Maga a fülszöveg és a kötet elején található kotta és vers - mely tulajdonképpen az egész mese rövid kivonata -, felettébb megkapó és humoros volt, de tökéletes kedvcsinálóként is hivatkozhatnék rá, hiszen mindazok után, amit olvastam, rettenetesen kíváncsi lettem a teljes mesére...

Fel kell hívnom azonban az olvasó figyelmét arra, hogy ez bizony nem egy kedves mese... Mikor felütöttem ezt a régi mesekönyvet, magam sem gondoltam volna, hogy egy horrorba lapozok bele, amit őszintén, gyerek kezébe bár nem adnék, felnőtt fejjel mégis halálosan vicces... Csakhogy horror a javából. Horror, amelyben egy faképnél hagyott békalány, a háttérben meghúzódva végez korábbi kérőjével... Nem éppen egy bájos mese, ugye? No, nézzük is meg közelebbről!

Az uraság a falucskába érve annak rendje és módja szerint megpillant egy csodaszép "békalányhajadont" és azon minutumban el is jegyzi... A szerelmes szavak és hízelgések természetesen a békalány szívét is meggyújtják, aki szülői házába vezeti kérőjét. A béka, a szegényes ház látványán ébred csak rá, hogy óriási hibát vétett - rossz lánynak udvarolt!, s annak rendje és módja szerint rögvest kereket is old... Khm... Khm... 

A béka végre, nagy nehezen, de rálel arra az óriási hozománnyal rendelkező hajadonra, aki nem más, mint egy egér kisasszony. A lány nagybátyja, a Patkány, bár zsigereiben érzi a fenyegető vészt, némi mogorváskodást követően, örömmel veti bele magát az esküvői készületekbe... Miközben a patkány olyan lagzit rittyent, aminek hetedhét országban nincs párja, addig a rútul elárult békalány sem tétlenkedik a háttérben...

Felvirrad az esküvő napja, a különös pár oltárhoz áll, majd a fogadásra tér, ahol a környék legrangosabb vendégeit látják vendégül. Ám egyszer csak megtörténik a baj... A lakodalomba, álruhába szökik be Rühessy Oszkár, a félszemű macska, aki könyörtelenül felfalja a fogára való násznépet... A béka és újdonsült hitvese csónakkal menekül, ám ők is a folyóba vesznek... 

Míg a dölyfös, ostoba béka uraság udvarlását és frigyét a lapok előterében követhetjük nyomon, addig a békalány bosszúhadjárata csupán a háttérben szemlélhető meg, melyet talán az apró olvasó nem is annyira talál meg, mint az éles szemű felnőtt, aki pontosan tudja, miről is van itt szó... 

Gary Chalk meséje "ősrégi". A kötet eredeti, angol nyelvű (Mr. Frog Went A-Courting) kiadása még 1994-re datálható, ám a magyar kiadás is rendkívül gyorsan, már 1995-ben megérkezett hazánkba. A mese majdnem harminc éves! Mind témájában, mind képi világában is régies, valószínűleg a mai gyerekek többségét már nem is fogná meg igazán, ezzel szemben, felnőtt fejjel rendkívül élvezetes olvasmány és szemet gyönyörködtető alkotás.  

Az illusztrációkat magának az írónak köszönhetjük, aki egyébiránt érezhetően beletette szívét-lelkét alkotásába. Maradjunk azonban annyiban, hogy míg én felnőtt fejjel baromira élveztem a mesét és halálra röhögtem magam rajta, még bennem is visszás érzéseket keltett több helyen, ezért kisgyermekek számára nem ajánlom jó szívvel. No nem mintha manapság már olyan könnyű is lenne megszerezni a huszonhat éve megjelent könyvecskét... ^^