bergjudit
értékelés
ifjúsági
pagony
rumini
Berg Judit: Rumini és a négy jogar (Rumini 3.) - Értékelés
Mint ahogy a Szélkirálynő szeli a habokat, olyan sebességgel érkeztem meg én is Berg Judit Rumini c. könyvsorozatának harmadik része, a Rumini és a négy jogar c. kötet értékelésével. :3
A harmadik kötettel a könyvsorozat eddigi legterjedelmesebb és legszerteágazóbb történetét vehetjük kézbe, ami az Arany-tenger egykor békés, mára azonban már viharossá vált vizeire kalauzolja az olvasót...
Rumini harmadik kalandja eddig soha nem látott veszélyeket rejt magában, míg az olvasó a páratlanul csodás, tökéletesen felépített világ egy újabb szegletével ismerkedhet meg az írónő jóvoltából.
A Rumini és a négy jogar egy rendkívül összetett, ezernyi új szereplőt felvonultató kötet, mely a gonoszság egy olyan mélyébe - és az ebből fakadó szörnyű tettekbe - enged bepillantást, amire talán már szavak sincsenek...
Vitorlát bonts, matróz! A Szélkirálynő kifut az Arany-tenger gyönyörű, ámde ezernyi veszélyt rejtő vidékére!
"- Mindenképpen minden éppen úgy
történik, ahogy kell. Ahogy történnie kell."
A Rumini és a négy jogar cselekménye - az első két kötettel ellentétben - már nem Egérvárosban veszi kezdetét... A Szélkirálynő a regény kezdetén már elindult harmadik küldetése színhelyére és épp az Arany-tengeren szeli a habokat. A kapitány, Bojtos Benedek és első tisztje, Sebestyén gondterhes érzelmekkel teleszőtt beszélgetéséből azonnal megtudjuk, hogy az Arany-tenger bizony korántsem olyan, mint amilyennek más hajók matrózai lefestették azt számukra... A szélmentes, csendes és békés tenger hírében álló vízi világról szóló beszámolók alighanem pletykák csupán, hisz a Szélkirálynő dagadó vitorlákkal siklik célja, a Tükörtó-szigeti Gátváros felé... A kellemes időjárás és az útjukat segítő szél azonban pillanatok alatt viharossá erősödik és a Szélkirálynő legénységének élete veszélybe kerül...
A hajó tehetetlenül hánykolódik a tengeren az óriási viharban, s csaknem odavész, ám a vihar végül elvonul, s szerencsére senki sem sérül meg komolyabban. A kapitány, a megrongált hajó láttán biztos kikötőhely keresését adja ki parancsba, ám sem ő, sem Sebestyén nem tudja, miféle vidékre is sodorta a hajót a vihar...
Nemsoká egy kis sziget tűnik föl a távolban, ám hőseink az éj beállta és a sötétség veszélyei miatt nem szállnak partra... Miután az őrségen kívül mindenki nyugovóra tér, Galléros Fecó lélekszakadva rohan felébreszteni barátait, a két mindenre elszánt, komisz hajósinast, akik már az egerek - azaz igazak - álmát alusszák... ^^
Fecó könnyűszerrel észhez téríti Ruminit, akinek azonban nem sikerül kirángatnia az ágyából legjobb barátját, Balikót. ❤
Fecó és Rumini az őrség és a kapitány háta mögé oson és onnan nézi megbűvölten a különös jelenséget - a szigeten táncoló ezernyi fénypöttyöt, ami villámgyors sebességgel változtatja a helyét. Bojtos kapitány soha életében nem látott még ehhez foghatót, s úgy érzi, bölcs dolog volt, hogy nem szálltak partra naplementekor...
Hajnalban a kapitány felfedezőútra indul a szigeten, ahová önként jelentkező, bátor matrózai is elkísérik. A kapitány, Sebestyén, Rumini, Balikó, Fecó, Tubák és Brúnó szívébe nemsokára jeges félelem mar, mikor felfedezik, hogy a sziget egy óriási mocsaras vidék, ahol elég egy óvatlan lépés és életüknek azonnal búcsút mondhatnak...
Ha mindez nem lenne elég, úgy tűnik, a mélyben mozog valami, ami nyomon követi hőseink útját, ám Rumini, nem törődve barátai figyelmeztetésével, nem veszi komolyan a fenyegetést és a mocsárba dugja farkincáját. Amint Rumini farka beleér az ingoványba, főhősünket valami magával rántja a mélybe...!
"- Ó, fiam, túlságosan kicsiny csepp vagyok
én ehhez ebben a hatalmas tengerben."
Miközben a felszínen a Szélkirálynő legénysége a halottnak vélt hajósinast siratja, addig Rumini a kígyók népének fogságába kerül, akik kifaggatják főhősünket jövetelük céljáról.
Rumini felfedi a Szélkirálynő úti célját - a rakományt Tükörfarkú Kasztor, a hódok királyának megrendelésére szállítják Gátvárosba.
A kígyókirály azonban egyetlen szavát sem hiszi az egérfiúnak, hiszen Kasztor hónapok óta nyomtalanul eltűnt és királyságát a gaz Hódító Hodrik vette át, aki sorra igázza le az Arany-tenger szövetségét...
A kígyókirály - miután kifaggatta Ruminit -, szabadjon bocsátja hősünket - de elveszi a fiú emlékeit, aki a felszínen tér magához, aggódó, könnyáztatta arcú barátai körében.
Rumini semmire sem emlékszik a mocsár alatt történt beszélgetésből és fogságról, s bár a fiú kívülről sértetlen, Cincogi doktor amnéziát állapít meg nála. A különös eszméletvesztés mellett Rumini karján felcsillan egy egészen különleges, ezüstös karperec is, amit a fiú - próbálkozzon bárhogy - nem tud levenni magáról...
Miután a Szélkirálynőt megjavítják, a kapitány útnak indítja a hajót Kopjásvég felé, ám ekkor még nem is sejti, miféle egeret próbáló idők elé is néz legénységével oldalán, ahogy azokra a szörnyűségekre sem készítheti fel semmi, amit a sors tartogat számukra...
"- Rumini - nyújtotta a mancsát a kisegér. - Hajósinas.
