bergjudit
értékelés
ifjúsági
pagony
rumini
Berg Judit: Rumini Zúzmaragyarmaton (Rumini 2.) - Értékelés
Berg Judit Rumini címet viselő, világhírű könyvsorozatának második kötete, a Rumini Zúzmaragyarmaton a hó és a jég birodalmába repíti el az olvasót.
A második kötet a Berg Judit fantáziájából megszületett világ tél borította részeire kalauzol el bennünket, ahol főhőseink ismételten életveszélybe kerülnek... Főhőseinknek ezúttal nem csupán az ellenséggel, de a hideggel is fel kell venniük a versenyt, ami még inkább megnehezíti a meleg, nyárias levegőhöz szokott matrózok küldetését...
A Nagy Zoltán által illusztrált kötet ismét páratlan látványvilágot tár a szemünk elé, míg a történet során még többet megtudhatunk kedvenc hőseinkről. ❤
Vitorlát fel, matrózok! Irány Zúzmaragyarmat!
"- Vajon hová megyünk?
(...)
- Mindegy, csak az idő meleg legyen - ...
- A tenger meg kék..."
Történetünk ismét Egérvárosban veszi kezdetét, ahol a Szélkirálynő még régóta vesztegel a kikötőben. Bojtos Benedek kapitány azonban bejelenti, hogy a láblógatásnak immáron vége, ugyanis a legénység új küldetésre indul!
A Szélkirálynő következő útja Zúzmaragyarmat fővárosa, Jégváros, ahová Miklós király megrendelése alapján élelmiszert szállítanak. A hajó a rakományon kívül magával viszi Zúzmaragyarmat helytartóját, Rianástorky Jégcsap Hubert urat is, akit hétpróbás hajósinasaink rögtön el is keresztelnek Hubi úrnak. ^^
Hubert úr egy végtelenül pökhendi, ellenszenves nemes, aki talpnyaló szolgálójával, Zuzmó Alex-szel érkezik a fedélzetre és máris alattvalóinak tekinti a Szélkirálynő legénységét...
A kapitány elrendeli, hogy minden matróz készüljön fel a hidegre, hisz a zúzmaratörpék országában borzalmasan hideg van - a nyári évszak ellenére is!!!
Miután Hubert úr személyes poggyásza megtizedeli az egész rakományt, a kapitány parancsot ad az indulásra Zúzmaragyarmat felé!
Ám a Szélkirálynő az úton nem várt veszélyekbe botlik és a hajó a zúzmaratörpék ősi ellenségei, az ércmanók hazájában, Ércsziget fővárosában, Sötétváralján köt ki...
"- És a Szélkirálynő? - kérdezte
aggodalmasan a kapitány.
- Negró lett a kapitány - mondta Rumini.
- De más bajuk nincs."
A Szélkirálynőt, útja legelső szakaszán fekete sirályok támadják meg - akiknek - mint Rumini titokban kideríti... - Hubi úr parancsol... Miközben a sirályok megrongálják a hajót, és a rémült egerek a fedélközben húzzák meg magukat, addig Zuzmó Alex megbabrálja a hajó iránytűjét, ami egyenesen Sötétváralja kikötőjébe fut be...
Az ércmanók kedvesen, bár kimérten fogadják a látogatókat, akik a segítségnek köszönhetően képesek lesznek megjavítani a Szélkirálynőt. Miközben a kapitány és legénysége a hajó körüli teendőket intézi, Bojtos Benedek kimenőt ad Rumininek és Balikónak, akik egy kocsmában a Szélkirálynő volt hajósinasába, Galléros Fecóba botlanak...
Balikó megkéri a kapitányt, vegye vissza a sok-sok évvel ezelőtt Datolya-parton kirakott matrózfiút és a kapitány teljesíti egérkéi kérését.
Az éj leple alatt azonban, mielőtt a Szélkirálynő kifutna a kikötőből, hogy elinduljon eredeti célja felé, Zuzmó Alex elkábítja az őrséget és sötét alakokat rejt el a raktárban...
