Caledonia Könyvvára és Kreatív Kuckója: puskin

Alekszandr Szergejevics Puskin A rézlovas c. műve iránt Paullina Simons A bronzlovas c. regénye keltette fel az érdeklődésem. Noha mindig is szerettem Puskint, az Anyeginen, valamint híresebb versein kívül nem olvastam tőle mást, és A rézlovas létezéséről - no meg arról, hogy ez magyar nyelven is elérhető - nem tudtam...

A bronzlovas olvasása után azonban égtem a vágytól, hogy megismerjem az orosz író és költő azon művét, ami végigkíséri Tatjána és Alexander Belov életét. ❤

Legnagyobb szerencsémre a regényben is idézett, eredeti és korhű, Galgóczy Árpád-féle fordítás egyetlen egy darab példánya éppen vásárolható volt a Vaterán kitűnő állapotban, amire azon nyomban le is csaptam. :3 Amikor a kötet megérkezett, jött a döbbenet, ugyanis a fordító által dedikált példányt kaptam, aki egy igencsak fontos barátjának szánta a kötetet, aki úgy tűnik, vagy megvált tőle, vagy pedig sajnos már a hagyatékából került a piactérre, s most, hozzám.

"Szörny idő emléke kel,

Idézve is szorong a lélek...

Most róla szól históriám,

Amit tinéktek elbeszélek.

A történet nem lesz vidám."

A rézlovas egy zseniális alkotás, mely nyelvezete és témája miatt azonban nem való mindenkinek... Puskin poémája három nagy fejezetre osztható, ám az első fejezet - vagyis a bevezetés -, témájában elkülönül a másik kettőtől.

A rézlovas bevezetése I. (Nagy) Péter orosz cárról és Pétervár - azaz Leningrád - megalapításáról szól. Ez a fejezet elmeséli Oroszország új fővárosának a semmiből való felépülését, majd az utolsó versszakban áttér a Pétervár városában játszódó történet bemutatására, mely bizony korántsem lesz örömteli...

A rézlovas története tulajdonképpen innen veszi kezdetét, ám a bevezetés sem elhanyagolható, hiszen tudnunk kell, miként is épült fel a város a Néva partján...

Történetünk főhősévé Jevgenyij (mely nevet maga Puskin és közönsége is felettébb szeret) lép elő, kinek életét egy tragikus árvíz változtatja meg örökre... A történet folytatásában Pétervár városát óriási árvíz sújtja, ami házakat, embereket, állatokat visz magával és elsöpri a föld színéről Jevgenyij szerelmésnek otthonát is. A lány és édesanyja nem éli túl a Néva tombolását, ami éppolyan gyorsan húzódik vissza medrébe, mint ahogy a tragédiát rázúdította a városra... Parása halála megtébolyítja Jevgenyijt, aki I. Péter szobra, a Rézlovas előtt omlik össze...

Jevgenyij fokozatosan veszíti el tudatát, visszaemlékszik az árvízre, s arra, mit is vett el az tőle, majd víziójában életre kelti a cár szobrát, aki örökkön örökké üldözi őt a város utcáin keresztül...

"S míg sápadt Hold tekint a tájra,

A szunnyadó utcák során

A Rézlovas száguld utána

Csillogva vágtató lován;

S szegény bolond lihegve, fújva,

Bármerre, bárhová futott,

A Rézlovas, karját kinyújtva,

Folyton mögötte vágtatott."

Mint ahogy Puskin is megfogalmazta költeménye soraiban, a történet nem vidám. Jevgenyij története lelket és szívet egyaránt elfacsaró tragédia, ami a gyönyörű Néva partján bontja ki halálos szárnyait... ❤

A rézlovas sokkal többet rejt magában, mint azt elsőre hinnénk. Számtalan kutatás, tanulmány témája ez a poéma, mely rendkívül mély tartalmat rejt magában. Én magam most nem szeretnék irodalmi elemzésbe és fejtegetésbe kezdeni az értékelésemben, de akit érdekel a téma, annak jó szívvel ajánlom Kovács Árpád Puskin írásmódja c. "tanulmányát".

A rézlovas Pétervár felépülésének, a Néva pusztító erejének és Jevgenyij tragédiájának története. Mélyen megindító alkotás - ám úgy vélem, a költemény azokat szólítja meg igazán, akik szeretik Oroszországot, Leningrádot és a keserédes romantikus történeteket. Mindezek mellett az sem árt - bár nem kritérium -, ha az olvasó mérhetetlen, szárnyaló fantáziával rendelkezik és nem riasztja el sem az őrület, sem a lelket és elmét is szétroncsoló tragédiából megszületett téboly és hallucináció...

