Mario Vargas Llosa Szeretem ​a mostohámat c. kötete a nem mindennapi, merész és erotikus borítójával keltette fel a figyelmem  - még a Helikon Zsebkönyvek beharangozó posztjában. 

Természetesen egy gyönyörű borító önmagában még semmit sem jelent, a megosztott fülszöveg azonban érdekes történettel kecsegtetett, így nem is volt kérdés, hogy előrendelem a kötetet. 

Míg donna Lucrecia házassága elején rendkívül aggódik avégett, hogy nem sikerül majd megszerettetnie magát mostohafiával, a nő aggodalmai hamarosan szertefoszlanak, hogy aztán újak vegyék át a helyét... Fonchito ugyanis nemhogy nem szereti, hanem egyenesen rajong mostohaanyjáért, kinek társaságára és szeretetére mindennél jobban vágyik. A serdülő kisfiú pontosan abban a korban van, mikor a szexualitás kivirágzik és az ember fejében megjelennek ama kusza, "bűnös" gondolatok, amik teljesen természetesek, ám nemsokára kiderül, hogy a kisfiú valóban beleszeretett a mostohaanyjába, aki bár eleinte megpróbálja távol tartani magától a gyermeket, annak ártatlansága és tisztasága, valamint földöntúli szépsége végül megtöri az ellenállását és bűnös viszonyba kezd a fiúval...

Don Rigoberto a regény gyenge pontja... A külsejére sokat adó, ám korántsem hiú - legalábbis őszerinte... - férfi mindent megtesz, hogy fiatalos és vonzó maradjon vonzó hitvese számára, akivel minden éjjel, körültekintő fürdése és szépítő beavatkozásai után együtt tölti az éjszakát és szeretkezik. 

Igen. Llosa oldalakon keresztül taglalja a férfi minden este más és más területét megszépítő és gondozó tevékenységét, ami közül a legdurvább don Rigoberto székletürítése... Ezt a néhány oldalt, bevallom őszintén át kellett ugranom, mert a kaka formáján és állagán túl a bélrendszeren való keresztülvonulásának leírása finoman szólva is felkavarta a gyomromat...

A regény váltott szemszögű. Don Rigoberto pedig nem tesz mást az egészet történet alatt, mint szépítkezik és szeretkezik (vagy fantáziál róla)... A férfi nem teljesen épelméjű, ezért is nem értettem, hogyan is van rá gusztusa donna Lucreciának, aki bűnös tettei ellenére egy igazán szerethető, kedves főhősnő, aki túl jó ehhez a férfihoz... Többször is megfordult a fejemben, vajon hogyan is van gusztusa egy ilyen szép nőnek egy ilyen férfihoz, de biztos van ennek a don Rigobertonak valami megkapó fénye, csak biztosan én nem jöttem rá, mi az... Khmm... khmm... #pénz #iróniaoff

Bizton állíthatom, hogy a Szeretem ​a mostohámat nem való minden olvasó kezébe és bizony vegyes érzéseket is kelt... Megjelenik benne az ártatlanság, a cselszövés, a megcsalás és megtévesztés, de jelen van benne tulajdonképpen a pedofília is, ami bár konkrétan nem nevezhető így, hisz itt maga Fonchito lesz a csábító, mégsem erkölcsös és etikus egy negyven éves nő és egy serdülő kisfiú kapcsolata, akinek ugyan kora nem derül ki a kisregényből, de véleményem szerint nem lehet több tizenötnél...

Mint ahogy a bevezetőmben is említettem, sokáig gondolkodtam, hány csillagot is érdemel Llosa írása, ami egyrészről teljesen magával ragadott, mégis, számtalan olyan jelenetet tartalmazott, amiknek egy részétől a víz is kivert, más részétől undorodtam avagy korántsem fért bele az értékrendembe...

A Szeretem ​a mostohámat erősen 18+-os olvasmány. Llosa írása bővelkedik az erotikában, a megjelenített és elfojtott szexualitásban és vágyban, valamint megjelenik benne (egészen gusztustalan módon) példának okáért a leszbikusság is. Az író képzelgései határtalanok, tiszteletünket tehetjük például az ókori Rómában, de egy valódi szörnyszülöttel, avagy magával Szűz Máriával is találkozhatunk...

A kisregény rövid fejezetekből áll, melyek közül donna Lucrecia fejezetei minden kétséget kizáróan kenterbe verik don Rigoberto borzalmas gondolatait, ám mindezek között olvashatunk még a kötetben elrejtett festményekhez kapcsolódó erotikus képzelgéseket is, amik don Rigoberto éjjeli mutatványainak részét képezik, mellyel a férfi színesíteni szeretné a donna Lucreciával töltött forró perceket...