Vajon mire készül Zúzmaragyarmat helytartója és talpnyalója? És vajon kik rejtőztek el a raktárban? Fedezd fel te is Zúzmaragyarmat jeges, gyönyörű vidékét és többek között ezekre a kérdésekre is választ kapsz! ;)
"- Ugyan, Balikó. Legalább annak örülj, hogy nem kell vele
egy szobában aludnod - mondta Rumini. Balikó elvigyorodott.
- Miért, ő biztos nem horkol úgy, mint te.
- Micsoda? - kapta fel a fejét Rumini. - Én nem is horkolok.
- Akkor mitől remegnek a falak egész éjszaka? - kontrázott Balikó.
- Csalódtam benned, Balikó - jelentette ki Rumini. - Azt
hittem, egy igaz barát nem tesz szóvá efféle apróságokat."
"- Marcipános csoki. Ilyet rágcsál Hubi úr unalmában. Ne
mondd, hogy nem gondoltam rád.
- Hú, de finom - forgatta Balikó szájában az
édességet. - Csak ennyi hoztál?
- Nem akartam, hogy te is pocakot eressz! - mondta
Rumini vigyorogva."
A Rumini második kötete ismét egy fergeteges, izgalmas kalandot rejt magában. A Rumini Zúzmaragyarmaton egy igazi jeges kalandregény - torokszorító pillanatokkal, hatalmas gazságokkal, s a szívet csordultig töltő humoros pillanatokkal. ❤
Noha a második kötet az elsőt számomra fölülmúlni nem tudta, pillanatok alatt a szívembe lopta magát, s bátran ki merem jelenteni, hogy faltam a sorokat. :3
Berg Judit mestere a történetek elmesélésének és a gyönyörű, lenyűgöző fantasy világok megteremtésének, hogy az e világot benépesítő teremtményekről már ne is szóljak...
"- Galléros uram, a barátai úgy bazsalyognak,
hogy azt kell hinnem, hallgatóztak."
A Rumini Zúzmaragyarmaton megtartja az első kötet formáját. A cselekmény egy szálon veszi kezdetét, majd a történet egy adott pontján ismét kettéágazik, hogy aztán a végén újra egymásba érjen.
Ha lehet azt mondani, e kötet gonosz, negatív karakterei még sötétebbek lettek, mint az első kötetben megismert kalózok. Bár mi tagadás, nincs mese - árulónál rosszabb, gonoszabb, álnokabb teremtmény még nem született a földön... Aki a saját népét és hazáját elárulja, bizony végtelenül romlott gazember lehet, mint ahogy az is kőbe vésett igazság, hogy a hatalom megrészegíti az embert, ám a rossz embert gonoszságra is csábítja - mint ahogy a regény lapjain is láthatjuk...
Ebben a kötetben a gyönyörű korabeli világ és nyelvezet mellé sajnos már itt-ott becsusszant egy-két modernebb szó is - mint pl. a taxi -, ami az én tetszésem nem nyerte el, de az írónő szerencsére továbbra is mellőzi a modern világot a történetből.
Az új kötetben rengeteg új szereplőt ismerhetünk meg - akik nem csupán Zúzmaragyarmat sajátjai...
Bővül a Szélkirálynő legénysége és visszatér Galléros Fecó, volt hajósinas is, kinek múltjáról egyenlőre csupán annyit tudunk meg, hogy sorozatos csínytevései miatt a kapitánynak végül elege lett és száműzte a matrózt a hajóról. No meg azt, hogy a fiú nem éppen Negró kedvence... ^^
Fecó eleinte kedves, okos, talpraesett figuraként jelenik meg, ám nagyon hamar megmutatkozik kissé fellengzős, sokat látott mivoltja, minek következtében számomra egy kissé beképzelt egér látszatát keltette, így különösebben nem is zártam a szívembe. Csípős megjegyzései és hirtelen előtérbe kerülése nem éppen kedvezett a karakterének a szememben, annak ellenére sem, hogy személyében valóban egy jó barátot és a társaiért tűzbe menő matrózt ismerhettem meg.
A kötetben nagyobb szerep jut egy kislánynak, Dorinak is, aki aranyos, kedvelhető karakter képében jelent meg. A lány, felbukkanása elején a tipikus női mintákat képviseli: "vezeti édesapja háztartását", főz, tanul és mindenféle női feladatot lát el. Bátorsága és talpraesettsége azonban szépen-lassan megmutatkozik, s amellett, hogy megmutatja, képes férfias dolgokra is, mégsem válik feministává és a női szerepből körömszakadtával kitörni vágyó karakterré - ami igencsak szimpatikussá tette őt a szememben...