De egyszer majd kapitány leszek."
"- Jó ötlet - csillant fel Balikó szeme. - Az is lehet, hogy egy
varázslattal azon nyomban el tudja űzni a víz hatását. Képzeld,
ha hetekig ilyen rettenetes ételeket készít Ajtony!
Rumini csüggedt hangulata ellenére felnevetett.
- Balikó, legalább az biztos, hogy te a régi vagy. A helyzetünk
kilátástalan, és egyre romlik, de te mégis leginkább
az ebéd miatt aggódsz."
A Rumini és a négy jogar minden eddigi kötet cselekményénél összetettebb és szerteágazóbb történetet mesél el. A kötet, a könyves közösségi oldalakon a könyvsorozat legkiválóbb darabjaként alapított magának ledönthetetlen bástyát, s bár megértem, miért ez az a kötet, ami a rajongók tetszését a leginkább elnyerte, számomra az első kötetet fölülmúlni még ez sem tudta! :3
A könyvsorozat kötetei jelenleg az alábbi helyet képviselik a dobogón szerény személyem szívében:
1. Rumini ❤
2. Rumini és a négy jogar
3. Rumini Zúzmaragyarmaton
4. Galléros Fecó naplója (Noha ennek értékelése csupán néhány nap múlva várható, mivel a kötet már behabzsolásra került, itt a helye a listán... ^^)
A Rumini és a négy jogar cselekményét lehetetlenség volna annál is tovább ecsetelnem, mint ahogy a fentiekben tettem. Még ezzel a jó pár bekezdéssel is a történet felszínét karcolgattam meg csupán, annak ellenére, hogy már így is végtelen sorokat róttam a kitartó olvasó szeme előtt. LOL
Igyekszem azonban minden gondolatot virtuális papírra vetni, ami olvasás közben megpendítette az agytekervényeimet, ahogy minden momentumot is, ami megdobogtatta a szívemet. ❤
Mindezek mellett kitérek a szereplőkre is, akikből bizony akad elég szép számmal ebben a kalandban... ^^
"- Ez a beszéd, Rumini! - lelkesedett Balikó. - Simán
menni fog, meglátod. Csak azt mondd meg, hogy mászunk ki
ezekből az átkozott köcsögökből!"
Ami a leghamarabb eszembe jut a harmadik kötet kapcsán, az a fergeteges, zseniális humor. Az írónő lenyűgöző humora, ami ebben a kötetben burjánzik csak el igazán - noha az első két kötetre sem lehetett ezen a téren - sem! :P - panasz!
A kötet rengeteg beszédes nevet tartalmaz, amik tökéletesen illenek a karakterekre, s ha az a cél, kellőképp szórakoztatnak is. Vegyem csak példának okáért Hódító Hodrik várbéli őrparancsnokát, Riz Ottót! /Zseniális! A hasamat fogtam a nevetéstől valahányszor felbukkant a szerencsétlen. ^^/
Halálosan vicces azonban a tudós cickány, Ákum Vákuum neve is, de ne menjünk el szó nélkül a Tiltott-sziget forrásainak neve mellett sem, amik a Fordí, a Zsibbasz és a Fogvatar nevet viselik, s zsenialitásukra csak a későbbiek során derül fény - amit most nem is szeretnék elspoilerezni! Ha kíváncsi vagy rá, járj te magad utána! ;)
Ami még felkeltette a figyelmem a humorral kapcsolatban, az talán csak egy felnőtt számára ilyen vicces, hisz nem hiszem, hogy a célközönség ilyen apróságokkal foglalkozna, mindenesetre véleményem szerint rettentő humoros, hogy a hódok még a víz alatt is adnak a divatra és ruhában úszkálnak a tóban és tengerben, hogy aztán kilépve a szárazföldre már varázslatos módon száraz ruhában tipegjenek tovább. ^^ No, de hagyjuk is ezeket a muris csacskaságokat! Hehe
"- Aú, a szemem, megvakulok! - nyöszörgött Rumini.
- Köpenyeket felhúzni! - adta ki a parancsot Foszforeszkó kapitány...
- Komolyan mondom, a napra lehet nézni, de rátok nem.
- Szépek vagyunk, mi? - rikkantott vidáman Pilács..."
A kötet cselekménye egy hetet ölel fel, mely most tökéletesen kiszámítható a napok múlásából és a bizonyos életveszélyes és sorsfordító jelentőségű problémák megoldására maradt nyúlfarknyi időből... Az idő jelen esetben égető jelentőséggel bír, hisz nem csupán nemzeteket dönthet pusztulásba, de örökre meg is változtathatja a szívünknek oly kedves karakterek személyiségét is...
Mint ahogy Berg Judittól már megszokhattuk, a cselekmény több szálon fut, a történet grandiózus mivoltja végett azonban itt már nem csupán két szálról beszélhetünk... A cselekmény és az idő több helyen is szerteágazik, s csupán a legutolsó oldalakon fut össze és olvad egy nagy egésszé...
A Rumini és a négy jogar számtalan érdekes, halálosan szeretnivaló és gyűlöletes karakternek ad otthont. Főhőseink mellett a sakktáblára olyan játékosok kerülnek, akik több szempontból is meghatározó jelentőséggel bírnak, nem csupán a történet szempontjából, hanem azon okból kifolyólag is, milyen hatással lesznek hőseink későbbi életére, valamint élettapasztalatára...
A kötetben - "önálló kalandjai során - nem csupán Rumini kap maga mellé társakat. Míg főhősünk fénylényekkel, kígyókkal, egy bizonyos egérhölggyel, valamint egy hódfiúval kerül életveszélyes kalandokba, addig szívszerelmem, Balikó nem kisebb személy társaságában szeli át a tengert, mint Kőpáncélos Agaton, a teknősök királyának mindentudó bölcse, Omnitudor.
