A 24 verset tartalmazó, leporellóként kihajtogatható kötet gyönyörű, vászonborítású külső kötése masszív, kemény lapokat rejt magában, amihez tartozik még egy szép, piros masni is, amivel biztonságosan zárható.

A versválogatásban klasszikus és kortárs magyar írók vegyesen kaptak helyet, amik közt olvashatunk igazi régi, klasszikus téli versikét és friss gyöngyszemet is.

A kihajtható ablakok rejtekében aranyos állatkák bújnak meg. Őzikék, rókák, madárkák, vacogó kisegér, költöző vadludak és megannyi gyönyörű természeti csoda csalnak mosolyt az olvasó arcára, s ha megfordítjátok a harmonikaként működő lapokat, - többek között - minden elrejtett képet megnézhettek nagy méretben is! 

A kötet látványvilágára sem lehet panasz, gyönyörű havas tájak és életképek váltják egymást, amikre nézve mi, felnőttek visszaemlékezhetünk, milyen hatalmas hórengeteg fedte a tájat gyermekkorunkban, míg a gyerekeknek be kell érniük csupán a látvánnyal, tapasztalat nélkül - a mai teleket elnézve. :( 

A François Villon balladái c. kötetre a Helikon kiadó "borítótipp" posztjában figyeltem fel. Noha a cím nélkül felfedett borítóról még akkor nem tudtam, melyik könyvet is rejti magában, már akkor a polcomon akartam tudni, bármi is legyen az. ^^

A François Villon balladái Faludy György átköltésében a Helikon Zsebkönyvek 111. kötete.

Villon munkásságát már a középiskolában megszerettem, mivel azonban onnan kirepülve, nem sok verset olvastam, s tértem vissza a régi kedvenceimhez, most, a kötet olvasásakor üdítő volt visszatérnem az igazi, rímelő költemények bűvkörébe. ❤ 

Villon-rajongóknak a kötet egyenesen kötelező, ám amondó vagyok, hogy aki eddig a percig nem ismerte a 15. században élt francia költő munkásságát, az ennek a kötetnek a hatására bele fog szeretni! ❤

Alekszandr Szergejevics Puskin A ​rézlovas c. műve iránt Paullina Simons A bronzlovas c. regénye keltette fel az érdeklődésem. Noha mindig is szerettem Puskint, az Anyeginen, valamint híresebb versein kívül nem olvastam tőle mást, és A rézlovas létezéséről - no meg arról, hogy ez magyar nyelven is elérhető - nem tudtam...

A bronzlovas olvasása után azonban égtem a vágytól, hogy megismerjem az orosz író és költő azon művét, ami végigkíséri Tatjána és Alexander Belov életét. ❤

Legnagyobb szerencsémre a regényben is idézett, eredeti és korhű, Galgóczy Árpád-féle fordítás egyetlen egy darab példánya éppen vásárolható volt a Vaterán kitűnő állapotban, amire azon nyomban le is csaptam. :3 Amikor a kötet megérkezett, jött a döbbenet, ugyanis a fordító által dedikált példányt kaptam, aki egy igencsak fontos barátjának szánta a kötetet, aki úgy tűnik, vagy megvált tőle, vagy pedig sajnos már a hagyatékából került a piactérre, s most, hozzám. 

A rézlovas bevezetése I. (Nagy) Péter orosz cárról és Pétervár - azaz Leningrád - megalapításáról szól. Ez a fejezet elmeséli Oroszország új fővárosának a semmiből való felépülését, majd az utolsó versszakban áttér a Pétervár városában játszódó történet bemutatására, mely bizony korántsem lesz örömteli...

A rézlovas története tulajdonképpen innen veszi kezdetét, ám a bevezetés sem elhanyagolható, hiszen tudnunk kell, miként is épült fel a város a Néva partján... 

Történetünk főhősévé Jevgenyij (mely nevet maga Puskin és közönsége is felettébb szeret) lép elő, kinek életét egy tragikus árvíz változtatja meg örökre... A történet folytatásában Pétervár városát óriási árvíz sújtja, ami házakat, embereket, állatokat visz magával és elsöpri a föld színéről Jevgenyij szerelmésnek otthonát is. A lány és édesanyja nem éli túl a Néva tombolását, ami éppolyan gyorsan húzódik vissza medrébe, mint ahogy a tragédiát rázúdította a városra... Parása halála megtébolyítja Jevgenyijt, aki I. Péter szobra, a Rézlovas előtt omlik össze...

Jevgenyij fokozatosan veszíti el tudatát, visszaemlékszik az árvízre, s arra, mit is vett el az tőle, majd víziójában életre kelti a cár szobrát, aki örökkön örökké üldözi őt a város utcáin keresztül...

