Nanna Neßhöver Tüncsi, ​a kis denevér c. kötete a Scolar kiadó gondozásában látott napvilágot. A mesegyűjtemény egy egészen különleges kisdenevér mindennapjairól szól, s igen, valóban szó szerint a mindennapokról, s nem az éjszakákról, ugyanis Tüncsi egy picit nehéz eset... ^^

Főhősünk Tüncsi, a denevérlány fordítva éli mindennapjait. Amint a nap felkel, a denevérlányt kiveti az ágy, míg napnyugtakor ólmos fáradtság telepszik rá. Éppen ezért Tüncsi egyedül tengeti mindennapjait, s míg a családja éli a denevérek által oly megszokott, s az emberek által jól ismert életet, addig Tüncsi rutinja teljesen felcserélődik. 

Nem könnyű az élet egyedül, ám Tüncsi nem panaszkodik. Tökéletesen jól érzi magát egyedül is, noha az erdő lakóiról már nem mondható el ugyanez... hogy az erdőlakók mennyire rajonganak a hiperaktív denevérlányért, aki nap végére úgy lefárasztja magát, hogy nem csoda, ha már csak bekúszni tud az odvas fába, arról lehetne mesélni... ^^

Nevét egyébiránt onnan kapta, hogy mindenhová gyorsan érkezik, s jaj annak, aki az útjában áll! A denevérlány ezért kifejlesztett egy remek figyelmeztetést az erdő lakói számára: "- Tüncsi innen! - kiáltotta ilyenkor. - Jövök!", s ezzel együtt rá is ragadt a Tüncsi (Tűnés!) becenév... ^^

Tüncsi élete egy nap azonban megváltozik, mikor szó szerint összefut Bagollyal, aki szintén nappal merészkedik elő. A két erdőlakó szoros barátságot köt, s Tüncsi nem lesz magányos többé. 

Az írónő remek alapötletet talált, s sikerült abból egy érdekfeszítő, s humoros mesegyűjteményt írnia. Szereplői szerethetőek, poénjai működnek, s bár olykor-olykor legszívesebben a fejünket fognánk Tüncsi szertelenségét látva, mégsem tesszük, hisz látva ezt az életvidám denevérlányt a bőrünk alá kúszik a szeretet. Tüncsi megtanít arra, hogy élvezzük az életet, merjünk belevágni a kalandba, míg maga a történet és a szereplők megpróbálják felhívni a figyelmünket arra, hogy nem baj, ha valaki más... 

Nem baj, ha mások vagyunk! Meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, s kihozni az életünkből a legjobbat! Bele kell vágni a kalandba, s bár véleményem szerint azért ne rohanjunk annyira fejjel a falnak, mint nem is oly kevésszer Tüncsi, mégis - mitől félünk...?

Neßhöver rövid kalandokból építette fel a könyvét, mely hat mesét tartalmaz. 

Az Itt jön Tüncsi! természetesen főhősnőnk és életmódjának bemutatására koncentrál, míg a Tüncsi barátra talál c. fejezetben találkozhattok személyes kedvencemmel, Bagollyal, aki Tüncsi első, igazi - s a későbbiek során legjobb - barátja lesz. Ezt követi A bátor Tüncsi, a Tüncsi házi kedvence és a Tüncsi biciklizni tanul c. mese, melyek közül az utolsó egészen vakmerőre és humorosra sikerült. 

A kötetet a Tüncsi születésnapja zárja, mely a legérzelmesebb és legbájosabb mese lett valamennyi közül. Ebben a fejezetben Tüncsi családja is tiszteletét teszi, legalábbis sokkal több ideig vannak a lapokon mint addig, s ez igen jót tesz a mesegyűjteménynek, s magának a címszereplőnek is. A családi kötelék fontossága, a szeretet, ami összefűzi őket gyönyörűen megmutatkozik, s látszik, mennyire erős ez a kapocs még úgy is, hogy igencsak kevés időt töltenek együtt eltérő életritmusukból kifolyólag.

A kötet képi világáért Wiebke Rauers felel, aki szerethető, aranyos karaktereket teremtett. Egy picikét von le csupán az illusztrációk minőségéből az az egyfajta homály, ami minden képet jellemez... A külföldi kiadás képeit elnézegetve azonban ez nem a magyar kiadás hibája, a grafika eredetileg is ilyen, s bár valószínűsíthető, hogy a művész valamiért ilyen stílusban dolgozik, egy picit azért zavaró, hisz olyan, mintha szemcsések és rossz minőségűek lennének a képek. Ettől eltekintve az éjszakai képek rendkívül hangulatosak, ahogy Tüncsi alvási rituáléja, mamusza és pizsuja is halálosan cukiiii.

A kötet legvégén a denevérekről is találhatunk egy gyorstalpalót, ami még egy pluszt ad a kötetnek, amit egyébiránt mindenkinek ajánlok, aki szereti a denevéreket és az állatokat, valamint le lehet venni a lábáról egy humoros mesével... itt szám szerint hattal.