Legnagyobb örömömre, a kötetben Rumini és Balikó hosszú-hosszú időn át nem szakad el egymástól, s minden erejükkel és bátorságukkal, vállvetve küzdenek társaikért, az igazságért és a boldog végért. ❤ De a kaland nem is lenne igazi Rumini-kötet, ha a sors - vagy a végzet - nem szakítaná el a bajtársakat egymástól, akik aztán külön utakon folytatva küzdenek a jóért, próbálnak meg segíteni a másiknak és visszatalálni egymáshoz. :3
Míg Rumini - miután megtörténik a baj - megpróbál eljutni a Tiltott-szigetre és visszaváltoztatni az önmagából kifordult Szélkirálynő teljes legénységét, addig Balikó a tenger mélyén próbálja megvédeni az utolsó jogart, amit Hódító Hodrik görcsösen próbál megszerezni...
A történet egészen különleges. Hódító Hodrik várában ugyanis a Szélkirálynő legénysége - Ruminit és Balikót kivéve - a király csalárdságának és gonoszságának áldozatául esik és egy különleges varázsvíznek köszönhetően teljesen kifordul önmagából. Míg a jóságos, nemes kapitányból egy minden hájjal megkent goromba zsarnok lesz, addig a megátalkodott fedélzetmester, Negró egy jólelkű, szelíd személlyé változik... Ajtony kiváló szakácsból borzalmas kuktává változik; Sebestyén az erejével kérkedő, nagyszájú fickóvá töpörödik, s ha mindez nem lenne elég, Galléros Fecó a világ legnagyobb és legsunyibb besúgójává válik...
A Szélkirálynő legénysége gonoszságot gonoszságra halmoz, s a két hajósinas páratlan kegyetlenkedések áldozatává válik...
Noha ezt a szálat az írónő remekül megalkotta, fájdalmas volt látni - s bevallom, el is elmorzsoltam néhány könnycseppet -, miként is bánnak a szívemnek oly kedves legényekkel a hajón, akiknek nem egyszer kövér könnycseppek gördültek végig az arcukon a gazságokat látván...
Galléros Fecó ebben a kötetben különösen ellenszenves volt számomra, annak ellenére, hogy tudtam, nem tehet arról, mit cselekszik. Tenyérbemászó személyisége azonban itt még inkább kiütközött, ezért már előre féltem, hogyan is fogom átverekedni magam a Galléros Fecó naplóján... No, de ne szaladjunk ennyire előre... ^^
Fecó élete ebben a kötetben gyökerestül megváltozik, mikor szívét menthetetlenül rabul ejti Szimathy Johanna, a Kopjásvégen élő gyönyörű egérlány, aki Rumini "társa" lesz a bajban... Noha a lány személyében egy szerethető, aranyos karaktert kaptam, akinek megvan a magához való esze, mégis tölteléknek éreztem, egy csinos kis buksinak, aki a "női olvasók" - no meg Fecó - miatt kerülhetett a kötetbe. A könyvsorozat bár valóban kevés női karaktert vonultat fel, s talán a "gyengébbik nem" képviselői - jaj, mit kapok majd én ezért... LOL - hiányolják a női karaktereket, akikkel azonosulni tudnak, én még mindig tartom, hogy ezek a történetek szóljanak a kalandról és a srácokról és hagyják a fenébe a lányokat! Egy vérbeli kalandregénybe nem kell olyan sok női karakter!!!
Bár Johanna egy tipikus törékeny, bájos kisasszony, minden nehéz helyzetben megteszi, ami tőle telik, s ez rendkívül értékelhető a karakterében!
Ejtenék még néhány szót a fénylényekről is, akik maguk is egészen zseniális, lenyűgöző teremtmények, s bár Pilács és Gyogyó Rogyó (akinek a csattanója a regény végén komolyan mondom fenomenális!!!) is a szívembe lopta magát, mégis Foszforeszkó kapitány volt, aki - Omnitudor mellett - a mindenemmé vált! :3
Legnagyobb szerelmem, Balikó ebben a kötetben is brillírozik, s úgy érzem, a rengeteg jelenettel, amit vele kaptam, az írónő kárpótolt a Zúzmaragyarmaton történt lábtöréséért és mellőzéséért... ^^
Balikónak ezen életre szóló kaland során ismét alkalma nyílt arra, hogy megmutassa milyen okos és bátor is ő valójában. A fiú megmutatta igaz, őszinte és hű szívét, tiszta lelkét és zseniális agyát, ami éppolyan jól vág, mint Ruminié... Mindemellett pedig - hisz a kötet bővelkedik a humorban - számtalan "haspók"-jelenetet is kaptam, amiken nem győztem hangosan nevetni. Balikó személyisége gyönyörűen fel van építve és ebben a kötetben páratlanul szépen meg is mutatkoznak a főbb tulajdonságai, ahogy annak is szemtanúi lehetünk, milyen remekül megfér egymás mellett a haspók, a lusta, az okos és a bátor jellemvonás. ❤
Balikó tökéletes társa Omnitudornak, aki nem is kívánhatott volna nagyobb segítséget maga mellé. A teknős szavaival élve azt kell mondjam, Balikónak valóban bele kellett zuhannia a tengerbe, hogy minden pontosan úgy történjen, ahogy annak kellett... ^^
Kimondhatatlanul örültem, mikor a történet végén végre Balikó is megkapta a méltó elismerést, ami már igazán kijárt neki! Örültem, hogy a fiú egészen különleges érdemrendet kapott és kitüntették, hiszen megérdemelte! ❤ Kijárt neki az elismerés, hisz Rumini mellett mindig háttérbe szorult a lelkem. Az pedig, hogy pont a teknősöknek segített, akiket nagyon szeretek, csak hab volt a tortán! Ahwww :3
A tojásőrzős résznél éreztem csupán, hogy megint ki lett hagyva karaktere a harcból, ám végül ezt nem rovom fel negatívumként avagy bosszúságként, hiszen egyrészről a feladat rendkívül kreatív és nemes! volt, másrészt nem is tudott volna mindent elsöprő erő lenni a harcban teknősök és nagy testű hódok között a parányi egérfiú... Mindazonáltal lelkiismeretes, veszélyes és felelősségteljes feladatot kapott, ahol apró, kezdődő életek voltak bátorságára és erejére bízva... :3
A legvégére Omnitudor karakterét hagytam, aki maga is menthetetlenül rabul ejtette a szívemet. A bölcs, okos, vén teknős mindamellett, hogy rendkívül fontos az Arany-tengerért zajló harcban, számtalan bölcs gondolatot fogalmaz meg, melyből apró és felnőtt olvasó egyaránt gazdagodhat. Bölcsessége, komolysága és határozottsága mellett haláli pofa is, hiszen ki ne nevetne a halálosan komolyan előadott jövendőmondásokon vagy épp nagy igazságokon, amikbe azért lássuk be, egy jó nagy adat hit is szorult.