A regény egyik leghumorosabb jelenete és kisebb kalandja "Negró szelleméhez" köthető, aminek bevallom, hiányoltam a lezárását. ^^
"Milyen egyszerű az élet, ha valaki láthatatlan!"
Rumini a regényben hozza a már első kötetben megismert bátor, ámde a veszélybe meggondolatlanul fejest ugró személyiségét, aki annak rendje és módja szerint mindig bajba kerül. ^^ Karaktere talán az első kötetben egy picit jobban kedvelhető, mint itt, mikor sikerein felbuzdulva és az elismeréseket bezsebelve egy picit megmutatkozik "beképzeltsége". No, de ne feledjük el, hogy egy nagyon fiatal egérkéről van szó, aki ráadásul piszkosul bátor, szóval nem is illetem őt több rossz szóval, hiszen ki lenne az, aki nem vágyik az elismerésre... ;)
Személyes kedvencem, Balikó sajnos a kötetben egy picit háttérbe szorul - ami felettébb szomorúvá tett. #iamsosad A bátor és ügyes, okos hajósinas minden veszélyes helyzetben megtesz minden tőle telhetőt, összegyűjti minden bátorságát és félelem nélkül száll harcba, hogy megmentse barátait. ❤ Mégis, valahogy mindig pórul jár és háttérbe kerül, jelen esetben ragyogó mentőakciója közben töri el a lábát, ami miatt kénytelen kimaradni a kalandokból. :(
Tisztában vagyok vele, hogy főhősünk Rumini, aki általában a legtöbb babért le is aratja, s jelen kötetben Galléros Fecót valahogy vissza kellett hozni a színre és megmutatni, mire is képes a fiú, mégis úgy érzem, Balikó érdemtelenül lett mellőzve...
Annak mindazonáltal rendkívül örültem, hogy a jégcellából Balikó okosságának köszönhetően jutottak ki, s a kapitány sem feledkezett el a dicséretről! :3
Ejtenék még néhány szót a számomra továbbra is szimpatikus karakter fényében maradt fedélzetmesterről is, a mindig morgó Negróról, aki bátortalan, félénk oldalát és gúnyos humorát is megcsillogtatja a regényben. Mindkettő felettébb elnyerte a tetszésem. ^^
Tetszett
Balikó mentőakciója
Rumini "fürdőzése"
A szellem
A fekete sirály nemessége
Dori nőies oldala
Nem tetszett
Balikó kispadra ültetése
Galléros Fecó túlzott ajnározása
"- De csak akkor, ha megígéred, hogy visszaadod.
- Előfordult már, hogy nem adtam vissza neked valamit? - méltatlankodott Rumini.
- Igen. Épp azért mondom.
- Mit nem adtam vissza? - húzta össze a szemét Rumini.
- Például azt a két tábla mandulás csokoládét, amit Egérországban rád bíztam egyszer.
- Ja, hát ha csokit bízol rám, magadra vess..."
A Rumini Zúzmaragyarmaton az első kötet szerelmeseinek feltétlenül ajánlott, de továbbra is ajánlom a könyvsorozatot a régi, hamisítatlan, klasszikus kalandregények kedvelőinek, továbbá Verne és May rajongóinak! :3
Értékelés: 5/5 jégtömb
Idézetek
"- A kapitány már vár benneteket az étkezőben!
- Mi? Étkező? - nyitotta ki szemét Balikó, és azon nyomban felült az ágyán."
"- Vajon hová megyünk?
(...)
- Mindegy, csak az idő meleg legyen - ... - A tenger meg kék..."
"- Az alvásnak már úgyis lőttek. Gyerünk a városba.
- Ehetnénk egy fagyit - javasolta Balikó. - Rettentő meleg van a kikötőben.
- Kösz nem. Én már előre fázom ettől a Zúzmaragyarmattól."
"- Tőlem akár hermelin is lehet, ha miatta kell jégtáblák között hajóznunk - mormolta Rumini."
