele királyt valahogy megbetegíteni, de úgy, hogy csak a recefice kéreg gyógyíthassa meg, semmi más. Akkor aztán megüzenhetnénk annak a Pampoginak, hogy csak akkor adunk a kéregből, ha ők fizetnek nekünk ezeregyszáz aranyat, és még bocsánatot is kérnek.
Az egerek csodálkozva meredtek Balikóra, aztán a kapitány elnevette magát:
- Éljen Balikó! Nekem nagyon tetszik a terved. Kár, hogy nem tudjuk megvalósítani. De a szívem szerint én is effélét tennék."
"- Tudod, Bandi, Roland mesélte, hogy te egyszer belenéztél egy látószelencébe. Szeretném, ha segítenél megtalálni, hol kapható.
- Régen volt az, Balikó, évekkel ezelőtt.
- Kérlek, Bandi, erőltesd meg az agyad. Feltétlenül meg kell találnom azt az árust.
- Rumini miatt? - kérdezte Bandi.
Balikó bólintott."
"- Csak nem halt meg? - csúszott ki Balikó száján a kérdés.
A vén pocok jóízűen nevetett.
- Ugyan. Rufus még csak háromszáz éves. Eszében sincs ilyen fiatalon elpatkolni."
"- ...Feltétlenül beszélnünk kell vele! - hadarta Balikó.
- Ej, no. Mi ilyen fontos a fiatalúrnak? Egészen elsápadt az izgalomtól. Szerelmi bájitalt az én boltomban is kaphat, csak kerüljön beljebb!"
"- Atyám! Te pont úgy beszélsz, mint Rumini! Mit találsz ki? Partra szállsz egy kincses szigeten? Vagy kirabolsz egy bankot?"
"- Szeretnénk legalább megmosakodni - kérte Beretva apó, de a patkányok röhögve rázták a fejüket.
- Minek? Ahová mentek, ott nem kell tisztának lenni."
"Jókedvét még a legnehezebb pillanatokban is megtartotta.
- Reggel meg majd csak kisütünk valamit - ... - Ha mást nem, hát egy kis tojást."
"- Ez Félszemű Morti boltja, Rufus!
- Lehetetlen!
- Márpedig az. Ott tartják fogva azt a Rumli gyereket."
"- Bátor gyerek vagy, de sajnos ez a terv sem jó..."
"- Kell, hogy legyen másik bejárat is. Lehet egészen kicsi is, beférek én akárhová - dünnyögte Balikó."
"Balikó úgy érezte, megtelik a szíve boldogsággal."
"- Hé, Zsiga, menj csak arrébb! - ... - Mintha valami világítana alattad.
- Hagyjál már, Dini! - nyögött Zsiga. - Nem dugtam lámpást a fenekembe!"
"- Balikó, te vagy az? - kérdezte Rumini hitetlenkedve.
- Én hát! Jöttem, hogy kiszabadítsalak."
"- Ott lesz Zsiga alatt. Na, Zsiga, megmozdulsz végre? Rajta ülsz a lámpán - nógatta Rumini Zsigát..."
"- Fogadjunk, hogy nem jön vissza - gúnyolódott Kasza.
- Legalább egy követ hozz, Balikó, hogy ezt az agyalágyultat fejbe vágjam! - csattant fel Rumini dühösen."
"A következő tíz percben az ürgék azt találgatták, hogy bukkanhatott rájuk Balikó. Ruminit faggatták, de ő sem értette az egészet. Jobb híján a vállát vonogatta, és büszkeséggel teli hangon kijelentette:
- Hiába, az én barátom már csak ilyen."
"- Sok sikert, fiam! - szorította meg a kezét Rufus.
Vakarcsik bácsi vállon veregette, aztán nagyot kacsintva szólt:
- A kötél készen áll, uram. Adja meg a jelet az indulásra."
"Vakarcsik bácsi katonásan összecsapta a bokáját, tisztelgett, de mielőtt Balikó feje eltűnt volna, előrehajolt, és odasúgta:
- Nagyon óvatos légy, fiacskám!"
"- Úgyis kupán vágom, ha valaki ellenünk fordul."
"- Értsd meg, fiam, ide nem elég a bátorság! Magasságra és erőre is szükség van! - csitította Beretva apó Ruminit."
"- Te mondtad, apó, hogy mi is hozzátok tartozunk. Attól még segíthetek, hogy nem kedvelem ezt a nagyképű egérfattyút.
- Fattyú a nénikéd!"
"- ...Kérem önöket, hogy szíveskedjenek velünk jönni a pandúrvárba!"
"Balikó és Rumini látták, hogy a kapitány arca nyúzott, tekintete fáradt.
- Szegény - gondolta Balikó -, biztos azt hiszi, hogy én is Rumini sorsára jutottam."
"- Ej-haj, Bojtos kapitány - mosolygott a király -, van, aki a fél pár kesztyűjét hagyja el mindig, te pedig a hajósinasaidat veszíted el minduntalan.-
- Kérem, felség, nagyon aggódom a két pernahajder miatt. Erős a gyanúm, hogy nagy veszélybe kerültek."
"- Lépjetek elő, gazfickók, és nyugtassátok meg szegény kapitányotokat!"
"- Na, majd még meglátom, magammal viszem-e őket."
"- Látod, éppen ezért nem adom oda a pénzed! Félek, hogy efféle ostobaságokra költenéd.
- Hát mire költeném, kapitány úr? Vegyek belőle felmosórongyot, hogy Negró is örüljön?"
"- Én sajnos nem ilyen vagyok - csóválta a fejét Balikó irigykedve. - Múltkor már a tizennegyedik szilvás gombóc kifogott rajtam, pedig csuda finom volt.
- Hát ez tényleg nem túl dicső - vigyorgott Rumini. - Szilvás gombócból és palacsintából legalább húszat be kell vágni, hogy érjen valamit."
"- A jó barátok maguktól is betalálnak..."
"- Hogyne, még mit nem! Miért nem rögtön pálinkával kínálod őket, barátom? Ne feledd, ezek az urak még gyerkőcök.
A két kisegér bánatosan pislogott."
"- Nyolcvanöt éve meg sem mozdult szegény. Tíz ugrás pont elég volt neki mára."
"- Addig viszont rejtsük jól el! - jelentette ki Rumini. - Nem örülnék, ha Negró azt látná, hogy hol bent vagyunk az éléskamrában, hol nem."
"- Önműködő kefét kellett volna vennünk a bazárban. Minek a sok jó szerzeményünk, ha közben egész nap takarítunk? Képzeld csak el, ülnénk a mentőcsónak alatt, világítana a két szentjánosbogár lámpás, rágnánk a mogyorót, kártyázgatnánk, a kefe meg sikálná a fedélzetet."
"- Ez a kulcs minden lakatot nyit a világon! - huncutul Balikóra kacsintott, aztán vidáman fütyörészve nekilátott a munkának."
0 megjegyzés