Omnitudor soha nem kérdőjelezi meg az események folyását, tudja, hogy minden úgy történik, ahogy az meg van írva, s ha a sors mellettük áll, akkor nem is történhet semmi probléma. A teknőst határtalanul nagy hittel áldotta meg a sors, ami néhol már-már mulatságos is, ám megcáfolhatatlan tény, hogy a bölcs teknős megfontoltságával, visszafogottságával, nyugalmával és lelki erejével számtalanszor megmenti hőseink életét és a helyes mederben tartja az események láncolatát. ❤
Omnitudor elítéli a léhaságot és a forrófejűséget, életét lassan, komótosan éli, bár lássuk be, egy teknősbékától ez talán nem is olyan nagy meglepetés. ^^ Mindazonáltal a bölcs tanító is képes a humorra és a nevetésre, a jókedvre és a barátságra, sőt, bátran ki merem jelenteni, hogy nála igazabb és megbízhatóbb barátot keresve sem lehetne találni az Arany-tenger vidékén... ❤
Egyetlen fricskát engedjetek meg nekem. Szerény véleményem szerint az illusztrációkon talán egy picit fiatalos lett az arca egy bölcs, vén tengeri teknőshöz képest, na de ez legyen a legnagyobb probléma... ^^
A kötet még egy nem várt, utolsó meglepetéssel zárul, melyben Bojtos Benedek nem csupán elnézést kér Ruminitől és Balikótól a rossz bánásmód miatt, de el is ismeri és meg is dicséri a két jómadarat, akik szívét nem is feszíthetné szét jobban az öröm, hisz a kapitány elismerése mindennél fontosabb számukra! ❤ Ám ez még nem minden! Bátorságukért, leleményes és furfangos agyukért, talpraesettségükért a kapitány előlépteti hőseinket, akik a Szélkirálynő következő útján már nem, mint hajósinasok, hanem mint, teljes értékű, felnőtt matrózok hajóznak majd ki Egérváros kikötőjéből!
Rumini és Balikó a kitartás és a hősiesség példaképei, ez nem is vitás, s én már alig várom, hogy lássam, mit művel majd ez a két jómadár Datolyaparton! ❤
Halkan jegyezném meg csupán - nem tudom, mennyi Negró-ellenes olvasó van itt, akik készek a skalpolásra... ^^ -, de Negró víznek "köszönhető", megváltozott személyisége és jelenetei az én tetszésemet ugyanúgy elnyerték, mint a goromba fedélzetmester morgásai, ám egészen váratlanul ért, hogy a kötet egy jószívű és aranyos Negrót tartogat az olvasónak, akinek "első felbukkanásakor" hangosan felkacagtam.
Mondjon bárki, bármit, ebben a Negróban egy angyal veszett el, csak még nem tudott a felszínre törni az erős kéregtől, ami körbezárta a szívét...! ^^
"- Minden úgy történik, ahogy az a sorsunkban
meg van írva - jelentette ki Omnitudor..."
Nagy Zoltán illusztrációi ismét elvarázsoltak - s még mindig rendkívül sajnálom, hogy a magyar piacon nem állná meg a helyét a színes kiadás. :( Remélem, a lengyel kiadás folytatódik és láthatom még a további köteteket is színesben...
Az illusztrációkhoz kapcsolódóan azonban szöget ütött a fejembe egy gondolat, ami bár már a Rumini Zúzmaragyarmaton olvasása közben megvetette a magot bennem, a kicsírázás állapotát csak itt érte el...
Az illusztrációk mindig nagy hangsúlyt fektetnek az új szereplőkre és az új helyszínekre, "főhőseinkből" azonban - szerény véleményem szerint - rendkívül keveset kapunk... Értsd, elképesztően elhanyagolva érzem a Szélkirálynő legénységét, akik szinte alig jelennek meg a lapokon... Szinte sehol egy Bojtos Benedek, Sebestyén, Ajtony vagy éppen Cincogi doktor, de Negrót is drámaian mellőzöttnek érzem!
A mellékszereplőkhöz - vagyis az adott kötetben új szereplőkké váló karakterek -, valamint a gonosz karakterekhez képest a matrózok vajmi kevés teret kapnak, s csak remélni tudom, hogy ez az arány a későbbiek folyamán változik majd... Példának okáért, ha nincs a Rumini Iskolaelőkészítő játékos füzet, nem tudom meg, hogyan is néz ki Negró...
#sosad
Ebben a kötetben egyetlen egy helyesírási hiba is felütötte a fejét és ezt csupán azon okból kifolyólag emelem ki, hogy olvasás közben meg kellett állnom és egy darabig pislognom kellett, valóban jól látom-e, tekintve hogy eleddig soha egyetlen hibát sem láttam a Rumini-kötetekben, ami óriási szó, na de a Pagony kiadó a minőségéről - is - híres! :D
"Omnitudor beszámolt Bernát testvérnek az utóbbi évtizedek
eseményeiről. A két öreg majdnem ötven éve nem találkozott.
Omnitudor mégis türtőztette magát, és mivel útjuk igencsak
sürgős volt, az első negyvenkilenc és fél évről alig néhány mondatot mondott
csupán. Az utóbbi fél év történéseiről viszont részletesen beszámolt..."
Mindent összevetve a Rumini és a négy jogar egy elképesztően zseniális, eseménydús és torokszorító kaland története, melyben a Berg Judit által megteremtett gyönyörű világ egy újabb szeletébe nyerhetünk bepillantást. Egy hatalmas kaland, mely egyetlen percig sem válik unalmassá, s a vérbeli Rumini-rajongót olyan mértékben magába szippantja s nem ereszti, hogy a gondolatai nem is tudnak elszakadni ettől a varázslatos világától! Ez a tökéletes kalandregény receptje!