"- Eszetekbe ne jusson megdézsmálni a rakományt - ijedt meg Roland. - A kapitány előre megmondta...
- ...hogy nem szabad turkálni az uraság holmijai közt - vágott közbe Rumini. - A rakományról egy szót se szólt. Az nem az uraságé.
Roland sóhajtott, és a fejét csóválta.
- Ti semmit sem változtatok.
- Dehogynem! - szólt Rumini, és Balikóra kacsintott. - Időközben sokkal ügyesebbek lettünk."
"- Te kis hálátlan! Azt hiszed, pimaszkodhatsz velem, csak azért, mert egy hajón nyalod a fedélzetet? - üvöltött Rizsa."
"- Ezt az egy trükköt tényleg tőlük tanultam."
"Közben Rumini is előkerült, felmosó vödörrel a kezében. A korláthoz lépett, és elvigyorodott:
- Úgy látom, Bandi, meghozták a faggyút!"
"- Ugyan, Balikó. Legalább annak örülj, hogy nem kell vele egy szobában aludnod - mondta Rumini. Balikó elvigyorodott.
- Miért, ő biztos nem horkol úgy, mint te.
- Micsoda? - kapta fel a fejét Rumini. - Én nem is horkolok.
- Akkor mitől remegnek a falak egész éjszaka? - kontrázott Balikó.
- Csalódtam benned, Balikó - jelentette ki Rumini. - Azt hittem, egy igaz barát nem tesz szóvá efféle apróságokat."
"- Hát, volt ott ez-az - hümmögött Rumini.
- Rumini, agyonváglak, ha nem mondod meg azonnal! - heveskedett Balikó."
"- Marcipános csoki. Ilyet rágcsál Hubi úr unalmában. Ne mondd, hogy nem gondoltam rád.
- Hú, de finom - forgatta Balikó szájában az édességet. - Csak ennyi hoztál?
- Nem akartam, hogy te is pocakot eressz! - mondta Rumini vigyorogva."
"- Rendben. Bár engem a csoki jobban izgat - mondta Balikó.
- Csak amíg oda nem fagy a mancsod a felmosórongyhoz - dörmögte Rumini."
"- Persze. Rigók a tengeren - élcelődött Negró."
"Az, hogy Tubák magától megszólalt, legalább olyan meglepő volt, mint amit mondott."
"- Szeretik az egérhúst? - kérdezte váratlanul Rumini. - Mert ezek egyenesen a hajó felé tartanak."
"- Ne izgulj, koma. Amíg nem volt egy kalapunk sem, nem voltál ilyen félős. Ha elég sötét van, kalap nélkül is láthatatlanok vagyunk."
"- Rumi, hogy te ennyi ésszel miért nem professzornak mentél?! - tátotta el a száját Balikó.
- Ugye? Csak a jó Negró hiszi, hogy ostoba, lusta alakok vagyunk - csóválta a fejét Rumini.
- A lustaságban azért nem téved nagyot - vigyorgott Balikó.
- Na jó, valamiben neki is lehet igaza..."
"- Aú - ordított fel a hirtelen fájdalomtól.
- Fogd be a szád, te szerencsétlen! - suttogta Rumini, és betolta Balikót a láda mögé."
"- Ugyan, mikor hallgatnak rám a tiszt urak? - legyintett Tubák.
- De Tubák! Mikor mondasz te bárkinek bármit? Lehet, hogy hallgatnának rád, ha mondanál valamit! - nevetett Rumini."
"- Még egy ilyen húzása van Negrónak, és nem állok jót magamért - dohogott Rumini."
"Sötétváralja a világ legsötétebb városa."
"- Megérdemelnék, hogy őket is megijessze egy kicsit a kísértet - mondta Fábián Bandinak.
- Még lehet, hogy előjön. Elég rémisztő ez a város. Lehet, hogy itt akar partra szállni - tódította Bandi.
Negró elsápadt."
"- Ugye megtalálod?
(...)
- Számíthatsz rám. Édességről még nem maradtál le miattam."
"- Nem hiszek a szememnek! Fecó!
- Még mindig a Szélkirálynőn mossátok a padlót?