Mint ahogy Puskin is megfogalmazta költeménye soraiban, a történet nem vidám. Jevgenyij története lelket és szívet egyaránt elfacsaró tragédia, ami a gyönyörű Néva partján bontja ki halálos szárnyait... ❤

A rézlovas sokkal többet rejt magában, mint azt elsőre hinnénk. Számtalan kutatás, tanulmány témája ez a poéma, mely rendkívül mély tartalmat rejt magában. Én magam most nem szeretnék irodalmi elemzésbe és fejtegetésbe kezdeni az értékelésemben, de akit érdekel a téma, annak jó szívvel ajánlom Kovács Árpád Puskin írásmódja c. "tanulmányát".

A rézlovas Pétervár felépülésének, a Néva pusztító erejének és Jevgenyij tragédiájának története. Mélyen megindító alkotás - ám úgy vélem, a költemény azokat szólítja meg igazán, akik szeretik Oroszországot, Leningrádot és a keserédes romantikus történeteket. Mindezek mellett az sem árt - bár nem kritérium -, ha az olvasó mérhetetlen, szárnyaló fantáziával rendelkezik és nem riasztja el sem az őrület, sem a lelket és elmét is szétroncsoló tragédiából megszületett téboly és hallucináció... 

Ahogy Alexandert és Tatjánat, úgy engem is pillanatok alatt rabul ejtett a költemény. ❤ Nem csupán Puskin írásmódja és gyönyörű szavai, de a szavak mélyén lapuló érzelmi kavalkád és mély üzenet is megérintett, s úgy vélem, jó pár sor vésődött meg olyannyira az elmémben, hogy életem hátralévő éveiben fejből idézni tudjam majd.

Puskin "rézlovasa" az orosz irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszeme, amit méltán illet meg az elismerés és az egekbe magasztalás. ❤ 

Juditot néhány évvel ezelőtt ismertem meg a Molyon. Éppen egy rosszabb időszakban voltam, mikor beszélgetésbe elegyedtünk, s aki ismeri az írónőt, annak nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy azonnal megpróbált jókedvre deríteni a maga derűs, vidám személyiségével. :) Bizonytalan léptű, első pesti dolgozóként találkoztam vele személyesen először, amit több másik beszélgetés követett s én nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a csupa szív lányt. :) 

A kötet ötven verset tartalmaz, melyek közül több is a kedvencem lett (Csupán ennyi vagyok, Csillag-csoda, Tovább az úton, Elmúlás, Szép álmokat kicsi leány, Mostanában a reggel, Tavaszi három haiku 1., Születésnapomra, Levél Nagyinak, Halálmadár, Herceg, Te vagy az otthonom, Karácsonyra várva, Tik-tak... tik-tak, Fausttá lennék..., Képzeletben, Kései tél, Tánc, Hamis ragasztás ❤, Éjféli kívánság, Költő vagyok csupán)*. Judit művein érezhető, hogy - mint szinte minden művész - a saját életéből és a családjából, a vele megtörtént eseményekből merített ihletet számos vers esetében, amik ez által még mélyebb tartalmat kaptak, még mélyebb üzenetet hordoznak, s ez által jobban is megérintik az olvasó lelkét.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, a boldog és felszabadító versek, valamint az általam is átélt élethelyzetekről szóló alkotások voltak a kedvenceim. ❤

A verseskötet a vidám, örömteli hangulatú versek mellett azonban számtalan szomorú, bánatos vers otthona is egyben, melyek jelenlétét többséginek éreztem a felszabadító, vidám alkotásokkal szemben. Mivel alapvetően én magam melankolikus természetű vagyok, ezek a versek álltak tőlem a legtávolabb, hiszen még jobban elszomorítottak, mint ha egy alapvetően állandóan feldobódott személy olvasta volna őket, akinek a lelkére valószínűleg kisebb szomorúságot gyakorolnak ezek a művek. Ezek a mélabús, fájdalommal átitatott versek - amik egyébiránt tökéletesen elérik a kívánt hatást, tehát az írónőt hatalmas hátba veregetés illeti meg - voltak azok, amik kevésbé nyerték el a tetszésemet - innen a fél csillag levonás az ötből. 

Számomra rendkívül fontos továbbá, hogy egy vers rímeljen. A rímtelen versektől ki tudok szaladni a világból, ezért izgatottsággal vegyes kíváncsisággal kezdtem el az olvasást, azonban legnagyobb örömömre, egyáltalán nem kellett csalódnom. :) Néhány más versformába szedett alkotás volt csupán, ami az én ízlésemtől távol állt, melyekben soha nem lelem a rímet - no de, ezeknek a furcsa versformáknak is vannak ám rajongóik, kiknek szintén örömet kell okozni. :D

Hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam az első versesköteted, ezt a parányi kis csodát, ami egyaránt ébresztett fel bennem kedves és szomorú emlékeket, ám ami egyben örömet is szerzett! ❤