Horgonyt fel, matróz! Hajózz ki te is az Arany-tenger veszedelmekkel teli vidékére! ❤
Értékelés: 5/5 teknőc
Idézetek
"Bojtos Benedek kapitány méltán büszke volt rá és hétpróbás, mindenre elszánt legénységére. Nem akad párjuk egész Egérországban!"
"- Hát ez nagyon egyszerű - legyintett Rumini. - Az egérkölyökkel megesszük a sajtot, és csónakázunk egy jót. A kígyó meg csináljon, amit akar."
"- Fecó! Azonnal a fedélzetre! - ordított Negró magánkívül. - Cápaeledelt aprítok belőled!"
"Amint kiléptek a szélvédett fülkéből, Balikót szinte nekivágta a korlátnak a szél."
"- Ilyet még nem éltem - motyogta Rumini, és hatalmasat tüsszentett. - Több víz van felettünk, mint alattunk."
"- Ébresztő, komám, éjszakai kaland a láthatáron!"
"- ....Egy biztos: a szellemekben nem hiszek.
- Rosszul teszed - nevette el magát Rumini. - Kérdezd csak meg Negrót! Ő már találkozott kísértettel itt, a Szélkirálynőn is."
"- Nem hiszem el, hogy nekem nem szóltatok! - méltatlankodott Balikó, amikor Rumini beszámolt neki a különös éji tüneményről.
- Felőled akár ágyút is sütögethettem volna a füled mellett - legyintett Rumini. - Ha ilyen hétalvó vagy, magadra vess!"
"- Megbocsásson, kapitány úr! - szólt közbe rosszallóan Negró. - Szerintem nem helyes a két hajósinast is magával vinni. Megint valami galibát okoznak, elbitangolnak, megszöknek, aztán bottal üthetjük a nyomukat."
"- Nyugodj meg, jó fedélzetmesterem! - szólt a kapitány. - Ezúttal éppen hasznát vehetjük a két gézengúz bátorságának és ügyességének. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak elcsatangolni."
"- A mocsarakban lidércfény szokott világítani - mondta csendesen Brúnó."
"- Tud valaki fényül? - kérdezte jókedvűen Rumini."
"Balikó a zsombékon kuporogva zokogott."
"A kapitány és Sebestyén élesztgették, Fecó könnyes szemmel guggolt mellette, miközben Balikó félig sírva, félig nevetve ordította, hogy "Rumini, Rumini, Rumini!"
- Hallom, Balikó, én vagyok! - motyogta Rumini, és fogalma sem volt róla, miért fekszik a földön, és miért ordít a boldogságtól szinte megtébolyulva."
"- Azért, ha rögtön ébredés után találok egy fogódzót, ami segít valahogy belekapaszkodni az álomba, néha eszembe jut pár részlet - tette hozzá elgondolkodva. - Múltkor például Ajtony karamellát főzött reggel, és a konyhában az illatról jutott eszembe, hogy micsoda lakomát álmodtam hajnalban.
- Szerintem neked alvás után elég lenne végigszimatolni az éléskamrát, és mindig kiderülne, éppen miről álmodtál aznap - vigyorgott Rumini.
- Meglehet - mosolyodott el Balikó. - Gyakran falatozom álmomban."
"- Te mondtad, hogy olyan helyre tegyem, ahol senki sem keresi - vonogatta a vállát Rumini.
- Ha rabló lennék, eszembe se jutna a büdös zoknid közt matatni - vigyorgott Balikó megértően."
"- Ja, azok az agyalágyultak összevissza rohangálnak naphosszat..."
"- Ők is fénylények, az egész banda - szögezte le Pilács. - Együtt rohangálnak, és a legkisebb széllökéstől is órákig remegnek ijedtükben."
"- Jól ismeritek őket? - kérdezte kíváncsian Balikó.
- Egyáltalán nem - rázta a fejét Pilács. - Ők odalent élnek, a mi népünk viszont nem megy soha a víz alá. Kinek kell, hogy átázzon a gatyája, nem igaz, Gyagya?"
"- A mi hős népünk nem várja meg, hogy egy kígyó előjöjjön a mocsárból. Szóval, még az is lehet, hogy csupa jó fazon a kígyónép, csak mi nem hagyjuk őket bemutatkozni."
"Balikó szégyenkezve hümmögött.
- Túl késő van már. Biztos azért nem fog a fejem.
- Biztos - vigyorgott Rumini. - Reggel meg túl korán van, délben pedig ugyan ki tud ebéd nélkül gondolkodni. Nem igaz, cimbora?
- Nagyon vicces - dünnyögte Balikó sértődötten."
"- Mellé ülök, ha addig élek is!
(...)
- Ne strapáld magad, Fecó! Szóba sem áll veled. Urakhoz van ő szokva."
"- Balikó már az elején megmondta, hogy nem vagy a kisasszony esete...
- Dehogynem - kacsintott Fecó. - De most nem Johannáról van szó, kisfiam. Ti nem vettetek észre semmi különöset?
- Hát, az a mandulás puncstorta különösen finom volt - szusszant elégedetten Balikó.
- Rumini, mondd, hogy csak tetteti magát! - nyögte Fecó, és könyörögve tette össze a mancsait. De Rumini a fejét rázta.
- Balikó képes tényleg csak a hasára gondolni. Miről van szó?
- A vendéglátóink nagyon furcsán viselkednek. Ti nem éreztétek, hogy ez a Szimathy úr úgy figyel, mintha állandóan szaglászna, szimatolna?
- Ha a lányának teszed a szépet, ne csodáld, hogy rajtad tartja a szemét! - mondta Rumini bölcsen."
"- Azon az ajtón fogsz kimenni, amelyiken ki kell menned - közölte Omnitudor sejtelmesen."
"- Rumini - nyújtotta a mancsát a kisegér. - Hajósinas. De egyszer majd kapitány leszek."
"- Már nem is fáj - jelentette ki Rumini, bár ez azért elég messze volt az igazságtól. - És ha tényleg kapok hódfocikitűzőt meg fahéjas cukrot, egész biztosan szent a béke - tette hozzá huncut mosollyal.
Bojtos Benedek felnevetett.
- Úgy látom, Rumini tényleg kezd magához térni."