Ahogy Alexandert és Tatjánat, úgy engem is pillanatok alatt rabul ejtett a költemény. ❤ Nem csupán Puskin írásmódja és gyönyörű szavai, de a szavak mélyén lapuló érzelmi kavalkád és mély üzenet is megérintett, s úgy vélem, jó pár sor vésődött meg olyannyira az elmémben, hogy életem hátralévő éveiben fejből idézni tudjam majd.

Puskin "rézlovasa" az orosz irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszeme, amit méltán illet meg az elismerés és az egekbe magasztalás. ❤

A kötetet az orosz irodalom szerelmeseinek, Puskin kedvelőinek, valamint az orosz történelem iránt érdeklődőknek és a magát Oroszországot szeretőknek is szívből ajánlom! :3

Értékelés: 5/5 rézlovas

Idézetek

"S száz év után fényes csodát

Láttak Észak ködlepte táján:

Már büszke ifjú város állt

Az erdők s rétek ingoványán;"

"Szeretlek, Péter alkotása,

Tetszik komoly, szép küllemed,

A Néva fenséges folyása,

A parton hűs gránitköved,"

"Tetszik, ha fény zsibbasztja arcom,

Derít friss, zuzmarás teled,

Ha szán suhan a Néva-parton,

S pirospozsgás leány nevet,

Ha zaj kél fényes úri bálban,

Ha víg legénytor kavarog,

Ital pezseg fénylő pohárban,

S a puncson kéklő láng lobog."

"Virágozz, Péter városa,

S állj, mint Oroszhon, rendületlen,

Hatalmadnak bősz, mostoha

Elem többé ne álljon ellen;"

"Szörny idő emléke kel,

Idézve is szorong a lélek...

Most róla szól históriám,

Amit tinéktek elbeszélek.

A történet nem lesz vidám."

"A cár szólt - s több tábornoka

Csónakba szállt, s utcák sorában

Tett vakmerő kísérletet,

Hogy mentse még a piszkos árban

Vagy roskadó házukba zártan

Fuldokló rémült ezreket."

"A Péter téren ezidőben

Új palota épült fel éppen,

S magas, lépcsős bejáratát

Feltartott manccsal, mintha élne,

Két hímoroszlán óvta, védte."

"S előtte, neki háttal állván,

Magas, szilárd talapzatán,

A zajgó széles Néva árján

Mogorván áttekint a bálvány

Kinyújtva karját bronzlován."

"A sápatag,

Fáradt felhők között a Nap

A csöndes fővárosra fénylett,

De hült helyét találta csak

Az elvonult korábbi vésznek;"

"Felugrott Jevgenyij; eszébe

Jutott a tegnap szörnyüsége,

Magához tért s önkéntelen

Bolyongni kezdett; hirtelen

Megállt, majd lassan körbenézett,

S arcán kiült a rémület.

Egy pompás palotára révedt,

S a széles kőlépcsők felett

Feltartott manccsal, mintha élne,

Két hímoroszlán tűnt elébe,

S a hűs, homályos éjszakán

A körbezárt kőszikla hátán

Karját kinyútjva ült a bálvány

Két lábon álló bronzlován."

"Fölismerte a köveket,

A két oroszlánt, a teret,

S ki a sötétben földerengett,

Magasba tartva rézfejét,

S ki megsejdítve végzetét

A tengernél várost teremtett...

Milyen rémes most a ködben ő!

És mennyi benne az erő!"

"Mellét szorongás fogta át.

A rácshoz nyomta homlokát,

S mind sűrűbb köd borult szemére,

A szíve lángolt, vére forrt,

És mind borúsabb kedve volt

A gőgös cár szobrára nézve,

S a keze ökölbe szorult.

Sötét méreg sütött belőle:

"Te csodatevő építő, te! -

Sziszegte s dühtől reszketett, -

Megállj'.." És futásnak eredt,

Mert mintha ott fent a magasban

A rettegett mogorva cár

Szemében méreg égne már,

S arccal felé fordulna lassan...

És ő a puszta téren át

Rohanni kezd, amerre lát,

És minthacsak az ég dörögne,

Mindegyre hallja a mögötte

Dübörgő hangos vágtatást.

S míg sápadt Hold tekint a tájra,

A szunnyadó utcák során

A Rézlovas száguld utána

Csillogva vágtató lován;

S szegény bolond lihegve, fújva,

Bármerre, bárhová futott,

A Rézlovas, karját kinyújtva,

Folyton mögötte vágtatott."

Top Verses kötetek - 2021

Alekszandr Szergejevics Puskin: A rézlovas - Értékelés

Bemutatkozás

Keress a blogon...

Facebook

Olvasók

Kiemelt bejegyzés

Alex Hirsch: Bill könyve - Értékelés

Legtöbbet látogatott posztok

Címkék

Blogarchívum

Instagram profilom

Partneroldalam a Sherlock Holmes Klub

Flickr Images