Makrancoska - Tánciskola (1)

A kezdeti megpróbáltatások dacára Ilse lassan beleszokott az intézeti életbe. Sok barátnőre tett szert, de Nellie-vel értették meg egymást legjobban. Januártól a lányok tánctanfolyamra jártak. Az első órák azonban rettenetesen unalmasak voltak, mert egymással kellett táncolniuk. Fiúkkal egyelőre nem találkozhattak. Egy napon végre a vezetőnő bejelentette, hogy hogy ezen az estén urak is megjelennek a táncórán. 

Rég voltak a lányok ennyire izgatottak. Órákig szépítkeztek, s egy nagy ládából szalagokat és hajba való virágokat kotortak elő. Raimar kisasszony azonban sajnos elrendelte, hogy szolid ünneplőruhájukat vegyék föl. Pedig olyan szívesen öltötték volna magukra az otthonról hozott, szebbnél szebb ruhákat! Végre vihogva felsorakoztak a táncterem bejárata előtt, s alig mertek belépni. 

Ettől kezdve a táncórák sokkal szórakoztatóbbak voltak, mint addig. Négy hét múlva szerény záróbált rendeztek, s mindenki örömmel fáradozott az előkészítésén. Ilse szülei ruhaanyagot ajándékoztak a lányuknak és Nellie-nek, s ők gyönyörű báli ruhákat varrattak belőle. 

- Milyen szépek vagytok! - kiáltotta Lili, az intézet legkisebb lakója, amikor megpillantotta őket új ruhájukban. - Én is veletek mehetek - újságolta örvendezve -, a kisasszony megengedte!

A kicsi lány nagyon izgatott volt. Nem volt ez másként a nagyobbaknál sem, hiszen életük első báljára készültek. Raimar kisasszony hívott néhány vendéget is, és hangulatos kis zenekar muzsikált a tánchoz. A lányok feldíszítették a termet. A mennyezetről maguk készítette füzérek és lampionok lógtak. A hölgyek hosszú, tarka ruhái és az urak sötét öltönyei ünnepélyes ragyogást kölcsönöztek a bálnak. Güssow kisasszony örömmel szemlélte Ilsét. Az egykori makrancos, dacos vadócból bájos fiatal lány lett. 

Makrancoska - Tánciskola (2)

Kedves lénye, természetessége Ilsét időközben közkedveltté tette, az ifjak is felfigyeltek rá a táncórán. Ám az érdeklődés középpontjában Nellie állt, furcsa kiejtése miatt.

Ilse gyakran tűnődött azon, milyen nagy fájdalmat okozott a mamának. Egy napon végül is rászánta magát, és levélben bocsánatot kért tőle. Türelmetlenül várta a mama válaszát. Raimar kisasszony adta át neki, amikor végre megérkezett! Mama megbocsátott neki! A java azonban csak ezután következett: Ilsének kistestvére született! 

Örömében a vezető nyakába ugrott. Alig várta, hogy újra otthon legyen és lássa kis öccsét. Ennek azonban nem jött még el az ideje. A lányok éppen egy színdarabot próbáltak. Ilse olyan kislányt játszott benne, aki valamikor önmagára hasonlított: vad és dacos volt. Még egyszer fölvehette kedvelt ingruháját, bár már majdnem kinőtte. A lányok félholtra nevették magukat, amikor először meglátták öltözékét, de a darabban végül neki volt a legnagyobb sikere. A nézők el voltak tőle ragadtatva. 

Egyszer csak elérkezett a búcsú napja. Ilse először látta sírni különben mindig derűs szobatársát. Nellie vigasztalhatatlan volt, hogy el kell válnia barátnőjétől. 

- Nem szól örökre a búcsú - vigasztalta Ilse. - Orlának jó ötlete támadt: - Találkozzunk itt pontosan három év múlva! Megígéritek? - Mindannyian megígérték, még meg is esküdtek rá. 

Jövő héten a történet véget ér, tartsatok akkor is velem! :)