"- ...Úgy látszik, aki gyáva, süket is - vonogatta a vállát Pilács. - Pislogott is tőlük mindig az öreganyám. Azt mondta, egyszer ettől a sok felesleges rohangálástól fog benne kialudni a láng."
"- Furcsa - csóválta a fejét a kormányos. - El sem tudom képzelni, hogy az egérkirálynak otthon, Egérvárosban valaha is eszébe jutna, hogy magához rendeljen egy csapat matrózt, akik épp befutottak a kikötőbe. Itt meg már másodszor megyünk a helyi urasághoz vendégségbe."
"- Úgy fogad minket ez a hód, mintha réges-régi jó barátunk lenne - csóválta a fejét Fecó.
- Vagy a bácsikánk - tódította Balikó.
- Egy távoli rokon. Csak ne vágjon nyakon! - mondta Rumini vidáman.
Amióta elindultak Hodrik várába, a kisegérnek sziporkázóan jó kedve volt. Minden porcikája érezte a közelgő veszélyt, de félelem helyett valami huncut hangulat szállta meg."
"- Mi van veled, Rumini? Máskor egy ötfogásos ünnepi ebédet is pontosan ki tudsz szagolni, most meg csak a rántott sajtig jutottál?"
"- Komolyan mondom, összekevernek minket Egérország főhercegével - morfondírozott Fecó, de az orra izgatott remegéssel szívta magába az ínycsiklandó illatokat."
"- De le ám - bólogatott titokzatosan Rumini. - Úgyhogy szabad a pálya, mehetünk a dézsába. Rám fér egy kis meleg fürdő, masszázs, lubickolás.
Balikó szemtelenül csillogó szemekkel közelebb hajolt, hogy megszaglássza a barátját.
- Hát, ami igaz, igaz. Tényleg nem ártana megfürödnöd - kuncogott.
- Még szerencse, hogy nem a humorodért barátkozom veled - húzódott el megvetően Rumini, de a szemei csak úgy szikráztak jókedvében."
"- Tűnjetek el innen! - susogott a kis kígyó. - A fürdő csapda! Egy csepp víz se érjen!"
"- Rumini, csak nem azt gondolod, hogy Hodrik ezekbe a csövekbe zárta az elrabolt fénylényeket, és azok a szerencsétlenek világítanak a sötétben? - képedt el Balikó.
(...)
- De hát ez kegyetlenség!"
"- Legközelebb kevesebbet vacsorázz! - nyögött nagyot Rumini Balikó súlya alatt."
"- Ostoba kis egerek! Nem volt nehéz rászedni őket."
"- Balikó, össze ne törd, mert idecsődíted az egész várőrséget!"
"- Szerintem hazugság - jelentette ki magabiztosan Balikó. - Te el tudod képzelni, hogy a kapitány meg Sebestyén egy fürdőtől egyszer csak hazudozni kezd, és jószántából teljesíti egy gonosz király parancsait?"
"- Ez a beszéd, Rumini! - lelkesedett Balikó. - Simán menni fog, meglátod. Csak azt mondd meg, hogy mászunk ki ezekből az átkozott köcsögökből!"
"A könyörtelenül szigorú fedélzetmester vidáman rájuk kacsintott, megveregette a vállukat, és baráti hangon odasúgta:
- Na, ne aggódjatok, fiúk, nem szólok senkinek! Ezt a kis csínyt nem áruljuk el a kapitánynak.
(...)
- Azt hiszem, sokkal nagyobb a baj, mint gondoltuk..."
"Rumini mancsa ökölbe szorult ekkora gazság hallatán. Az, hogy valaki nagyképű, szószátyár, hencegő vagy éppen hízelgő lesz egy gonosz varázslat folytán, még hagyján. (...) De hogy valaki a legjobb barátait árulja el, ráadásul ilyen aljas, kárörvendő módon, az a kisegér minden képzeletét felülmúlta."
"- Figyelj! Gondold csak végig, kivel mit tett a tegnapi fürdő! Az igazságos és kedves kapitány gonoszabbul viselkedik, mint máskor Negró. Sebestyén, aki szerény és jószívű, erőszakos és nagyképű lett. Negró viszont kedves, barátkozó."
"- Jó ötlet - csillant fel Balikó szeme. - Az is lehet, hogy egy varázslattal azon nyomban el tudja űzni a víz hatását. Képzeld, ha hetekig ilyen rettenetes ételeket készít Ajtony!
Rumini csüggedt hangulata ellenére felnevetett.
- Balikó, legalább az biztos, hogy te a régi vagy. A helyzetünk kilátástalan, és egyre romlik, de te mégis leginkább az ebéd miatt aggódsz."
"- Köszönjük, Negró - mondta ámuló szemekkel Balikó. Egyszerűen nem hitt a fülének Negró figyelmessége hallatán.
- Lehet, hogy megkérem Omnitudort, hogy csak a többieket változtassa vissza. Milyen jó lenne, ha Negró így maradna! - ábrándozott Rumini..."
"Rumini elkeseredetten vágta földhöz a felmosódézsát, miután harmadszor mosta fel a fedélközt, amit mindig összejárt valaki.
- Komolyan mondom, eddig azt hittem, Negrónál nincs lehetetlenebb alak a világon. De a kapitány még rajta is túltesz.
Balikó csak legyintett. Megszólalni sem volt már kedve."
"- Odanézz, most megjelent mögötte egy alak! - rémült meg Balikó. - Nagyon ijesztő, ez csak valami szörnyeteg lehet!
- Hát tényleg nem valami szép - hagyta rá Rumini..."
"- Ábel, kérlek, mondd meg ennek az úrnak, hogy távozzon! Facsarja az orromat az árulók szaga."
"- Fordí-tó, Zsibbasz-tó, Fogvatar-tó - ejtette ki Balikó a szavakat, és egyszeriben minden megvilágosodott előttük."
"- ...Én fiam, kívülről tudom mindazt, amit tudnom szabad."
"- Mindenképpen minden éppen úgy történik, ahogy kell. Ahogy történnie kell."
"A könyvtár Kopjásvég egyik legfőbb büszkesége volt: a hatalmas, díszes könyvespolcok csak úgy roskadoztak a bőrkötéses kódexektől, aranygerincű könyvektől, pergamentekercsektől."