- Sajnos - bólintott Rumini.
- Na! - nézett rá Fecó. - Melyikkel van a baj?
- A felmosással. A hajóra nem haragszom."
"- Elszegődtél más hajóra?
- Nem volt más választásom. Szolgáltam itt-ott, de sehol sem volt jó. Egy hajón sincs olyan kedves fedélzetmester, mint Negró - kacsintott.
- Ne is mondd! - jajdult fel a két barát.
- Ezek szerint ő is megvan még.
- Ha el nem vitte a kísértet, itt van a kikötőben - nevetett Rumini."
"- ...szerintem azóta is bánja, hogy partra tett - fejezte be Balikó az érvelést. - Datolya-partról hazafelé alig lehetett hozzá szólni, úgy emésztette magát."
"A kapitány szeme elkerekedett a csodálkozástól, amikor megpillantotta Galléros Fecót, a kedves, vidám és agyafúrt matrózfiút, akit három éve büntetésből otthagyott a Datolya-parti kikötőben."
"- Galléros uram, a barátai úgy bazsalyognak, hogy azt kell hinnem, hallgatóztak."
"- Megbocsásson, kapitány úr, de jelenleg van elég bajunk Galléros Fecó nélkül is."
"- Mi történt velem? Mintha elnyomott volna a buzgóság..."
"- ...Messze van még Jégváros..."
"- Jelentenünk kell a kapitánynak - mondta határozottan Fecó. - Meg kell néznie a raktárt...
- ...és ki kell ráznia Hubi úr szakállából a köveket - mondta Rumini."
"- Na, ez tényleg nem üres. Meg se tudom moccantani. Rumini fiam, te biztos tudod, hogy kell egy ilyen ládást észrevétlenül felnyitni.
- Honnan tudnám, kapitány úr? - kérdezte ártatlanul a kisegér.
Fecó felnevetett."
"- Hol van Balikó? (...)
- Csak nem őt találta el az a két lövés?"
"- Mi van, Mínusz? Bolha ment a gatyádba?"
"Balikó már most hősnek érezte magát. Milyen hálás lesz a kapitány, hogy megmentette a hajót a pusztulástól!"
"Balikó ökölbe szorított manccsal figyelt. Emésztette a düh és az éhség."
"Sebestyén széles vállait és a kapitány pocakját biztos nem tudnák itt átpréselni."
"Szemét elöntötték a könnyek, és beleharapott vastag kabátja ujjába, hogy ne ordítson hangosan."
"Szeméből patakzottak a könnyek. Ő maga sem tudta eldönteni, hogy a fájdalomtól vagy tehetetlen dühében sír-e. Mert egy dologban biztos volt: törött lábbal sem a többieken, sem saját magán nem tud segíteni. Hiába vette számba az ellenséget, hiába jött, hogy kiszabadítsa a kapitányt és társait, most már nem tehet semmit. Ügyetlenségével megfosztotta a Szélkirálynő legénységét a menekülés reményétől."
"Milyen egyszerű az élet, ha valaki láthatatlan!"
"- Jól jegyzed meg, a szigorúság királyi erény..."
"- Ó, micsoda kiváló zúzmaratörpe úr! - súgta egy hölgy a barátnőjének. - Nemcsak gazdag és bölcs, de olyan peckesen lépked, mint egy ifjú dalia.
- Vajon van felesége? - kérdezte ábrándosan a barátnő."
"- Ugye a nagy rohanásban nem fogtok itt felejteni? - kérdezte Balikó aggodalmasan.
- Most majd cipellek én! - nézett rá Sebestyén a kisegérre. - Fecó biztosan elfáradt már.
- Hát nem könnyű a fiú - vigyorodott el Fecó."
"- Ezt okosan kifundáltad, fiam - mosolygott Bojtos Benedek Balikóra."
"- Hogy hívnak?
- Ködvitéz - mondta a kisfiú."
"- Csodálnám, ha bármit mutatna - gondolta magában a kisegér. - Lassan mélyhűtött állapotba kerülök."
"...Sajtos Pedro, akinek a jeges széltől úgy begyulladt a szeme, hogy szinte kinyitni sem tudta."
"- De csak akkor, ha megígéred, hogy visszaadod.
