.png)
Sven Nordqvist Tűzijáték a rókának c. mesekönyve a Pettson és Findusz könyvsorozat számomra legkiemelkedőbb darabja. Egyik kötet sem fogott meg úgy ebből a világból, mint a rókavadászat története, ami tele van humorral, kreatív megoldással és nem várt meglepetéssel.
A svéd író világhírű, milliók által kedvelt mesesorozata egy feledékeny, sokszor mogorva öregúrról és okos, sokszor láb alatt levő macskájáról szól, akik mindig érdekes, vicces és bájos kalandokba keverednek, amik tele vannak tanulsággal... Az író maga illusztrálta a köteteket, szövegei tele vannak humorral és öniróniával, s a rajzain is rengeteg elejtett és elrejtett humorral dolgozik.
"- Nem lelőni kell, hanem becsapni..."
Főhőseink egy vidéki kertes házban élnek, nyugodtan, a természet lágy ölén, kedves szomszédokkal körülvéve, akik azonban szerencsére nem gyakran zavarják meg az édes magányt.
Ezen a napon azonban Pettson szomszédja, Gustavsson fegyverrel érkezik "látogatóba" kutyája társaságában, hogy elmondja, egy tyúkrabló róka járja a környéket, ami talán legközelebb Pettson tyúkjaira vet majd szemet...
Miután a mogorva szomszéd távozik, Pettson és Findusz - némi eszmecsere után - úgy dönt, a rókát nem bántani és megölni, hanem elijeszteni kell, így főhőseink nagyszabású terv megvalósításába fognak, melyben szerepet kap egy áltyúk - melynek létrehozásában Prillan, a tyúkok vezére segédkezik -, némi tűzijáték és egy "szellemes csapda" is...
Vajon mi történik, mikor leszáll az éj?
"- Fegyveres öregekben egy másodpercig sem bízom."
A Tűzijáték a rókának egy hasfalszaggatóan humoros, szívet melengető mese az állatok szeretetéről, a magántulajdon védelméről és a véletlenek következményeiről, melyben két főhősünk önmagukhoz képest is brillíroznak!
A kötet kreatív ötletekben és emberséges megoldásokban gazdag. Megmutatja és megtanítja, hogy a háziállatra veszélyt jelentő vadállatot nem megölni kell, csupán elijeszteni a lakott területről, hogy máshol keresgéljen elemózsia után. Természetesen a rókák mióta világ a világ tyúkokra vadásztak, s nem is lehet ezt felróni nekik, hisz a vadászösztön bennük él. Az is természetes, hogy a gazdák nem szeretnék a rókát etetni, aki szívélyes fogadtatásként értelmezheti, hogy könnyű és akadálymentes bejárása van a tyúkólba. Ám a mese az állatok szeretetére és védelmére tanít, s nagyon helyesen a róka megóvását és életben maradását tartja szem előtt!
Ezt a felfogást képviseli Pettson és Findusz is, kiknek jó szíve éles ellentétben áll a csaholó, puskáját lebegtető Gustavssonnal, aki csak puffogtatni akar. Pedig a róka nem is csak úgy heccből ténfereg arrafelé és keresi az élelmet. Lehet, hogy sebesült? S természetesen sokkal ravaszabb is, minthogy egy áltyúkkal felültethető legyen. De talán a szellemmacska pont azt űzi majd el a birtokról, akit kell és aki megérdemel némi leckéztetést...
"- Ha már itt tartunk, mi lenne,
ha kísértenénk is egy kicsit?"
A gyönyörű látványvilág, az éjszakai jelenetképek, a léleksimogató gondolatok és a bájos róka mind-mind emelik a kötet fényét - a tanulságos mondanivalóról és remek, kacagtató történetről nem is szólva!
Ha még csak most ismerkedsz Pettsonnal és Findusszal, tökéletes választás a kötet, ha pedig szeretsz jókat nevetni, kreatív találmányokról olvasni és együtt érzel a rókákkal - akkor ez minden kétséget kizáróan valóban a te történeted!
Értékelés: 5/5 róka