"Elég nagy a palota, világítsanak ott a nyamvadt kis rabszolgák!"
"- Eresszetek, azonnal meg kell állítani a hajót! - ordított magánkívül Rumini...
- Balikó beesett a vízbe!"
"Ugyan a szíve mélyén érezte, hogy Balikónak nem esett baja, és az öreg teknős a jogar segítségével megóvja őt minden veszélytől, mégis rettentően aggódott."
"- Nincs értelme tovább kutakodni - jelentette ki végül a kapitány. Bár őt is megrázta Balikó elvesztése, úgy tűnt, még a szörnyű eset hatására sem változott vissza a régi, jóságos Bojtos Benedekké."
"- Micsoda ostobaság! - mennydörögte Bojtos Benedek. - Palackpostát dobni a tengerbe, hogy majd az áramlat kézbesítse. Szerencsétlen Balikó, ezért igazán felesleges volt vízbe pusztulnia.
Johanna hangosan felzokogott. Rumini úgy látta helyénvalónak, hogy ő is mancsába temesse az arcát. A végén még gyanússá válhat, hogy nem siratja barátja elvesztését."
"Vagy esetleg mégis Balikó miatt facsarodott össze a szíve?"
"Ruminit hol bizalmatlan, hol gyűlölködő pillantásokkal méregették, a legénység ugyanis hallgatólagosan egyetértett abban, hogy Balikó tragédiája leginkább Rumini hibája."
"Zuhantában látta, hogy nincs egyedül: páncéljával ügyetlenül magával sodorta Balikót is."
"- Rumini elég talpraesett gyerek, ő is rá fog jönni, hogy nem hagytalak odaveszni. Ha a vízbe estél, akkor a vízbe kellett esned. Talán szükségem lesz rád - bölcselkedett Omnitudor."
"- Bocsánat! - vágott közbe Balikó. - Fogadjunk, azt akarod mondani, hogy ha meg kell találnunk, meg is fogjuk találni.
- Lám-lám - bólogatott elégedetten Omnitudor -, mégiscsak érdemes tanítani az ifjúságot."
"- De én nem vagyok a jogar őrzője - tiltakozott a kisegér. - Nekem időnként azért járna egy kis ebéd, uzsonna."
"- Minden úgy történik, ahogy az a sorsunkban meg van írva - jelentette ki Omnitudor..."
"- Dübörög a fejem a sok ütéstől.
- Különös - mormolta Omnitudor. - Én is hallom a dübörgést."
"- Johanna utálja az árulókat. És én is!"
"- Én ugyan senki fiáért nem viszem vásárba a teknőm."
"A különös, sosem hallott hang pedig nem volt más, mint az ezernyi apró alvó hortyogása."
"- Ne aggódjatok! - súgta néhány perc múlva. - Ha valaki idő előtt találna rátok, az nyomban a halál fia lesz!"
"- A barátaidon nem lehet segíteni. A Fordí-tó vize örökre megváltoztatta őket.
- Nem hiszem! - csattant fel Rumini, és szemét elfutották a könnyek."
"- Fénylények! Testvéreim! Foszforeszkó kapitány szól hozzátok! Vonuljatok vissza! Ha elkapják az egereket, esélyünk sem marad a hazatérésre!"
"- Aú, a szemem, megvakulok! - nyöszörgött Rumini.
- Köpenyeket felhúzni! - adta ki a parancsot Foszforeszkó kapitány...
- Komolyan mondom, a napra lehet nézni, de rátok nem.
- Szépek vagyunk, mi? - rikkantott vidáman Pilács..."
- Meg kell találnunk a Szélirálynőt, és meg kell fürdetni a legénységet a Fordí-tó vizében. Hátha mégis van remény."
"- ...Irány a Tiltott-sziget!"
"- Sejtettem - motyogott bánatosan Balikó. - Valami azt súgja, hogy hamarosan visszasírom még a hajósinaskodást!"
"- És ha rajtavesztesz? - firtatta Bizsu. - Mi lesz, ha útközben felfal egy cápa, vagy agyoncsap egy hód buzogánya?
- Akkor legalább nem kell életem végéig rossz lelkiismerettel élnem - vágta rá Balikó, és egy pillanatra úgy beleélte magát a barátaiért vérét hullajtó hős szerepébe, hogy könnybe lábadt a szeme."
"- Igen - hümmögött Balikó. - És ez a három üres algasörös palack is csak azért jött velünk, mert beleakadt a lábamba.
Omnitudor elmosolyodott."
"- Na? Láttál valamit?
- Utunk éppen arra vezet, amerre mennünk szükséges - közölte büszkén Omnitudor.
- Ezek szerint semmit sem derítettél ki - sóhajtott Balikó.
- Félreértettél, ifjú barátom - rázta fejét az öreg. - Éppen ellenkezőleg. Ennél jobb helyen nem is járhatnánk.
- Miért, hol vagyunk? - kérdezte Balikó, hangjában némi gyanakvással.
- Az egyetlen helyen, ahol biztos útmutatásra számíthatunk. Bernát testvér barlangjánál."
"- Balikó fiam, ismerkedj meg Bernát testvérrel, az Arany-tenger bölcs remetéjével, minden titkok tudójával!"
"Omnitudor beszámolt Bernát testvérnek az utóbbi évtizedek eseményeiről. A két öreg majdnem ötven éve nem találkozott. Omnitudor mégis türtőztette magát, és mivel útjuk igencsak sürgős volt, az első negyvenkilenc és fél évről alig néhány mondatot mondott csupán. Az utóbbi fél év történéseiről viszont részletesen beszámolt..."
"- Látod, Balikó, sorsunk fonalát nem mi magunk gombolyítjuk! - rebegett boldogan Omnitudor. - Minden úgy történik, ahogy annak történnie kell. Sorsunk az volt, hogy rátaláljunk Bernát testvérre, talán az egyetlen élőlényre, aki Agaton királyhoz irányíthat minket."
"- Szilex Pagurusz? - ámult Balikó. - Omnitudor, jobb ha ezt a nevet inkább te jegyzed meg. Egy kisegér fejébe nehezen férnek efféle szavak.
A két öreg nevetett."