- Előfordult már, hogy nem adtam vissza neked valamit? - méltatlankodott Rumini.
- Igen. Épp azért mondom.
- Mit nem adtam vissza? - húzta össze a szemét Rumini.
- Például azt a két tábla mandulás csokoládét, amit Egérországban rád bíztam egyszer.
- Ja, hát ha csokit bízol rám, magadra vess..."
"- Azt a hétágú tornádó mindenit - szitkozódott Balikó."
"- Légy nagyon óvatos, Rumini - kérte Jégvirág.
- Az leszek - vigyorodott el Rumini. - Balikó a megmondhatója, milyen óvatos vagyok mindig.
Balikó elfintorodott, Rumini kacsintott..."
"- Nem is lehetett rossz dolog zúzmaralovagnak lenni hajdanán."
"Rumini elmosolyodott. Még soha senki nem nevezte őt úrnak, kivéve persze Negrót, aki néha gúnyolódva Nagyságos Lókötő úrnak szólította."
"- Igaz, hogy Dundi Bandi hozzám képest karcsú nádszál, de legalább nem fogok fázni."
"- Nagy a baj?
Rumini bólintott. Mindenki visszatartott lélegzettel figyelt.
- Mindjárt szomjan halok - közölte a kisegér fáradtan.
Fecó felnevetett."
"- És a Szélkirálynő? - kérdezte aggodalmasan a kapitány.
- Negró lett a kapitány - mondta Rumini. - De más bajuk nincs."
"- Dehogy megyek. Úgyis tudom, mi fog történni. A hű szolgák hódolnak a királynak, Miklós király köszönetet mond, örvendeznek, megbeszélik a teendőket, visszafordulunk, és megyünk Dérkapuba. Ezért ugyan ki nem megyek ebben a hidegben. De ha némi finomságot is hoznak a szolgák a királynak, hozz be egy kis kóstolót!"
"- Ennivalót nem küldtek?
Sebestyén a fejét rázta.
- Micsoda disznóság - morgott a kisegér, és visszahanyatlott a párnára. - Ha enni nem lehet, kénytelen leszek aludni!"
"Sebestyén bólogatott, Bojtos Benedek hümmögött. Balikó boldogan vigyorgott, valahányszor róla esett szó."
"Rumini és Balikó elégedett pillantásokat váltottak. Nem sokat beszéltek - el voltak foglalva azzal, hogy minden fogást becsületesen végigkóstoljanak."
"- Hős Rumini, Egérország bátor szülötte! Vitézségedért Zúzmaragyarmat örökös lovagjává ütlek!
A díszkarddal Ruminit is megérintette először két vállon, aztán a fején. Rumini megborzongott.
- Elég lenne egy suhintás, és az asztal alá gurulna a lovagi kobakom."
"- Felség, nagy dicsőség nekem, hogy kölyökként lovag lehetek. Nem is álmodtam róla, hogy valaha ekkora megtiszteltetés ér. Egy éve még utcagyerekként csavarogtam az egérvárosi kikötőben, és a piacon lopkodtam ezt-azt, hogy éhen ne haljak. De aztán felkarolt Bojtos Benedek kapitány, és odavett maga mellé a Szélkirálynőre. Az egérmatrózok igazi barátaim lettek. Végre van egy hely, ahová tartozom. Ha arra gondolok, hogy nem látom többé a barátaimat, megszakad a szívem. Bocsássa meg nekem, de szeretnék együtt maradni az enyéimmel."
"- Negró, szeretnélek figyelmeztetni, hogy egy igazi lovaggal beszélsz! A zúzmarakirály közeli barátjával. Sértő számomra ez a hang.
(...)
- Elnézését kérem, lovag úr. Ezennel tisztelettel megkérem uraságodat, hogy a hagymapucolás után alaposan súrolja fel a fedélzetet is. Kétszer. Azután pedig kegyeskedjen fényesre sikálni az összes rézkilincset. Csak akkor kap ebédet, ha végzett.
(...)
- Hallottad ezt, cimbora? "Elnézését kérem, lovag úr" meg "tisztelettel megkérem nagyságodat". Mondtam n, hogy megtanítom a jó modorra!"
0 comments