Makrancoska - Hazatérés

Eljött az utazás napja. Ilsének búcsút kellett vennie az intézettől, ahol egy évet töltött. Örült, hogy otthonukat, mamát, papát és a kis öccsét viszontláthatja, mégis nehezére esett elhagyni barátnőit, különösen Nellie-t. 

- Amint lehet, látogass meg! - mondta a zokogó lánynak. 

- Ó, Ilse, olyan magányos leszek nélküled! - hüppögte ő. Raimar kisasszony sok boldogságot kívánt neki, majd útnak indította. A lányoktól annyi virágot kapott búcsúzóul, hogy csak kosárban tudta magával vinni. Güssow kisasszony és Nellie kísérte Ilsét a pályaudvarra, ahol még utoljára átölelték egymást, majd elindult a vonat. Útközben visszaemlékezett, milyen más érzésekkel érkezett ide egy évvel ezelőtt. Akkor azt hitte, elviselhetetlen lesz itt az élet, és lám, mennyire szívéhez nőtt ez a hely! A vele szemben ülő hölgy megpróbálta elűzni a bánatát. Ilse lassan felengedett, újra vidám volt, és örült a hazatérésnek. Végre megérkezett. Alig szállt le a vonatról, rögtön apja nyakába ugrott és nagybátyja is kijött elé a pályaudvarra. Ilse sorra megölelt mindenkit, és boldog volt, hogy otthon lehet. 

- Megnőttél - csodálkozott papa. - Amikor elmentél, még kislány voltál, most pedig... hihetetlen! - Macketné boldog volt, hogy Ilsével végül egymásra találtak. Ilse átkarolta, és csak annyit mondott: - Kedves mamám! - Ebben minden benne volt. Johann, a kocsis Bobot is elhozta. A kutya féktelen jókedvvel üdvözölte Ilsét. Az egész házat feldíszítették, az ajtón tábla lógott, melyen ez állt: "Isten hozott!" Ilsét azonban csak kis öccse érdekelte, akire már annyira kíváncsi volt. Mama előresietett, hogy a kisbabával a karján várja őt. Ilse magánkívül volt az örömtől, amikor megpillantotta a kicsit. Körbetáncolta vele a szobát, míg az sírni nem kezdett. - Most már elég - mondta mama mosolyogva, és visszatette a kisfiút az ágyába. Még egy meglepetés várt Ilsére. A szobájába lépve megállapította, hogy átrendezték. Az ablak alá még egy festőállványt is állítottak, az intézetben ugyanis kiderült, hogy Ilse tehetségesen rajzol. Szülei támogatták új szenvedélyét. Egy szép napot Nellie boldogságtól sugárzó levelet írt, melyben beszámolt eljegyzéséről. Ilse nem akart hinni a szemének: Nellie menyasszony! Mama azonban mosolyogva nézett rá: Ilse maga is fiatal hölgy lett időközben. 

Vége

Immár öt hete követtük végig Ilse bájos történetét, és köszönöm, ha velem tartottatok! :) A történet itt véget ért, és bízom benne, hogy megszerettétek ezt az én szívemnek oly kedves mesét. :) 

Ilse Macket történetét Emmy von Rhoden vetette papírra, s a német eredetiben a kötet Der Trotzkopf címre hallgat, melyet a Móra kiadó 1993-ban jelentetett meg magyarul, A makrancos fruska néven. Ez a több rövid részletből álló változat az Álommanó mesél 365 napon át c. kötetben volt megtalálható, ami az eredeti regény egy rövidített - mintegy kedvcsináló - változata. 

A regény folytatásait az Athenaeum kiadó adta ki, borzalmas magyar címmel és fordítással, és sajnos nem tudok róla, hogy a kötetek elérhetőek lennének angol nyelven, így nekem be kell érnem az első magyarul megjelent kötettel, és ezzel a parányi kivonattal, ami gyermekkorom óta a kedvenceim közé tartozik... 

Ilse története igazán szép és megindító, hiszen egy olyan vadóc kislány életét követhetjük nyomon benne, aki a szemünk előtt serdül ifjú hölggyé, maga mögött hagyva a gyerekes, fiús viselkedést, és igazi, a társadalmi normákat betartó nő lesz belőle. Mindeközben elfogadja mostohaanyát igazi anyjaként, igaz barátnőt talál és elindul az élet rögös ösvényén... 

Történet: 5/5*

Illusztrációk: 5/5*