"- Jaj, dehogy - tiltakozott Balikó. - Épp csak az jutott eszembe, hogy talán hamarosan Ruminiék is elvetődnek ide. Ki tudja, tán így gombolyodik a sorsunk fonala.
Balikó egy pillanatig várt, nem szidják-e meg a szemtelenségért. De a két bölcs öreg komolyan fontolóra vette a szavait, nem érezték ki a kisegér szavai mögött bujkáló csúfolódást."
"- Ó, fiam, túlságosan kicsiny csepp vagyok én ehhez ebben a hatalmas tengerben."
"- ...és hogy elmentünk arra az északi szigetre, arra a hogyishívják, Tirex Szauruszra.
- Szilex Pagurusz - helyesbített Bernát testvér.
- Igen - bólintott Balikó. - Pilex Taurusz. És talán szólj neki, hogy legjobb lesz, ha felírja, mert ezt még Rumini sem fogja tudni észben tartani!
Bernát testvér akkorát kacagott, hogy ollója hegyéről lepottyant egy moszatdarabka..."
"- ...A korallkönny erőt ad nektek a küzdelemhez."
"Kicsi lény, ha felragyog,
halványak a csillagok.
Karja erejében bízik,
teste harci fényben izzik.
Elég egyet szikráznia,
s ki ellenáll, halál fia!"
"...Rumini pedig akkorát bődült, hogy a fénylények egyszerre csuklani kezdtek ijedtükben."
"Rumini alvajáró módjára bólogatott. Teljesen igaza volt Balikónak, ilyen faramuci nevet a legbiztonságosabb felróni valahová."
"- Bocsáss meg nekem, kölyök! Alig tudom elhinni, hogy így bántam veled."
"- ...Ja, és persze Balikót is össze kéne szedni valahol."
"Zsarátnok őrnagy eközben döngő léptekkel és hatalmas csattanással visszavonult a kabinba. Johanna aggódva sietett utána... ...a csattanás azt jelentette, hogy a kisegér a lábára erősített fiókokkal megbotlott, és jókora eséssel érkezett a buborékúszóba."
"Ezer fényes kis test rázkódott és kacagott körülötte."
"- Ne lőjünk mi is? Mégiscsak meg kéne védeni magunkat! - pattogott Negró, akinek a néhány órája nyakába csorgó víztől különösen paprikás lett a hangulata."
"- Micsoda hadvezér lett belőled, fiam! - mosolygott a kapitány Ruminire.
- Mindig is nagy hadvezér volt a lovag úr - epéskedett Negró, de csak magában mormogott, mert ő is érezte, hogy a kisegér valóban használható ötlettel állt elő."
"- Elvakítjuk őket! - kiáltott Gyogyó Rogyó. - Gyerünk!
A kis fénylény tudta, hogy a testét perzselő tűz egy életre kiégette belőle a dadogást. Társai azonban értetlenül bámultak a csodára."
"- Mikor jössz már végre játszani?"
"- Ő az a bátor utazó, akire a gyermekeket bízták! - biccentett a teknős. - Odalent őrzi a tojásokat a belső termek egyikében.
- Hallottátok ezt? Balikó felcsapott óvó bácsinak! Micsoda hős! - vigyorgott boldogan Rumini..."
"A teknősgyerekek rémülten tekintgettek egymásra, végül, Ruminiben támadót sejtve, pártfogújuk védelmére siettek. A deszkával, amit addig Balikó szorongatott, jókorát sóztak Rumini hátsójára, hogy így szabadítsák meg Balikót az őt szorongató ellenségtől. Rumini a váratlan ütéstől feleszmélt, körülnézett, aztán hatalmas nevetésben tört ki.
- Neked aztán rátermett testőreid vannak, Balikó!"
"- Nem is ért semmi baj - rikkantott Balikó, és megsimogatta a döbbenten bámuló kisteknősök fejét."
"- Mi tehát a neved, gyermekem? - kérdezte jóindulattal a király.
- Ragyogó! - húzta ki magát büszkén a hős."
"- Bátorságra fogjuk tanítani a katonáinkat, felség! És aki szembeszáll velünk, bizisten, a halál fia lesz!"
"- Ez a kitüntetés csak a legnagyobb hősöknek jár! - mondta Kőpáncélos Agaton, miközben az arannyal borított, teknőspáncél formájú Páncélos Rend medálját Balikó kabátjára tűzte.
- Hurrá! Éljen Balikó! - harsogott Rumini a tömegben."
(...)
- Azt kellene még, hogy belőle is lovagot csináljanak! - mormolta rosszkedvűen Negró a leghátsó sarokban. - Még elbízza magát, aztán könyöröghetek a lovag úrnak meg a vitéz úrnak, hogy kegyeskedjenek padlót súrolni."
"- Sokat gondolkoztam már magamban, de azt hiszem, helyes döntést hoztam. Elhatároztam, hogy Egérországba visszatérve mindkettőtöket előléptetlek. Meg is nőttetek már, és és többször is bizonyítottátok, hogy igazán rátermettek vagytok. Ezért következő utunkra már nem hajósinasként, hanem matrózként viszlek magammal.
- Ez azt jelenti, uram, hogy többé nem nekünk kell felsúrolni a fedélzetet? - csillant fel Balikó szeme.
- Valahogy úgy - nevetett a kapitány. - Egérországban majd új hajósinas után nézek. De addig még vár rátok a súrolás nemes feladata.
- Azt a pár hetet már fél lábon is kibírjuk - jelentette ki boldogan Rumini, és úgy érezte, a kapitány elismerése felülmúl minden dicséretet, érdemrendet, jutalmat."
"- Na, azért ne hatódj meg nagyon! - vigyorgott Rumini. - A legnagyobb bajok idején szívesen betörtük volna az orrodat.
- De mégsem tettétek! - mosolyodott el Fecó."
"- Gyanítom, hogy nem ezzel fogjuk legközelebb felmosni a fedélzetet - jelentette ki Balikó fülig érő szájjal.
Rumini ábrándozva simogatta meg a Fordí-tó vizét tartalmazó kulacsot.
- De ha így folytatja, Negró barátunk lehet, hogy kap pár cseppet a füle mögé ebből a flaskából."
0 comments